3.sz. melléklet
Sok izgalmas, érdekes feladatot lehet ebben a sportban feladatul adni, csak egyet nem szabad: az ellenőrző pontot rossz helyre tenni!
A feladatok tárháza, skálája széles, a variációkkal együtt talán számtalan.
Nagyon fontos, hogy a feladatokat ne tegyük túl bonyolulttá, mert akkor a verseny veszít érdekességéből.
A feladat megadásakor a feladat érdekessége, szépsége, nehézsége domináljon.
A versenyzőkkel (csapatokkal) való "kiszúrás" nem lehet cél.
Nagyon fontos, hogy az ellenőrző pont összes lehetséges helyről bemérhető legyen. Nem fogadható el, hogy a verseny beméréskor "én" (bemérő) nem onnan mértem be!
Fontos, hogy olyan feladatot adjunk, ami tájolóval megoldható, mert az a "legmagasabb szintű" eszköze a versenyzőnek, csapatnak.
A legfontosabb, ami versenyzésünk alapja, hogy a térkép és a tájoló adta lehetőséget használjuk ki az emberi fantázia tükrében.
A feladatokat a versenypályát megtervező és/vagy kitűző versenybíró/k/ határozza/k/ meg. A feladatok meghatározásánál ügyelni kell a kategóriák nehézségi fokának megfelelő feladatok összeállítására, mind mennyiségi mind minőségi szempontból.
Feladatokat csak a térkép és a terep azonosításával, /bejárásával/ az esetleges korrekciók figyelembevételével lehet megadni. A feladatmegadásnál figyelembe kell venni a versenyzőknek kötelező felszerelésként előirt eszközökkel történő végrehajthatóságot és a mindenkori terepviszonyokat .
A feladatok mindig a tájékozódási és térképolvasási készség pontosságának lemérését szolgálják.
Térképre történő berajzolás, az útvonal követési feladat megadásának klasszikus módja. A nyomvonal, amelyen a versenyzőknek végig kell haladniuk, a térképre nagyon pontosan és gondosan folyamatos piros vonallal /vízzel nem oldódó nyomú íróeszközzel/ kell berajzolni.
Ügyelni kell arra, hogy a berajzolási nyom alatt olvasható legyen a térkép rajzolata / eddigi tapasztalatom szerint erre legalkalmasabb a ROTRING tus 0,3-0,4 -es vastagságú csőtollal/. A berajzolás során nagy gondot kell fordítani az azonos kategóriájú térképek rajzolásának azonosságára, a kézi rajzolás pontatlanságainak minimalizálására, ezért az ilyen típusú feladat megadása 1:20000-es méretaránynál kisebb léptékű térképen csak gyakorlott versenybíróknak javasolt.
A feladatok megadásának rengeteg lehetősége van, csak arra kell vigyázni, hogy mindig pontos és egyértelmű legyen. Törekedjünk arra, hogy minden versenyző jóleső érzéssel és ne rossz szájízzel menjen haza.
Mindig olyan feladatot adjunk, ami bennünket sem bosszantana.
Térképre berajzolva, vagy egyéb más módon megadott útvonalon kell végighaladni a versenyterepen a versenyzőknek (csapatoknak).
Alapfeladatként kezelhető, hiszen minden nehézségi fokú kategóriában alkalmazható. A kategóriák szerinti alkalmazásban az útvonal megadásának a módja a meghatározó.
Az útvonalkövetés olyan tájékozódási feladat, amelyet a térkép folyamatos olvasásával és a terepi valóság beazonosításával lehet végrehajtani.
Az útvonalkövetés méterről méterre arra készteti a csapatot, hogy koncentrált figyelemmel legyen a térkép és a terep azonosítására.
Az útvonal követését mint feladatot ugyanúgy számozni kell, mint más ellenőrző pontot.
A bóják elhelyezésénél fontos, hogy menetirányból látható legyen (ne a tereppont "másik" oldalán helyezzük el.)
A kijelölt útvonalon bárhol elhelyezhető ellenőrző pont, de erről a versenyzőknek előre nem lehet tudomásuk.
A tévesztőbóják jelölő szerkezetét (lyukasztó, zsírkréta stb.) úgy célszerű megválasztani, hogy a tévesztési lehetőségek /térkép és terep hibásan történő beazonosítása/ az értékelésnél jól kiolvashatók legyenek a versenyzőkartonról.
