CSONGRÁD NAGYRÉTI
TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET

A 806 ha területű Csungrád Nagyréti Természetvédelmi Terület a Dél-Tisza-völgyben, az ún. Körös-zugban helyezkedik el, délről 10 km hosszan a Tisza, keletről 5 km hosszan a Körös öleli körül.

A jelenlegi felszín kialakulása a legutóbbi 10.000 évre esik, amelyben a negyedidőszaki vízhálózatnak különösen fontos szerepe volt. A felszínen többnyire öntésiszap van, amin réti öntéstalaj képződött. A szél felszínformáló munkája csak az ellésparti övzátonyokra korlátozódott. A felszín folyamatosan változik, hiszen Csongrád térsége továbbra is 2 mm-t süllyed évente, s a süllyedést a gátak miatt a hullámtereken kívül ma már nem tudja ellensúlyozni semmilyen természetes feltöltő folyamat.

A Köröszug két meghatározó folyója a Körös és a Tisza. A jégkorszakban - a Günz jegesedési időszakban a Duna is megközelítette Csongrád környékét, és itt egyesült a Tiszával. A fenyő-nyír korszakra tehető a mai vízrendszer kialakulása, ekkor ágyazódott be a Tisza Csongrád feletti medre és került mai helyére a Körös-torok. A legfiatalabb medernyomok a bükk korszakból (ami már 2000 éve tart) származnak. Ezeket a medernyomokat jól követhetjük az ún. Nagyréti-Morotvákon. A medernyomok jól jelzik azt, amint a Tisza folyamatosan délnyugatra helyezte át medrét, kialakítva az Ellésparti-Holt-Tisza mai nyomvonalát. Ezekre a párhuzamos medernyomokra a felszín mélyedései s a bennük levő fűzfacsoportok hívják fel a figyelmet.

A múlt századig a Köröszug mocsárvidék volt. A Tisza és a Körös vizei szabadon járták a vidéket. A Tisza több helyen szigeteket is épített: ilyen pl. a Kablát-sziget vagy a Lófogó-sziget. A folyamszabályozással a táj gyökeresen megváltozott. A munkálatok során holtágak keletkeztek. A gátak építéséhez szükséges föld kitermelésével pedig kubikgödrök jöttek létre, amelyek később értékes vizes élőhelyekké váltak. A gát megépítésével a holtá-gak egyrésze a hullámtéren maradt, így ezek az árvizek idején bőséges vízellátásban részesülnek. Ezek a holtágak: a Szakadás és a Nagy-Gombás. A holtágak másik csoportja hullámtéren kívül rekedt. Ezek az ún. mentettoldali holtágak. A feltöltődési folyamat sok holtág esetében nagyon gyors, s vízutánpótlásuk sok esetben nem megfelelően megoldott. A Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Terület mentettoldali holtágai: a Mámairéti-Holt-Tisza, az Ellésparti-Holt-Tisza, a Dög-Körös (Fekete-Körös) és a Rázsonyi-Holt-Körös. E holtágaknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy megőrizzék a hajdani élővilág maradványait.

A területen eddig 107 védett állat- és növényfaj feltárása történt meg. A védett fajok közül 87 faj a madár - közöttük 10 faj fokozottan védett (kis kócsag, nagy kócsag, fekete gólya, fehér gólya, kanalasgém, fattyúszerkő, gyurgyalag, kuvik, rétisas, gólyatöcs). A többi védett fajok közé emlősök, hüllők, kétéltűek, rovarok és növények tartoznak.

A természetvédelmi terület jellemző fás társulása a fűz-nyár ligeterdő, melynek korosodó állományai főleg a folyók és kubikgödrök mentén őrződtek meg. Noha a nemesnyárasok is betörtek, még mindig találunk olyan ligeterdőket, ahol a fák állva halnak meg. A fákra futó parti szőlő és vadkomló, a nyári melegben a fákról csöpögő víz, a kidőlt fák törzsét és a talajt vastagon borító moharéteg olyan érzést keltenek, mintha egy esőerdó'ben sétálnánk.

A kubikgödrök partján védett növények is élnek, mint pl. a nyári tőzike és a tiszaparti margitvirág (pontusi-pannon faj). Az erdők számos madárfajnak is otthont nyújtanak. A ragadozó madarak közül az egerészölyv, a héja, a vörös vércse, a kabasólyom és a fokozottan védett kuvik a leggyakoribb.

