A Tar-pataki-völgyek
Említettük már, hogy a két Tar-patak egyesülésének környéke a tátrai turistaélet egyik legősibb színhelye és Tátrafürednek kezdettől fogva legnépszerűbb kirándulóhelye. A legrégibb tátrai menedékház (Rainer-kunyhó, 1865) közelében, a Tarajka alatt a MKE is itt építi legelső hegyi hajlékát, a Rózsa-menedékházat s innen vezeti fel ugyanakkor az Öt-tó legelső ösvényét (1875). E házhoz a közeli Tátrafüredről szekérút vezetett. Forgalma mihamar túllépte az akkori turistaméreteket: 1877-ben már vendéglős kerül belé s a területtulajdonos szepesszombati erdőbirtokosság, látva a fellendülést, maga is a hely további fejlesztésére és kihasználására törekszik: a MKE-től megvásárolja a menedékházat (1884), felépíti mellette a 10-szobás Tar-patak-szállót, majd pedig a Rózsa-menedékház leégése, (1893) után ennek helyén a 24-szobás Rózsa-szállót s a fürdőházat. A MKE szerény menedékháza így fejlődött ismert nyaralóhellyé: Tarpatakfüreddé. A MKE Tátrafüredről a szekérút mentén a Tarajkára (1885), majd pedig úgy a Tarajkáról, mint Tátrafüredről a Rabló-kőre (1167 m) és Torony-hegyre (1118 m, egyébként mindkettő vad nevük ellenére, "szelíd" morénahalom, a Tar-patak jobbpartján) sétaútakat épít, jelentékenyen kifejlesztve ilymódon Tátrafüred úthálózatát.
A két Tar-patak összefolyása közelében, a régi Rainer-kunyhó szomszédságában Alsóerdőfalva község emeletes, nyolcszobás, vendéglős. turistaházat épít (Zerge-szálló; 1884; utóbb a völgyekkel együtt a kincstár tulajdonába jutott), melyet a Tar-pataki-völgyek páratlan kilátópontjával: a Tarajkával a MKE alkotása, a legnagyobbrészt Jármay L. gyűjtéséből épült kényelmes sétaút (Jármay-út, 1897) kapcsol össze.
A Zerge-szálló, valamint a Rózsa-szállóval megnövekedett (1894) Tarpatakfüred a Tarajka forgalmát is erősen fokozzák, úgyhogy a MKE, elnökének, Migazzi V. grófnak 2000 és Darányi I. földművelésügyi miniszternek 6000 K-ás adományai segítségével Tátrafüredről oda új kocsiutat épít ("Migazzi-út"), melyet az egyesület kérésére rövidesen (1897) a megye vett kezelésébe.
A Tar-patak Zerge-szálló feletti hídjától a Kis-Tar-pataki-völgy ösvényét a MTE késmárki Tátra-osztálya építi újjá s azt hét év alatt (18921898) 1884 K költséggel felviszi az Öt-tóig, ahol a MTE budapesti osztálya szándékozott menedékházat építeni. Az út elkészültét követő esztendőben (1899) már készen is áll a 2000 m-es magasságban a MTE akkori alelnökének, Téry Ödönnek nevét viselő igazi hegyi hajlék, melyet Pfinn J. tervének alapulvétele mellett Majunke G. szepesszombati építész emel 18670 K költséggel. Terméskőből épült emeletes, betontetős épület, földszintjén konyha, éléskamra és a vezetők szobája, emeletén az ebédlő és négy szoba összesen l6 hálóhellyel.
