Kulturális munka
De nemcsak az építkezés indult meg a MKE munka nyomán; nem szólva az évkönyvekről, 1876-ban a MKE megbízásából és kiadásában megjelent Kolbenheyer K. németnyelvű, majd ennek újabb kiadásai után 1882-ben magyarnyelvű Tátra-kalauza, 1877-ben pedig ugyane szerzőnek 1873-74 között végzett trigonometrikus és barometrikus felvételei felhasználásával a Tátra 1:100000-es térképe. A 4000 példányban kiadott térkép a MKE-nek 2100 K-jába került. Összeírta a MKE a Tátra déli oldalának vezetőit (1874), számukra hatóságilag jóváhagyott szabályzatot, díjszabást dolgozott ki és segélyalapot létesített; 1882-ben már tanfolyamon oktatta őket a legszükségesebb ismeretekre. Támogatta az egyesület a Tátra tudományos feltárásának munkálatait is: Dezső D. megkezdi a tátrai tavak mélységméréseit, Roth S. dr. a barlangok kutatását; megvetik alapját a Kárpát-múzeumnak is, úgyhogy a gyűjtemények a poprádi önálló hajlék felépítésekor (1886) már tekintélyes értéket képviseltek. Elsőként indítja meg a természetvédelmi mozgalmat a Tátra havasi flórájának (a felkai-völgyi Virágos-kert bérbevétele, a gyopárszedés megtiltása, a fenyvesek irtása ellen való tiltakozás, cirbolyaültetés útján), valamint faunájának (zergék, mormoták) védelmére; egyszóval a Magas-Tátra szépségeiben rejtő értékeket az MKE már életének legelső korszakában igyekezett minden téren és minden eszközzel a turistaság és kultúra számára feltárni.
A további munkát már azok színhelye és jellege szerint kell tagolnom s ehhez képest külön fejezetekben tárgyalom a Tátra alját, a Tátra-körút építését s az ennek mentén kialakult telepek fejlődését, hogy azután rátérhessük a turisták feltáró- és hegymászótevékenységének vázolására.
A Tátra alja
A Poprád-völgy, annak városkái és falvai, a cipszer nép otthona alkotják az első időkben - mint azt már említettük - a tátrai idegenforgalom és turistaélet bázisát. Innen indul - többnyire - az akkori idők turistája a hegyek közé s innen (Stóla, Forberg és más falvakból, majd főleg Felső- és Alsóerdőfalváról) kerülnek ki a hegyeket ismerő vezetők is. Ennek a zónának idegenforgalmi fejlődése a vasút megnyiltával (1871), illetőleg a MKE megalakulásával (1873) veszi kezdetét s a Tátra-körút megépítésével (1885-88) kerül a stagnálás, majd hanyatlás útjára. A turistaság két elentékeny alkotása azonban mindvégig ott lenn marad születési helyén, sőt átlandóan fejlődik és gyarapodik: ezek a poprádi és felkai múzeumok.
A Husz-park és társai
A legelső telep még a Kassa-oderbergi vasút megnyitása előtt, de már a várható forgalom hatása alatt létesül; Husz Dávid alapítása ez, aki Wünschendorfer K. poprádi lelkész biztatására sörházához (1859) 1868-ban 24-szobás turistaházat épít s akinek Wünschendorferrel együtt nagy része volt abban is, hogy a vasutat Poprád mellett vezették el. Ez volt a magva a Husz-parknak, amely fénykorában, a nyolcvanas évek végén öt épületében mintegy 120 szobával rendelkezett s két évtizeden át a tátrai élet központját jelentette.