Az odvas füzekben búbos bankák, fekete harkályok, nagy fakopáncsok, zöld küllő, kék és széncinegék költenek, de a korai denevéreknek is otthont adnak. A sokszínű énekesmadár-fauna tagjai a vörösbegy, a fekete és énekes rigó, a barátposzáta, a sordély, a csilcsalp-füzike, a szürke légykapó, az erdei pinty, a tengelic és a zöldike is.

A védett terület legértékesebb élőhelytípusai a holtágak, amelyek talán legjobban őrzik a táj egykori arculatát. A Tisza és a Körös egykori kanyarulatai jó menedékhelyet adtak a folyamszabá-lyozással megváltoztatott táj élővilágának. Noha a régi nagyréti mocsarak élővilága gazdagabb lehetett a mainál, azért ma is számos ritka fajjal büszkélkedhet. A holtágak felszínén a sulyom és a rucaöröm alkot mogyorókori reliktum társulást. Az egész terület a Tisza menti zöld folyosó része, ezért nemcsak hazai, hanem nemzetközi jelentősége is van, hiszen eltérő éghajlatú, s ezért eltérő élővilággal rendelkező területeket köt össze, nemzetközi madárvonulási útvonalak vezetnek keresztül rajta. Az őszi és a tavaszi madárvonulás idején darvak és vetési ludak csapatai húznak át a terület felett. A Tisza menti zöld folyosó a kárpáti, illetve az azon túli boreális térségeket (Észak-Európa) összeköti a Földközi-tenger, illelve a Feketetenger vidékével. Ez adja a terület igazi jelentőségét. A terület legfőbb értékei a fokozottan védett gázlómadarak - a nagy kóesag, a kis kócsag, a kanalasgém, a fekete gólya és a fehér gólya - is gyakran választják gyülekező-, táplálkozó-, és pihenőhelyül a holtágakat. Gyakori a szürke és a vörös gém, a bakcsó, a törpegérn és a bölömbika is. A szintén fokozottan védett fattyúszerkó a Mámaíréti-Holt-Tíszánál fígyelhetők meg. E holtágnál a jégmadár is előfordul. Táplálkozás céljából a közeli szikeseken költő bibicek, piroslábú can-kók és a fokozottan védett gólyatöesök is meglátogatják a sekélyebb holtágakat és ártéri ki-öntéseket. A holtágak nádasaiban költ a barna rétihéja, a gecvat, a cserregő és az énekes nádiposzáta valamint a nádirigó, amely gyakran nevel kakukkfiókát.

A Nagyrét egy sajátos mikroklímájú füves élőhelye a gát. Védett növénye a réti iszalag, mely különösen a Körös mentén virágzik nagy tömegben. Értékes élőhelyek a hullámtéri rétek is, ahol egy mediterrán elterjedésű védett növény, a pézsmahagyma is megtalálható. A védett rovarok közül a nappali pávaszerre, az atalantalepke és a kis színjátszó lepke gyakori, A gáton futó telefonvezetéket leshelyül vagy pihenőhelyül választja a cigány-csaláncsúcs, a tövisszúró gébics, a kis őrgébics, valamint a fokozottan védett gyurgyalag. A gyurgyalagok kisebb telepben költenek az ellésparti homokfalaknál. Belső-Ellésparton jól megférnek egymás mellett a kultúrtörténeti és természeti értékek. Itt ugyanis egy XI. századból származó bencés monostort tártak fel a régészek, amely az egykori faluhoz, Ellés-monostorhoz tartozott. Az ásatások során feltárt sírok falába néhány gyurgyalagpár mélyített fészket.

A Tisza folyó június végén érdekes eseménnyel lepi meg az erre látogatót. Ekkor látható ugyanís a tiszavirágzás, amely az országban egyre ritkább. A téli madárvendégek pinty, a fenyőrigó és a süvöltő érdemelnek említést.

A terület természeti értékeinek őrzését és további feltárását a Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesülete valamint az Ének-Zenei Általános Iskola Csongrád Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontja végzi.

Látogatás módja: előzetes bejelentkezéssel a Környezet- és'Természetvédők Csongrád Városi Egyesületénél. Az egyesület magyar és angol nyelven vállal szakvezetést a területen.
: 6640 Csongrád, Szentháromság tér 14. Pf. 123.
 és fax: (63) 481-033, (60) 327-275

Deák József