Közben a MKE is továbbfejleszti Tátrafüred környékének úthálózatát: Wagner W. költségén a Rabló-kőről a Tar-patakhoz, majd ennek partján lefelé a Wagner-út (1897), Tátrafüredről pedig az Öt-forrás és Málnás-rét érintésével a Tarajkára a Szilágyi Dezső-út épül (1897). Ez utóbbi út már Weisz Miksa, a "Tátra réme" utólérhetetlen gyűjtőtevékenységénlek első gyümölcse. Ez út legmagasabb pontjához rövidesen további alkotások kapcsolódnak: közelében állítja fel Weisz M. a Hilgermann-emléket (1900), innen épül ugyanakkor nyugati irányban (a Felkai-tóhoz vezető későbbi Artl-Müller-út kezdeti szakasza gyanánt) a Nagyszalóki-csúcs déli lejtőjéből feltörő Kecske-kő ösvénye és végül innen indul a Nagyszalóki-csúcs útja, a rengeteg szerpentinben felkanyargó Weisz-út, mely 1901-1908 között legnagyobbrészt Weisz M. gyűjtéséből és adományaiból épült; azon a ponton, ahol az ösvény a Szalóki-csúcs gerincére ér: a vaskorlátos, pihenőpados Miksa-magaslat őrzi alkotójá emlékét.
1902-ben a MKE mintegy 900 K költséggel javítja a Tátrafüred tarajkai sétautat, a következő évben a Tarajkától a vízesésekhez s innen a Tar-patak mentén a Zerge-szállóhoz épít lovagló- és sétautat, majd pedig (1904) a Tarajka orrán falavatja azt a kőből és vasbói épült fedett kioszkot, mely egyképpen szolgálja a Tar-pataki-völgyekre nyíló kép csodálóinak kényelmét, mint a Tátra-barát Szilágyi Dezső emlékét, kinek Istók-készítette domborműarcképe a torony falát díszíti. A 7200 K-ás költség (melyből a toronyra 5600, a domborműre 1600 K esik le nagyobbrésze adományként gyűlt össze, melyek közül kiválik Darányi földművelésügyi miniszter 2000 K-ás hozzájárulása. Legújabban ezt a pavilont még szorosabban kapcsolták az egyesület eszmekörébe mintegy az egyesület Pantheonjává tették meg: itt helyezték el Fischer Miklós és itt szándékoznak elhelyezni Dénes Ferenc, Guhr Mihály és id. Szontagh Miklós emléktábláit.
A Tar-patak Óriás-vízesése fölé a MKE 1758 K költséggtel pompás vashidat épít (1904), majd pedig rendbehozza a Kis-Tar-pataki-völgy útjának innen induló alsó szakaszát: a "Lépcsőkét". (1905). Útépítő munkájában a MKE később már segítőtársat kap a kincstár személyében is: a Jármay-utat és a vízesések útját például a kincstár alakítja át igen kényelmes sétautakká (1907); hogy pedig a kényelem teljessé legyen, a Pop rád-tátrafüredi villamosvasút megnyitásával egyidőben (1909) megnyílik a Tátrafüred-tarajkai siklóvasút is, melynek felső végállomásánál a fürdővendégek kedvéért uzsonnázó-kioszk (1912) és Tisza J. gr. nyaralója (1913) épül.
A Kis-Tar-pataki-völgy fentebb említett ösvényének befejezése után a MTE Tátra-osztálya a Nagy-Tar-pataki-völgy ösvényének építésébe fog (1900); az út 1902-ben a Hosszú-tóig, 1905-ben a Rovátkáig készült el, 1908-ban pedig a Rovátkától a Fagyott-tó felett a Lengyel-nyeregre jutott fel s ilyképen a MKE sziléziai osztályának ösvényéhez kapcsolódva a (Felkai-völggyel létesített aránylag kényelmes összeköttetést. Az egész útra az osztály mintegy 2500 K-t költött. A MKE kérésére a kincstár mely 1906-ban javítja a völgy útjait, 1907-ben a Nagy-Tar-pataki Genersich-tó közelében egyszerű menedékházat épített; 1912-ben azután a kincstár a Kis-Tar-pataki-, 1913-tól kezdve pedig a Nagy-Tar-pataki-völgy útjait teljesen új nyomon a Tátra legszebb hegyi útjaivá építi ki.
