Haraszthy László:

Úton az Európai Únió felé
Természetvédelem

BEVEZETÉS

Folynak Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását előkészítő tárgyalások. Valószínűleg nagyon sokan egyetértenek azzal, hogy egy ilyen kis területű és lélekszámú ország számára, mint hazánk, egy olyan földrajzi és gazdasági környezetben, ahol szinte valamennyi fontos kereskedelmi partnerünk tagja az Uniónak, vagy az szeretne lenni, számunkra sincs más lehetőség, mint a teljes jogú tagság elnyerése. Az Unióhoz történő csatlakozástól a legtöbben azt várják, hogy az életszínvonal emelkedjen. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ennek elérése érdekében milyen áldozatokat kell meghoznunk rövid és hosszú távon.
Ebben a tanulmányban Magyarország természeti értékeinek jelenlegi helyzetét kívánjuk bemutatni, valamint elemezni az Unióhoz történő csatlakozás lehetséges pozitív és negatív hatásait.
Nem az Unióhoz történő csatlakozás ellen kívánunk érveket felsorakoztatni, hanem minél szélesebb körben szeretnénk ismertté tenni a természeti értékek megőrzésével kapcsolatos teendők fontosságát.
Értelemszerűen tanulmányunk elsősorban a döntéshozóknak szól, közülük is főként azoknak, akik a tárgyalásokban résztvesznek. Tőlük is függ ugyanis, hogy speciális igényű természeti értékeink hosszú távon fennmaradnak, vagy "bedarálja" azokat az Unió közös mezőgazdasági politikája, vagy valamely számunkra nem kívánatos látszólagos fejlesztés, amely már rövid távon is természeti értékeink egy részének veszélyeztetésével vagy pusztulásával jár együtt.
Az Unió legtöbb országában a természetet már olyan nagy mértékben átalakították, hogy annak eredményeként a biológiai sokféleség vészes mértékben lecsökkent. Ez a folyamat elsősorban azoknak a közös szabályoknak köszönhetően alakult így, amelyek ha csatlakozásunkig hatályban maradnak ránk is súlyosan negatív hatással lesznek.
A korábban rövid távú érdekeknek feláldozott természet újraélesztésére ugyanakkor ma már az Unióban hatalmas pénzeket költenek. Jó lenne, ha tanulnánk az ott elkövetett hibákból, és nem járnánk végig azt az utat, amit az uniós államok legtöbbje.
Azoknak, akik Magyarország nevében tárgyalnak, hatékonyan kell érvelniük természeti értékeink megőrzése érdekében elengedhetetlenül szükséges intézkedésekért, vagy az érvényes szabályok szükséges módosításáért. Eközben pedig a hazai agrár és természet-megőrzési politikát és gyakorlatot úgy kell alakítani, hogy az egyaránt szolgálja természeti értékeink megőrzését és az Unióba történő belépésünket. Csak így van remény arra, hogy pl. nemzeti parkjaink, a parlagi sas, az orchideás rétek, vagy ártéri erdeink és más itt fel nem sorolt különleges természeti értékeink - melyekkel az Unió is gazdagabb lesz - még maradjanak.

1. MAGYARORSZÁG BIOGEOGRÁFIAI ÉS GEOPOLITIKAI HELYZETE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

--- Ezt az oldalt hamarosan pótoljuk ---

A hideg északi élőhelyekre jellemző fajok viszont a lehűléssel együtt dél felé vándoroltak és meghódították térségünket. Mivel a Kárpát-medencében nem alakult ki összefüggő jégborítás, az északi fajok képesek voltak itt megmaradni, ugyanakkor a közeli menedékhelyekről a melegkedvelők is visszahúzódhattak a hideg periódus elmúltával. Természetesen az ilyen fajvándorlások évezredek alatt következtek be. E vándorlásoknak az lett az eredménye, hogy a hidegebb területeinken ma is meg találhatók északi fajok, a felmelegedés után pedig visszatértek és ma is itt élnek a melegkedvelő déliek. Az északi régiókban a mindent elborító jég, míg tőlünk délebbre ennek hiánya megakadályozta a különböző klímát kedvelő fajok keveredését. A lehűlés miatt, nemcsak az állatok, hanem a nővények, sőt az erdők is "vándorlásra" kényszerültek.

