Háncs Péter:

XII. EGÉSZSÉGTAN, ELSÕSEGÉLY

EGÉSZSÉGTAN

A túra egészségtanáról általában

Korunk rohanó életmódja, a sok stressz, egészségtelen táplálkozási szokások, dohányzás, alkohol egy sor un. civilizációs betegséget eredményezhet, mint pl. a szívinfarktus, magas vérnyomás, neurózis, mozgásszervi megbetegedések. A sport és ezen belül a természetjárás az egyik lehetõségünk, hogy szervezetünket ellenállóvá tegyük. A sport nyújtja azt a terhelést, amely a szív és vérkeringési rendszer magas fokú alkalmazkodó képességét igényli. A sport fokozza a fizikai erõnlétet, megóvja a szellemi frissességet, fegyelmezettségre, önismeretre, rendszerességre nevel. A természetjárás elõnye mindezeken kívül, hogy mértékét egyénileg szabhatjuk meg, minden korban ûzhetõ, változatos, ismereteket adó.

Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhány alapvetõ hatással, melyek az embert a túrázás során érik.

A levegõ

A városi levegõ nagy mennyiségben tartalmaz széndioxidot, szénmonoxidot, kéndioxidot, benzpyrént és különbözõ porokat. Ennek mértékére jellemzõ, hogy a városi ember átlag 60-100 mg port lélegzik be 24 óra alatt, melynek nagy része szerencsére a tüdõnkbõl kitisztul. Ezzel szemben az erdei levegõ tiszta és mentes minden kémiai szennyezettségtõl. Üdítõ illatát a fák gyantás illó anyagaitól kapja és nem az ózontól, mely kellemetlen szúró szagú gáz (háromatomos oxigén módosulat). Magashegyi túránál figyelembe kell vennünk, hogy a magasság növekedésével arányosan csökken a levegõben lévõ oxigén nyomása és pl. 5000 m magasan már csak 11 térfogatszázalék és 0.5 atmoszféra, a tengerszinten levõ 21 % és 1 atmoszférával szemben. Ez hatással van a szervezetre, megnyújtja a reakcióidõt, csökkenti a teljesítményt és hangulati depressziót okoz. 5000 méter felett már általában oxigénpalack szükséges.

Bio klimatológia: bioklimának nevezzük az emberi szervezetet érõ éghajlati viszonyok által kiváltott hatások összességét. Vannak emberek, akiknek a szervezete különösen élénken reagál az idõjárás változásaira. Ezeket fronthatásnak nevezzük. Hideg levegõ betörésekor (hideg front) fokozott ingerlékenység, érszûkületre, hörgõszûkületre való hajlam várható. Meleg front beáramlásakor, amely mindig lassabban megy végbe, a magas vérnyomásban és a pajzsmirigy túltengésben szenvedõk állapota romolhat és hangulati depresszió várható.

Napfény

A természetes sugárzásnak nagy része a napból érkezik hozzánk. Ennek hullámhossza 0.28-400 mikronig tart. A napfény az életjelenségek normális lefolyásának alapfeltétele. A napfény spektrumának alacsony hullámhosszú tartománya az ultraviola vagy ultraibolya sugárzás és ez okozza a lebarnulást. Hatásai a következõk:

1. D vitamin keletkezése a bõrben már meglévõ elõvitaminokból, UV sugárzás hatására,
2. Pigmentképzõdés (ennek köszönhetjük testünk nyári barnaságát). A sok pigment megakadályozza, illetve megvédi a szervezetet a további sugárhatástól. Ezért nincs értelme a napozást túlzásba vinni.
3. Baktériumölõ hatás,
4. Bõrpírt okozó hatás. Különösen magas hegységekben, ahol a levegõ tisztasága miatt nagyobb az UV sugárzás erõssége, fordulhat elõ súlyos égési sérülés, vagy kötõhártya gyulladás (gleccser leégés, hóvakság). Magaslati helyeken erre mindig számítani kell és megfelelõ öltözködéssel, napszemüveggel a bajt megelõzhetjük.

A vízfogyasztás szabályai

Egy 70 kg-os embernek a víztartalma 40 liter körül van. Ebbõl is látható, hogy az emberi szervezetnek alapvetõ szükséglete a jó ivóvíz. Ennek kritériumai: jó minõségû, élvezhetõ, szomjat oltó legyen, hõmérséklete 9-12 ^oC.

Nem tartalmazhat kórokozókat, mérgezõ vagy más egészségkárosító anyagokat. A vízivás során mindig vegyük figyelembe az alábbiakat:

A csapadékvíz, bár kémiai szempontból desztillált víz, szennyezettnek tekintendõ, ugyanígy a hólé is. Egyes helyeken a vizet ciszternákba gyûjtik, ennek vize is fertõzöttnek tekintendõ. Ideális ivóvíz a forrásvíz, mely megfelelõ vastagságú talajrétegen megy át, ami a legjobb szûrõ. Vigyázzunk azonban, hogy ne tévesszük össze a forrásvizet a búvópatakkal.

Az ásott kutaknál csak azokból igyunk, amelyek mélysége legalább 6-8 méter. Különösen óvakodjunk az állatok itatására használt alföldi gémeskutaktól. Egyes falvakban még ma is nagyon magas a kútvizek nitrát tartalma, mely azonban inkább csak a csecsemõkre veszélyes. Magashegyi túrák során a beömlõ csermelyek ihatóak, de a tengerszemek vizének fogyasztásától tartózkodjunk, mert ezeknek biológiai öntisztulásuk nincs.

Itt kell megemlítenünk az alkohol káros hatását. A szeszes italok a szomjúságot nem oltják, mert a szervezetbõl vizet vonnak el. A fizikai munkateljesítményt nem fokozzák, viszont súlyos idegrendszeri és májkárosodást okoznak, nem beszélve a részegség antiszociális mivoltáról. A túrázás során kimerült szervezet, az üres gyomor az alkohol felszívódását meggyorsítja és hatását még kifejezõbbé teszi.

Táplálkozás

A tápanyagokat három nagy csoportba oszthatjuk:

1. Energiát adó tápanyagok (szénhidrátok, állati és növényi eredetû zsírok)
2. Építõ tápanyagok (fehérjék, ásványi anyagok),
3. Védõ tápanyagok (vitaminok, nyomelemek).

Táplálkozástani alaptétel, hogy az ember napi táplálékbevitelének 15 %-át fehérje alkossa, Ennek hiányában fáradékonyság, testsúly csökkenés, izomsorvadás, májkárosodás jöhet létre és csökkenhet a szervezet fertõzésekkel szembeni ellenálló képessége is. A zsírok 20-30 %-ban kell, hogy részesedjenek energiaforgalmunkban. Ha ez az arány a zsírok javára eltolódik, súlyos érrendszeri betegségek alakulhatnak ki. A szénhidrát bevitel 50-60 % legyen.

Az izommunka a szénhidráthoz kötött és ne felejtsük el, hogy a kenyér és a rizs igen fontos szénhidrátforrásaink. Az ember napi kalória szükséglete függ az életkortól, testmérettõl és a fizikai aktivitástól is. Így az átlagos 2500-3000 kcal-val szemben a túrázás során 4500-5000 kcal-ra is szükségünk lehet. A túra során ne legyen célunk a mértéktelen táplálkozás, nehezen emészthetõ ételeket ne, vagy csak pihenõnap elõtt fogyasszunk. Különösen vigyázni kell az élelmiszerek csomagolásával, figyelembe véve a romlandóságot is.

Öltözködés

A szervezet az izommunka során hõt termel, de mivel mûködése csak egy állandó hõmérsékleten biztosított, a felesleges hõmennyiséget le kell adnia.