Husz példája és sikere iskolát csinál s a Tátra alján is egymásután születnek a nyaralótelepek: Lucsivna (1873), a késmárki Meese- szálló (1879), a nagyszalóki Weszter-park (1881 ), a felkai Krompecher-park (1882), a Késmárk fölötti Tátraháza (1883, Kéler P. és Szelényi G. alapítása) és a szepesszombati Gréb-park (1884). A nyolcvanas évek közepén ezek a telepek együttvéve talán 200 szobával rondelkeznek, a Tátra-körút kiépülése ellenben jelentőségüket erősen lecsökkenti, úgyhogy befogadóképességük a háború előtt a 300 szobát már nem haladja meg, legtöbbjük pedig hanyatlásnak indul, vagy átalakul (Tátraházából pl. szanatórium lesz) s ha később a magasabban fekvő fürdőhelyek korlátolt befogadóképességén visszaverődő idegenáradat egy-egy hulláma időnkint el is borítja őket, tartós javulást többé ez sem hoz számukra.
A poprádi múzeum
A múzeum létesítésének eszméje egyidős a MKE-vel, mert a Kárpátok ismeretének terjesztésében a múzeumnak már az alakuláskor fontos szerepet szántak. Önálló, emeletes hajlékhoz azonban csak 1886-ban jut; Husz D. poprádi ajándéktelkén épül, mintegy 32.000 K költséggel. Természettudományi, néprajzi és turistairányú gyűjteményei már a beköltözéskor 20.000 K értéket képviseltek. Lelkes tagok egész sora dolgozott továbbfejlesztésén, de az alapítón kívül csak Emericzy G., Husz J., Münnich S., Róth M., Róth S. és Wünschendorfer K. neveit említhetem. A gyűjtemények gyors gyarapodása folytán tíz év mulva már felmerül a bővítés szükségessége; hosszas tervezgetés után 1905-6-ban mintegy 20000 K költséggel az épületet négy teremmel s a múzeumőr lakásával bővítik. Az épület és kert a háború előtt 66000, a hét teremben elhelyezett gyűjtemények és a kb. 8000 kötetet számláló könyvtár pedig mintegy 50000 K értéket képviseltek. Az évi látogatók száma 2-3000 lehetett.
A háborús viszonyok okozta kényszerű elhanyagoltságból a KV a múzeumot 1924 körül emeli ki. A gyűjteményeket újból rendezik (Hajts B., Kocyan A., Nyárády E. Gy., Schermann Sz., stb.), 1926-ban pedig az épületet 85000 csK költséggel két nagy kiállítási teremmel bővítik, amelyek lehetővé tették nagysikerű időszakos kiállítások rendezését. Értékét ma két millió csK-ra becsülik, könyvtára 12000 kötetet számlál, évi látogatóinak száma (1934) pedig 4000 körül jár.
A múzeum fenntartása, gyűjteményeinek anyaga, érdeklődésének iránya és terjedelme, Tátrafüredre való esetleges áthelyezése, vagy a felkai múzeummal való egyesítésének kérdése több ízben volt vita tárgya s nem kétséges, hogy kellő anyagi és szellemi felkészültséggel a gyűjtemények helyi jellegét, népszerűsítő irányát és turistaszínezetét az eddiginél jóval erősebben lehetne kihangsúlyozni. Schermann Sz. ezirányú tervezete (1925) elfogadásra talált, megvalósítása azonban pénzügyi nehézségekbe ütközik.
A felkai múzeum
Alapítását tulajdonképpen ez is a MKE-nek, illetőleg a poprádi múzeumnak köszönheti, mert Felka is pályázott a MKE muzeumára s amikor az egyesület Poprád meltett döntött, a felkaiak nem nyugodtak, amíg Felkai Muzeum-Egyesületbe tömörülve, külön múzeumot nem alapítottak. Scherfel W. A. gyógyszerész, neves botanikus, Daits E. orvos és Spöttl I., a többnyire Felkán nyaraló bécsi orvos voltak a múzeum legerősebb támaszai; Scherfel botanikuskertje és herbáriuma, Spöttl képei és adományai, valamint Daits évtizedes rendezési munkássága képviselték egyúttal annak értékeit is.
A háború után a gyűjtemények hosszas hányattatás és bizonytalanság után végre (1925) a Krompecher-park egyik villájában (amelyet a község 175000 csK-ért megvásárolt) megfelelő otthonra, Krompecher E. személyében pedig gondos rendezőre és fejlesztőre találtak.
Folytatás: A Tátra-körút