A Nyugati-Tátra
A Nyugati-Tátrában - mint már említettük - a MKE évtizedeken keresztül küzdött a Tátra-körút Ny-i irányú kiterjesztése érdekében s ahhoz az első lökést is ő adta meg a Csorba-tó-podbanszkói felső (1884), majd alsó út (1893-94) megépítésével. Egyidejűleg (1894) az erdőkincstárt Podbanszkón menedékház építésére kérte, Bethlen A. gr. miniszter távozásával azonban ez már nem valósult meg, csupán az erdőőri lakban rendeznek be turisták számára egy szobát (1895) s a Koprova-völgy közepe táján, a Nefcer-völgy és Hlinszka-völgy torkolatánál, valamint a Csendes-völgyben építenek - inkább vadászok és erdészek számára vadászházat, illetőleg egy-egy menedékkunyhót. A MKE azonban nem nyugszik: minthogy Liptó vármegyére és saját liptói osztályára nem számíthat, 1898-ban a kincstárral újabb tárgyalásokat kezd s 1902-ben a MKE és a liptóujvári erdőigazgatóság közös tervét a földművelésügyi miniszter jóváhagyja. Ez a tervezet 41800 K-ás költségvetés keretében felölelte a Csendes- és Koprova-völgyek s azok mellékvölgyeinek fontosabb útait, a Tomanova-, Liliowe-, Závori- és Fekete-tavi-hágók, valamint a Nagy-Koprova-tető, a Kriván ösvényeit s a Csendes-völgy és Kriván menedékházait. Sajnos, a politikai helyzet megváltozása e tervezet végrehajtását éppúgy megakadályozta, mint a MKE 1907-ben benyújtott nagyszabású hasonló terveit; amikor pedig szívós munka eredményeképpen a Tátra-körút utolsó szakasza: a Csorba-tó-Csendes-völgy-Tomanova-hágó útja 1914-ben megérett a kivitelre: a nagy világégés seperte el a terveket. Így a Tátra e részében a MKE inkább csak programmot tudott adni és kívánságokat tudott nyilvánítani, a tényleges munka legnagyobb részét a kincstár végzi el: a Kriván alatti Három-forrásnál négy-ötszemélyes turistaszobával bíró erdőőri lakot emel (1907), innen a Kriván felé, a Koprova-völgybe és mellékvölgyeibe (1910), a Csendes- és Koprova-völgyek torkolatától a Nagy-Koprova-tetőre stb. pedig ösvényeket épít. A Mlinica-völgyi Fátyol-vízesés útját is, melyet a MKE még 1881-ben épít, a kincstár 1906-ban, majd 1912-ben fokozatosan kényelmes sétaúttá javítja.
A határ közelében a PTT építőmunkásságát liptói területre is kiterjesítette: 1895-ben a Koprova-völgy legfelső mellékvölgyében, a Szmrecsini-völgyben menedékkunyhót, a Szmrecsini-tótól pedig a Halas-tóhoz a Chalubinski-hágón (2033 m) át ösvényt épít. Itt említem meg, hogy a Koprova-völgyből a Závori-hágón át a Csendes-völgy legfelső részének oldalában a Liliove-hágóra vezető ösvényt ugyancsak a PTT építette. A kunyhó ma már eltűnt.
1925-bén a KCST veszi bérbe a koprova-völgyi vadászházat s benne (35 személyre) két hálótermet rendez be, 1928-ban pedig 14500 csK költséggel konyhát épít hozzá, melyet nyaranta bérlő kezel. 1928-30 közt a KCST a közmunkák miniszteriumának támogatásával és a katonaság közreműködésével mintegy 146000 csK költséggel Podbanszkótól e menedékházig 7.5 km-nyi kocsiutat, 1931-ben pedig a menedékháztól a Nefcer-völgy vízeséséig gyalogösvényt épít. Felujítja (1926) 8000 csK költséggel a Csorba-tótól a Krivánra vezető ösvényt is.
A Kriván alatti Három-forrás közelében, Vázsec községtől szerzett telken Kertész J. épít (1933) emeletes, étteremmel, két hálóteremmel és hét vendégszobával bíró, összesen 58 személyt befogadó menedékházat. A példát követve Nedobry G. ettől K-re, mintegy feleúton Csorba-tó felé, a Jami-tónak nevezett apró morénatavacska partján épít turistaházat (1935) s ezt az eddig jóformán teljesen ismeretlen zugot néhány év alatt komoly teleppé kívánja fejleszteni.
A Koprova-völgy felső részében és a Kriván alatti Zöld-tónál a Cseh Hegymászók Klubja tervez menedékházat.