Ennek módjai: hõvezetés, hõsugárzás, verejtékezés. Izommunkában, tehát pl. túrázás során a hõleadás nagy része párolgás útján, tehát verejtékezéssel történik. Amennyiben helytelen ruházat, vagy túlzottan magas külsõ páratartalom miatt a szervezet ily módon nem tud megszabadulni a felesleges hõmennyiségtõl, túlmelegedés, hõguta jöhet létre. Nemcsak melegben, hanem hidegben is igen fontos a célszerû öltözködés, mely során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: fehérnemûnek olyan anyagok valók, amelyek simák, a verejtéket felszívják, nem tapadnak a bõrhöz. A felsõ ruhanemûket úgy kell megválasztani, hogy télen vastag, nagy pórusú, bolyhos és viszonylag sötét színû legyen. Nyáron a bõ, vékony, ritka szövésû, világos színû anyagok a praktikusak. Igen fontos a megfelelõ cipõ. Ez ne legyen magas sarkú, hegyes orrú, tehát ne akadályozza a láb vérkeringését. Figyelni kell arra, hogy a ruházat teljes súlya télen se legyen több 6-7 kg-nál, és ez is fõleg a vállra, esetleg a csípõre nehezedjen.

Izommunka

Az izmok a mozgás aktív szervei és a test tömegének 40-45 %-át alkotják.

Túrázás során dinamikus izommunka folyik, melynek kedvezõ hatása van az egész szervezet teljesítõképességére és alkalmazkodására. Az izompumpa mechanizmusa során az izomrostok összehúzódáskor a köztük futó erek falára nyomást gyakorolnak és ezzel segítik a vérkeringést is. Két kellemetlen jelenséggel kerülhetünk szembe, a fokozott izommunka ill. túrázás során.

Az egyik az izomláz. Az izommûködés során végbemenõ biokémiai folyamatok melléktermékeként tejsav keletkezik, mely a véráram útján a májba kerül, ott lebomlik, vagy részben újra felhasználódik. A kellõ edzettségben nem levõ izomzatban a munka során a tejsav-koncentráció túlzottan megnõhet és ez okozza a kellemetlen, fájó fáradtságérzést. Ilyenkor nem szabad a mozgást teljesen abbahagyni, hanem csökkentett terhelés mellett azt folytatni kell, hogy a véráram útján a tejsav elszállítódjék.

A holtpont: minden sportban, így a túrán is jelentkezõ, de leküzdhetõ cselekvõképtelenséget jelent. Ilyenkor a légzés nehéz, végtagjainkat ólmosnak érezzük, szívtáji dobogásérzés is kialakulhat. Oka: a szervezet hõszabályozásának rövid ideig tartó zavara. Ha ilyenkor akaraterõvel és kitartással a túrázást lassan tovább folytatjuk, a hõszabályozás magasabb szintre állítódik át és a kellemetlen érzések fokozatosan megszûnnek.

A dohányzásról

Minden propaganda ellenére a dohányzás egyre terjed, az egyre fiatalabb korosztályokban is. A dohányfüstnek közel 100 alkotórésze van, melyeknek túlnyomó többsége nem bomlik el, hanem a tüdõbe és onnan a vérkeringésbe kerül. Ezek közül a legveszélyesebbek a benzpyrén, anthracén, szénmonoxid, ciánhidrogén, arzén, nikotin. A dohányfüst megbénítja a légutak öntisztulásában szerepet játszó csillószõröket. Bizonyítottan rákkeltõ hatású (szájüregi, gége- és tüdõrák), nagy szerepe van a szívinfarktus, agyvérzés, érszûkület, fekélybetegségek létrejöttében. Sajnos a passzív dohányosok is ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek, ha környezetükben dohányosok tartózkodnak. Túrázás során, amikor végre módunk van tiszta levegõt szívni, különösen óvakodjunk a cigarettázás rossz szokásától.

A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a fiatalkori dohányzás visszafordíthatatlan károsodást okoz a tüdõben.

ELSÕSEGÉLYNYÚJTÁS

Elsõsegélynyújtásról általában

Az elsõsegélynyújtás a túravezetõnek, ill. minden embernek nemcsak erkölcsi, de törvényben elõirt kötelessége is. Errõl a Büntetõ Törvénykönyv intézkedik, ebbõl idézzük:

"172. § (1) Aki nem nyújt tõle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bûntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövetõ idézi elõ, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles."

Természetesen senkitõl sem várható el, hogy orvosi szintû szakmai segítséget nyújtson, de a laikus elsõsegélynek is döntõ jelentõsége van, mivel többnyire azonnali és elsõdleges beavatkozásra nyújt lehetõséget.

Általános szabályok

A laikus elsõsegélynyújtás a beteg, vagy sérült ellátásának elsõ és igen fontos láncszeme, de sosem helyettesítheti az orvosi ellátást. Az elsõsegélynyújtás alapvetõ feladatai a közvetlen életveszély elhárítása, szükség esetén újraélesztés, távolabbi életveszély elhárítása (pl.: az elvérzés megakadályozása), továbbá a szervkárosodások kivédése. Elsõ teendõ a helyszínen a tájékozódás, hogy mi történt, hogyan történt, mikor történt, és több sérült esetén azok közül ki a legsúlyosabb. Az elsõsegélynyújtó személynek, esetünkben a túravezetõnek határozott fellépést kell tanúsítania. Meg kell akadályoznia a pánikot, és megteremteni az elsõsegélynyújtás optimális feltételeit, pl. eltávolítani a kíváncsiskodókat.

A helyszín biztosítása természetesen nem lehet a beavatkozás gyorsaságának rovására. A túravezetõ csak olyanra vállalkozzon az elsõsegélynyújtás során, amihez ért, illetve amit biztosan meg tud oldani. Az alapvetõ feladatok ellátása után gondoskodni kell a további segítségrõl, tehát a mentõk értesítésérõl.

Orvosi beutaló nélkül is hívható mentõ baleset, szülés illetve nõgyógyászati vérzés, eszméletvesztéses rosszullét, öngyilkosság és mérgezés esetén. Az Országos Mentõszolgálatot mindig pontosan kell tájékoztatni a balesetet szenvedett egyén adatairól és a baleset körülményeit, a betegség súlyosságát is közölni kell.

Újraélesztés

Az alapvetõ életmûködések (légzés, keringés) megszûnésével megkezdõdik a halál folyamata, amelynek elsõ négy perces szakaszát klinikai halálnak nevezzük. Ezen idõ alatt az agysejtek még nem károsodnak visszafordíthatatlanul az oxigénhiánytól és ha eközben megkezdõdik az újraélesztés, van esély az élet folytatására. Természetesen vannak körülmények, melyek eleve kizárják az újraélesztés lehetõségét, mint például az élettel összeegyeztethetetlen sérülés, tudottan halálos betegség végstádiuma, öt percnél lényegesen és bizonyosan több idõ eltelte. Ha tehát ezen eseteket kizárhatjuk, haladéktalanul meg kell kezdenünk a légzés, keringés helyreállítását. Mindenek elõtt az elsõsegélynyújtónak el kell tudni dönteni, hogy a beteg életmûködései valóban megszûntek-e, vagy csak eszméletlen, de a szívmûködés és a légzés még tartott. A légzés vizsgálatára az egyetlen biztos szempont a mellkas illetve a has ritmikus süllyedésének és emelkedésének megléte. Ezt kellõen levetkõztetett betegnél megtekintéssel vizsgáljuk (tükör és vattaszálas módszerek megbízhatatlanok). A keringést csakis a nyaki fõütõér kitapintásával vizsgálhatjuk. Ezt a gége és a fejbiccentõizom között négy ujjunkkal tapinthatjuk.

A perifériás pulzus, valamint szívhangok hallgatása megbízhatatlan. A szembogarak tágassága sem minden esetben irányadó, mert bizonyos betegségek vagy mérgezések ezt befolyásolhatják. A szembogarak fényingerekre való változatlansága klinikai halál, illetve az agysejtek károsodása mellett szól.