Az útvonalat lehet vezetni:
1.2. Térképvázlat:
A követendő útvonalról készített méretarányos nyomvonalrajz, vagy az érintendő tereptárgyak, idomok sematikus, de elhelyezkedésüket tekintve irányhelyes vázlatrajza. Nagypontosságú feladatra nem alkalmazható.
1.3. Rajzos útvonalleírás: (egyenes itiner)
A térképvázlatnak egy sajátos módon történő megadása. A feladatmegadás lényege az, hogy a követendő útvonalról a térkép és a terep segítségével pontos felmérést kell készíteni. A feladatot utakkal jól behálózott terepen célszerű alkalmazni. A terepi felmérés és esetleges korrekció után a felrajzolt nyomvonalat, amelyen az elágazások kezdeményei is fel vannak tüntetve, a kezdő és végpontján képzeletben megfogva, mintha egy zsinór lenne, kiegyenesítjük. Az egyenes mint egy tüskés ág képét mutatja. Ezt az egyenest adjuk meg a feladatmegoldáshoz. Az ábrázolás lehet méretarányos, vagy csak viszonylagos .
Mindenesetben utalni kell arra, hogy az itiner minden utat jelöl vagy csak a térképen jelzett utakat tartalmazza.
A versenyzőknek úgy kell végighaladni, hogy az egyenesre jelölt haladási irányban a kereszteződéseket a bejelölés szerinti jobb- vagy baloldalról maradjanak el. Ez adott esetben egy betorkolló útra való rátérést jelent. Pl.: az egyenesen bal oldalra van jelölve a kereszteződés a valóságban jobb oldalról csatlakozik egy út, tehát jobbra kell kanyarodni ahhoz, hogy balról maradjon el az út amin haladtunk.
1.4. Szöveges útvonalleírás /itiner/ (itinerárium /latin/:útikönyv, útinapló, útleírás):
A követendő útvonal irányváltoztatástól irányváltoztatásig szöveggel megfogalmazott feladat végrehajtási utasítás sorozata, pl.: haladj a piros+ -en ÉNY-i irányba amíg a zöld sáv nem keresztezi utadat, ezután ezen menj DNY felé...,vagy: x-től K-re elindulva 480 m után fordulj DNY-i irányba...stb. Az ilyen típusú feladat megadásnál a terep alapos bejárása és a szöveg egzakt megfogalmazása szükséges.
1.5. Szintmenet:
A terepen a térképen bejelölt szintvonal szerinti magasságban kell haladni. A feladat lényege az, hogy a versenyzők a magasságot / szintet / tartsák, azaz a kijelölt magassági síkban haladjanak. A feladatot színessé tehetjük úgy, hogy közbeiktatunk szintváltásokat. Ezeket célszerű valamilyen tereptárgyhoz kapcsolódóan kijelölni. Amennyiben a szintváltás nem tereptárgynál történik, úgy a menetutasításban mellékelni kell a feladatra vonatkozó lejtalapmértéket, vagy ennek meghatározására külön időt kell biztosítani, amit össze lehet vonni az egész feladatra vonatkozó idővel, de jelezni kell, hogy a külön idő mennyi.
2. Távolságmérés (távolságfésű):
A feladat a távolságmérés pontosságának ellenőrzése.
A versenyzőknek a versenybírók által megadott távolságot kell lemérni egy adott szakaszon / távolságfésű, ahol több bója kerül kihelyezésre és a megfelelőnél kell jelölni/, vagy két ellenőrző bója közötti távolságot kell megmérni, miközben a kijelölt útvonalon haladnak addig, amíg el nem érik az ellenőrző pontot (bóját), amely mellett találnak egy táblán három, vagy több távolság feliratot, egy-egy lyukasztóval, zsírkrétával vagy bélyegzővel. Azzal az igazoló eszközzel kell a versenyzőkartonra igazolni, amelyik mellett az a távolság van felírva, amennyit mértek (ha jól mértek).
