(Hrenkó Pál, Természetbarát Híradó 1994. április)
Bármennyire hihetetlen, az 1880-as években a kerékpáros országjárás
volt új divat. Kétségtelenül ösztönzőleg hatott a gyalogos túrázásra is, lévén korabeli nézet szerint
"a turistaság a kerékpársport virágja". A "gyalogos-sebes-futó-gépely"-től a bicikliig
meglehetősen göröngyös utat járt be a kerékpár. A magas velocipédek évtizedében, a 80-as években máris
bravúros eredmények születtek, amit a szenicei (Nyitra vm.) származású Zmertych Iván teljesítménye mutat.
A 25 éves magyar bajnok gazdasági tanodanulmányok czéljából ötnegyed éve tartózkodott Angliában, amikor
elhatározta, hogy pompás velocipédjén hazakerekezik. Londonból 1880. június 8-án indult, és 21 nap alatt
érkezett Budapestre. Bécsből egy nap késéssel indult, mert velocipédje letörött. Pozsony, Győr, Komárom
irányából érte le a Dunakanyart. Három bukása közül a dorogi rossz úton érte a legsúlyosabb, majd esőköpenyét
vesztette el. Az ánglus kinézetű, magas keréken száguldó ikaroszt kengyelfutónak vélték, gyanakvással
fogadták, mígnem magyarul meg nem szólalt. A Vörösvári úton 1880. június 30-án érkezett Budapestre, ahol
az Athletikai Club elnöke, Eszterházy Miksa gróf (időközben egy kitüntetést neveztek el róla) és három
előkelőség fogadta. Ez alkalomból 50 kilométeres éjjeli gyaloglóversenyt rendeztek az Orczy kertben.
Nagy hatással volt rá, a következő évben ugyanis gyalog indult haza Párizsból. Az is szép teljesítmény
volt, az 1530 kilométeres utat június 10. és augusztus 7. között, 28 nap alatt tette meg. Talán nem véletlen,
hogy 1892 és 1897 között a szenicei kerület országgyűlési képviselője lett. Érkezését a maga módján a
Borsszem Jankó is megünnepelte.
Monokles tollából: "Zmertych is a Smart-ych! From London to Budapest
vellocipellő, az több mint trréfa, az már egy trréfalgárri győzelem. Barátom, egy veloczipéd kancán ily
távgyaloglást még nem bámultunk ..."
A fővárosi lapok gúnyolódása ellenében 1882-ben velocipéd-egylet alakult. Az idegen hangzású bicycle helyett a kerékpár név mellett döntöttek. Sorra megalakult a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre, a Budapesti Kerékpár (nicycle) Egyesület, majd 1885-ben a Magyar Kerékpáros Szövetség első kísérlete. Amíg Bécsben és Prágában a kerékpározást tiltotta a hatóság, Budapesten 1883. február 9-én a főkapitányság 13 paragrafusból álló rendelettel szabályozta a kerékpár-közlekedést.
A Budapest Kerékpár Egyesület 22 taggal és mégannyi vendéggel 1883. június 8-án rendezte első kirándulását a Szentendrei-vizeséshez.
Jártak külföldi kerékpárosok is erre. Tignol francia miniszteri tisztviselő pl. Esztergomban töltött egy éjjelt, és a város szépségeitől el volt ragadtatva. A nőkről megemlékezve csalódottan mondotta, hogy a hintókból, melyeken mágnáshölgyeket vélt látni, papok szálltak ki. Az utat Esztergomtól Budapestig rémesnek találta. Vörösváron a fiatalság megfenyegette. Viszont a fővárosban a Hunnia Klub szeretetreméltóan fogadta. Az ovációk azonban nem neki - mondta szerényen - hanem hazájának szóltak.
Az ideig a főúri világ csak birtokain, vagy ha a fővárosban időzött, éjjel ült kerékpárra - írta a Sportvilág 1896-ban. Azonban az ezeréves ünnepségek alatt a kerékpározás előtérbe került. Istvánffi (Schaarsmidt) Gyula tollából 1894-ben megjelent a kerékpárosság kézikönyve, benne a a térképről és a tájékozódásról szóló ismeretekkel.