Tátralomric felől a MKE már 1898-ban ösvényt épít a Tar-pataki-vízeséshez s ennek nehezen járható felső szakaszát 1903-ban új nyomon újjáépíti, a kincstár pedig 1908-ban az egész utat alaposan helyreállítja.
A Lomnici-csúcs Jordán-útját a MTE budapesti osztálya 396 K költséggel láncokkal és kapcsokkal szereli fel (1900-01); ezeket később (1905) a MKE javítja és kiegészíti.
A háború után a tarpatakfüredi Rózsa-szálló leégett (1926), a Tarajka azonban továbbfejlődött: a Tátrai Villamos vasutak r. t. megvásárolja a Tisza-villát (1924), azt összeépíti a kioszkkal, majd a régi tátrafüredi vasútállomás faépületét oda felszállítva, azt 36-ágyas turistaháznak rendezi be 1925. Helyébe azonban rövidesen 1928 kétemeletes 60 szobás modern "Sportszálló"-t épít, ezt a következő évben 80 szobára bövíti és környéket megfelelően rendezi. Mindez természetesen maga után vonta a Tarajka kocsiútjának megfelelő modernizálását is: az utat (1934) autóúttá szélesítik.
A MKE legelső menedékházának: a Rózsa-menedékháznak, illetőleg a tarpataki leégett Rózsa-szállónak helyén a KV 1934-ben a Guhr-család kezdeményezésére és annak messzemenő támogatásával (a telken felül 130000 csK-t adományoznak) emeletes turistaszállót épít. A 137000 csK költséggel épült "Guhr-diákotthon" földszintjén vendéglőhelyiségek és a bérlő lakása, emeletén pedig négy, egyenként 4-ágyas szoba és két hálóterem, összesen 16 hálóhellyel; kezelését a Tátra-Egylet vállalta. A Zerge-szállót, valamint a Nagy-Tar-pataki-völgy menedékházát a KCST vette bérbe; a legújabb időben utóbbi is állandó üzemre rendezkedett be.
Tátrafüred környékének útjait a KV több ízben is (1925: 21000, 1927-ben pedig 36000 csK költséggel) javítja, a Tátralomnicról a Tar-patak mentén a Zerge-szállóig vezető utat pedig a KCST katonai erővel hozatta rendbe (1928) s mindhárom vízesés hosszú pallóit megújította. Az öt-tavi Téry-menedékházat továbbra is a késmárki Tátra Egylet, mint a KV osztálya kezelte s 1921-ben 8500 csK költséggel kettős ablakokkal látja ei, 1922-ben 7500 csK költséggel kiegészíti berendezését, 1926-ban pedig 12600 csK költséggel tetőzetét teljesen megújítja. A MTE a menedékház tulajdonjogát a KV-re ruházza (1926), 1927-ben azonban lejárván a 30-éves bérleti szerződés, a liptóújvári erdőigazgatóság azt felmondta, a pozsonyi pénzügyigazgatóság pedig kilakoltatási eljárást indít. A KV tiltakozik, fellebbez 1929-ben azanban már a legfelső fórum is elutasítja s 1931-ben a menedékház az állam tulajdonába, ettől pedig a KCST kezelésébe megy át. A megváltási összeg tekintetében (165000 csK) a megegyezés 1932-ben jön létre.
A Jordán-út láncait és kapcsait a KV ismételten helyreállította, 1926-ban pedig a Dubke-rést és Vörös-torony-hágót is ellátja láncokkal; utóbb (1930-31) a KCST is javítja e berendezéseket.