Mindig voltak azonban olyan területek, amelyek különböző okokbó tudtak beerdősülni. Ilyenek például a dolomitos területek a Pilis, a Vértes, a Keszthelyi hegység területén.
A dolomit speciális aprózódása nem teszi lehetővé az erdők megtelepedésére alkalmas talajréteg kialakulását. Emiatt a hőmérséklet változás függvényében a különböző egymást váltó hideg- és melegkedvelő erdők nem tudták birtokba venni a dolomitos területeket. Az itt élő állatokat és növényeket ezért nem szorították ki, vagy nem kényszerítenék konkurenciára a jég elől menekülő, majd annak elolvadása után vissza térő hideg- illetve melegkedvelő erdei fajok. Ezért a dolomitos területeken élő nem erdőlakó fajok több tíz ezer év óta szinte változatlanok.

Ennek köszönhető, hogy számos ún. maradványfaj található az ilyen területeken, amelyek tovább növelik a magyarországi természetes mozaikok biológiai értékét. Ilyen maradványfajok pl. a budai nyúlfarkfű vagy a pilisi len.

Az uniós tárgyalások során tudatosítani kell, hogy élő világunk mozaikos elhelyezkedése miatt annak megőrzése megkülönböztetett figyelmet és speciális intézkedéseket igényel.

Napjainkban, amikor a levegő egyre növekvő mértékű és egyre összetettebb szenynyezése földi méretűvé vált, az egyes területek nem függetleníthetők a tőlük nagy távolságban keletkező szennyeződésektől. Ennek köszönhetően pl. a légkörbe került kénvegyületekből kialakuló kénsav (savas eső) olyan területeken is kifejtheti negatív hatását, ahol nincs semmiféle helyben keletkező szennyeződés, viszont az uralkodó széljárás odasodorja azokat. Ilyen körülmények között a kis kiterjedésű területek fokozottabban vannak kitéve az emberi tevékenység káros hatásainak.

A levegőből származó negatív hatásokat tovább fokozzák azok a veszélyek, amelyek a vizek felől érik a felaprózódott területeket. Az általánossá vált műtrágyázás mellett olyan területeket is érhet nitrogén vagy foszfor terhelés, ahol azokat nem vagy csak csekély mértékben használják. E tápanyagok mennyiségének feldúsulása pedig kedvez az agresszív gyomok betelepedésének, vagy a vizekben hozzájárul az eutrofizációs*     folyamatok felgyorsulásához, melyek végzetesek lehetnek egy egy természetes mozaikra.

1.2 A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOK HATÁSA TERMÉSZETI ÉRTÉKEINKRE

A közép-európai politikai változások Magyarország szomszédait még nálunk is nagyobb mértékben érintették. Egyes országok felbomlottak és helyükön újak alakultak. E folyamat eredményeként a velünk szomszédos országok száma ötről hétre emelkedett. Ha végigtekintünk a világ országain, azt látjuk, hogy csak kevesen tartoznak azok közé, amelyeknek ennyi, vagy ennél több szomszédja van. Az alábbi táblázat alapján azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a hét szomszéddal rendelkezők közül is az egyik legkisebb kiterjedésű Magyarország.
Vajon miért fontos ez az Európai Unióhoz történő csatlakozás és a természeti értékek megőrzése szempontjából?
Egyfelől azért, mert azoknak az országoknak, amelyeknek egyetlen szomszédja sincs (szigetországok) csak a tenger felől és a levegőből érik hatások. Amelyeknek kevesebb szomszédja van, azoknak kevesebb országgal kell egyeztetnie, többek között a határon átterjedő környezeti hatásokkal kapcsolatos kérdéseket Ilyenek pl. a gyomok, parazita állatok, fertőzések terjedése, folyók szennyezése stb.
Medencében elhelyezkedő országunk felszíni vizeinek 95%-át külföldről kapja. Ha csak ezt az egyetlen szempontot vesszük figyelembe, már akkor is érthető, hogy a szomszédok száma milyen nagy hatással van ránk. Az 1998 novemberében lezajlott minden eddigi rekordot megdöntő tiszai árvíz jól példázza, hogy a folyóink határon kívül eső vízgyűjtő területein történt és tervezett beavatkozások hatása milyen mértékben érint bennünket. A vízgyűjtő területeken történt erdőirtások és egyéb beavatkozások miatt hirtelen lezúduló hatalmas víztömeg az igazi veszélyt a medencében jelenti.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk után szomszédaink közül mindössze Ausztria és vélhetően Szlovénia lesz a szervezet tagja. Ezekben az országokban többé-kevésbé azonos jogszabályok lesznek érvényesek, míg a többi öt szomszédunk esetében ez nem mondható el. Magyarország egy olyan szervezethez fog csatlakozni, amelynek jelenleg 15 tagja van és a bővítés első lépcsője után ez a szám feltehetően 21-re emelkedik majd. A legtöbb Uniós országnak azonban csak tagállam szomszédja lesz. Nekünk viszont öt szomszédunk is az Unión kívüli országok közé fog tartozni.
(A tanulmány megírása óta több szomszéd országban is kedvező belpolitikai változások történtek, hosszútávon talán kedvezőbb lez a helyzet. Szerk.)

