A természet adta környezet lehetőségeit többféle módon lehet turista módon élvezni. Ezen formákat hívjuk szakági túrázásnak. A szakág kiválasztása függhet az évszaktól (szezonsportok), anyagi lehetőségeinktől, a rendelkezésünkre álló időtől, lakóhelyünk környezeti adottságaitól, fizikumunktól, érdeklődésünktől, barátainktól, .... rosszabb esetben a divattól is.
Az eddigi hivatkozások főleg e szakágra történtek. Ez az alap, itt lehet felkészülni a többi, más élményeket is nyújtó túralehetőségekre.
A bakancsos turizmus bárki számára elérhető, mert időben és anyagiakban is ez kívánja a legkevesebb ráfordítást.
A minimális alapfelszerelésen kívül csak némi alapfokú tájékozódási gyakorlatot igényel. Nincs életkorhoz és speciális terephez kötve: bárki számára elérhető élményforrás, mely gyakorlatilag veszélytelen. Igaz, a többnapos túrák már tapasztalatot, bejáratott táborozó felszerelést igényelnek.
E szakág többféle "szakosodási" lehetőséget nyújt. Nemrég még a teljesítménytúrázás volt a divat, de vele jól megférnek a városismereti séták, a könnyű kirándulások éppúgy, mint a hétvégi, több napos túrák, állótáborok, vándortáborok.
A bakancsos turistákat több ezer kilométernyi jelzett turistaút várja az ország legszebb részein.
Ha közlekedési morálunk és infrastruktúránk nem is, de földrajzi adottságaink, országunk mérete és végre egy egészséges divat indokolja e sportág második helyen történő említését.
Elengedhetetlen kelléke csak egy van, a jó műszaki állapotú, a KRESZ előírásainak megfelelő kerékpár. A többi már a "bringás" turistán múlik.
Térkép, egészségügyi felszerelés, javítókészlet nélkül soha ne induljunk el ilyen túrára! Igényeink, pénzügyi helyzetünk függvényében előbb-utóbb érdemes beszerezni a kerékpáros táskákat, bringás öltözetet, fejvédő sisakot... De nem ez a legfontosabb, hanem a kitűzött cél, a választott program. A túra nyújtson kellemes fizikai terhelést, de a fáradság ne veszélyeztesse biztonságunkat.
E szakág is kezd elkülönülni túrakerékpározásra, országúti teljesítmény kerékpározásra és hegyi kerékpározásra. Ez utóbbi tűnik a természetjáráshoz legközelebb állónak, de ez okozhatja a legtöbb környezeti kárt is, ha a "bringás" nem veszi észre, nem veszi figyelembe a természeti táj érdekeit.
Veszélyforrás maga a kerékpár, ha nincs karbantartva és nem felel meg a közlekedésbiztonsági feltételeknek. Az országúti forgalmon kívül a bicajos ellensége az eső, a tűző nap, a meredek lejtők és emelkedők, valamint a kimerültség. Ezért is fontos e szakágban a megtervezett pihenő, legyen az műszaki vagy erőnléti.
Főleg az alacsonyabb rendű utak alkalmasak a kerékpártúrákra. Élvezetes, gyér forgalmú, látnivalókban gazdag útvonalat nyújtanak a vizeink töltésein, gátjain vezető földutak.
Hazánk medence jellegű fekvése összegyűjti a környező hegységek vizeit, így sűrű vízhálózatunk révén sok-sok lehetőségünk van evezős túrákra.
Vizeink többnyire még elfogadható tisztasága, csendes folyása is erre csábít. Más-más élményt nyújt egy kis patak, folyó, folyam, vadvíz, tó, vagy ártér bejárása kajakkal, kenuval, evezős csónakkal.
A vízitúrázáshoz kell egy hajó, de a legfontosabb az úszni tudás. Ezt csak helyettesíti, de nem pótolja a mentőmellény.
Csak látszólag drága e sportág. Igaz, a csónakot megvenni, azt szállítani pénzigényes dolog, de a túrán a közlekedés, a szállás már ingyenes.
A sikeres vízitúra is a jó tervezésen múlik. Itt különösen fontos felkészülni az ún. "B" (eső") programra. Vízen fontos a Nap UV sugárzása (fejfedő, világos ruházat, napvédő krémek és olajok) és az eső, ill. borulás elleni védekezés (vízhatlan csomagolás /zsák, hordó/).
