A Bélai-havasok
Legrégibb útjai Késmárk és Szepesbéla felől a Weidau-ra és a Kopahágóra vezettek. Előbbi a késmárkiak és szepesbélaiak havasi legelője (Késmárki és Bélai kosár), utóbbi a Tátra legkönnyebb hágója, átkelőhely Javorina felé. A Weidau-n épült - mint említettük - az első Egyed-menedékház (1876) és innen készített a MKE ösvényeket a Zöld-tóhoz, a Késmárki kosárhoz és a Kopa-hágóra (1877). Utóbbi közelében, a Kopa-hegyen 1882-ben a szepesbélai sajttermelők szövetkezete menedékházat emelt (Bélai Kosár), mely turistának is szállást, ellátást nyújtott, a hegység lábánál pedig Szepesbéla városa Sarpanyec és Zsdjár erdészlakaiban rendezett be egy-egy turistaszobát (1880). Az 1881-ben újra felfedezett Bélai-cseppkőbarlang közelében azonban rövidesen (1883) új nyaralótelep: Barlangliget alakul, mely közeli környékén számos sétautat épít, de egyben kiindulópontjává lesz a Bélai-havasok útvonalainak s az előbb említett alacsonyabban fekvő erdészlakok (Sarpanyec, Zsdjár) turistajelentőségét megszünteti. 1887-ben már innen (a Wasserschlicht déli partjáról) indul a Weidau új útja s egyúttal a Bélai-havasok egyik főútvonala, a Nesselblösse (Csalántisztás), Drechslerhauschen, Roter Lehm (Vörös agyag) érintésével, majd pedig a Weidau-ról a Késmárki Kosárhoz s a Fehér-víz-völgyébe; 1894-ben a MKE a Drechslerhauschenig terjedő szakaszt 1 m-re, a Rézaknák-völgyén át a Kopa-hágóra vezető utat pedig 2 m-re szélesbíti, míg a Weidau-ról a Zöld-tó felé vezető útat 2 m szélességben újonnan építi (1894-95). 1892-ben kezdi az egyesület a Bélai-havasok gerincútjának kiépítését; 1894-ben a 2 m széles utat a Zúgó-forrástól a Faix-tisztáson keresztül a Vaskapuig készíti el s a Vaskapu egyik sziklaodúját 80 K költséggel védkunyhóvá alakítja át. A Kopa-hágóról 1902-ben ösvény épül a Greiner (2148 m) híres kilátású csúcsára; 1903-ban a Weidau-ról a Késmárki Kosárhoz, 1904-ben pedig a Fehér-víz-völgyében fakadó Zsázsa-forráshoz, az akkor épült, már említett menedékházhoz épütnek összekötő ösvények. A legszebb útvonalak egyike azonban kétségtelenül az az ösvény, amely a Vaskaputól a Bélai-havasok gerincén át a Kopa-hágóra (e szakaszra a MKE mintegy 1000 K-t költött) s onnan a Fehér-tavak érintésével a Zöld-tóhoz épült. A Fehér-tavaktól a Kopa-hágóra vezető útszakasz 1905-ben, a gerincút 1907-ben, a Zöld-tótól a Fehér-tavakhoz vezető új, kényelmes út pedig 1914-ben készül el. A gerincútnak a Bolond Gerő és Hátsó Mészárszékek közti szakaszán Gabriel A. ösvényt jelez a Zerge-barlanghoz (mintegy 50 m hosszú, alagútszerű üreg) s a barlangot védkunyhónak rendezi be. E munkák végrehajtásáiban legnagyobb része a szepesbélai Kaltstein Ágostonnak van, kívüle Koromzay Gy. és Gabriel A. fáradoztak sokat az útépítések terén, Szepesbéla városa pedig a MKE e munkálatait mindenkor hathatósan támogatta. A Bélai-havasok északi részében, a Zsdjári völgyre néző Tokarnyán (1213 m) Szepesbéla városa a MKE segítségével kilátóval éllátott menedékkunyhót épít (1892) s oda Barlangligetről ösvényt vezet fel (1894). A zsdjári oldalról Hohenlohe hg. épít oda lovaglóutat. A kilátó ma már eltűnt, meddig állott fenn nem tudom.