A feliratok közül az egyik a helyes távolság. A feladat végrehajtását ún. lépésszámolással kell végrehajtani, törekedni kell, hogy a versenyzők ne használjanak más segédeszközt. Eltérés ellenőrzésénél 5-10%-os lépcsőket alkalmazzunk. A feladatot lehetőleg vízszintes terepen célszerű kitűzni, de a verseny nehézségi fokának megfelelően emelkedő vagy lejtős terep is lehet, ahol a versenyzőknek a megfelelő korrekciókat is alkalmazni kell. A távolság 200-500m közé essen.
A távolságot mérőszalaggal kell mérni.
A menetutasításban meg kell adni, hogy a fésű fogai (bójái) mennyi hibapontot "érnek ". A helyes bója "0" hibapont, a két oldalán lévő "10" hibapont, a két következő "20" hibapont, stb., hogy a versenyző tájékozott legyen arról, hogy mennyi hibapontot kap az illető bóják érintésekor.
A távolságfésűnél a szabvány bója használata helyett más méretű és anyagú bója is használható, de azt a rajtban be kell mutatni és erre a menetutasításban is fel kell hívni a figyelmet.
Ha távolságmérés a feladat, akkor a bójához tartozó igazoló eszközzel kell igazolni -ha feladat- ugyanebbe a négyzetbe be kell írni a távolságot. Amennyiben távolságfésű a feladat, úgy a helyesnek ítélt ellenőrző pont (bója) igazoló szerkezetével (eszközével) kell igazolni a feladat végrehajtását.
3. Iránymérés (irányfésű):
Feladat az iránytartás pontosságának ellenőrzése a terepen.
A támadóponttól megadott irányban helyezkedik el az ellenőrző pont, amit érinteni kell.
Megadható a kiindulóponttól /támadóponttól/ látható ellenőrző pontokhoz tartozóan, vagy nem látható végcéllal /IRÁNYFÉSŰ/. Ezen belül un. előremetszéssel, amikor a kiindulóponttól kell meghatározni a végpontot, vagy hátrametszéssel, amikor a végpont/ok/ból kell meghatározni a kiindulás szerinti megfelelőt. Iránymérések ellenőrzésénél 2 fokos eltérések súlyozott értékelése az irányadó. Irányfésű esetén a távolság ne legyen több 500m-nél. Az irányfésű ellenőrző pontjainak (bójáinak) helyét a terepen kell kitűzni (a terepen lehetnek mágneses zavaró hatások ) a térképen legfeljebb csak ellenőrizni.
Az irányfésű egy hosszabb iránymérési feladat, ezért célszerű az ellenőrző pontsor (bójasort) a megadott követési irányra merőlegesen elhelyezni. A feladat az, hogy kiinduló /támadó/ ponttól a megadott irányba elindulva addig kell a terepen haladni, amíg egy keresztező ellenőrző pontsorhoz (bójasorhoz) nem érünk, és ott annál a bójánál jelölni, amelyet elértük. A kiinduló /támadó/ pont és az ellenőrző pontsorhoz (bójasor) távolságát a versenyző ne ismerje, és a helyére a térképről ne is következtethessen egyértelműen.
A támadópont és a fésű (bójasor) távolsága nincs szabályozva.
Az irányfésűnél javasoljuk a versenyidőt úgy megállapítani, hogy a feladat könnyen elvégezhető legyen (adjunk plusz menetidőt) .
A menetutasításban meg kell adni, hogy a fésű fogai (bójái) mennyi hibapontot "érnek ". A helyes bója "0" hibapont, a két oldalán lévő "10" hibapont, a két következő "20" hibapont, stb., hogy a versenyző tájékozott legyen arról, hogy mennyi hibapontot kap az illető bóják érintésekor.
Az irányfésűnél a szabvány bója használata helyett más méretű és anyagú bója is használható, de azt a rajtban be kell mutatni és erre a menetutasításban is fel kell hívni a figyelmet.
4. Sorozatos irány és távolságmérés, poligon:(görög szó /matematika/ jelentése: sokszög).
A versenyzőknek törésponttól töréspontig kell haladni a megadott adatok szerint. Megadható a feladat szövegesen, pl.: x-től az első töréspont 235 fokra és 365 m-re van ettől a következő töréspont stb. vagy rajzban, mintegy térképvázlat. A megadott adatokból a térképre nem minden esetben lehet pontosan felvinni a poligon töréspontjait, mert előfordulhatnak összevont térképjelek. Feltétel: a töréspont egyben terepidom, tereptárgy legyen.