A víznek sajátos természeti törvényei, az azon való közlekedésnek külön szabályai vannak. Ezért fontos képzett túravezető jelenléte a túrákon.
A legnagyobb veszélyt nem a borulás, hanem az ekkor jelentkező pánik jelenti. Ezért érdemes gyakorolni e várhatlan, de előbb-utóbb bekövetkező helyzetet!
Ez sem veszélyesebb, mint a többi szakág, de csak akkor nem, ha fokozatosan, barlangkutatóktól tanuljuk meg a földalatti túrázás ismereteit. Megéri a fáradságot, mert középhegységeinkben megközelítően 3000 barlang található. Bár valamennyi védett, a barlangászok ezeket hozzáértő módon látogathatják, sőt kutatják. Itt még van esélyünk "ember nem látta" helyeket felfedezni. E "tudományos" sportág igazi csapatmunkát kíván. Ezért egyedül soha ne menjünk barlangba! Még a legveszélytelenebbe sem, mert ilyen nincs.
Barlangtúra előtt a legfontosabb tudatni környezetünkkel, hogy hova megyünk és mikorra térünk haza.
A várható nehézségek miatt fontos a megfelelő felszerelés: megbízható világítóeszköz, meleg ruházat, védősisak, gumicsizma, speciális kötél, hágcsó, "mászógép" stb.
Nehezen járható, bonyolult térbeli szerkezetű, hévizes eredetű barlangjaink főleg a főváros budai oldalán találhatók: Pálvölgyi-, Mátyáshegyi-, Ferenchegyi-, Józsefhegyi-barlangok. A tipikus hidegvizes karsztbarlangok az Aggteleki-, Bükk- és Bakony-hegység díszei.
Amennyire lehetőség van Magyarországon barlangászatra, annyira nehéznek tűnik a hegymászók helyzete. S mégis! A kicsi, hazai sziklamászó iskolákban nevelkedett alpinistáink egyre szebb eredményeket érnek el világszerte.
Ezt a sportágat sem szabad elkezdeni autodidakta módon, s így folytatni még kevésbé szabad. E férfias sport csak egyesületi keretek között sajátítható el biztonságosan. Már az alapfokú hegymászás is a "hegymászó életmódot" követeli meg. Sok a technikai gyakorolni való, jelentős az állandó erőnléti edzés igénye.
A felszerelés igen drága, s ezt még növeli a jelentős utazási költség, mert hegyet mászni igazán csak magashegységben lehet. Szerencsére a '90-es évek elejére a Kárpátok és Alpok csúcsai elérhető közelségbe kerültek.
E szakág különült el leginkább alágakra: klasszikus alpinisták, magashegyi túrázók, sziklamászók, jégmászók, síalpinisták...
Fontos! A hegyek között nem km-ben, hanem időben adják meg a választott útvonal adatát. Ha a várható szintekre, terepi nehézségekre gondolunk.... S ez az időtartam csak az ideális időjárási viszonyokra, átlagos turistákra, könnyű hátizsákra stb. vonatkozik.
Sziklamászó iskoláink főleg mészkőszirteken találhatók: Sátorkőpuszta, Öregszirt és az Oszoly a Pilisben, Dédes (Bükk), Öregkő (Gerecse), Csesznek (Bakony). Andeziten a mátrai Báránykövön vagy a zempléni Sólyombércen mászhatunk szép utakat.
Nem olcsó, nem is igazán hazánkra szabott, mégis egyre jobban terjedő sportág. Sokan második szezonsportként űzik. A látszattal ellentétben nem oly könnyű e szakág. A túrázás itt is felkészült fizikumot kíván a gyalogos gyakorlaton kívül.
Nálunk a lesiklás a legismertebb, legkedveltebb, pedig hazánk adottságai a sífutásnak, a sítúrázásnak kedveznek inkább. Közülük elsősorban a sífutást ajánljuk. Ehhez már pár centiméteres hóréteg is elég, így akár az Alföldön is űzhető. Költségei is ennek a legelfogadhatóbbak. A sízőknek is érdemes szakosztályokba jelentkezni, mert így olcsóbban juthatnak szálláshoz, felszereléshez, komplett utakhoz és persze oktatáshoz.
