A szervezett turistamunka első korszaka
1873 augusztus 10-én alakult meg a MKE Tátrafüreden 250 taggal és 1200 K vagyonnal s működésének első tíz esztendeje alatt már nagyjából kialakul a Magas-Tátra turistafeltárásának egész programmja. Gyakorlati munkájának jelentőségét nem az épített utak és menedékházak maguk jelzik, hanem az a további nagyarányú fejlődés, az állami és magántőkének bevonulása, az idegenforgalomnak, mint közgazdasági tényezőnek egyre növekvő súlya és mértéke, mely ez alkotásait nyomon követte. Tíz év alatt, 1874-1883 közt a MKE tátrai menedékházakra mintegy 16.500 K-t, utakra pedig mintegy 4600 K-t költött, de az úttörés nyomában fellendülő élet a hegység képét rövid idő alatt gyökeresen megváltoztatja. Mielőtt az idegenforgalom és turistaság tátrai térhódítását és alkotásait jellegük szerint külön fejezetben tárgyalnám, előbb az első esztendők alapvető munkáját foglalom össze.
A legelső korszak útépítései nagyrészt meglevő, de primitív utak helyreállításából és állandó karbantartásából állottak. Ez természetesen sok munkát és költséget igényelt, mert minden tavasszal, vagy nagyobb esőzések után újra kellett végezni. Négy völgy volt a déli oldalon a feltáró munka legfőbb színhelye: a Menguszfalvi-, Felkai-, Tar-pataki-völgyek és a Fehér-víz-völgye s az első esztendők munkáját a következő sorokban e völgyek szerint vázolom.
A Menguszfalvi-völgy
A Menguszfalvi-völgy feltárásának legelső feladata volt a Csorba-tónak és környékének a forgalomba való bekapcsolása. A tó K-i partján az egyesület 1875-ben Szentiványi József támogatásával (aki telket, fát és 400 K-t adott), mintegy 2900 K költséggel felépíti a róla elnevezett József-menedékházat, Liptó vármegye pedig az egyesület közbenjárására 1875-ben Csorba állomásról a tóig szekérutat épít s azt 1879-ben lefelé Csorba községig hosszabbítja meg. A tó forgalma ezáltal úgy megnőtt, hogy 1877-ben a menedékházba vendéglős költözhetett be, a menedékházhoz az egyesület istállót, a tóparton pedig Szentiványi újabb villát (Miklós-lak) építhetett.
Az egyesület most tovább halad a hegyek közé: 1877-ben a tótól, illetőleg a Mlinica-völgyből az 50-es és 60-as évek szekérútjának felhasználásával a Menguszfalvi-völgybe, a Poprádi-tóhoz ösvényt épít, azt 1878-ban lovaglóúttá javítja, 1879-ben pedig, minekutána az újabb építkezésekkel immár nyaralóteleppé fejlődő Csorba-tó partján álló menedékházát 400 K-ért Szentiványinak eladja, a Poprádi-tó partján mintegy 1300 K költséggel új famenedékházat emel s azt akkori alelnökének,
Majláth Bélának nevére kereszteli. A következő évben innen tovább építi az ösvényeket a Jeges-tóhoz, valamint a Hincói- és Békás-tavakhoz s e két utóbbi út elágazásánál 220 K költséggel menedékkunyhót épít. A Poprádi-tó ez évben (1880) leégett menedékházát mintegy 2700 K költséggel kőből újjáépítik (1881) s a Békás-tavaktól az útépítést továbbfolytatva a Tengerszem-csúcs útvonalát is robbantásokkal, vaskapcsokkal könnyítik meg. Az első 20 esztendő alatt e völgy útjaira a MKE mintegy 2000 K-t költ s nagyjából ugyanannyit költ a Felkai- ,Tar-pataki-völgyek és a Fehér-víz-völgyének mindegyikére is).
A Felkai-völgy
A Felkai-völgy bázisa a legelső időben Tátrafüred volt (Széplak akkor még nem létezett) s a MKE legelső útépítése (1874) is a Tátrafüredről odavezető út felső szakaszának helyreállítására irányult, melynek költségeihez Tátrafüred vendégei is hozzájárultak. A Felkai-tó közelében pedig a már 1861-ben épült, de 1874-ben súlyosan megrongálódott kunyhó pótlására a MKE 1878-ban mintegy 3200 K költséggel menedékházat épít s azt Hunfalvy János geográfusról, a Szepessség jeles szülöttéről nevezi el. Benne két szoba a turisták, kettő az őr részére. Felépítését a két Tátrafüred birtokosai és vendégei 1000-1000 K-val támogatták. Az említett utat a következő évek folyamán több ízben javítják s a Hosszú-tóig hosszabbítják meg; a Felkai-tótól a Virágos-kertig terjedő szakasz lovaglóúttá való kiszélesítését Coburg herceg adományából (100 K) végezték el, a Hunfalvy-menedékháztól a tópartra vivő ösvényt pedig Posewitz Gy. építtette (l60 K?) s ajándékozta az egyesületnek.
