SZEMELVÉNYEK A TURISTA IRODALOMBÓL
A történeti források szerint Magyarországon a természetjárás, a turistaság első jeleivel a XVI. században találkozunk.1565-ben Laszky késmárki várkapitány felesége pünkösdi kirándulást szervezett a Zöldtó völgyébe.1615-ben Fröhlich Dávid, későbbi késmárki rektor,15 éves korában tátrai túrákat tesz, amelyekről földrajzi munkájában részletesen ír.
1664-ben Buchholz György lelkész egy kisebb csoporttal megmássza a nagyszalóki csúcsot.1724-ben ifj. Buchholz György kirándulásokat vezet a Tátrába. Ő készíti el az első tátrai látóképet, amelyen feltünteti a tátrai csúcsokat.
1783-ban Buchholz Jakab hosszabb tanulmányt ír a Tátráról. A természetjárás elterjedésével fejlődik a hegymászás technikája is. 1842-ben jelenik meg Lohmayer Károly Tátra-kalauza. Erdélyben a XIX. század közepén már számos híve van a természetjárásnak, és Csató János vezetésével már komoly túrákat tesznek a természetbarátok a Retyezátban.
Buda és Pest város lakói a XIX. században szintén kihasználják a természet adta lehetőségeket: majáliskor és egyéb ünnepeken sokan kirándulnak a budai hegyekbe, a környező erdőkbe. "A hasznos tanulságok" 1836. évi száma Buda környéki kirándulást javasol szórakozásként a város lakóinak. A század közepén útikönyvek jelennek meg, amelyekben már részletes és pontos túraleírásokat találunk.
Tehát a XlX. század közepére már kedvelt szórakozássá, időtöltéssé vált a természetjárás, számos kisebb-nagyobb csoport alakult az ország különböző vidékein, amelynek tagjai, ha nem is rendszeresen, de gyakran keresték fel a lakóhelyük közelében fekvő hegyeket, erdőket. Ezek a csoportok még nem szervezettek, a természetjárás, a kirándulás egy-egy lelkes híve gyűjti maga köré alkalomszerűen őket.
Az első állandó csoport megszervezése Döller Antal nevéhez fűződik, akinek vezetésével 1873-ban Tátrafüreden megalakul a Magyarországi Kárpát Egyesület /MKE/ 180 taggal. Ekkor még csak öt országban működött hasonló jellegű egyesület.
Ezek az egyesületek inkább a magasabb hegységek megmászására alakultak, ez a tevékenység költséges felszerelést igényelt. Így érthető, hogy az e1ső egyesületek tagjai a gazdagabb polgárság és az arisztokrácia köréből kerültek ki.
A Magyarországi Kárpát Egyesület célja a Tátra feltárása és megismertetése. Székhelye 1873-83 között Késmárk, majd Lőcse, később Igló. Az MKE néprajzi gyűjteményeket állít össze, foglalkozik állat- és növényvédelemmel is. Évkönyvet ad ki magyar és német nyelven, amelyben útleírásokat és ismeretterjesztő cikkeket találunk.1875-ben építik az első menedékházakat a Tarpataki völgyben és a Csorba tónál. Az MKE készítteti el az új Magas-Tátra térképet is. Az egyesületek célja a magas hegységek megmászása volt, így ez nem vonzott szélesebb tömegeket. Az első olyan egyesület, amely a középhegységek feltárását, megismerését tűzte ki céljául, és foglalkozott a mai értelemben vett turistáskodással, az 1882-ben Selmecbányán alakult MKE Szitnya Osztálya volt. Ezt az egyesületet Téry Ödön és Tirts Rezső irányította.
Az MKE 1886-ban felálllítja Poprádon a Kárpát Múzeumot, ahol a látogatók néprajzi és természetrajzi gyűjteménnyel ismerkedhetnek. A következő évben alakult Mátra Egylet a Mátra hegység feltárását végzi, kilátókat épít, és megindítja a "Mátra" c. folyóiratot.
Eötvös Lóránd, a világhírű magyar fizikus vezetésével alakul meg 1888-ban 273 taggal az MKE Budapesti Osztálya. A kiváló tudós a természetjárás lelkes híve és szervezője volt. Évtizedekig részt vett a turistamozgalom szervezésében. Budapesten a század végén még egy egyesület alakul: a Budapesthegyvidéki Egylet, a későbbi Svábhegyi Egyesület.