Amennyiben a légzés és szívmûködés, vagy csak a légzés megszûnt, haladéktalanul, de nem kapkodva meg kell kezdenünk az újraélesztést. Az újraélesztés ABC-je a következõ:

A = átjárható légutak,
B = befúvásos lélegeztetés,
C = circulatio (keringés) helyreállítása,
D = drogok (gyógyszerek).

Az elsõ teendõ tehát, a légutak átjárhatóvá tétele. A szájüregbe kerülhet iszap (vízbefúláskor), idegen test, elzárhatja a garatot például a beteg fogsora is. Ezért minden esetben meg kell gyõzõdnünk, hogy a szájüregben nincs idegen test. Az izomtónus hiánya miatt a beteg szájának kinyitása általában nem okoz problémát. Ujjainkra zsebkendõt csavarva, a szájüreget kitisztítjuk. Az újraélesztést mindig földön vagy padlón a hátán fekvõ betegen végezzük. A befúvásos lélegeztetéshez a beteg fejét hátrafeszítjük. Az egyik kezünkkel a beteg állát és álla alatt a szájfenéken keresztül a nyelvét rögzítjük.

Ezáltal a nyelv nem csúszik hátra a garatba. A légút biztosítása után esetleg spontán is megindulhat a légzés. Amennyiben ez mégsem következik be, azonnal szájból-orrba lélegeztetést kezdünk. A közvetlen érintkezés elkerülésére vékony textíliát teríthetünk a beteg orrára (a papírzsebkendõ alkalmatlan!). A fejet hátraszegve saját kilélegzett levegõnket (melyben még mindig van elegendõ oxigén) nyugodt ütemben a beteg orrába fújjuk. Ezután a beteg arcától elemelkedve tekintetünket mellkasa felé fordítjuk, figyelve annak a passzív kilégzés alatti süllyedését. Percenként kb. 16 befúvásra van szükség, tehát saját légzési ütemünknek megfelelõen lélegeztetünk. Amennyiben a mellkas süllyedése nem következik be, vagy buborékoló, szörtyölõ hangokat hallunk, úgy a levegõ a gyomorba került. Ilyenkor újra meg kell vizsgálnunk a légutak átjárhatóságát, vagy a fej helyzetén kell igazítani. Tilos a beteg háta vagy nyaka alá bármilyen tárgyat tenni!

A mesterséges lélegeztetés ideje alatt lehetõleg a fejet ne engedjük el. Sokszor önmagában a mesterséges lélegeztetés is megindíthatja a már megszûnt vagy megszûnõben lévõ szívmûködést, és így életmentõ lehet!

Szívmasszázs: Csak olyan elsõsegélynyújtó végezze, aki erre gyakorlati kiképzést is kapott, mert a szakszerûtlenül végzett, vagy kezdeményezett szívmasszázsnak igen súlyos következményei lehetnek. A szívkompressziót úgy végezzük, hogy a beteg jobb oldalán elhelyezkedve, (térdelve) jobb tenyerünket a szegycsont alsó harmadára illesztjük, pontosan a középvonalban úgy, hogy ujjaink a beteg feje felé mutassanak. Bal kezünk a jobb fölé kerüljön, arra merõlegesen. Mindkét karunk könyökben nyújtva legyen. Ily módon egész felsõ testünk súlyát ki tudjuk használni. Legalább öt centiméter mélységre benyomva a szegycsontot, a szív a szegycsont és a gerinc között összepréselõdve a vért kipumpálja, majd elengedve újra magába szívja. Ideális a ritmus, ha a szegycsont benyomását 1 másodpercenként végezzük.

Minthogy többnyire komplex újraélesztést végzünk, össze kell hangolnunk a befúvásos lélegeztetést és a szívmasszást. Egy elsõsegélynyújtó esetén minden 8 szívkompressziót 2 befúvás kell kövessen. Ha két szakképzett ember végzi az újraélesztést, akkor 4 kompresszió és 1 befúvás az arány.

Mindkét esetben elõször 4-4 befúvással kell kezdenünk, hogy a tüdõben lévõ vért oxigénnel ellássuk. Természetesen tilos a befúvást és a kompressziót egyszerre végezni, mert az összenyomott mellkasba hiába próbálnánk levegõt préselni. Az újraélesztés a két elsõsegélynyújtótól nagy figyelmet és pontos együttmûködést követel.

Kilégzés alatt a segélynyújtó a beteg mellkasa felé fordított fejjel a mellkas mozgását figyeli	A légzés vizsgálata

Célszerû, ha a szívkompressziót végzõ személy hangosan számol, mert ezzel társa már felkészülhet a kellõ idõben történõ befúvásra.

Ha legalább 30 percig végzett újraélesztés során sem tapasztalunk eredményt, az újraélesztést abbahagyhatjuk. Eredményen azt értjük, ha visszatér a spontán légzés, helyreáll a keringés, melyet folyamatosan ellenõriznünk kell, vagy egyéb tüneteket tapasztalnunk, mint pl. a pupillák fénymerevsége megszûnik, a bõr színe szederjesrõl normális felé közeledik. Spontán szívmûködés és légzés esetén az újraélesztést folytatni szigorúan tilos! A bordatörésnél, különösen idõs embernél különös óvatosság szükséges. Külön fel kell hívnunk a figyelmet, hogy meglévõ szívmûködés mellett végzett szívkompresszió végzetes lehet, míg a kellõ ok nélkül végzett befúvásokkal nem sokat árthatunk.

Az újraélesztés esélyeit növeli, ha a klinikai halál elsõ percében meg tudjuk kezdeni. Ekkor még 75 % a valószínûsége, hogy a sejtek nem károsodtak, míg a negyedik percben már csak 1 %.

Eszméletlenség

Gyakrabban kerülhet a túravezetõ olyan helyzetbe, hogy el kell különítse a klinikai halál, az eszméletlenség, és a színlelt eszméletlenség állapotát.

Eszméletlenségnek nevezzük azt az állapot-romlást, amikor megtartott szívmûködés és légzés mellett az idegrendszer ingerelhetõsége megszûnik. Tehát a beteg fény, hang, fájdalom ingerekre nem reagál, izmai tónustalanok. Ilyenkor teendõnk a beteg stabil oldalfekvésbe való juttatása, kivéve gerincsérülés esetét. Állandóan figyelemmel kell kísérnünk a beteg légzését és keringését, mert ezek bármikor leállhatnak. Az oldalfekvésre azért van szükség, hogy a szinte mindig bekövetkezõ hányás ne okozzon fulladást az által, hogy a hányadék a légcsõbe kerül. Eszméletlenség esetén mindenféle úgynevezett "élesztési eljárás" (pl. ammónia szagoltatása, hideg víz, stb. ) felesleges és ártalmas! Színlelt eszméletlenségre kerülhet sor, ha, a beteg akarattal, vagy akarat nélkül valamilyen számára hátrányos konfliktust elkerülni akar, vagy elõnyökhöz akar jutni. A tetetett eszméletlenség felismerésének biztos módja, a szempillákra való ráfújás, mely következtében azok megrebbennek és ez akaratlagosan nem befolyásolható. Kerüljük a durva módszereket, mert végül is, ilyenkor is betegségrõl, kóros lelkiállapotról van szó.

Sebzések

Sebzésnek nevezzük a bõr, vagy nyálkahártya, illetve az ezek alatt levõ szövetek folytonosságának megszakadását mechanikus, kémiai, hõ, sugárzás, illetve elektromos behatásra. A sebek fajtái a következõk:

1. Metszett, vagy vágott seb: éles tárgy okozta, éles, sebszélû, többnyire erõsen vérzõ seb. Fertõzésveszély viszonylag csekély.
2. Zúzott seb: a leggyakoribb, tompa tárgy okozza. Vérzés kisfokú, de nagy a fertõzés veszélye és a fájdalom. A zúzott seb enyhe formája a horzsolás, amely csak a bõr felületét érinti.
3. Szúrt seb: lehet be-, vagy áthatoló. A vérzés csekély, de igen nagy a fertõzés veszélye.
4. Szakított seb: tátongó, nagy sebfelület, erõs vérzés, nagy fájdalom.
5. Harapott seb: lehet emberi vagy állati harapás, nagy a fertõzési lehetõség és a fájdalom.
6. Lõtt seb: minden lõtt seb eleve fertõzöttnek tekintendõ.

