4.5. Tájékozódás iránytűvel és tájolóval

Az iránytű: egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytű csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni.

A tájoló: ez is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét.

LAPTÁJOLÓ

Fő részei:

1. Mágnestű

Keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak-Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít.

2. Szelence

Átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen.

3. Alaplap

Egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala - irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók.

Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását. A rugós lépésszámláló tárcsa a hosszabb távolságok mérésekor kerül alkalmazásra a terepen úgy, hogy 100 lépésenként egy-egy osztással elforgatjuk és a tárcsán lévő számozás mutatja, hány osztással forgattuk el a mérés során.

A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a baloldali hosszabb oldalra vésett 1:25000-es méretarányú aránymérték is.

A BÉZÁRD TÁJOLÓ

A pontos méréseket követelő versenybírói munka, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen.

Fő részei

1. Mágnestű

A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt "Északi" vége állandóan a Föld északi irányába mutat.

2. A szelence

Rendszerint légmentesen zárt, átlátszó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért irányok értékének leolvasását.

A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő beosztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgásiránya a különböző típusú tájolóknál más és más.

A "DK 6400" rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400 részre - vonásra! - van beosztva, a "0" kezdőpont Délen van, és Keleti irányba haladva növekednek a számok.

Az "ÉK 6000" pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre van beosztva, a "0" kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1 km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge.

Az "ÉK 360o"-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja - 360 egyenlő részre van felosztva. A "0" északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti.

Az "ÉK 400"-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont "0"-ja északon van, és a számozás forgásiránya keleti .

Összehasonlító táblázat a különböző típusú tájolók számozási rendszeréhez:
ÉK 60-00 ÉK 64-00 DK 64-00 ÉK 360ş ÉK 400 újfok
É 00-00 00-00 32-00 0 0
K 15-00 16-00 16-00 90ş 100
D 30-00 32-00 00-00 180ş 200
Ny 45-00 48-00 48-00 270ş 300

100 vonás = 5,63ş (64-00 vonásrendszernél)
100 vonás = 6ş (64-00 vonásrendszernél)

1ş = 17,78 V (64-00)
1ş = 16,65 V (60-00)

A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás bejelölve és számozva. A vonásrendszerű 64-00 vagy 60-00 típusú tájolóknál 00-50 vonásonként van jelölve a beosztás és 02-00 vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tizesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.)

A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve és 20 fokonként számozva.

A TÉRKÉP TÁJOLÁSA IRÁNYTŰVEL VAGY TÁJOLÓVAL

  1. A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával.
  2. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával.
  3. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestű É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával.

A mágneses iránytűk hibái

Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék fékező hatása miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad.

Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak meghatározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell.

Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti.

Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés következtében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz.

Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop ....), vastartalmú anyagok, magasfeszültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott mágnestű elhajlás.

4.6. Iránymérés a térképen és a terepen

IRÁNYMÉRÉS

Irányméréskor a tájoló irányvonalát a mérendő iránnyal, a szelence É-D irányát az északi iránnyal kell egyeztettetni, vagyis terepen az iránytű É-D irányával, térképen az északi irányt jelentő felső széllel.

IRÁNYMÉRÉS A TÉRKÉPEN

  1. A vízszintesen tartott térképre tegyük úgy a tájolót, hogy irányéle a mérendő irányra mutasson.
  2. A térképre szorított tájoló szelencéjét addig forgassuk, míg északi iránya egybeesik a térkép északi irányával (azaz a térkép felső széle felé mutat), ezáltal tájoltuk a térképet.
  3. A térkép irányszögét leolvassuk (az irányél és az É-D vonal között)

A TÉRKÉPEN MÉRT IRÁNYSZÖG AZONOSÍTÁSA TEREPEN

  1. A tájolóval kezünkben addig forgunk, míg a mágnestű sötétebb vége be nem áll a szelence északi jelzése alá. Közben ne mozdítsuk el a beállított szelencét.
  2. A tájoló irányéle (képzeletben meghosszabbítva) mutatja a térképen mért irányt.

IRÁNYMÉRÉS A TEREPEN

  1. A tájoló irányvonalát a kiválasztott tereptárgyra irányítjuk.
  2. A tájoló szelencéjét addig forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D irányával.
  3. Leolvassuk az irányszöget az É-D vonal és az irányél között.

TEREPEN MÉRT IRÁNYSZÖG AZONOSÍTÁSA A TÉRKÉPEN

A tájolót rátesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunkra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a térképen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét ne mozdítsuk el, a tájolót forgassuk!)

4.7. Helymeghatározás

4.7.1. Helymeghatározás tájolóval

ELŐREMETSZÉS

  1. Feladatunk a célpont helyének meghatározása a térképen.
    Az előttünk látható terep egy jól felismerhető (azonosítható) pontjáról (pl. templom, vadles, vadetető, kilátó ....) megmérjük a meghatározandó tereppont irányát és térképünkre berajzoljuk. A terep egy másik jól felismerhető pontjáról ugyanúgy meghatározzuk a célpont irányát és berajzoljuk a térképre. A két irányvonal metszéspontjában van a célpont helye a térképen.

  1. Feladatunk a célpont helyének meghatározása terepen (pl. tájfutásnál...). Álláspontunktól a célpontig iránymeghatározást végzünk a térképen és leolvassuk az irányszöget. A tájoló forgatható szelencéjének segítségével a tájoló mutatótüskéje alá forgatjuk a térképen mért irányszöget (a). Ezek után addig forgunk, míg a tájoló mágnestüskéjének É-D iránya megegyezik a szelence É-D irányvonalával (b), majd a tájoló irányvonala mentén elindulunk.

OLDALMETSZÉS

Úton, nyiladékon, erdőszélen állva pontos helyünk megállapítható egy oldalt látható és a térképen is azonosítható tereptárgy segítségével. A tájoló szelencéjének É-D irányát és a mágnestű É-D irányát fedésbe hozzuk. A tájolót úgy tesszük a térképre, hogy irányéle az oldalt lévő tárgyra mutasson, és a szelence, valamint a térkép É-D iránya egybeessék. A tájoló irányéle, ill. meghosszabbítása metszi a terepvonalat, amelyiken állunk.

HÁTRAMETSZÉS

Ha álláspontunk teljesen ismeretlen, 3 (esetleg 2) jól azonosítható tereppontra van szükség. Mindegyik irányba irányszöget mérünk egymás után. A célpontra állítjuk a tájoló irányélét és a szelence forgatásával a szelence É-D irányát fedésbe hozzuk a mágnestű É-D irányával. Ezt követően a tájolót a térképre tesszük úgy, hogy irányéle a célpontra kerüljön és a szelence É-D iránya egybeessék a térkép É-D irányával.

A tájoló irányéle mentén az ismert pontból kiindulva egyenest húzunk. A három (esetleg kettő) egyenes metszéspontja lesz álláspontunk helye.

Folytatás: Időjárás előrejelzés



Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
Természetbarát Szövetség honlapja
Természetbarát Szövetség honlapja
Természetbarát Szövetség honlapja