A Kőpataki-tó
A tó közelében Spóner A., a terület akkori birtokosa már 1876-ban menedékházat tervezett. A terv nem valósult meg s Spóner birtokát 1892-ben a kincstár vásárolta meg. A menedékház tervét 1900 körül a MKE karolja fel; érdemes ennek sorsát végigkísérnünk, mert híven mutatja, hogy mennyi körülmény befolyásolhatja az ilyen tervek sikerét, vagy sikertelen ségét. Ez a terv 1907-ben öltött határozottabb alakot, amikor az egyesület 5000 K-val megteremti a menedékház-alapot. A kincstár Tátralomnic felől a tóhoz lovaglóutat épít (1908), a MKE menedékház-tervét (16.000 K-ás famenedékház) azonban visszautasítja. Beton-menedékház 20000 K-nál is többe kerülne, pénz pedig 1910-ben e célra még csak 11000 K állott rendelkezésre. l9l1-ben tehát 10500 K-ás új tervet készítettek (ez kőalapú famenedékház lett volna); a kincstár ezt elfogadta, amikor azonban kivitelre került a sor, a vállalkozó a költséget hirtelen 150%-kal (24000 K-ra) emelte - s az építkezés ismét elmaradt. 1912-ben újabb versenytárgyalást tartanak s a legjobb ajánlattevővel (14.000 K), egy késmárki ácsmester rel megkötik a szerződést. A földművelésügyi miniszterium fát adott, ezt azonban nem az erdőöv felső részében utalta ki, ahogy ígérte, hanem széltörésekből. A vállalkozó tiltakozott, a MKE közbelépett, a minisztérium engedett és intézkedett, közben azonban az idő - elment, ősz lett s a vállalkozó visszalépett.
Az új építőbizottság aztán elejtette a tervet (1913), mert a kincstár a Mózes-forrásnál tervezett menedékkunyhót és mert a kincstár - zergéit féltve - nem engedte meg, hogy az ú. n. felső turistaútnak a tarpataki Óriásvízesés - Kőpataki-tó - Morgás szakaszát a tó, illetőleg menedékház mellett vezessék. A MKE ilyen körülmények között az akkor már több, mint 13000 K-t kitevő menedékházalapot a Batizfalvi-tó mellett építendő házra szánta, a kincstár pedig 1914-ben a tó alatti, régismert s már 1841 óta védőfallal ellátott Tüzelő-kő üregét elől betonfallal elzárva, megelégedett e teljesen egyszerű védőkunyhó létesítésével.
Tátralomnic közeli környékének sétaútjait, valamint a mintegy 5 km hosszú, magasra felkanyargó, önmagába visszatérő kocsiutat (Bethlen-körút) a kincstár építette.
A háború után a Kőpataki-tavi-menedékházat a KCST vette kezelésébe, sőt bérlőt is szerzett, aki ott igen szerény fekvőhelyeket (12 személy részére) és egyszerű vendéglőüzemet rendezett be.
A Fehér-víz-völgye
A Fehér-víz: a Zöld-tó, Fehér-tavak és a elülső Rézaknák-völgye vizeinek levezetője Késmárk alatt ömlik a Poprád folyóba; a völgy maga nagyrészt Késmárk birtoka, Késmárk ősrégi kiránduló területe s a Bélai-havasokkal együtt az a vidék, ahol a MKE mindenkor a legotthonosabban érezte magát s ahol a tátraalji községek s azok polgársága a hegység feltárásában a legrégibb idők óta mindig érdeklődéssel és áldozatkészséggel működtek közre. Nem véletlen, hogy itt született az első magyar turistaegyesület s hogy annak legelső gondolata már egy zöld-tavi-menedékház építése volt. Említettem már az egyesületnek a Weidau-rétjén 1876-ban épített, majd 1880-ban a Zöld-tóhoz áthelyezett egyszobás Egyed-menedékházát, melyet ennek leégése után (1883) követett a kétszobás, előszobás második ház (1884); ezt 1887-ben a tó északi partjáról áthelyezték a védettebb déli partra s ugyanakkor (1887-88) a Fehér-víz-völgyében hozzá mintegy 3000 K költséggel új szekérutat építenek. E menedékház 1890-ben másodszor is leégett; fölépítik, de még ugyanazon év őszén harmadszor is a lángok martaléka lesz. E három menedékházra az egyesület mintegy 2300 K-t költ.