Teendõk: elsõsegély célja a másodlagos fertõzés megakadályozása és a vérzés csillapítása. A seb környékét meg kell tisztítanunk, biztosan fertõzött sebeknél amennyire lehetséges magát a sebet is. (A tisztítás mindig a sebtõl elirányuló mozdulatokkal történjen.)

Tisztítására legjobb biztos eredetû vizet használni, a sebbe benzint tenni tilos ! A seb környékét le kell jódozni és steril fedõkötést alkalmazni. A sebbõl könnyen ki nem mosható idegen testet eltávolítani nem szabad. Vattát a sebre tenni vagy sebhintõport a sebbe szórni tilos ! Ez utóbbi megakadályozza a sebszélek összetapadását és az elsõdleges sebgyógyulást. Kézsérüléseknél célszerû mindig levenni a beteg gyûrûit, vagy karóráját, mert a végtag beduzzadása után ezek már nem távolíthatók el. Amennyiben a seb ellátásához ruhadarab eltávolítása válik szükségessé, úgy a beteget mindig az ép oldal felõl kell vetkõztetni. Minden sebzésnél fennáll a belsõ sérülés gyanúja is.

Vérzések

A sebzések nagy részénél fellép a vérzés is. Ennek fajtái: hajszáleres, visszeres, vivõeres, (vagy ütõeres).

A hajszáleres vérzés többnyire spontán csillapodik, hacsak a beteg nem szenved véralvadási zavarban. Ellátása a fedõkötés.

A visszeres (vénás) vérzés esetén sötétvörös színû, nagy mennyiségû vér távozik. Nagy az elvérzés veszélye, vagy ha nagy véna sérül, könnyen bekövetkezhet légembólia is. (Levegõ jut az érrendszerbe és elzárhat fontos ereket) Ellátása: nyomókötés. Ez úgy készül, hogy a sebet steril gézzel fedjük, a géz fölé keményebb vattacsomót vagy összetekert pólyát helyezünk, majd szoros pólyázással biztosítjuk a kellõ nyomást. Szorítókötés alkalmazása szigorúan tilos!

Vivõeres (artériás) vérzés esetén a szívmûködéssel egyidejûleg lüktetõ, élénk-piros vért veszít a beteg, mely könnyen okozhat elvérzést, ez azonban függ a sérült artéria nagyságától. Ellátása: vagy az elõbb leírtak szerinti nyomókötés, vagy olyan esetben, ha nyomókötés nem helyezhetõ fel, (arc, nyak, kulcscsont feletti artéria) ujjal kell a vérzõ eret az alatta levõ csonthoz hozzányomni. Hónaljból, vagy térdhajlatból eredõ vérzésnél a hajlatba gézgombócot helyezhetünk és a végtagot arra ráhajlítjuk. Általános szabály, hogy a vérzõ testrész lehetõleg a test többi részéhez viszonyítva magasabban legyen. Szorítókötés alkalmazása itt is szigorúan tilos!

Orrvérzés: általában magas vérnyomás vagy az orr nyálkahártyában levõ értágulatok megrepedése okozza. Teendõk: a beteg a fejét hajtsa elõre és két ujjával az orrszárnyakat legalább öt percig szorítsa össze. Amennyiben ez hatástalan, úgy géztampon behelyezése indokolt.

Fülvérzés: többnyire koponyasérülés jele! Tamponálni tilos.

Belsõ vérzések: testüregbe vagy a szövetek közti résekbe történõ vérzés, mely lehet oly nagymennyiségû is, hogy végzetessé válik. Tünetei tompa, erõs behatás után sápadtság, szapora, könnyen elnyomható pulzus, hideg veríték, nehézlégzés, a körömágyak és az ajak oxigénhiány miatti kékeslila színe.

Tüdõvérzés, mely vérköpéssel jár, vagy gyomorvérzés, mely vérhányással is jár, a belsõ vérzések csoportjába tartozik. Egyetlen teendõ a beteg nyugalomba helyezése és a mentõk minél elõbbi értesítése.

Sebfertõzések

Ezek leggyakoribb és legveszélyesebb formája a tetanusz fertõzés, mely különösen szúrt, lõtt, roncsolt sebekben fordulhat elõ. A tetanusz kórokozója oxigén jelenlétében veszélytelen, de a sebek mélyén a levegõtõl elzárva a baktérium szaporodása akadálytalan.

A lappangási idõ néhány naptól 5-6 hónapig terjedhet. Ezután súlyos izomgörcsök alakulnak ki, a légzõizmok görcse halálhoz is vezethet. Különösen földdel szennyezett vagy harapott sebek esetén a sebet gondosan meg kell tisztítanunk és a szükséges védõoltáshoz minél elõbb hozzájuttatnunk a beteget.

Veszettség: súlyos, mindig halállal végzõdõ fertõzõ betegség, melyet veszett állat harapása okozhat. A fertõzés létrejöhet ép bõrfelületen keresztül is, ezért nagyon veszélyes a veszettségre gyanús állat, vagy tetemének megérintése is. Az ilyen fertõzésre gyanús sebet szappanos vízzel kell kimosni, orvosi ellátásra kell jelentkezni, lehetõség szerint az állatot is eljuttatva a közegészségügyi hatóságokhoz.

Gáz-ödéma (sercegõ üszök): szúrt és lõtt sérülések félelmetes, de szerencsére ritka szövõdménye. 2-3 napos lappangási idõ után a seb körül hólyagok jelennek meg, melyekbõl vöröses, édeskés szagú váladék ürül. A sebkörnyéket megtapintva sercegés észlelhetõ.

Égés

Magas hõ (láng, forró gõz, forró gáz, megolvadt fém, stb. ) következtében jöhet létre.

I. fokú égés: a bõr kissé duzzadt, vörös, csak legfelsõ rétege károsodik, pár nap alatt hámlással spontán gyógyul. Kezelése: bõrnyugtató gyógyszerészeti kenõcsök.

II. fokú égés: a bõr minden rétegére kiterjed. Szabálytalan mennyiségû és nagyságú, eleinte víztiszta, majd zavaros hólyagok keletkeznek. A hólyagok kiszúrása szigorúan tilos! A nagy fájdalom miatt lehetõleg azonnali és hosszantartó hideg folyóvizes hûtés szükséges, majd steril fedõkötés. Az égett bõrfelületre semmilyen kenõcsöt ne tegyünk!

III. fokú égés: A bõr szürkésen elszínezõdött. A teljes szövetelhalás miatt a bõr érzéketlen, de a fájdalom igen nagy. Óriási a fertõzés veszélye! (pl.: tetanusz). Teendõ: hûtés, steril fedõkötés. Minden esetben azonnal adhatunk a betegnek általa már máskor is használt fájdalomcsillapítót. Az égés az egész szervezetet érintõ súlyos ártalom. Súlyosságát meghatározza kiterjedése. Ennek mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy az ujjak nélküli tenyér tekinthetõ a testfelület 1 %-ának. Ha a szakszerû ellátás rövid idõn belül nem várható, folyadékpótlásról is gondoskodnunk kell, tea vagy enyhén sózott víz itatásának formájában.

Fagyás

A tartós hideghatás, különösen idõsebb korban, kifáradás esetén, éhezésben, alkoholos állapotban fagyásos sérülést okozhat. Ez lehet helyi és általános. Befolyásolja a levegõ nedvességtartalma, a szél, és a hideg tartóssága is.