1889-ben megindul a Turisták Lapja c. közlöny, Thirring Gusztáv szerkesztésében. 1891-ben alakul meg az egész ország területére kiterjedő túra-mozgalat támogató egyesület, a Magyar Turista Egyesület, Eötvös Lóránd elnöklete alatt.
Az M.T.E. megalakulása
Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának Magyar Turista-Egyesületté való alakulására az első lökést dr. Marinovich Imrének a Turisták Lapja 1889. augusztusi számában (125-129. lap) "Néhány szó a Magyarországi Kárpát-Egyesület közgyűlése alkalmával" alatt megjelent, valóságos forrongást szült cikke adta meg, mert erre válasz majd viszontválasz következett, ami azt eredményezte, hogy a Magyarországigi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztálya 1891 szeptember 29-én feloszlott, s nyomban utána a Magyar Turista Egyesület 152 taggal megalakult. A közgyűlés báró Eötvös Lorándot választotta meg elnökül, alelnök lett gróf. Teleki Gáza, ügyvivő alelnök dr. Téry Ödön, titkár dr. Thirring Gusztáv, jegyző dr. Lupkovich Egyed.
A Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának megalkotása körül a főszerep eszerint dr. Téry Ödönnek és dr. Thirring Gusztávnak, - az önálló Magyar Turista Egyesület megalapításában pedig ugyanezeknek és dr. Marinovich Imrének jutott. Dörre Tivadar megtervezi az egyesület gyönyörű jelvényét, amelynek lényege nemzeti címerünk jobbfele, piros pajzs közepén a koronás hármas halmon álló apostoli kettős kereszt. A pajzsra ráhajol s azt mintegy átöleli egy szép ezüst gyopár. Államiságunk jelképét, . az állameszme legpregnánsabb kifejezését a magyar állam tulajdonképpeni címerét kezdettől fogva az apostoli kereszt képezte. Az apostoli kereszt tehát a rnagyar ember szemében nem puszta történeti emlék, ennél sokkal több, ez a magyar állam eszméjének, szuverenitásának és örökkévalóságának jelképe.
Szervezet
Az új egyesület szervezete a Deutscher und Österreichischer Alpenverein mintájára készült. Ennek értelmében az Egyesület a gyakorlati működést teljesen az osztályoknak engedte át, s magának a központnak csak a szellemi vezetést és irányítást tartotta fenn: központ, mint külön tagokkal bíró szervezet vagy anyaegyesület itt nem létezett. A központ csak egy kevés tagból álló választmány volt, mely hivatva volt az egyesület közös érdekeit védeni s az osztályok működését tanáccsal támogatni, anélkül azonban, hogy azoknak autonómiáját a legcsekélyebb mértékben is csorbította volna. Az osztályok csak bizonyos járulékot voltak kötelesek beszolgáltatni a központnak, mely ebből adta ki az egyesületi folyóiratot, A Turisták Lapját. A központban a szavazás az osztályok tagjainak számával arányosan történt úgy, hogy a közgyűléseken mindig a tagok igazi véleménye jutott érvényre, s nem történhetett meg az, hogy az osztályok tagjainak óriási többségét a közgyűlésen saját egyéni nézeteiket kifejezésre juttató csekélyszámú tag leszavazhassa. Ez volt egyrészt a legideálisabb alapszabály, másrészt a központ és az osztályok közti legideálisabb viszony. Az egyesület szakosztályokat alakít az ország különböző részein.
Osztályok
Az önálló Magyar Tirista Egvesület megalakulása után egymásután alakultak meg az Egyesület osztályai. Első volt a Budapesti-Osztály, ezt követte a Mátra-Osztály, a Szitnya-Osztály és a Vasvár-megyei-Osztály. Ezek a Magyarországi Kárpát-Egyesületből váltak ki s csatlakoztak Egyesületünkhöz, de nyomban utánuk más új osztályaink is alakultak, éspedig alakulásuk sorrendje szerint: a Tanítói Osztály, a Vágvölgyi-Osztály, a Tátra-Osztály, a Kőszegi Osztály, a Fiumei-Osztály, az Egyetemi-Osztály és Turóc vármegyei-Osztály, a Műkedvelő Fényképészek Köre, mint Osztály, a Borsodi Bükk-Osztály, a Kassavidéki-Osztály és az Eperjesi Jogász-Osztály.