A Felkai-tó útjából ágazott ki a Szalóki-csúcs ösvénye; ennek mentén, a Szalóki-tavaknál az egyesület a csúcs látogatóinak kényelmére 300 K költséggel menedékházat épít (1878), magát az ösvényt pedig jó karba hozza (1880).
A Gerlachfalvi-csúcs megmászását 1880 körül úgy a Felkai-, mint Batizfalvi-völgyek felől láncokkal és vaskapcsokkal könnyítik meg.
A Tar-pataki-völgyek
Tátrafüred és a Tar-pataki-vízesések környékén a turistakultúra első
jelei a MKE alapításakor már több évtizedes múltra tekintettek vissza. Itt épül 1875-ben az 1865 óta álló, de már romlásnak indult Rainer-kunyhótól mintegy félórányira a MKE első menedékháza, a Rózsa-menedékház; (Grffl-Győrffy Róza bárónő tiszteletére keresztelték, aki a tátrafüredi vendégek sorából az egyesületnek sok barátot szerzett); építésére és bővítésére az egyesület mintegy 3350 K-t költ. Az emelkedő forgalom rövidesen (1877) vendéglőst vonz falai közé, de egyúttal a területtulajdonos szepesszombati erdőbirtokosság képében elhozza az üzleti konkurrenciát is. Ez utóbbi ugyanis szomszédságában új szállót épített (1887), megalapítván ezzel Tarpatakfüredet, úgyhogy a MKE jobbnak látta a menedékházat még a szálló felépülése előtt 1000 K-ért a területtulajdonosnak eladni.
A vasúttal való összeköttetés javítása céljából a megye a MKE kérésére 1876-ban javítja, majd (1883) szélesíti a Poprád-Tátrafüredi kocsiútat; ebből kiágazólag Szontagh M. dr. 1875-ben alapított telepéhez Újtátrafüredhez ugyancsak kocsiutat épített s hasonló kapcsolatot létesít az 1881-ben alapított Alsótátrafüred is Újtátrafüred felé.
A hegyek felé is megindul az úttörés: a Rainer-kunyhótól a MKE már a Rózsa-menedékház építésének esztendejében a tátrafüredi vendégek támogatásával ösvényt épít az Öt-tóhoz, a Lomnici-csúcs rendes útvonalát pedig helyenként láncokkal könnyíti meg (1878); a Tarajkától a Szalóki-csúcs D-i lejtőjére ösvényt (1881), a Nagy-Tar-pataki-vízesés fölé hídat, az Óriás-vízesésnél pedig viaduktot épít (1882). Ezidőtájt tehát a turista szekéren a Rózsa-menedékházig, lóháton a Kis-Tar-pataki-völgyig, elég kényelmes ösvényen az Öt-tóig mehetett, a Lomnici-csúcsot pedig láncokkal biztosított útvonalon, megbízható vezetővel mászhatta meg.
A Fehér-víz-völgye
A Fehér-víz Késmárknál jut a Poprádba, a Fehéz-víz-völgyének Késmárk volt turistabázisa, Késmárknak pedig ez a völgy ősi kirándulóhelye: csak természetes tehát, hogy a MKE legsajátabb munkaterülete lett. A völgybe a MKE alapításakor csak kezdetleges út vezetett; emiatt a Zöld-tó partjára tervezett menedékházat 1876-ban 900 K költséggel a közelebb fekvő Weidau- rétjén építik fel (Egyed-menedékház, Berzeviczy Egyed, a MKE ,akkori elnöke tiszteletére), honnan 1877-ben ösvényeket vezetnek a Zöld-tóhoz, a Késmárki Kosárhoz és a Kopa-hágóra. A Zöld-tótól már 1876-ban ösvényt építenek a Fehér-tavakhoz s ezt 1880-ban lényegesen javítják. A Weidau nyílt legelőjén azonban a menedékház nagyon is a pásztorok kezeügyében volt, úgyhogy azt rövidesen (1880, 270 K költséggel) áthelyezik a Zöld-tó partjára, innen pedig ösvényt építenek a Vörös-tóhoz.