Lehûlés: A szervezet folyamatosan hûl le, a beteg fáradttá, indítékszegénnyé válik, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy lefeküdjön és aludjon, tudata elhomályosul, légzési és keringési zavarok alakulnak ki. Mindez kedvezõtlen körülmények között már + 7-8 ^oC-on is kialakulhat. Teendõ: a test fokozatos melegítése dörzsölés, vagy forró italok itatása útján. Fürdõvízben való melegítés esetén a víz hõmérsékletét 15 ^oC-tól fokozatosan emeljük 30 ^oC -ig.

Lokális fagyás: Kialakulását elõsegítheti szûk cipõ, vagy kesztyû viselése is.

I. fokú fagyás: Égõ, szúró fájdalom, márványozott, majd szederjes bõr, enyhe duzzanat. Kezelése: melegítés, steril kötés.

II. fokú fagyás: Vörhenyes, savós hólyagok keletkeznek, a fagyott terület érzéketlen. Elsõsegély: steril kötés. Hóval való dörzsölés semmilyen esetben sem alkalmazható, mert a hókristályok nem sterilek és a védekezõképességét elveszített bõrfelületen keresztül súlyos fertõzést okozhatunk (tetanusz!).

III. fokú fagyás: Teljes szövetelhalás, felmelegítés után is szederjes és érzéketlen marad a bõr. Teendõk: steril kötés. A fagyási sérülések szinte minden esetben megelõzhetõk, megfelelõ táplálkozás, öltözet és az idõjárási viszonyok figyelembevételével. Az alkohol a közhiedelemmel ellentétben nem véd a hideg ellen, sõt az erek kitágítása útján rontja a szervezet hõvisszatartó képességét.

Áramütés

A következmények elsõsorban az áram erõsségétõl, jellegétõl, a behatás idõtartamától, valamint a szervezetben megtett útjától függnek. Fontos tényezõ a szervezet pillanatnyi fizikai állapota is. Az általánosan használt 50 Hz frekvenciájú, 220 V feszültségû váltóáram fájdalomküszöbe 3-10 mA-nél jelentkezik, 75 mA-nél erõsebb áram már végzetesen befolyásolhatja a szívmûködést. A váltóáram biológiailag veszélyesebb, mint az egyenáram.

Az áramütés okozta égési sérülés ellátása a már ismertetett szabályok szerint történik. Nagy energiahatás esetén un. áramjegy keletkezik, mely szürkésfehér, fájdalmatlan tömöttség a bõrben és az áram belépési helyén található. Az áramütés következtében izomgörcsök, szívmegállás, légzésbénulás léphet fel. Szükség esetén tehát az újraélesztés szabályai szerint kell eljárni. Az áramütött megközelítése elõtt tisztáznunk kell, hogy a balesetes teste feszültség alatt van-e még, vagy sem. 1000 V feletti feszültségû áramkörbõl való mentésre ne vállalkozzunk! (Tûzoltóság, Elektromos Mûvek).

Az áramütés ritka formája a lépésfeszültség. Ez leszakadt, nagyfeszültségû vezeték közelében adódhat, ahol az esetleg több 100 kV-os feszültség a talajon néhány méteres körzetben igen meredeken esik 0-ra. Így a talaj két, egymástól lépésnyi távolságban levõ pontja között akkora potenciálkülönbség van, mely halálos áramütést okozhat.

Villámcsapás: Rendkívül nagy feszültség és 20-30 ezer A-es áramerõsség van jelen. A behatás ideje aránylag rövid, ezért inkább a mechanikus energia hatása az elsõdleges (csonttörések). Villámcsapás után olykor faág-szerû rajzolat marad a bõrön. A villám sebessége igen nagy, 180 km/sec. Az áramütés mellett számolnunk kell hallászavarok, látászavarok létrejöttével is, mert az erõs fény és hanghatás is károsíthatja az érzékszerveket. Zivatar idején lehetõség szerint kerüljük a kiemelkedõ tárgyak, valamint a barlangbejáratok közelségét. Magashegyi túránál meg kell szabadulnunk fém tárgyainktól (csákány, stb. ) és törmelékes kõzettel borított helyet keressünk magunknak.

Zúzódás, rándulás, ficam

Zúzódás: A szövetek megszakadása jön létre a bõr épen maradása mellett. Vérömleny, duzzanat, fájdalom, mûködési zavar alakul ki. Teendõ: nyugalomba helyezés, borogatás.

Rándulás: A széthúzó erõ legyõzi a szövetek ellenállását és azok rövid idõre túlzottan megnyúlnak. Tünetek és ellátásuk lényegében azonosak az elõbbiekkel.

Ficam: Az izületet alkotó csontvégek közül az egyik a helyzetét kórosan megváltoztatja. Megszûnik az izület rugalmas rögzítettsége is. Teendõ: az izületet a sínezés szabályai szerint kell rögzíteni, tilos a helyretétellel kísérletezni !

Törések

Megkülönböztetünk nyílt és zárt törést. Az elsõsegély nagy jelentõségû! Megakadályozhatja a vérzést, fertõzést, sokkot. Tilos törésgyanú esetén az eltört csontok mozgatása, igazgatása! A végtagot rögzítenünk kell oly módon, hogy a két szomszédos izület mozgása is gátolt legyen. (bot, faágak, sítalp stb. ) segítségével. Amennyiben nem végtagot alkotó csont törik, ép testrészhez kell rögzítenünk. Bordatörésnél a mellkas körülkötése, vállövi töréseknél háromszögletû kendõvel a nyakhoz való rögzítés a helyes megoldás. Nyílt törés esetén, amikor a bõr folytonossága megszakad és seb is keletkezik, szükség esetén vérzést is kell csillapítanunk és a fertõzést megakadályoznunk a már elmondottak szerint.

Egyéb sérülések

Koponyasérülés: Mindig súlyos esetnek tekintendõ az agysérülés veszélye miatt. Tünetei: pápaszem alakú vérömleny, fülbõl szivárgó vér, fejfájás, hányinger, hányás, eszméletvesztés, emlékezet kihagyás. Ne tévessze meg az elsõsegélynyújtót, ha a tünetek átmenetileg elmúlnak, mert ez nem zárja ki koponyaüregi vérömleny lehetõségét.

Eszméletén lévõ koponysérült fektetése

Arckoponysérült fektetése

Teendõ: nyugalomba helyezés kissé megemelt fejjel, ha a beteg eszméletlen, stabil oldalfekvés. Mozgatás, szállítás tilos.

Mellkas sérülés: Az áthatoló mellkas sérülés veszélye a külsõ légnyomáshoz képest negatív nyomás alatt levõ tüdõszövet összeesése, amely a légzõfelület beszûkülése miatt végzetes is lehet. Ilyen esetben a sérülést tetõcserépszerûen egymásra ragasztott ragtapasz csíkokkal kell fedni.

Hasi sérülés: Nyílt sérülés esetén steril gézzel, majd törölközõvel vagy lepedõvel kell a testrészt körülkötni. A beteggel bármit itatni, vagy etetni tilos! Tompa sérülés esetén gondolni kell belsõ vérzésre (pl.: lépszakadás). A beteget térdben felhúzott lábakkal, alig megemelt fejjel kell fektetni.

Gerincsérülés: Mozdítani tilos! Még eszméletlenség esetén sem szabad a beteget oldalra fordítani. Ha újraélesztés válik szükségessé azt óvatosan meg kell kísérelni.

Vegyi sérülések (mérgezések)

Méreg az az anyag, mely aránylag kis mennyiségben a szervezetbe jutva hatásával a szervezet életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarja. A bejutás útjának megfelelõen a mérgezés lehet külsõ és belsõ.