Az egyesület nem nyugodhatott bele a menedékház elvesztésébe s 1894-ben már országos gyűjtést indít az új menedékház építési költségeinek előteremtésére. Az eredmény igen szerény volt: adományokból 1040 K, előadásokból 1200 K, részjegyekből 4100 K gyűlt össze; emiatt az egyesület kénytelen az eredeti tervet elejteni s egy kisebbel megelégedni. A szerényebb menedékház 9700 K költséggel 1897-ben készült el s az egyesület védnökéről (Frigyes főhercegről, aki az építkezést 200 K-val támogatta) Frigyes-menedékháznak keresztelték. Benne 3 szoba, konyha, étterem, veranda. Építésével egyidejűleg (1894-95) a MKE a Weidau-ról a tóhoz 2 m széles, kocsival is járható utat épít s egyúttal a Zöld-tó tükrét is gáttal felemeli, úgyhogy felszíne egyharmadával megnőtt. Minde munkálatokat a szepesbélai Kaltstein A. vezette és ellenőrizte. 1899-ben a vihar lesodorta a menedékház tetejét; helyreállítása és javítása 1900-ban mintegy 2000 K-ba került; alapos javításon esett át a ház 1902-ben, de különösen 1913-14-ben, amikor az egyesület a menedékház javítására Es berendezésének kiegészítésére mintegy 3500 K-t költ; a további bővítési munkáknak a háború kitörése vetett véget.
Az új menedékház a Zöld-tó csúcskoszorúját a hegymászók számára kényelmes közelségbe hozta s a MKE ezt a kényelmet utak építésével is fokozza. Mindenekelőtt 1200 K költséggel javítja a Fehér-víz-völgyének a menedékházhoz vezető szekérútját (1902) s ehhez a Matlárháza felől jövők részére 150 K költséggel közvetlen ösvényt épít (1912 óta: "Loisch Mátyás-út"). A Zöld-tótól új ösvényt vezet a Vörös-tóhoz (1902; ez a Vörös-tónak már harmadik ösvénye; az első 1880-ban, a második 1894-ben épül), ezt a Kék-tóhoz, majd pedig a Karbunkulus-csorbáig folytatja (1907); ösvényt épít a Fehér-tavaktól a Kopa-hágóra is (1905) s ezt az ösvényt új, kényelmes úttal kapcsolja a Zöld-tóhoz (1914). A Kék-tótól a Fehér-tavi-csúcsra az ösvényt mintegy 1400 K költséggel a MTE késmárki Tátraosztálya építi ki (1911).
A Téry-horhos útját a Papirusz-völgyben a MKE 520 K árán láncokkal könnyíti meg (1904), míg a Lomnici-csúcsnak Zöld-tó felöli útját (az ú. n. Német-létrán át) a MTE Tátra-osztályának költségén Hefty Gy. A. szerelteti fel láncokkál és kapcsokkal (1913).
A Fehér-víz-völgyében, féluton a Zöld-tó felé menet, azaz a Zsázsaforrásnál Késmárk városa és annak vadásztársasága épített nyitott famenedékházat (1904), melyet a turisták is igénybe vehettek; ezt a házat a Weidau-rétiével a MKE ugyanakkor épített ösvénye kötötte össze.
A háború alatt és után a Zöld-tavi menedékház évekig őrizet nélkül állott s emiatt betörésektől és romgálásoktól rendkívül sokat szenvedett. 1921-ben akadt csak újból bérlője, aki a menedékházat rendbehozta, 1925-26-ban pedig a KV 15.400 csK költséggel jelentékenyen kibővíti, befogadóképességét 36 szernélyre emeli s ekként lehetővé teszi állandó üzemét. Az új épületrész berendezésére 30000 csK-t költ; 1934-ben aztán a házat mintegy 54000 csK költséggel újból bővíti, úgyhogy ma tíz szobában és két közös hálóteremben 40-40 ággyal, azonkívül pedig 3 nappali helyiséggel és 9 gazdasági helyiséggel rendelkezik.
A Zöld-tó útját a KV 1924-ben 12.000, 1927-30 közt 3000 csK költségel javítja, 1934-ben pedig a völgy egész hosszában síelők számára külön lesiklópályát is létesít. Rendbehozza több ízben (1928, 1931), a Papirusz-völgy láncait is.
