IV. AZ EKE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN
A háború következtében 1945-től beálló mély politikai változások, Kelet-Európának a kommunista Szovjetunióhoz való láncolása megpecsételte az EKE sorsát is. Megerősödtek a központosítási és uniformizálási irányzatok és felfogások, melyek nem tűrték el önálló egyesületek létezését. Ez a felfogás az 53 éves múltra visszatekintő EKE erőszakos beolvasztását eredményezte. 1945. március 4-én megalakult az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület (ENKE) a "Gyopár" Turista Egyesület, a Kolozsvári Munkás Testedző Egyesület és az "Aurora" Turista Egyesület részvételével. Az egyesülési alapokmány kimondta: "A belépő egyesületek minden ingó és ingatlan, aktív és passzív vagyonukkal vesznek részt az egyesülésben." És tovább: "Az új egyesület felszólítja az EKE vidéki osztályait, hogy a kolozsvárihoz hasonló szellemben alakítsák át szervezetüket, szólítsák fel egyesülésre a területükön esetleg működő, vagy akár szünetelő társegyesületeket és a helyzetről tegyenek 4 hét alatt jelentést."
Az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület 1948. április 1-ig működött, amikor véglegesen felszámolták és beolvasztották az országos szinten működő ONT-be (Oficiul National de Turism) illetve ennek fiókvállalatába, az OJT-be (Oiciul Judetean de Turism). Az első a nemzeti, míg a második a megyei turisztikai és idegenforgalmi szervezet. Ezek úgy elnyelték az összes addig működő egyesületeket, hogy mindegyikük - így az EKE is - a tudatosan előidézett ismeretlenség és homály süllyesztőjébe zuhant. Mondanunk sem kell, hogy az összes menedékházak - amelyek még megmaradtak - az ONT tulajdonába mentek át, minden ellenszolgáltatás nélkül.
Az ENKE elnöke mindvégig Vámszer Géza volt, aki "Búcsú az ENKÉ-től" című írásában a következőket írta: "... a háború megfosztotta a turista egyesületet egyetlen számodtevő bevételi forrásától, a menedékházaktól, a tagsági díjakból bejött összeg alig fedezte adminisztrációs kiadásainkat." Mégis ... "csodálni lehet, hogy ilyen körülmények között sem szóródtunk szét, kirándulásokra jártunk, kellő felszerelés nélkül, előadásokat rendeztünk a turístaság népszerűsítésére, hazánk szépségeinek megismertetésére, folyóiratot adtunk kí, egyszóval mindent meglettünk, amit az adott körülmények között tennünk lehetett."
A diktatúra évtizedei alatt az EKE emléke csak a még életbenmaradt néhány volt tag emlékezetében és a könyvtárakban sorakozó EKE kiadványokban maradt meg. A háború után a Mátyás házban a "Ion Andreescu" Képzőművészeti Intézet rendezkedett be. A könyvtárakban lévő EKE kiadványokhoz, az "ERDÉLY" számaihoz hozzáférni nem lehetett. Amit a nacionalista rablás a harmincas években elkezdett, azt a kommunista rendszer tetőzte be.
Folytatás: Az Erdélyi Kárpát Egyesület újjászervezése