Menguszfalvi-völgy
A nyolcvanas évek közepén - mint már említettem - a Menguszfalvi-völgy minden zugának meg volt már az útja: a Csorba-tótól a Triganon át a Poprádi-tóhoz, onnan a Hincói-, Békás-tavakhoz, Jeges-tóhoz, sőt a Tengerszem-csúcsra vezettek a MKE-építette ösvények. A terület tulajdonosa: Máriássy F., hágii vadászlakától az Osztervára lovaglóutat (1886), a Krupa-patak mentén a Poprádi-tóhoz szekérutat (1891), a MKE msodszor is (1890) leégett Majláth-menedékháza helyére pedig a Poprádi-tónál új mendékházat (1892) épített. Ennek a Csorba-tóvat való összeköttetését Szentiványi J. a Triganra épített kényelmes úttal javítja (1890). A Máriássy-birtokot 1897-ben Hohenlohe herceg vásárolta meg s a Poprádi-tónál a harmadik Majláth-menedékház lerombolásával új, nagyobb menedékházat emel (1892), amely a későbbi bővítés után 14 szobában 35 ággyal, nagy ebédlővel s verandával rendelkezett. Ezenkívül Hohenlohe 1000 K-val támogatja a MKE Tengerszemcsúcsra vezető útjának építését, melyet az egyesület Dénes F.-nek 1903-ban végzett nyomjelzése alapján 1904-5-ben épített ki mintegy 130 kanyarulattal, 600 lépcsővel, 13 híddal s több, mint 100 áteresszel s amely a Tátra e legismertebb kilátóhegyét valóságos tömegzarándoklások színhelyévé avatta. 1913-ban a kincstár szélesbíti a Csorba-tó-Trigan-utat, Hohenlohe hg. pedig az éppen akkor megnyílt Csorba-tó-tátralomnici villamos vasút nagy kanyarulatából kindulólag a Poprádi-tóhoz is villamos vasutat, annak partján pedig nagy szállót tervezett; e tervek végrehajtását azonban anyagi zavarok, majd a háború meghiúsították. A teljesség kedvéért meg kell emlékeznem Pfinn J.-nek eszméjéről (1895), aki a Hunfalvy-hágóra fogaskerekű vasutat, illetőleg sodronykötél-pályát tervezett; ez a merész és korai gondolat azonban még csirájában elaludt.
A háború után Hohenlohe felsőhágii birtoka a csehszlovák állam tulajdonába kerülvén, a poprádi-tavi-menedékház bérletét természetesen a KCST kapta. Ez az egyesület 1927-ben 44000 csK költséggel javítja a Csorba-tó-Poprádi-tó útját (1929), katonai segítséggel újjáépíti a Tengerszem-csúcs útját (1930-31 ), ennek elkészültével pedig (1931-32) a Hunfalvy-hágó alatt, 2300 m magasságban 143.000 csK költséggel 21-ágyas menedékházat épít. A poprádi-tavi menedékház az újabb bővítések után 200 személynek nyújthat szállást.
Legújabban (1935 óta) a KCST Csorba-tó körül új sétautak építésébe fogott (a Triganrói egyrészt a Poprádi-tóhoz, másrészt a Fátyol-vízeséshez, majd innen a Furkota-völgybe, stb.), amelyek a mai ösvények magasságveszteségeit kívánják kiküszöbölni.
A Batizfalvi-völgy
A legelső ösvényt a Batizfalvi-tóhoz a MKE 1888-ban építette 40 K költségen; 1895 körül Máriássy F. Felső-hágiról vezet oda utat, míg 1902-ben a MKE sziléziai osztálya Dénes F. nyomjelzése alapján, mintegy 2000 K költséggel a Felkai-tó felől épít utat, megépítvén ilymódon az ú. n. "felső turista-út" első szakaszát. A Batizfalvi-tó partján a MKE már 1898-ban tervez menedékházat, de egyéb munkálatok miatt felépítése egyre késett. 1904 körül a M. Tanítók TE vette programmjába ennek felépítését, közölve a MKE-el, hogy e célra 1000 K-val rendelkezik; arra a felvilágosításra azonban, hogy ez az összeg távolról sem lesz elég, de meg azért is, mert sem Hohenlohe hg., sem Diergardt báró az építkezést nem engedték meg, a tervet elejtették. 1908-ban a MKE 1000 K-val megkszdte a költségek összegyűjtését, majd pedig 1913-ban, a Kőpataki-tavi-menedékház tervének elejtése után ennek alapját is hozzáadva, mintegy 17000 K-ás építési alap birtokában 1913 júliusában kiszemelik helyét, úgyhogy Majunke G. a következő esztendőben hozzáfoghatott volna az építkezéshez. Sajnos, a háború kitörése miatt a munka már nem indulhatott meg s a MKE lassankint kénytelen volt a tervről lemondani.
Még több ízben felbukkant a menedékház terve: 1918-ban a BETE,
1926-ban a Természetbarátok, 1930-ban újból a KV, legújabban pedig a Cseh Hegymászók Klubja tervezi felépítését - egyelőre minden eredmény nélkül.