Ez az évtized már a bicikli (láncos áttételű alacsony gép) egyeduralmának indult, a kerékpáros turistaság erőteljes fejlődésével. Kerékpártérképről nemigen tudósítanak a krónikák. Az itt bemutatott példányra szinte véletlenül bukkantam antikváriumban. Ugyancsak korai példány, magyar-német nyelvű, Németországban látott napvilágot. Címe: Buudapest Térkép kerékpárosoknak - Karte für Radfahrer. A perőcsénytől Ercsiig, illetve Bánhidától Gyöngyösig terjedő területet foglalja magába, tehát címe ellenére a Dunakanyar kerékpár-térképének is nevezhetnénk. Méretaránya 1:300.000, nagysága 40x33 cm. Zsebformára hajtogatott, borítóba helyezett lap. Négy színben készült: fekete, kék, barna (a domborzatrajz), piros. Kerékpárutak akkor még nem lévén a térkép az egész terület úthálózatát ábrázolja, a műúttól a gondozatlan talajutakig bezárólag. Az utak mérsékelt és erős emelkedőit, valamint a veszélyes szakaszokat piros ékek jelzik. A legtöbb piros jelet a Budai-hegyekben látjuk a Bicske, Zsámbék, Telki, Nagykovácsi, Dorog, Pilisszentkereszt és Csobánka felé vezető utakon. Emelkedő látszik még Pilismarót és Hutaszentlélek, Szob ém Márianosztra, Vác és Kósd, Nógrád és Diósjenő között, valamint a vámosmikolai és a Vácról Rétság felé vezető műutakon. A veszélyes útrészeken még fekete keresztjel is telálható, nevezetesen a budaörsi úton több helyen is, továbbá a dorogi úton Piliscsabánál, és az ismert Vác feletti meredélyen. Jelek mutatják a kerékpáros egyletek helyeit Budán, Erzsébetfalván, Újpesten és Esztergomban. Kerékpár javító helyet egyedül Budán jelöl a térkép.
A nyomat keltezetlen. Ábrázolja a Budapest és Esztergom közötti vasutat, valamint a Ferencz József hidat, az 1899-ben megnyílt nagytétényi HÉV-vonalat viszont nem. Ezek, valamint a névírás régisége alapján a térkép1896-1898 között készülhetett. A borítólap szerint Budapest környéke Kitzler Gyula térképe kerékpárosoknak. A magyarul megnevezett Kitzler a kiadó és szerkesztő (tévesen szerkesztő) Dresdenben. A fotolitográfia és a nyomda szintén drezdai: Wilhelm Hoffmann, Kunstanstalt a. Actien.
A Turisták Lapjából, Thirring Gusztáv 1905 évi ismertetéséből megtudjuk, hogy az erdélyi részek térképén kerékpárutakat is ábrázoltak. Igaz, a fotolitográfiai úton kisebbített (1:800.000) térkép már eredetileg sem szép metszete szinte olvashatatlanná vált, helyrajza elvesztette jellegzetességét. A kirívó vaskossággal rányomott kék vízrajza mindent háttérbe szorít, így a vörössel nyomott bicikli-utak vonalai alig kivehetők. "Egyszóval a térkép rossz, csúnya, használhatatlan: ilyen mű kiadása ügyében kár volt külföldre menni, ezt hazánkban jobban és szebben megcsinálhatták volna." A bírálat bár Stein János m.kir. egyetemi könyvkereskedőnek és a glogaui Flemming nyomdának szólt, bizonyos mértékben a bemutatott térképünkre is ráillik. Azonban ennek előállításában Toldi Lajos személyében kiváló és országszerte megbecsült könyvkereskedő, kiadó részesedett. Főbizományosa volt a magyar törvények és rendeletek, és talán a PÜM Államnyomda térképi kiadványainak is. A MTE Budapesti Osztályának tagja lévén a térképkiadás terén úttörő újításokat hozott be - olvashatjuk nekrológjában, mert a jeles turistatérképész alkotó élete 54. évében, 1908 február 4-én Budapesten elhunyt.
Egyedülálló kezdeményezése a Dunakanyar térképezésében hálás emlékezetünkre érdemes.