Az MTE Tanítói Osztálya új folyóiratot indít, Turista Közlöny címmel. Ennek az osztálynak köszönhető, hogy a természetbarát mozgalom a tanuló ifjúság körében is egyre jobban terjed. A tanulók megismerkednek lakóhelyük környezetével, az ország legszebb vidékeivel. 1896-ban összeült az első Országos Turista Kongresszus, itt javasolják először egy országos szövetség létrehozását is. A század elején az ipari munkásság is bekapcsolódik a természetjáró mozgalomba. Először önálló egyesületet létrehozni nem tudnak, így a már meglévő egyesületek munkájában vesznek részt. A szervezett munkásság azonban hamarosan maga alakít kisebb csoportokat, amelyek ünnepnapokon kirándulásokat tesznek a városkörnyéki hegyekbe. Különösen az ifjúmunkások vesznek részt nagy számmal ezeken a túrákon.1908-ban a Munkás Testedző Egyesületen belül létrejön a Turista Osztály. Ők építik fel a nagyszénási menedékházat /1926/.
A XX. század elejére a természetjárás tömegmozgalommá válik. Munkásotthonokat építenek, ahol a munkások, a fiatalok művelődhetnek, rendezvényeket szevezhetnek. Ez lehetővé teszi, hogy a munkás természetbarátok önálIó egyesületet hozzanak létre.
1910-ben sikerül is az önálló egyesület létrehozása: megalakul a Természetbarátok Turista Egyesülete,1911-ben már 2600 /!/ tagja van az új egyesületnek. A TTE a következő években vidéki csoportokat alakít. Megalakul az aradi, kassai, gyöngyösi, miskolci, pozsonyi, pécsi, temesvári, egri, kaposvári, szombathelyi, újpesti, erzsébetfalvai, kispesti és óbudai TTE csoport. Lapot indítanak "Természetbarát" címen.
1913-ig nem volt olyan szerv, amely képviselte volna az összes turista egyesület érdekeit, összehangolta volna működésüket, és segítette volna a közös problémák megoldását. A turista egyesületek 1913. november 29-re országos gyűlést hívnak össze. A jelenlevő küldöttek 11.000 természetjáró egyesületi tag érdekeit képviselik. Ekkor Magyarországon már 22 turista egyesület van, pontosan 11.662 taggal, ezek közel egynegyede munkás. Az országos gyűlésen megalakítják a Magyar Turista Szövetséget, amely ezek után képviseli majd a tagegyesületek közös érdekeit, határoz az egyesületeket érintő kérdésekben. Szakbizottságok alakulnak: túra, egészségügyi, jogügyi, műszaki, sajtó és propaganda, utazási, útjelző, vezetőképő, vízi, ifjúsági.
Az MTSZ alapszabálya szűkszavúan így foglalja össze a szövetség feladatait:
"3. A Szövetség célja és feladata:
a,
A turistaság, hegymászás, idegenforgalom és természetszeretet fejlesztése, terjesztése és ezzel kapcsolatosan
Magyarország hegyvidékeinek feltárása és irodalmi ismertetése
b, a magyar turista társadalom és szervezetek
tümörítése, kifelé való képviselete.
c, hatóságok részére szakvélemények adása.
4. A szövetség rendes tagja (tagegyesület) lehet minden turistasággal, hegymászással vagy idegenforgalommal foglalkozó jóváhagyott alapszabályokkal bíró, Magyarországon székelő szövetség, egyesület".
Az alapszabály határoz a közgyűlés összehívásáról, a szavazásról, a szövetségi tanács megválasztásának módjáról. Az MTSZ nem sokáig végezhette zavartalanul munkáját. Az első világháború kitörése rnegakadályozta, hogy a fellendülő turistamozgalom tovább fejlődhessen. A négy éves háború, a fokozódó gazdasági nehézségek, az infláció és az állandó gyász rnegbéní totta az egyesülelek működését, tagjait megtizedelte. Az egyesületek formailag nem szűntek rneg, túrákat szerveztek, tovább rnegjelentették folyóirataikat, de a folyóiratokban egyre több helyet foglaltak el az egyesületi tagok haláláról szóló közlemények.