1. külsõ mérgezések: Valamilyen maró anyag (lúg, sav, vagy szerves oldószer) testfelületre jutásakor keletkeznek. Elsõdleges teendõ a méreggel átitatott ruhadarab eltávolítása, majd a bõr óvatos, tiszta textildarabbal való azonnali letörlése. Ezt követõen bõ vizes lemosást kell végezni a kénsav-marás kivételével. A gyakorlatban közömbösítésre többnyire sem idõ, sem lehetõség nincs, mivel a méreg milyensége gyakran ismeretlen, továbbá a mérget közömbösítõ vegyszerek nem állnak rendelkezésre. Ezért közömbösítéssel ne kísérletezzünk (egy-két ritka kivételtõl eltekintve), mert ezzel csak értékes idõt vesztünk. A méreg hígítása szintén igen fontos, és majd minden esetben alkalmazható. Szembe jutott méreg esetén is azonnali vízzel való kiöblítés a teendõ. Mész bejutásakor, ha van kéznél, cukoroldat alkalmazandó.
2. belsõ mérgezések:
1. nem maró mérgek esetén: (etilalkohol, metilalkohol, benzin, benzol, széntetraklorid, triklóretilén, terpentin), minden esetben kíséreljünk meg hánytatást 2-3 pohár kevés konyhasót, vagy híg-szappant tartalmazó langyos vízzel. Minden esetben adható 2-3 evõkanálnyi orvosi szén egy pohár vízben elkeverve.
2. maró mérgezések:
1. lúgmérgezések: (nátronlúg, mosószóda, mosóporok.) Hánytatni tilos ! Vizet, tejet itassunk a beteggel. Célunk a méreg azonnali hígítása. Legjobb erre a célra a tej, mert nyálkahártya bevonó és enyhe fájdalomcsillapító hatása is van. A lúgok a nyálkahártya elfolyósodó elhalását okozzák, igen súlyos következményekkel.
2. savmérgezések (kénsav, sósav, ecetsav, oxálsav). Itt is azonnali víz vagy tej itatása a teendõ. Közömbösítésre szódabikarbonát tilos használni, mert a fejlõdõ széndioxid szétrepesztheti a felmaródás következtében elvékonyodott gyomorfalat. A hánytatás természetesen itt is tilos.
3. növényvédõ szer mérgezés: gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk, hangsúlyozva jelentõségét. A forgalomban levõ közel 300 féle növényvédõ szer többnyire a szerves foszforsav észterek csoportjába tartozik. Mérgezés esetén tilos tej, ricinus vagy alkohol adása, mert ezek a felszívódást meggyorsítják. A testfelületre került mérget enyhe lúggal, tehát szappanos vagy ultrás vízzel le kell mosni. Hánytatás, szódabikarbóna, orvosi szén adása is indokolt. Veszélyessége miatt meg kell említenünk a Gramoxone (Paraquat) nevû növényvédõszert, mely a málnaszörpre emlékeztet és már kis mennyiségben is halálos.
4. maró gõzök és gázok: belélégzése esetén a beteg azonnali friss levegõre való juttatása a teendõ. Óvakodjunk a mérgezés helyén nyílt láng alkalmazásától vagy villany bekapcsolásától, az esetleges robbanásveszély miatt. Légzésbénulás esetén mesterséges lélegeztetés végezhetõ. A leggyakoribb mérgezés ebbõl a csoportból a széndioxid mérgezés borospincékben, silómedencék alján. Vigyázzunk, mert a gáz a levegõnél nehezebb, mélyen helyezkedik el, és az elsõsegélynyújtó a beteghez lehajolva maga is áldozatul eshet. A tömény gáz belégzése azonnali halált okoz. Ki kell emelni a szénmonoxid mérgezést is. Ez a világítógázban, városi gázban, kipufogó gázban található és igen nagy kötõdõ képessége van a vörösvérsejtekhez, kiszorítva az oxigént. Különösen gondolnunk kell szénmonoxid mérgezésre a zárttérben járó motorú autók esetén.
5. gombamérgezések: Rendszerint ehetõ gombákkal összetévesztett mérges gombák fogyasztása kapcsán keletkezik. Az ehetõ gombából készült étel megromolva nem gomba, hanem ételmérgezést okoz.
1. gyilkos galóca: a lappangási idõ 8-28 óra. Tünetei: csillapíthatatlan hányás, hasmenés, kiszáradás, izomgörcsök, majd egy-két napig tartó jó közérzet után egyre fokozódó sárgaság, és végül májkóma következik be. Teendõ: hánytatás, vagy hashajtó csak akkor alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg túlzott szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja, ezért meg kell akadályozni, hogy igyon!
2. Susulyka-féle gombák okozta mérgezés: 15-60 perces lappangási idõ, izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök. Teendõ: orvosi szén vizes elegyének itatása.
3. párduc- és légyölõ galóca mérgezés: lappangási idõ 1-2 óra, Tünetek: vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívmûködés, nyugtalanság, delírium, hallucinációk. Hánytatás fontos!
4. Enyhe mérgezést okozó gombák: Világító tölcsérgomba, Sátán tinorru, farkas tinorru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelõfélék, papsapka gomba, stb. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben adandó, és amennyiben hányás spontán nem jelentkezik, úgy meg kell kísérelnünk a hánytatást is.

Vízbefúlás

A természetjáró ember különösen gyakran találkozhat ezzel a sajnos egyre szaporodó szerencsétlenséggel. Ilyen esetben a vízbõl való mentés elsõdleges. Erre azonban csak az vállalkozzon, aki ért hozzá. Mûfogások: hajfogás, két kezes állfogás, egyes hónaljfogás, kettõs hónaljfogás, nyakfogás. A kimentett betegbõl a vizet kiönteni anatómiai okokból lehetetlen. A tüdõbõl az édesvíz igen rövid idõ alatt felszívódik, a gyomorba került vizet eszméleténél lévõ balesetes kihányja, ha eszméletlen oldalfekvésben, vagy hasonfekvésben célszerû a gyomrot kiüríteni. Klinikai halál esetén az újraélesztés esélyei viszonylag jók. Mindig gondolni kell a szervezet általános lehûlésére is. Jeges vízbõl való mentésnél a sérültet részben a vízbefúlás, részben a fagyás szabályai szerint kell ellátni.

Belgyógyászati jellegû rosszullétek

Rosszullétnek nevezzük az olyan hirtelen eszméletvesztést, vagy egészségromlást, amely ismeretlen okból, látható vagy feltételezhetõ sérülés nélkül következik be.

1. Ájulás: Olyan egyszerû eszméletvesztés, mely során az agy vérellátása átmenetileg elégtelenné válik. Sápadtsággal, verejtékezéssel, szédüléssel kezdõdik, melyet gyengeségérzés és összeesés követ. Mivel fekvõ helyzetben az agy vérellátása javul, az állapot többnyire spontán rendezõdik. A beteg vízszintes helyzetben való fektetése - enyhén megemelt lábakkal - a teendõ.
2. Hõguta: Izommunka során magasabb külsõ hõmérsékletnél, ha a hõleadás gátolt (célszerûtlen ruházat) keletkezik. Szellõs, hûvös helyen való fektetésre, a ruházat részleges eltávolítására hamarosan rendezõdik. Enyhén sózott teát itassunk abeteggel.
3. Napszúrás: A fedetlen fejet tartósan ért erõs napsugárzás következménye. Az agyhártyák túlzott vérbõsége következtében fejfájás, kábultság, szédülés jöhet létre. A beteget hûvös helyre kell fektetni, tarkójára hideg borogatást tenni és cukros vizet kell itatni vele.
4. Görcsökkel járó rosszullétek: Minden eszméletvesztés során, valamint néhány betegség tüneteként létrejöhet görcsroham, mely az egész izomrendszert érinti. Ilyen betegségek az epilepszia, cukorbetegség során a vércukor tartalmának súlyos fokú csökkerése, oxigénhiánnyal járó betegségek, mérgezések stb. Ilyen esetben tartózkodjunk mindennemû durva beavatkozástól (vízzel való leöntés), vigyázzunk, hogy a beteg ne üsse meg magát és kisérjük figyelemmel a légzését a minél elõbbi orvosi segítség megérkeztéig.
5. Cukorbetegség: Gyakorisága miatt külön ki kell emelnünk. A túra során a cukorbeteg fokozottan használja fel a vérében Ievõ cukortartalmat és ezért hajlamos rosszullét (verejtékezés, gyengeségérzés, sápadtság) kialakulására. A fokozott izommunka során, tehát több szénhidrátot is kell fogyasztania. Amennyiben szükséges, kockacukor, cukros tea itatása javasolt.
6. Szív és érrendszeri rosszullétek: Rendkívül változatos tüneteket produkálhatnak. Ha a beteg betegségét ismeri, az általa máskor is alkalmazott gyógyszert beveheti, de mi semmilyen esetben se javasoljunk és adjunk gyógyszert. Agyi érrendszeri katasztrófa (agyvérzés) esetén stabil oldalfekvés, a légzés figyelemmel kisérése javasolt. Ez a rosszullét többnyire hirtelen keletkezik, fõleg idõs embereknél. Az arc színe többnyire piros, de ez nem mindig mérvadó.