Egy másik összefüggésben elemezve az országhatárokat, azt is megállapíthatjuk, hogy a világ 165 országából mindössze 31-nek nincs tengeri határa. Magyarország is ezek közé tartozik. A jelenlegi Uniós államok közül csak Ausztria és Luxemburg tartozik ebbe a kategóriába. A tenger vagy tengerpart birtoklása évszázadok alatt olyan mértékben befolyásolta egy-egy ország gondolkodását, életvitelét, kereskedelmét, gyarmatosító politikáját vagy gyarmattá válását stb., hogy azok aligha képesek megérteni a tenger nélküliek helyzetét. Magyarország ilyen tekintetben is a kisebbséghez fog tartozni az Unióban.
        Szomszédok száma:   0     1    2     3     4     5    6     7
        Országok száma:     14   10   33   24   31   16   11   10
Hét szomszéddal az alábbi országok rendelkeznek:
Európaiak: Ausztria, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Ukrajna
Európán kívüliek: Irán, Mali, Szaúd-Arábia, Tanzánia, Zambia

A tavak természetes elöregedését, feltöltődését nevezzük eutrofizációnak. A vízbe kerülő szerves anyag a természetes folyamatok során képződik a behulló és ott elpusztult élőlényekből. Ha ez az iszapképződés feltöltődés - természetes úton zajlik, akkor a folyamat több ezer évig is eltart.
Amikor az iszap és a vízfelszín közötti távolság egy-két méterre csökken, akkor már képesek olyan vízi növények is megtelepedni, mint a nád vagy a gyékény, melyek felgyorsítják a feltöltődési folyamatot csakúgy, mint az úszóhínár társulás kialakulása. Ez azért van így, mert az elpusztult nagytömegű növényzet, amely részben a levegőből származó széndioxidból épül fel, teljes mértékben a vízbe kerül és nagymértékben gyorsítja a feltöltődést. A tavak természetes feltöltődési folyamatának több lépcsője van, melyek az alábbiak szerint követik egymást: tó, láp, láprét, erdő. Az emberi tevékenység következtében felgyorsult azoknak a tavaknak az elöregedése, amelyeknek vízgyűjtőjén megnövekedett a foszfor és nitrogén terhelés. Ezek elsősorban a mértéktelen műtrágya használatból származnak, de a vizekbe vezetett tápanyagdús szennyező anyagok is segítik ezt a folyamatot. Pl. a nagyüzemi állattartó telepekről kikerülő szennyvíz tipikusan ilyen veszélyeztető tényező. Ezért kezdődött meg a Balaton mellett az 1970-es években az állattartó telepek felszámolása és ezért rendkívül fontos a települések csatornázása, mert így a szennyvízből kiszűrhető a foszfor és a nitrogén. Ha ezek mégis bekerülnek az élővizekbe, azok tápanyag többletet képeznek, aminek következtében a tó szerves anyag termelése fokozódik. A megtermelt szerves anyag azonban elpusztulása után a vízbe kerül és hozzájárul az elöregedési folyamathoz. Minél nagyobb mértékű terhelés éri a vizet, annál gyorsabban következik be a feltöltődés, azaz nem tízezer év, hanem annál sokkal rövidebb idő alatt. Értelemszerűen ilyen gyorsan nem képződnek újabb tavak, ezáltal csökken a számuk, ami együtt jár a vízi élővilág és azon keresztül a biológiai sokféleség csökkenésével.

folytatás: Az emberiség tájátalakító tevékenysége és elővilágunk mai helyzete