Új egyesület is alakult: az Újpesti Természetbarátok Egyesülete 1916-ban. Diákok és ifjúmunkások vettek részt az egyesület megalakításában. Az új egyesület a TTE keretén belül rnűködött, mint annak újpesti csoportja. 1918-ban az MTSZ vándorközgyűlést tart Sopronban, ahol megszövegezik a "Turista tízparancsolat"-ot.
1920-tól indult meg bizonyos mozgás az egyesületekben. Az MTSZ 1921-ben tartott vándorgyűlést Pécsett,1921-ben. Új turista egyesület is alakult, a MÁVAG Sportkör kebelén belül.1922-ben vették fel az MTSZ-be. Az új egyesület két menedékházat épített, a magyarkútit és a nógrádit. Ezidőtájt alakul meg s csatlakozik a Magyar Turista Szövetséghez több alkalmazotti és hivatalnoki jellegű sportkör turista szakosztálya.1926-ban igen jelentős esemény, hogy megalakul a Magyar Barlangkutató Társulat, dr. Cholnoky Jenő ismert földrajztudós elnöklete alatt, s céljai között fontos feladatként jelöli meg a barlangok turistajellegű feltárását. A meginduló tudományos kutatások erős ösztönzést adnak a turista szervezetek és szakoszályok barlangkutató tagjainak, akik közül többen aktívan bekapcsolódnak a társulat gyakorlati munkájának segítésébe is. A természetjáró mozgalom fellendülése, kiszélesedése mind égetőbben veti fel a szervezett vezetőképzés megteremtésének szükségét nemcsak az egyes szervezetekben, hanem egyesületközi szinten is. Ilyen irányban tett pozitív kezdeményezést 1930-ban a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete, amikor megindítja az első egyesületek közötti vezetőképző tanfolyamokat, amelyeket 1932-ben az MTSZ intézményesít, s záróvizsgával fejeztet be.
A gazdasági konjunktúra további lökést ad az egyesület-alakításhoz, építkezésekhez. Majd mindegyik szervezet menedékházak, menedékkunyhók építésébe, nagyobb beruházást igénylő forrásfoglalásokba kezd. Számos új kicsiny egyesület is alakul, s ez bizonyos szétaprózódást vált ki. Igen sok a szakma szerinti alakulás. Jellemző, hogy 1925-1930 között 37 egyesület lépett be az MTSZ-be, bár nagyobb részük rövid idő után megszűnt működni.
A természetjárásba bekapcsolódott tömegek számára egyik legégetőbb probléma volt Magyarországon a tilos területek, "erdővédelmi" előírások béklyója. Ezek a rendelkezések hatalmas gátat állítottak a turista mozgalom útjába. Nem egyszer a legszebb tájak, források kerültek tilalmas területre. A természetjárók, főként a munkásturisták hosszú küzdelmet folytattak a tilos területek csökkentéséért, a turizmus nemzetközileg elismert normáinak hazai kodifikálásáért.
Különös súllyal tűzte napirendjére ezt a kérdést az 1929-ben megtartott országos turistaértekezlet, melyen a minisztériumok és az érdekelt testületek részvételével, a MTSZ képviselőinek javaslatára törvénytervezetet dolgoztak ki s terjesztettek fel a minisztertanácshoz a természetjárás törvényszerű szabályozásáról.
Lényegében a tervezet egyik melléktermékeként ugyanebben az évben egységesítették az útjelzések rendszerét, és erre vonatkozó szabályzatot dolgoztak s adtak ki. A turista törvényért folytatott küzdelem következő állomását jelentette 1930-ban az MTSZ kérelme az Országos Testnevelési Tanácshoz, amelyben a törvényjavaslat ismételt előterjesztését és támogatását sürgették. Ezt a kérést 1933-ban a Földművelésügyi Miniszterhez címezve is megismételték, azzal, hogy az előkészítés alatt álló erdőtörvényben térjenek ki a turistaügyre.