A Bélai-havasok
Miként a Fehér-víz-völgye Késmárk városára, úgy a Bélai-havasok Szepesbélára tekintettek, legrégibb útjai onnan vezettek fel s a hegység turistafeltárásában is jelentékeny része van Szepesbéla városának. A legelső munkálatok a régismert Alabástrom-barlanggal kapcsolatosak; a MKE 120 K költséggel javítja ennek ösvényét (1875) s rendezi a bejáratát (1880) ; a nagyobbszabású feltárómunka azonban a másik, jóval szebb barlangnak, a Bélai-cseppkőbarlangnak újrafelfedezésével (1881) indul meg. A barlangról ugyan már régóta tudtak (szepesbéliak és késmárkiak már 1826-ban ismerik), de megint elfelejtették, mígnem Husz Gy. és Britz J., majd Kaltstein A., Verbovszky I. és Weber S. bejárják, rendezik és ismertetik. Az első esztendőben 1100 m, a következőben további 2 km-nyi járatot fedeznek és tárnak fel, hozzá utat, a bejáratnál pedig menedékházat építenek. Minderre a tulajdonos Szepesbéla város már az első évben (1882) mintegy 3200 K-t költ, majd pedig Ivánka I. kezdeményezésére, de főleg Kaltstein közreműködésével 1883-ban egy turistaház és vendéglő felépítésével megveti Barlangliget nyaralótelep alapját.
Az északi völgyek
A Tátra északi oldalán az egyesület figyelme elsősorban a Tátra gyöngye: a Halas-tó felé fordul, melyhez szekeresek Zsdjáron és Javorinán
át, gyalogosok pedig a Lengyel-nyergen és Kopa-hágon át már elég gyakran rándultak ki. Az MKE a Lengyel-Tátra-E. ajánlatára a Halas-tó partján már 1874-ben menedékházat tervez, a lengyelek azonban ajánlatukat: rövidesen visszavonják s maguk építenek (1874) háromszobás menedkházat (Staszic-menedékház); a MKE erre szintén menedékházat tervez, ezt azonban megakadályozza (1879) Hohenlohe hg. birtokvásárlása, aki egyúttal megtiltja a turisták számára a Poduplaszki-völgy menedékházának (épült 1878) és Javorina 6 turistaszabájának igénybevételét is, melyeket a MKE ösztönzésére még az előbbi tulajdonos: Salamon A. létesített. A Halas-tónál a herceg maga szándékozott ugyan menedékházat építeni, de azt a lengyeleknek a Halas-tó és Tengerszem környékére támasztott igényei s később a "Halas-tó-per" kedvezőtlen kimenetele miatt már nem építette fel; a Tátra északi, magyar oldala így a turistamunkából: már 1880-ban csaknem teljesen kikapcsolódott.
A Lengyel-Tátra
A lengyelek turistaegyesülete: a Galíciai (ma: Lengyel) Tátra Egyesület (Polskie Towarzystwo Tatrzanskie - PTT) alig félévvel fiatalabb a MKE-nél s így a két egyesület egymással versenyezve láthatott munkához. A lengyel turistaság és turistamunka kiindulópontja és gondoskodásának mindenkor lényeges tárgya: Zakopane, a hegyek északi lábának egyetlen nagyobb községe, melyet a PTT propagandája fejlesztett elsőrangú fürdővé. Már 1874-ben megnyitja itt az egyesület a "Kaszinó"-ját, a zakopanei élet és egyesületi munka központját, 1876-ban pedig a környék népének gazdasági megsegítésére faipari szakiskolát létesít, mely később a község, majd az állam kezében virágzó intézménnyé fejlődik.
Menedékkunyhó épült a Koscieliska-völgyben (a Smytnia-réten, 1875), a Krzyzne (2151 m) gyönyörű kilátással bíró csúcsán (Nowicki-menedékház, 1880), a lengyel-Öt-tó katlanában (Zejszner-kunyhó, 1876), valamint a Roztoka-völgy torkolatánál, (Pol-menedékház 1876). A legutolsó kivételével valamennyi egyszerű, lakatlan kunyhó. A havas-tavi-menedékházról fentebb már megemlékeztem.
Forgalmi adatok
A MKE fennállásának első évtizede végén (1882) a déli oldal menedékházai összesen mintegy 30 hálóhellyel bírtak s az északiak sem igen rendelkezhettek többel. A legnagyobb forgalmat a Rózsa-menedékház és a Csorba-tói József-menedékház látták s rövidesen nyaralótelepekké is fejlődtek. A Zöld-tavi-, Felkai-tavi- és poprádi-tavi menedékházak legelső forgalmáról vendégkönyv és bérlő hiányában adatokkal nem rendelkezünk; 1887-ben a Felkai-tavi Hunfalvy-menedékház 550 beírt napi és 35 hálóvendéget, a poprádi-tavi Majláth-menedékház pedig 501 napi és 80 hálóvendéget látott, míg a Bélai-cseppkőbarlangot 1077-en látogatták.
Folytatás: Kulturális munka