A Fehér-tavak közelében a katonaság 1922-23-ban 20-személyes famenedékházat épített, (Votruba-menedékház, V. tábornok nevéről), melyet 1924-ben a KCST késmárki osztálya vett kezelésbe s 1932-ben jelentékenyen kibővített. A mai menedékház konyhából, étteremből, közös hálóteremből és négy szobából áll s 30 személynek nyújthat szállást.
A Fehér-víz-völgyi Zsázsa-forrásnál épült, de tönkrement régi famenedékház újjáépítését a KV évek óta tervezte s ecélből a terület bérletét is (1925) megszerezte; az építkezéshez azonban nem lévén módja, ott a Tárgyik-fivérek építettek (1934) nyolcszobás, vendéglős, állandóan lakott turistaházat.
Ugyancsak a Fehér-víz bal partján, a Késmárki Kosár közelében fakadó Studentenbrunn mellett a Tátraegylet szerez (1933) síkunyhó céljára telket.
A felső turistaút
Az egyes völgyek feltárása mellett korán szóba került a déli völgyeknek a fürdőket összekötő "turistaút" és az erdőrégió fölött egymással való közvetlen összekapcsolása. A gondolatot már Münnich S. felvetette, a megvalósulás felé azonban a MKE sziléziai osztálya indította el a Sziléziai-háztál a Batizfalvi-tóhoz mintegy 1500 K költséggel épített 3 km-nyi út megépítésével (1902), melyet Jeltsch H. mint "új turistaút kezdetét" mutatott be. A MKE 1900 évi memoranduma számára Dénes F. ennek tervét már részletesen kidolgozta. Eszerint az út a Koprova-völgyből a Poprádi-tóhoz, innen pedig az Oszterván át a Batizfalvi-tóhoz vonul, majd a Sziléziai-házhoz, a Szalóki-csúcs oldalában a Tarajkára, a Tar-pataki-völgyből pedig a Kőpataki-tóhoz vezet s a Nagymorgáson át leereszkedik a Fehér-víz-völgyébe. Igazi transzverzális jellegglel azonban csak a Poprádi-tó és a Fehér-víz-völgye közti darabja bírt, minthogy a nyugati darab részben a Tátra-körút nyugati folytatását, részben a Menguszfalvi-völgy útjának alsó szakaszát használja fel. Az egész 43 km-nyi út költségét kereken 24.000 K-ra becsülték. Második szakaszát a központ segítségével ugyancsak a sziléziai osztály valósította meg: 1912-14-ben kiépíti ez útnak a Sziléziai-háztól a Szalóki három tavacska érintésével a Hilgermann-emlékig terjedő, a Felkai-völgyet a Tarajkával és Tar-pataki-völggyel összekötő darabját. Az utat ("Müller-Artl-út") Dénes F. tűzte ki s a 4000 K-nyi költségből mintegy 1700 K-t a központ vállalt. 1913-ban Dénes F. az ehhez csatlakozó K-i szakaszt a Kőpataki-tó érintésével egészen a Fehér-víz-völgyéig kitűzte, a kincstár azonban az útnak a Kőpataki-tó mellett való vezetését nem engedte meg s alacsonyabb régióban cserkészút gyanánt 1914-ben maga építette meg az utat a Tar-pataki-völgyből a Nagymorgásra.
A munkát a KCST fejezte be: mintegy 40000 csK költséggel kiépíti a Batizfalvi-tó-Oszterva szakaszt (1930), majd helyreállítja, illetőleg átépíti a Kis-Tar-pataki-völgyből a Kőpataki-tóhoz és innen a Hunfalvi-katlanba vezető kincstári cserkészösvényt (1931-32), végül pedig új ösvényt épít a Morgás-hágón át a Zöld-tó-völgyébe (1933-34).
Folytatás: A Bélai-havasok, a Lengyel-Tátra