A Magas-Tátra
A Koprova-völgytől keletre ismét megváltozik a táj képe. A völgyek mélyebbek, rövidebbek, szélesebb talpúak, meredekebb falúak, lépcsőkben aláesők. E lépcsők legtöbbje mögött tengerszem csillog s a völgyek törmeléktengerét a fenyvek régiója fölött törpefenyő sűrű szövedéke fonja át. S az árnyakat védő fenyves erdő, a zúgó patak, hallgató tengerszem, mosolygó virágoskert, összefonódó törpefenyőbozót és kietlen törmelékmező fölött meredek faiak, éles bordák, szaggatott gerincek, csipkés tornyok törnek az égnek: ez a Magas-Tátra.
Hegységünk nem függ össze közvetlenül a Liptói-havasokkal, mert a főgerincnek a Tomanova- és Sima-hágók közti szakasza (Czerwone Wierchy és a Swinica sarokhegye) a Lengyel-Tátra tengelye; hegységünk főgerince a Sima-hágótól mintegy 25 km-nyi, délnek domborodó ívben vonul a Kopa-hágóig, hogy ott a Bélai-havasok harántvonulatába ütközzék. Ez ívalaknak megfelelően déli völgyei sugárirányban szétszaladók, az északiak ellenben a Bialka és Javorinka völgyeiben találkoznak.
Kicsiny hegység, kényelmesen elférne pl. a Pilis-hegység területén. A legnyugatibb Krivántól a legkeletibb Késmárki-csúcs - szinte hihetetlen, ugye? - nincs messzebb, mint pl. Klastrompuszta a Vöröskősziklától, a Gerlachfalvi-csúcs egész tömege pedig nem foglal el akkora területet, mint pl. a Pilis csúcsa. S mégis e kicsiny területet több mint 30 völgy barázdálja, több mint ötven tengerszem díszíti s közöttük több mint száz 2200 m-nél magasabb esúcs emelkedik büszkén az égnek: ez a Magas-Tátra.
Már maga a hegység "alulról" is a legmegragadóbb látványok egyike. Ki ne ismerné azt a képet, melyet a Magas-Tátra a Poprád-völgyből nyújt, a fenyvek tengeréből egyetlen lendülettel feltörő, derekán a fürdők fehérlő gyöngysorát viselő kőcsipkés sziklavárat?
Hát még ha felmegyünk a hegyek közé! Alig háromnegyed órát szalad velünk a fogaskerekű, a villamos vagy a vicinális és fönn vagyunk az ezer méteres zóna üdítő levegőjében. Elegáns szállók várják az üdülőt, pompás szanatóriumok a gyógyulni vágyót, hegyi ösvények, irányítótáblák, vezetők a fölfelé igyekvőket. S ha tovább megyünk: zugó, harsogó, tófalakról leomló vizek muzsikálnak bennünket egy másik világba, hol a hegyi flóra díszei nevetik a rohanó patak keserves bukdácsolását, hol törpefenyő védi elkeseredetten helyét, életét a fojtogató törmelékkel szemben, hol tavasztól ittmaradt és őszig ittmaradó hó ropog lábaink alatt, hogy utána a mély tengerszemek kristályos vizében tükröződő csúcsok erős, érdes gránitját markoljuk meg ... S ha felérünk a tetőre, ha elsülyed a mélyben a hétköznapok világa, ha a melegebben zengő napsugarak elűzik lelkünk árnyait s tekintetünk büszke örömmel öleli magához a hegyek tengerét s a párába vesző messze síkot egyaránt: úgy érezzük, hogy mégis csak ez a legigazibb Tátra, a turisták Tátrája. Mert e pár, százszor elkoptatott szóban benne van a Tátra egész varázsa, mindaz, amikről köteteket kitevő dicsőítő énekek zengedeznek. Aki többet akar: menjen oda s nyissa ki szívét-lelkét.
A Magas-Tátra a magyar és a lengyel turistaság bölcsője, a legelső magyar és legelső lengyel turistaegyesületnek, a MKE-nek és a PTT-nek születési helye, munkásságuk fő szintere, lelkesedésük bőven buzogó forrása. Feltárásánák története legszebb példája annak, hogy a turisták úttörő munkája nyomán miképpen indul meg az idegenforgalom, hogy a szögescipők nyomában mint támad élet és jólét hanyatlásra ítélt szegény vidéken. Mindezt a következő fejezetekben vázoljuk, előbti azonban röviden körvonalaznunk kell hegységünk még hátralévő csoportjait: a Lengyel-Tátrát és a Bélai-havasokat.
