(Hrenkó Pál, Természetbarát Híradó 1994. február)
Bércmászó Aurél volt az élclapok kedvenc figurája, amikor a bakancsos-hátizsákos echt-turisták leereszkedtek a zordon Kárpátok sziklabérceiről, és megszállták a főváros közrlében megbúvó szelíd középhegységi tájakat, elsősorban a Dunakanyart. A falvakban felbukkanó friss jövevényeket ugrándozó - vihogó gyermeksereg kísérte végig, mármint az alvégtől a felvégig.
Egy évszázada is elmúlt már, hogy a középhegységi turistaság szervezete kiépült. Az 1976-79 közötti
erőtlen kezdeményezések még elhaltak, azonban a 80-as években felélénkült a kerékpáros országjárás, valamint
a szentendrei HÉV-forgalom újabb ösztönzést adott, és a Magyarországi Kárpát Egyesület keretében 1889-ben
megalakult a Budapesti osztály. Harmadévre a Magyar Turista Egyesület Budapesti osztálya lett, tíz év
múltán pedig az osztály anyaegyesületté alakult át, és 1912-ben átalakult és létrejött az újjászervezett
Magyar Turista Egyesület.
Minthogy a szerveződés gondolata a nevezetes 1888. évi klastrompusztai
kiránduláson érlelődött meg, bátran mondhatjuk, hogy a középhegységi turistaság bölcsője a Dunakanyarban
ringott.
Az osztály felfutása rohamos volt. Megkezdték a turistautak terepi kijelölését, Lóczy Lajos
elnök közreműködésével pedig már 1889-ben elkészült a Dunakanyar első hivatalos turistatérképe, a "Budapesti
turista-térkép".
A térkép a börzsönyi Várbükktől Tétényig, illetve Párkánytól Kosdig terjedő területet foglalja magába. A lap 44x56 cm nagyságú, azon belül a 150.000-es méretarányú térkép tükörmérete 26x45 cm. Kidolgozása Kogutiwicz Manó térképész rajza alapján Posner műintézetében történt. A domborzatot nem csíkozás, hanem szintvonalrajz fejezi ki. Különösen dícséretes az akkor még egyedülálló magyar névírás: 24 ökrös h., Remete Mária, Annavölgy, Jóvíz f., királykút, Úr asztala, Mátyás f., Csitár p., Szilkút stb.
Az alap turista térképet négy (fekete, vörös, zöldeskék, zöld) színnel nyomták, azon belül pedig a Csillaghegy csárdától Esztergomig, a Nagyszálig és a Csóványosig kiterjedő jelzett turistautakat saját színeikkel (kék, narancs, sárga) felülnyomták.
A zsebformára (11,5x20,5 cm) összehajtott lap értékét nagyban növelte a térkép szélein elhelyezett 79 túraleírás, a Budai-hegyekben 8, a belső kanyarban 37, a külső könyökben 37, távolabbra pedig 23 kirándulás olvasható Thirring Gusztáv tollából. A tőmondatokra szorítkozó felsorolás tulajdonképpen az első évében járó egyesület helyzetképét örökítette meg.
A kirándulások közül ízelítőül néhány kiemelve:
IV/3. Dunakesziről a Horányi csárdába: az áééomástól a révházig 3/4 óra, innen átkelés a szt-endrei szigeten lévő Horányi csárdába (kedvelt mulatóhely, kitűnő halpaprikás).
II/9. Csobánkáról a Maczka jama barlangjához (ÉNY-i irányban) 25 percz, a Szentkúthoz (kék jelzés) félóra (kápolna, látogatott búcsújáróhely).
III/1. Leányfalu (jó vendéglő, omnibusz közlekedés Szt-Endrére). Séták: a Messzelátóhoz (20 percz), csinos kilátás a Puszta-tetőre ("Messzelátó"), igen szép kilátás a Duna lapályára. A Varjúkúthoz 20 percz. A rekettyés-tóhoz 3/4 óra, erdőben. Ide közel a Csaba-kút s a Viktor gunyhó (gróf Breuner-féle erdőőri lak).
Helytörténeti értékű és hiteles leírások ezek 1889-ből'
A térkép 2000 példányban készült. Borítóján a gőzvasút, gőzhajó és fogaskerekű vasút, valamint a társaskocsi menetrendjét is megtalálja a kiránduló.
Úttörő szerepét több mint egy évtizedig betöltötte. Kis méretaránya és rajzának gyengéi miatt azonban a forgalomban lévő kitűnő 75.000-es katonai térképpel a versenyt nem vehette fel, felújításra nem került.