A Magyar Tanítók TE, lemondván a Batizfalvi-tónál tervezett menedékház építéséről (1908), Posewitz T. ajánlatára a Weidau-rétjén tervez famenedékházat. Bár Posewitz ajánlatát kész tervrajzzal is támogatta, ez a ház sem épülhetett fel.
A háború után ezt a helyet a Természetbarátok TE kaasai osztályának kínálták fel, elhatározásra azonban ők sem jutottak.
A Fekete-víz-völgyének fejénél, a Homlokos alatti katlanban régesrégen fakunyhó állott: a Dreschsllerhuschen. Helyén a szepesbélaiak legújabban új kunyhót építettek (Edelweisshütte, 1932), melyet a bérlő Gresch T. tízszemélyes síkunyhónak rendez be s melytől utat épít egyrészt a Vaskapura, másrészt a Weidau-ra. A ház hamar népszerűvé válik s többszöri bővítések után (1934) ma már vendéglővel bíró, állandóan lakott menedékházzá fejlődött.
A Javorova- és Poduplaszki-völgyek
A turistamunkából kiesett: a Javorova-völgy Hohenlohe hg javorinai vadászparadicsomának legféltettebb része, melyet turista többnyire csak a Kis-Nyereg-hágó, vagy Kopa-hágó kapuin közelíthetett meg, ha ugyan egyáltalán szabad volt bemennie. Szekérútjai, nagyszámú cserkészútja a herceg alkotásai, szintúgy a Hátsó-Rézaknák-völgyében, valamint a fővölgy Javorinka-polanáján épült vadászházak is.
Majdnem hasonló a helyzet a Magas-Tátra legnagyobb, legtagoltabb völgyénél, a Poduplaszki-völgynél is. A Halas-tavi patak torkolatától kezdve a szepesi-lengyel határt alkotja; a Halas-tavi-patak völgye a Halas-tóval és Tengerszemmel annak idején vitás terület volt, míg másik két baloldali (Ny-i) mellékvölgye: a Roztoka-vögy és Dolina Waksmundzka már lengyel földön a Lengyel-Tátra hegyei felől nyílnak.
A turistaság e völgyekben már a MKE működésének legelső éveiben megvetette lábát, de onnan igen hamar kiszorult. A Poduplaszki-völgyben Salamon A., az akkori birtokos 3-szobás menedékházat épített: (1878) s abból egy szobát a turistáknak szánt; a turistáknak azonban már nem volt módjukban azt igénybe venni, mert a birtokot rövidesen Hohenlohe hg. vette meg.
A Halas-tónak, az északi Tátra e gyöngyének s ősi kirándulóhelyének partjára a MKE a Lengyel Tátra E ajánlatára már 1874-ben közös menedékházat tervez. A lengyelek ez ajánlatukat azonban hamarosan visszavonják s még abban az évben felépítik a 3-szobás Staszic-menedékházat, 1879-ben pedig közlik, hogy idegenek csak saját tagjaik igényeinek kielégítése után kaphatnak szállást. A MKE erre elhatározta, hogy a Halas-tó magyar oldalán szintén menedékházat épít s az építéshez 1880-ban hozzá is fogott volna, ha Hohenlohe hg., aki éppen akkor vásárolta meg a javorinai birtokot, (melyhez akkoriban a Halas-tó keleti oldala is tartozott) igéretet nem tesz arra, hogy a menedékházat maga fogja felépíteni. Igéretét 1887-ben megújítva, azt a határper elintézésétől tette függővé. Tudjuk, hogy a Halas-tót Galíciának ítélték.
A Staszic-menedékház 1892-ben emeletet kap (öt szobával), 1891-ben pedig a Lengyel-Tátra E melléje 58000 K költséggel 25-szobás szállót épít, amely azonban 1898 őszén teljesen leégett. Most a Halas-tó kocsiútjának kiépítését szorgalmazzák: a Bialka partjáig, a Lysa Polanáig az országút 1897-ben már készen van s innen vezették fel 1902-re a pompás hegyi országutat a Halas-tóig, ahol 1899-ben hatszobás, ideiglenes menedékház épül, 1908-ban pedig, sok akadály leküzdése után, mintegy 80000 K költséggel elkészül az új, 14-szobás szálló, mely a tóparti telep befogadóképességét 80 személyre emelte.