A síbalesetek - ha gyakoriak is - szerencsére ritkán súlyosak. Ezek számát egy felkészült, a terepet ismerő túravezető jelentősen csökkentheti.
Igazából nem szakágak, de érdekesek és terjedőben vannak. Többnyire pénz, szabadidő és érdeklődés függőek.
Sárkányrepülés: már határeset a műszaki sportok felé.
Paplanernyőzés: sasbérces röghegységeink kedvező feltételeket biztosítanak.
Lovaglás: az ország egész területén gyakorolható.
A túramozgalmak sajátos, rendszerbe foglalt lehetőséget adnak a tervszerű, folyamatos természetjáró tevékenységre.
A túramozgalom tartalma lehet általános (tájegységi), de tematikus is (várak, nevezetes földrajzi pontok). Többnyire tájegységekhez vagy évfordulókhoz, ill. híres személyiségek emlékéhez kötődve alakul ki a túramozgalom keretjátéka.
A túramozgalom kiírása lehet nemzetközi, országos vagy helyi szintű.
Teljesítése a kiírásban meghatározott szakág(ak)ban lehetséges. Szólhat a kiírás egy korosztálynak (gyermekek), egy rétegnek (vasutasok), szervezett természetjáróknak, vagy szervezeten kívüli turistáknak. A teljesítés legtöbbször nincs határidőhöz kötve, de vannak időszakosan kiírt túramozgalmak is. Az erről szóló adatokat a túramozgalom kiírása mindig tartalmazza. A teljesítést a túrázónak hitelt érdemlően bizonyítania kell. Erre legtöbbször a túramozgalom igazoló füzete szolgál. E füzetbe a teljesítés során meghatározott helyeken igazolást (bélyegzést) kell tenni. Igazoló füzet hiányában atúramozgalmak szervezői általában elfogadják a megadott helyeken lepecsételt túrajelentéseket is. A teljesítést követően az igazoló füzetet (v. túrajelentéseket) a Szervező Bizottsághoz kell beküldeni. A Szervező Bizottság jogosult beszámoltatás keretében meggyőződni a teljesítő által szolgáltatott adatok valódiságáról. A teljesítés elfogadását követően a Szervező Bizottság a teljesítőnek átadja a túramozgalom (gyakran sorszámozott) jelvényét.
A legtöbb élményt az Országos Kéktúra kínálja. A Szent István túra több mint ezer kilométere a Dél-Dunántúli Rockenbauer Pál emléktúrával és az Alföldi Kéktúrával "körbeéri" az országot. Ez a legátfogóbb és ezért a legrangosabb túramozgalom. Teljesítése sokat segít országunk és önmagunk megismerésében.
Az Országos Kéktúrán kívül még több mint hetven élő mozgalom vár ránk (1997-es adat). Íme néhány példa:
A túramozgalmakról még a tervezés időszakában érdemes tájékoztatót, igazolólapot vagy füzetet kérni a kiíróktól. Így tudjuk meg pontosan, mekkora fába vágtuk fejszénket.
A teljesítés igazolása után a kiíró szerv igazolólappal, oklevéllel, jelvénnyel igazolja vissza tevékenységünket.
Nem kimondottan túramozgalom, de azokhoz jól illeszthető a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület bélyegzős játéka, mely kb. 1500 nevezetes helyszínre (műemlék, múzeum, védett természeti érték ...) vezet el.
A természetjárás sport. Igaz, a többség számára "csak" tömegsport. De aki mérni akarja magát, az a minősítési rendszerek által ezt megteheti. A természetjárás sajátosságaiból kiindulva e minősítés elsősorban a rendszerességet, nem a nagy teljesítményt méri.
A minősítés fokozatai: ifjúsági-, bronzjelvényes-, ezüstjelvényes-, aranyjelvényes-, érdemes- és kiváló természetjáró.
A magasabb minősítés elérésének előfeltétele az alacsonyabb szint teljesítése. Minden szinthez a rendszeres túrázást, gyakorlatot egyre inkább igénylő követelmények társulnak. A "kiváló" fokozat csak adományozással érhető el.
A minősítések követelményeit a "Természetjáró Minősítési Szabályzat" határozza meg és a teljesítésüket is dokumentálni kell.
A természetbarát mozgalom fejlődésének elengedhetetlen feltétele a tagok és vezetők rendszeres képzése. Az MTSZ képzési rendszere az alábbi lehetőségeket nyújtja.