5. Szerkesztés:
Térképen végzendő feladat .A térképen meglévő kettő vagy több, pontosan azonosítható /lehetőleg pontszerű/ tereptárgyból kell a keresendő ellenőrző pontot megszerkeszteni. Megadható távolsági adatokkal /vigyázni kell a metszéspontok azonosítására/, vagy irányszögekkel /a metszéspontok jó, közel 90 fokos metszést adjanak/ illetve ezek kombinációjaként. Távolsági adatokkal történő szerkesztés metszéspontjait, amennyiben a versenyterep térképnyomatára esnek, be kell azonosítani, pl.: északi metszéspont. Az iránymérések hosszát lehetőleg úgy adjuk meg, hogy azt laptájoló segítségével ki lehessen szerkeszteni.
A versenykiírásban és a menetutasításban közölni kell, hogy milyen rendszerű, és beosztású tájolóra vannak megadva az adatok. A szögérték egész fok lehet.
A legjobban elterjedt és elfogadott az ÉK-i rendszerű 360o -os tájoló használata, az elterjedése miatt más rendszer használatát előre közölni kell már a versenykiírásban.
Más rendszerű tájolót bajnokságon, minősítő versenyen ne használjunk a mérési feladatoknál.
A szerkesztési feladatnál a terepen a tévesztő (bóják) ellenőrző pontok elhelyezésének korrektségére ügyelni kell, a terepi körülmények közt megoldandó szerkesztés nehézsége miatt.
Ha két távolságot adunk meg, vigyázzunk arra, hogy - ha ezt körzővel mérjük ki - a két körnek két metszés pontja van. A "nem helyes" metszéspont vagy a térképen kívülre essen, vagy a feladatban meg kell határozni a helyes metszéspontot.(pl.SP1-től 360 m , SP2-től 540 m-re a két lehetséges metszéspont közül a déli, vagy a rajttól 30 fokos irányban lévő metszéspont). Ellenkező esetben a két metszéspont közül a csapat (versenyző) nem tudja a helyeset kiválasztani.
6. Szabad sorrend /optimális útvonal/:
A térképen valamilyen síkidommal körülhatárolt területen belül a bejelölt pontok érintési sorrendje szabadon választható, a versenyző dönti el az útvonalát. A menetutasításban megadott feladat megoldási idő a pályakitűző által legrövidebb távolság, a legkisebb szintemelkedést összevetve a legoptimálisabbnak ítélt útvonal alapján kerül kiszámításra.
7. Domborzat-felismerés:
A térképen valamilyen síkidommal körülhatárolt területen belül a menetutasításnak megfelelő sorrendben be kell azonosítani és fel kell keresni a domborzati idomokat / szárazárok, gödör, gerinc, metsződés, stb./.
Pl.: a négyszög (síkidom) D-i csücskénél található gödörből elindulva, haladj végig a szárazárkon DNY-ról ÉK-re majd az ÉNY-i metsződésen kaptass fel a gerincre, a gerincen ballagj D felé stb., vagy : keressd fel és menj végig a szárazárkokon.
A szabad sorrend és a domborzat-felismerés az útvonalkövetés egy speciális megadási módja.
8. Iránymenettel kombinált távolságfésű:( egy töréspontú poligon)
A csapatoknak (versenyzőknek) konkrét adatok alapján kell a versenypályán bemérni az érintendő pontot. (pl. a 7.pont a 6.ponttól 115 méterre és 228 fokra található.) A hibát súlyozottan értékeljük. A bóják javasolt elhelyezése a menetirányt 45 fokban keresztezve egy vagy több sorban illetőleg a menetirányra merőleges több sorra.
9. Iránymérés:
Adott pontból adott pontra történő irányszög mérés (pl. a 7.ponttól mérd meg az onnan kb. DK-i irányban látszó fúrótorony irányszögét és azt írd be a versenyzőkarton következő üres igazoló helyére). A feladatnál ügyelni kell, hogy lehetőleg a mérendő pont ne legyen rajta a térképen. Amennyiben mégis a mérendő pont a térképen rajta van, akkor ügyelni kell a megfogalmazásban a konkrét terepi mérésre, mert nem biztos, hogy a térképen mért adat megfelel a valóságban mért adatnak.