Hohenlohe hercegnek a Poduplaszki-völgy felső részében fekvő Podviszokai vadászházát a háború után a KCST-nek sikerült bérbevennie (1925) s azt mintegy 360000 csK költséggel berendeznie; a turisták azonban nem sokáig örülhettek e hódításnak, mert a ház már a következő évben leégett s azóta sem épült fel.
A Lengyel-Tátra
Turistaszempontbál négy külön csoportot, illetőleg útvonalat alkot: legkeletibb része az igazi magashegység-jellegű és komoly hegymászóproblémákat nyujtó Swinica-Woloszyn vonulat; külön terület a Zakopane feletti Giewont és környéke, valamint Ny-on a Fekete Dunajec két völgye: a Koscieliska- és Chocholowi-völgyek.
A Swinica-Woloszyn gerinc túráinak kiindulópontja ÉNy-on a Suchawoda felső völgye: a Hala Gasienicowa havasi pásztortanyája, illertőleg a Czarny Staw (Fekete fó), DK-en pedig a Lengyel-öt-tónak katlanából a Bialka-völgybe ereszkedő Roztoka-völgy. Minde helyeken a lengyel turistaság fontos alkotásai állanak.
A Roztoka-völgy torkolatánál a PTT már 1876-ban épít kétszobás, konyhás, kamrás famenedékházat (Pol-menedékház) s azt 1897-ben, amikor a mellette elvezető halas-tavi országutat építeni kezdik, 23 személyesre bővítette, 1912-ben pedig új menedékházat épített. A réginek értékét (1900) 2680 K-ra, az újét (1930 körül) 50000 zl-ra becsülik. A lengyel Öt-tavak legnagyobbikának alsó partján 320 K költséggel kis kőkunyhó épül (1876, Zejszner-menedékház); 1898-ban idehelyezik a Hala Waksmundzka közelében (Czerwone Brzegi), a Halas-tó felé vezető gyalogút mentén 1891-ben épült, de közben ott a halas-tavi országút kiépítése folytán feleslegessé vált fakunyhót s azt a következő években további két helyiséggel bővítik (8 ágy, értékét 1900-ban 2500 K-ra becsülik . A háború után (1931) itt mintegy 120000 zl költséggel emedetes, 6-szobás, mintegy 70 hálóhelyes famenedékházat emelnek, majd pedig, amikor ez az épület télen nem vált be, azt 1933-ban 25000 zl költséggel kőházzá építik át.
A Hala Gasienicowa pásztortanyája a Zakopanéból jövő turistaforgalom fontos állomása; a PTT 1890-ben itt telket és két szénakunyhót vásárol; az egyiket egy szobával bővítve (1894) 7-ágyas menedékházzá fejleszti, a másikat a vezetők szállásául szánja (értéküket 1900-ban 1800, ill. 300 K-ra becsülik); a háború után a PTT varsói osztályának kezdeményezésére itt épül az egész Tátra legpompásabb menedékháza: 1925-ben avatják ezt a több, mint 40 helyiséggel, 120 ággyal bíró, mintegy 500000 zl értéket képviselő házat. Közelében 8-szobás, 40 hálóhelyes magánmenedékház.
Vendéglős menedékház épült (1911 körül) a Gasienicowa-Fekete-tó partján is (1925-ben leégett), míg egyszerűbb menedékkunyhókat többfelé emeltek, legelsősorban természetesen a leglátogatottabb útvonalat és kilátópontok körül. A Halas-tónak Jaszczurówkán és a Hala Waksmundzkán át a Roztoka-menedékházhoz vezető, hajdan népszerű útvonala mentén két ilyen kunyhó épült: a Sucha woda partján (Polana Poroniec, 1889; értékét 400 K-ra becsülték) és a Hala Waksmundzka közelében (Czerwone Brzegi, 1891); a halas-tavi országút kiépítése és a Zawrat útjának divatbajövetele óta ez az útvonal elvesztvén jelentőségét, az utóbbi kunyhót, mint fentebb már említettem, 1898-ban az Öt-tó partjára helyezik át. Kunyhó épült továbbá a Kereszt-nyereg (Krzyzne) (Nowicki-kunyhó, 1880, 240 K) a Swinica és Szélső-torony (Skrajna Turnia) közti hágóban (1890, 320 K), Gasienicowa-Zöld-tó fölött( 1896, 200 K költséggel; 1906-ban a hó tönkretette, mire 1907-ben újjáépítik), a Miedziane alatt (1894, 300 K költséggel; azóta elpusztult), sőt liptói területen: a Szmrecsini-völgyben is (1895-ben, 100 K költséggel). Természetesen kiépült az úthálózat is, bár többnyire egyszerűbb módon, mint a déli oldalon. Turisták szempontjából legérdekesebb az a láncokkal, sodronykötelekkel, kampókkal megerősített útvonal, mely az említett Swinica-Woloszyn gerincen végig a Zawrat-hágójától a Roztoka-völgy torkolatáig vezet: ez a "Sas-út", melyet W. Gadowski tarnowi lelkész és F. Nowicki 1903-ban a PTT 1000 K-ás segélyének felhasználásával, de egyébként saját költségükön építettek.