Gyógyszerek adásának szabályai: Alapszabálynak tekintendõ, hogy gyógyszerek adásától tartózkodjunk. Kivételt képez néhány egyszerû esetben fájdalomcsillapító, fejfájás csillapító, lázcsillapító, orvosi-szén adása, vagy ha a beteg az általa már máskor is szedett gyógyszerrel rendelkezik. Gondolni kell gyõgyszerallergia lehetõségére is, mely az utóbbi idõben egyre szaporodik. Ezért mindig kérdezzük meg, hogy a beteg szedett-e már máskor is olyan tablettát, amit adni akarunk.

Idegen test eltávolítása

Idegen test légútban: A szájüregbe, garatba kerülõ idegen testet (ételdarab, szálka, stb.) úgy távolíthatjuk el, hogy a beteget térdünkön hasra fektetjük, fejét lelógatjuk, (gyermeket lábánál fogva óvatosan felemelhetünk) és két tenyerünkkel néhányszor a lapockák közé ütünk. Ha ez sikertelen, a beteget hátulról átkaroljuk és bal öklünket a gyomorszájra helyezzük. Mindkét kezünkkel hirtelen lökést alkalmazunk, amely által a fokozódó tüdõbeli légnyomás az idegen testet kipréselheti. Ha az idegen test könnyen el nem távolítható, de légzési akadályt nem képez, úgy kivételét bízzuk szakemberre.

Nyelõcsõbe, gyomorba került idegen test esetén hashajtót ne adjunk, a beteg kórházi megfigyelése szükséges.

Orrban levõ idegen testet óvatosan, csipesszel próbálhatunk meg eltávolítani.

Fülben levõ idegen testet lehetõleg csak fülészeten távolíttassuk el. A fül vízzel való kimosása tilos, mert pl. a növényi magvak duzzanatát okozhatja.

A légutakba került idegentest eltávolítása megkísérelhetõ a lapockák közé mért ütéssel.

Heimlich-féle mûfogás alkalmazása álló, vagy ülõ betegen.

Heimlich-féle mûfogás alkalmazása fekvõ betegen

Szembe került idegen testet vizes vattával próbálhatunk meg kitörölni, ha ez nem sikerül, a szem bekötése és szemészeti ellátás szükséges.

Rovarcsípések

Ezek során a rovar fullánkján keresztül az ember számára mérgezõ, toxikus anyagok kerülnek a bõrbe. Általános panaszt ritkán okoznak (halmozott csípések, vagy allergia). Helyileg denaturált szesz, a fullánk eltávolítása javasolt.

Kígyómarás

Hazánkban egyes területeken (fõleg a Zemplénben, Somogyban, Gyõr- Sopron megyében) található a parlagi és a keresztes vipera. Marás nagyon ritkán fordul elõ, mivel ezek az állatok igen óvatosak, kerülik az embert. Ha a baleset mégis bekövetkezik, két szúrt seb keletkezik a bõrön, amelynek környéke hamarosan megduzzad, lilásan elszínezõdik, igen fájdalmassá válik. Teendõ: a seb kinyomkodása, kivéreztetése akár bemetszés árán is bõ vizes lemosása és a beteg mielõbbi orvoshoz szállítása. Ne adjunk a betegnek keringést gyorsító italokat (kávé, alkohol, tea), mert ezek a méreg felszívódását meggyorsítják. A seb kiszívása szükségtelen és veszélyes is lehet. Minden viperaveszélyes területen el vannak látva az orvosi rendelõk a szükséges ellenszérummal.

A kullancsokról

A kullancsok parányi, pókszabású, ízelt lábú élõsködõk, amelyek a vérszívásukkal többféle súlyos betegséget terjeszthetnek. A kórokozok lágyrészeiben élõsködõ vírusok, baktériumok és néhány parazita egysejtû - vérszívás közben kerülnek át az ember szervezetébe. A vizsgálatok szerint hazánkban átlagosan minden ezredik kullancs fertõzött az agyhártya, agyvelõgyulladást (enkefalitiszt) okozó vírussal.

lárva nimfa hím nõstény 1 mm 2 mm 3 mm 4 mm

Ennél sokkal gyakoribb a Lyme borreliosist, más néven Lyme-kórt okozó baktérium: a Borrelia burgdorferi amely száz kullancs közül tízben megtalálható egész Európában.

A kullancsok fiatal alakjai (a hatlábú lárvák) még képtelenek a bakteriális fertõzés átadására, de ahogyan a kullancsok fertõzöttségi aránya életük során fokozatosan növekszik, úgy válnak egyre veszélyesebbekké. A kullancs-lárvák mákszemnél is kisebbek, szájszervük eddig szabad szemmel már nem is látható, de az ivarérett példányokéhoz teljesen hasonló felépítésében is, mûködésében is. A lárva aprócska szájszervével a vért is csak rendkívül vékonybõrû állatkákból képes szívni: ilyenek az erdei rágcsálók (pockok, egerek, stb.) újszülöttei. Ekkor kezdõdik el a fertõzõdési lánc, amely a kullancsok közvetítésével a kisebb-nagyobb erdei állatoktól, hüllõktõl, madaraktól, a háziállatokon át az emberig tart.

A betegségek elleni védekezés legbiztosabb módja az elõvigyázatosság. A kullancs csípése és vérszívása fájdalmatlan, így a kórokozókkal való fertõzõdésre figyelmetlenségünktõl függõen - korlátlan idõ állhat rendelkezésre. Legfontosabb teendõnk: elõzzük meg a kullancs-csípést!

A kullancsok füves, bokros területeken élnek. Rejtõzködve, mert sem a fényt, sem a szárazságot, sem a meleget nem kedvelik. Egyedfejlõdésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Az emberek vagy az állatok szervezetébõl kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot táplálja, hanem a vérszíváskor a kullancsok testébe került különféle kórokozóknak is kiváló táptalajul szolgál. Így válnak a kullancsok - tulajdonképpen ártatlanul az állatról emberre átvihetõ betegségek terjesztõivé.

A kullancsok különbözõ fejlõdési alakjai: két fejletlen egyed (lárva, nimfa) baloldalt, és a két ivarérett imágó jobboldalt.

A kullancs-csípés megelõzésérõl

Legfontosabb: az elõvigyázatosság. A rejtett életmódú vérszívók jelenlétét nem jelzik táblák, és ránézéssel sem lehet a fertõzött kullancsokat megkülönböztetni a többitõl. Jobb tehát az elõvigyázatosság. Érdemes néhány alapelvet még idejében megismerni, hogy a természetben veszélytelenül dolgozhassunk, biztonságban sportolhassunk, gondtalanul pihenhessünk.