A Felkai-völgy
A MKE 1888 tájáig itt végzett építkezéseit már felsoroltuk: Tátrafüredről a Felkai-tóig, illetőleg a Virágos-kertig lovaglóút, a Hosszú-tóig ösvény vezetett, a Felkai-tó közelében pedig a Hunfalvy-menedékház állott. Az MKE sziléziai osztályának megalakulásával (1887), illetőleg Széplak alapításával (1888) kezdődik e vödgy feltárásának új korszaka. A sziléziai osztály a Felkai-völgyet választotta munkaterületének s munkálában kitűnö bázist s megértő segítőtársat talált Széplak tulajdonosaiban. Legelső munkája (1889-90) a Széplaktól a Felkai-tóhoz mintegy 1400 K költséggel s Weszter P. 1000 K-ás hozzájárulásával épített lovaglóút, melyet Dénes F. nyomjelzése alapján a Hosszú-tótól a Lengyel-nyeregre mintegy 1100 K költségen épült út (1892), a Tátra első igazi magashegyi útja követ. Alighogy ez elkészült, az osztály a Felkai-tó partján máris menedékházat tervez. Széplak ingyen telket ad, a költségek egy részét (3600 K) adomány, más részét (4800 K) részjegyek formájában teremtik elő s 1894 őszére tető alá hozzák, 1895 pünkösdjén pedig felavatják a 14000 K költséggel épült "Sziléziai ház"-at. Éttermén, verandáján, konyháján kívül 8 szobával rendelkezett; felszerelésére és javítására 10 év alatt (1896-1905) mintegy 6500 K-t fordítanak. A közeli régi Hunfalvy-menedékház, melyet az osztály 1896-97-ben, valamint 1900-ban, a központ pedig (1761 K költséggel) 1902-ben alaposan helyreállít, azután inkább már csak a vezetők szállásul szolgál, mígnem 1913-ban leégett.
Ismét útépítési korszak következik: 1897-ben a Lengyel-nyeregről a Kis-Viszokára épül ösvény, a Lengyel-nyereg és Kis-Viszoka útjain láncokat helyeznek el s Széplaktól kezdve jelzik az utakat. 1902-ben mintegy 2000 K költséggel, Dénes nyomvezetése alapján a Felkai-tótól utat építnek a Batizfalvi-tóhoz, 1904-ben pedig az osztály eLnöke, J. Müller kieszközli Csáky Z. gr. főispánnál, hogy Szepesvármegye a Széplak-felkai-tavi utat szekérúttá kiépítse és felvegye a törvényhatósági utak hálózatába. 1896-1903 között az osztály utak építésére, karbantartására és jelzésére, valamint láncokra több, mint 3700 K-t költ.
1904 körül a Sziléziai ház már szűknek bizonyult, az osztály elhatározza bővítését, de a Széplakkal folytatott telekvásárlási tárgyalások csak 1906-ban fejeződnek be, a kincstár által mintegy 2200 K értékben ajándékozott faanyagot csak 1907-re utalványozzák, úgyhogy a menedékház új szárnya csak 1908-ban készül el s 1909 juliusában avatják. Az új szárny révén a menedékház 10 szobával és egy 20-ágyas hálóteremmel bővült s összesen 48 hálóhelyével, két éttermével, verandájával, a déli oldal legnagyobb menedékháza lett. Az új ház építésére, berendezésére s a réginek egyidejű javítására az Osztály mintegy 22.800 K-t költött, de a következő esztendőkben, 1913-ig is még több ezer K-t fordít javításokra.
1910-ben a MKE központja újjáépíti a Felka-patak menedékház alatti hídját, míg a sziléziai osztály a Gerlachfalvi-csúcs ("Jost-út") és Lengyel-nyereg útvonalain mintegy 200 K költséggel újabb láncokat helyez el, majd pedig 1912-13-ban a Felkai-tótól a Nagyszalóki-csúcs déli lejtőjén át 4000 K költséggel, a központ 1700 K-ás támogatásával utat épít a Tarajkára (Müller-Artl-út), megalkotván a Batizfalvi-tó útja után az ú. n. felső turista-út második láncszemét is.
A Felkai-völgy a háború után is megmaradt Tátraszéplak és a KV sziléziai osztálya munkaterületének. Széplak építette 1923-ban a KV közreműködésével a Felka-patak fölött az azóta többször átépített Guhrsáncot, javította 5000 csK költséggél a Felkai-völgybe vezető utat (1924), építette 1500C csK költséggel a sánc alatti Guhr-kunyhót (1926), majd pedig 7000 csK költséggel a Széplakról idevezető szekérutat (1927). A Tátrafüredről a Sziléziai-házhoz vezető utat 6300 csK költséggel a KV hozza rendbe (1926).
A sziléziai osztály csak 1927-ben tudott újból munkához látni: a Sziléziai-házat 38000 csK költséggel alaposan kitatarozza, átépíti és a következő évben 6000 csK költséggel befogadóképességét további 18 ággyal bővítve, azt legalább 60 személy befogadására teszi alkalmassá. A legutolsó esztendők is további fejlődést hoznak: a házat nyersolajmotorral fejlesztet villanyvilágítással látják el (1929-30), majd pedig (1930) újabb 27 ágy beállításával és a berendezés (15.000 csK értékben) további gyarapításával a befogadó képességet 87, illetve 93 ágyra növelték. Rendbehozták (1930, majd 1932-34) a Gerlachfalvi-csúcs rendes útjának láncait és kapcsait is.
Folytatás: A keleti völgyek