Zakopane házi hegyének, a Giewontnak északi lejtőjén két szép sétaút kanyarog a hegyoldalban, keresztezve a Zakopanénak futó völgyeket; az egyik az erdŐben: pod Reglami, a másik az erdők fölött: nad Reglami. Utóbbi a Kondratowa-völgyből egészen a Koscieliska-völgyig húzódik; ennek mentén, valamint a Zakopanénak futó völgyekben ugyancsak tömb védkunyhó épült, mint a Bramka-völgyben (1890, 200 K, átépítve 1905), a Strazyska-völgyben (itt két 200 K-ás kunyhó is épült; egyik: az Althkunyhó "pod Kominami" 1886-ban, majd másodszor 1907-ben, a másik "przy Siklawici" 1895-ben), valamint a Sarnia Skala alatt (1901). Kunyhó épült a határmenti Kondraczka-hágóban is (1889, majd 1909).
Ma a Strazyska-völgyben magánvendéglő áll, a Kalatowka-réten pedig a háború után a Tatrzanskie Towarzystwo Narciarzy (Tátrai Sí Egyesületj 7-szobás, 18-ágyas lakott símenedékházat épített.
A Koscieliska-völgy híres szépségi is korán ideirányítják a feltárómunkát. A PTT az idők folyamán a völgy négy helyén is létesít egyszerű védkunyhót. A legelső a völgy alsó részében, a hajdani vashámor környékén (Stare Koscieliska) épül (Goszczynski-kunyhó, 1875, 140 K), ezt azonban 1891-ben jóval följebb viszik, a Smytnia-rétre, a Pol-kereszthez, mivel régi helyén a területtulajdonos Zamoyski L. gróf épített háromszobás, vendéglős menedékházat, miután a völgy kocsiútja is kiépül (1886-98). Kunyhó épül azonkívül a Pisana-réten (az első 1887-1906 közt állott, a második 1907-ben épült: Znamirowski-kunyhó, 160 K), a Szmrecsini-tó fölött (1896, 300 K), végül pedig a Pyszna-réten, ahol a PTT síszakosztálya pásztorkunyhót rendez be síkunyhónak (1909); ez utóbbit 1933-ban jelentékenyen kibővítve 50 személy befogadására teszik alkalmassá.
A Koscieliska-völgy a Fekete Dunajec K-i ágának forrásvölgye, míg a Ny-ié a Chocholowi-völgy, melynek patakjai (Jarzebica, Starorobota) már a Liptói-havasok szívében erednek. A Starorobota-völgy torkolata közelében (Iwanowka-rét) a PTT 1912-ben síkunyhót épít, 1930-31-ben pedig az akkor már pusztuló kunyhó helyett: ettől Ny-ra, a Chocholowka-rét pásztortelepe fölött (1150 m) 55 hálóhelyes, villannyal, vízvezetékkeI ellátott pompás menedékházat épít, elsősorban természetesen a Liptói-havasok síterepei kedvéért.
A Lengyel-Tátra forgalmának, különösen pedig a síéletnek nagy lendületet fog adni az a 4 km hosszú és 900 m-es magasságkülönbséget legyőző kötélpálya, amely Kuznicét, Zakopane külvárosát a főgerincen emelkedő Gáspár (Kasprowy Wierch, 1989 m) füves csúcsával kapcsolja össze s melynek középső állomását 1936 elején már meg is nyitották.
Egyébként azonban újabb időben a PTT a természetvédelmi eszmék hatása alatt a feltárómunkát korlátozni kívánja s így ennek mai állapota nagyjából befejezettnek tekinthető.
Folytatás: 18. fejezet, A tátrai turistaság és télisportélet kivirágzása