A természetjárók táborának növekedése magával hozta a mozgalom megelevenedését, rendezvényeinek gyarapodását.1931. május 16.-június 21. között a Technológiai Múzeumban Országos Turista Kiállítást rendeztek, szeptember 7-én Budapesten tartott ülést a Nemzetközi Turista Kongresszus, amelyen megalakult a Turista Szövetségek Nemzetközi Egyesülése. A nagyjelentőségű esemény tiszteletére nyitotta meg az MTSZ a hazai Turista Múzeumot, amely a magyar természetjárás több évtizedre visszanyúló történetének emlékeit gyűjtötte egybe. Jelentős előrehaladás volt, hogy még 1930-ban az addig központi székház nélkül működő MTSZ több helyiséget kapott az ún. Testnevelés Házában (V. Alkotmány u. 3.), ahol könyvtárát is megnyithatta. Az 1931. évihez hasonló nagyszabású rendezvényekre 1933-ban került ismét sor, amikor a Magyar Turista Szövetség 20 éves fennállásának évfordulóján a Turista Hét keretében 3000 fő részvételével vándorgyűlést tartottak a Nagyvillámon. A földművelési miniszter 1934. októberében nyújtotta be törvényjavaslatát "az erdőkről és a természetvédelemről". Ebben eredetileg nem esett szó a természetjárásról, mígnem az általános interveniálásnak engedve, egy utolsó ponttal kiegészítették a miniszteri javaslatot. Ez a paragrafus (312) azonban csak időleges, halogató megoldást tartalmazott, s lényegében egyetlen lépéssel sem vitte előre a természetjárás ügyét. Egyetlen, az addigiakhoz képest szerény szabályozást, előrelépést jelentő tényt tartalmazott a rendelkezés, amennyiben kimondta, hogy a használatban lévő turista utakat, -helyeket a földművelésügyi miniszternek nyilvántartásba kell venni, s az azok elzárására irányuló szándékot a tulajdonosnak fél évvel előbb be kell jelenteni. A törvény, melyet a képviselőház az 1935. IV. törvénycikként fogadott el, 1935. április 25-én lett törvénycikként kihirdetve. Gyakorlati életbeléptetésére azonban, miniszteri rendelet elmaradása miatt sohasem került sor.
A TTE kezdeményezésére hívták egybe 1936-ban a Magyar Turista Egyesület, a Magyarországi Kárpát Egyesület és a TTE közös ankétját, amelyen első helyen szerepelt a tilos területek kérdése, az államsegélyek és a turistaszervezés problémái mellett.
Ha a jogi kérdések rendezése nem is haladt előre a harmincas években, a természetjárás szervezési-módszertani vonatkozásában történt haladás. A barlangkutató szakosztályok tevékenységét lendítette előre az, hogy az MTSZ szövetségi kezelésbe vette át az aggteleki cseppkőbarlangot a Magyarországi Kárpát Egyesülettől (1934), s ezzel nagyobb fejlődési lehetőséget biztosított ennek a szakágnak.
1935-ben került megszervezésre, a Duna ST TO kezdeményezésére az első terep- és tájékozódási verseny, több egyesület részvételével.
1938. március 19. - június 6. között egy nagyszabású természetjáró megmozdulásra, az ún. "Szent István turistavándorlásra" került sor, amikor a két határtól (Füzértől illetve Soprontól) a kék jelzésen 853 turista vonult Dobogókőre. (Ez ismétlődött meg az 50. évfordulón, 1988-ban).
A felvidéki szervezetekkel megnőtt Turista Szövetség adatait ismerjük 1938-ból, amikoris 49 egyesületben 14.235 szervezett természjárót tartottak nyilván. A legnagyobb egyesületek a Magyar Turista Egyesület 2000, a Magyarországi Kárpát Egyesület 1897, a Természetbarátok Turista Egyesület 1765, a "Mecsek" Egyesület 1152 taggal. A világháború kitörése, majd Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba egyre bénítóbban hatott a természetjáró mozgalomra. A háborús években jelentős rendezvényekre - kivéve néhány tisztán politikai okokból rendezett megmozdulást - nem került sor. Az egyesületek taglétszáma (a behívások, a zsidóság elleni fasiszta törvények korlátozásai stb. miatt) egyre csökkent, az ország német megszállása után az MTSZ tevékenysége minimálisra csökkent, majd a nyilas uralom idején megszűnt.
(A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Természetjáró Szövetség jubileumui évkönyvéből: 100 éves a szervezett miskolci természetjárás, 1892 - 1992)