A Lengyel-Tátra
Geografiai (nem politikai) értelemben a Lengyel-Tátra már Árvában kezdődik, az Oszobita (1687 m) csúcsával s a Liptói-havasok, majd a Magas-Tátra É-i szegélyeként K felé a Roztoka és Bialka-patak völgyéig vonul. Szorosan csatlakozik a központi gránitvonulathoz s attól csak az árvai Sztudena-Latana patakok völgyei, a határmenti Tomanova-hágó (1689 m), a Csendes-völgy legfelső szakasza, a határmenti Sima-hágó (1994 m), a lengyel Öt-tavak medencéje ,és a Roztoka-völgy választja el. Ez a terület tehát nem azonos a politikai Lengyel-Tátrával, mert Árva megye területére is kiterjed, viszont nem tartozik hozzá a Halas-tó völgye s annak hegykoszorúja. Túlnyomórészt mészkőhegyek, csupán legkeletibb, de egyben leginkább magashegyi jellegű szakaszát: a Swinicából kiágazó gerincet alkotja gránit. A Fekete Dunajec mindkét ága: a Chocholowi- és Koscieliska-völgyek a hegységet teljesen átvágják s utat nyitnak a Liptói-havasok szívébe; ezek az áttörési szakaszok alkotják különösen a Koscieliska-völgy híres szépségeit. Hegységünket a vizek egyébként is erősen feldarabolták: legalább is négy főrészre. A Ny-i darab, a Chocholowi-völgyig, az Oszobita csoportja; a Chocholowi-völgy és Koscieliska-völgy közt a sziklás Kominy Telkowe (1826 m); a Koscieliska-völgytől a Liliove-hágóig a határthordozó, nagyrészt fűves-törmelékes Czerwone Wierchy (Vörös-hegyek, 2128 m), előtérükben, Zakopane fölött a Giewonttal (1900 m); végül pedig a Liliove-hágótól, illetőleg a Swinnica (2306 m) határcsúcsától indul a Lengyel-Tátra legnagyobb, legvadabb, gránitból faragott vonulata: a Swinnica-Granaty-Woloszyn gerince.
Mind e hegyek É-i lábait széles homokkőpászta szegélyezi, melyek hegyei Árvában még tekintélyes magasságra emelkednek (Szkorusina, 1312 m), míg a lengyel oldal hegyi tanyákkal teleszórt hegyvidéke (Podhala) lassan a nowytargi medencébe hanyatlik.
Az Oszobita szép csoportjához három völgy vezet bennünket: az Árva folyó két mellékfolyójának: a Sztudena-pataknak és Oravicénak völgyei, valamint a Fekete Dunajec Ny-i forrásvölgye: a Chocholowi-völgy. Az a fentebb már említett menedékház, amelyet a Sztudena-völgy egyik felső ágát alkotó Latana-völgyben (1924-26), majd a fővölgy Zverovka rétjén (1928-ban) a KCST alsókubini osztálya épített: bár elsősorban a Rohács-csoportnak szólott, az Oszobita meglátogatásánál is jó szolgálatot tesz, éppúgy a Varsói Síklubnak (Warszawski Klub Narciarzy) a Chocholowka-réten (1150 m) 1930-31-ben épült 55 személyes menedékháza is. Kizárólag az Oszobitának szól az a menedékház, amelyet a KCST turdossini osztálya 1931-ben az Oravice egyik, az Oszobitáról ÉK-nek lefutó mellékvölgyében: a Sucha-dolinában régi vadászház átalakításával létesített (ez úgy látszik, már meg is szűnt), valamint ugyanez osztálynak Oravicéban 10000 csK költséggel épített, 32 ágyas menedékháza (1934).
Úgy, mint ahogyan az Oszobita környékének vizeit az Oravice, azonképen a Giewont környékének patakjait a Fehér Dunajec gyűjti össze. Előbbi fejénél, patakjai összefolyásánál az árvai Oravice, utóbbinál a lengyel Zakopane települt. Míg azonban előbbi szegényes telep, mely, mint láttuk, csak a legújabb időben nyújt némi lehetőséget az idegenek befogadására (a KCST fentebb említett menedékházán kívül a gyönyörű fekvésű s pompás környékkel bíró telepet vendéglő, vadászház, kápolna s legújabban nehány villa alkotja), addig utóbbi néhány évtized alatt világfürdővé nőtt, ahol évente a vendégek tízezrei fordulnak meg. E fejlődést is turistaegyesület indította meg, a MKE testvéregyesülete: a Towarzystwo Tatrzanskie. Minthogy ezonban ez a fejlődés szoros kapcsolatban van a Magas-Tátra turistaságának történetével: annak részleteit együttesen fogom tárgyalni.
A Bélai-havasok
A Lengyel-Tátrának a Bialka-patak völgyén túl való folytatásaként a Magas-Tátrát ÉK-en, Javorinától Barlangligetig a Bélai-havasok kísérik. D-ről a Fehér-víz-völgye, vagy a Rézaknák-völgye felől meglehetősen tagolatlannak látszik, É-nak ellenben a Zsdjári völgy felé néhány éles gerincet bocsát. Formái nem érik el a Magas Tátra hegyeinek élességét: széles, többnyire fűves hátát csak kisebb sziklarészletek szakítják meg. A Bélai-havasok tehát nem nyújtanak a hegymászóknak olyan problémákat, mint a Magas-Tátra. Mindezért azonban kárpótolnak a hegység páratlan virágpompája (Nagymagyarország fajokban leggazdagabb vidékei közé tartozik), a gondtalan gerincséta varázsa, a színes és megkapó körkép (a Greiner kilátása az egész Tátra legnagyobb képei közé tartozik) s érdekes barlangjai.
Turistaszempontból kissé felemás jellegű. DK-i, Szepesbélának néző felét a MKE, főleg Szepesbéla városának és sok derék polgárának (Husz Gy., Britz Gy., Weber S., Kaltstein A., Gabriel A., Koromzay Gy. és másoknak) segítségével bekapcsolta a turistaforgalomba, a város pedig feltárta a Bélai-cseppkőbarlangot, megalapította és kifejlesztette Barlangligetet; a hegység ÉNy-i, a Greineren túl fekvő része azonban Hohenlohe javorinai birodalmának volt része. A Havran és Muran szikláin kőszáli kecskék találnak új otthonra, a Jávor-völgyben bölények, - a turistákat és nyaralókat ellenben nélkülözhetőknek tartották.
Feltárásának története ugyancsak szorosan összeforrott a Magas-Tátráéval s azzal együtt is tárgyalom.
Folytatás: A tátrai túristaélet első nyomai