A tapasztalatok szerint a kullancsok nem várnak a meleg májusig, aktivitásuk már akkor megkezdõdik, amikor az átlaghõmérséklet néhány fokkal meghaladja a fagypontot, és még a lombhullás után is tart. Kora tavasztól késõ õszig érdemes tehát megfogadni a következõ tanácsokat:

Indulás elõtt három nappal célszerû elkezdeni a Polybé tabletta szedését naponta egy-két szemet, testsúlytól függõen akár többet is. A tabletta vízoldékony B-vitamin tartalma ugyanis az izzadságmirigyben kiválasztódik és az egész testet a kullancsok számára kellemetlen illat uralja. Megfigyelések szerint hatására a kullancs-csípések gyakorisága 70-80 százalékkal csökken, de még így is óvatosnak kell lenni.

A vízoldékony B-vitamin az emberi szervezet számára ártalmatlan, mert a fölösleges mennyiség a vizelettel kiürül.

A bõrön alkalmazott kémiai kullancsriasztók (például Authan spray) még hatékonyabban és ugyancsak tartósan tartják távol az élõsködõket. Ezekkel célszerû a leginkább veszélyeztetett testrészeket - lábszárat, nyakat, hajlatokat - befújni. A kétféle kullancsriasztó együttes alkalmazása a leghatásosabb.

Egyes kullancsirtó/riasztó szerekkel impregnálhatjuk felsõruhánkat is. Segítségükkel kb. két hétig tartó fokozott, külsõ védelmet nyerhetünk. Az eljárás kizárólag felsõruhán alkalmazható. Célszerû a sapkát is kezelni vele. A hatóanyagot egy-két mosás sem távolítja el.

A modern tisztálkodószerek (tus- és habfürdõk, egyes szappanok) intenzív illatanyagai is tartósan beivódnak a bõr fölsõ rétegébe. Nem zárható azonban ki, hogy közülük néhány a kullancsoknak is kellemes, esetleg vonzó illatú: tehát növelhetik a kullancs-csípések gyakoriságát.

A szabadban világos, lehetõleg egyszínû ruhát viseljünk, mert ezen könnyû észrevenni a ruhánkra sodródott kullancsot.

Mindig az idõjárásnak és tartózkodási célunknak megfelelõ öltözetben legyünk. A kullancsok ellen nem célszerû asztronautaként, "ûrsétának "megfelelõen öltözni. Hasznos azonban, ha nadrágot viselünk, és annak szárát a zokniba hajtjuk. Rövidnadrág viselésekor pedig kullancs-riasztót használjunk és sûrûbben vizsgálódjunk kullancs után. Hajunkat fedjük világos sapkával.

Kerüljük el a kullancsok élõhelyeit a hûvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és erdõrészeket, a cserjéseket. A vadcsapásokon a kullancsok különösen gyakoriak. Fontos tudni, hogy házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében szintén gyakrabban találhatók ezek a parányi vérszívók, mert itt hûvösebb, páradúsabb, esetleg fedettebb a környezetük.

A kullancsok- átmenetileg - szélsõséges körülmények között is életben maradnak, az életfontosságú vérszíváshoz mégis inkább a földközeli "kiemelkedéseket", magas füveket, alacsony bokrokat választják. Nyakunkba is ezekrõl kerülnek. Magas fára csak kivételesen kerül kullancs, legfeljebb a madarakról. Onnan is azonnal a földre igyekszik.

Az erdõn és a legelõn lehetõleg az úton járjunk. A legelõkön ne idõzzünk sokat, mert az állatok járta helyeken mindig több a kullancs. Pihenéshez a mezõn terítsünk pokrócot a földre!

Este és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át testünket! Különösen fontos a hajas fejbõr és a hajlatok ellenõrzése. Kullancs-veszélyes helyen történõ áthaladás vagy mezõn idõzés után viszont azonnal tartsunk kullancs-vizitet!

A szabadban hordott ruhát az újabb fölvétel elõtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan, mert abban is rejtõzhet kullancs!

Kirándulás elõtt kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük a kullancsokat és egyéb élõsdit is elpusztító, elriasztó szerekkel! Gyakorlatunkban legjobbnak a Mikrotox néven gyártott magyar kutyasampon bizonyult. A kezeléstõl függetlenül rendszeresen vizsgáljuk át állatainkat is, mivel teljesen a mi gondoskodásunkra szorulnak. Különösen a szem, a fül és az orr környékén keressük a kullancsokat, ahol nehezebb átitatni szõrzetüket a kullancs-riasztó szerekkel és ahová a kullancsok különösen könnyen rásodródhatnak.

Az erõsen bokros, bozótos területen és az avar alatt, mint egy védett kunyhóban, nagyszerûen áttelelnek a kullancsok. Másrészt itt mindig biztosított számukra a kellemes hûvösség (18 ^oC), a legalább 92 százalékot elérõ relatív páratartalom, szárazabb levegõben a kullancsok napok alatt elpusztulnak. Egy terület "levegõssége" a legjobb védelem a kullancsok ellen. Ezer-másfél ezer méter fölött már olyan száraz a levegõ, olyan kevés a növényzet, hogy nincsenek kullancsok. A fennsíkra vezetõ utakon azonban óvatosnak kell lennünk.

Ha minden elõvigyázatosság ellenére bõrünkbe fúródott a kullancs, mielõbb el kell távolítani. Erre néhány óra áll a rendelkezésünkre. A kullancs az elsõ órákban csak szív, elõször a nyiroknedvet, majd vért is. Kezdetben tehát csak a kullancs érzéstelenítésre használt kevés nyálában lévõ néhány kórokozó, többnyire vírus juthat a szervezetbe. A veszély négy-hat óra után ugrásszerûen nõ. A kullancsok ekkor érik el a kapilláris ereket, falukat átvágják és a kiáramló vér megalvadását gátolva közvetlen kapcsolatba kerülnek áldozatuk érrendszerével. A kullancs középbelébe kerülõ vérben - ebben a kiváló táptalajban - néhány óra alatt fölszaporodnak a különféle kórokozók és késõbb a kullancs minden lágy részébe elvándorolhatnak. Ekkor már a kullancs nyála és béltartalma is fertõzötté válik, így a kórokozók is a kullancs által okozott nyílt bõrsebbe ürülhetnek. Legfontosabb tehát a kullancs korai észlelése és mielõbbi, de szakszerû eltávolítása is.

Erre a célra nem szabad semmiféle izgató, ártó anyagot használni, mert az a kullancs béltartalmának és a benne lévõ Lyme borreliosist okozó baktériumoknak, illetve más fertõzõ anyagnak a nyílt bõrsebbe ürülését váltja ki. Ennél fogva - a régi közhiedelemmel ellentétben - nem szabad a kullancs potrohát semmiféle krémmel, olajjal, bekenni, mert ez - fuldoklás közben - az állat öklendezését váltja ki. Ha ujjal, körömmel, egyszerû csipesszel vagy rosszul kialakított kullancs-csipesszel, esetleg az olykor ajánlott szemöldökcsipesszel próbáljuk meg eltávolítani a bõrbe fúródott vérszívót, akkor minden óvatosság ellenére megnyomhatjuk a kullancs potrohát, és annak fertõzött béltartalmát a bõrsebbe, a saját testünkbe préselhetjük. Hasonlóan nem ajánlott az állat potrohának csavargatása sem. Használjunk speciális kullancs-csipeszt! Ezzel a kullancs potroha alá tudunk nyúlni, a "nyakánál" megfogni és a bõrbõl kitépni.

A kullancs feji része csak kitinbõl áll, semmi lágyrészt, így kórokozót sem tartalmaz, ezért a bõrben maradva semmivel sem jelent nagyobb veszélyt, mint egy szálka. A többi idegentesthez hasonlóan helyi, nem tovaterjedõ gyulladás, és gennyedés kíséretében néhány nap múlva ki is lökõdik.

A kullancs eltávolítása után a sebet fertõtleníteni kell, lehetõleg jódoldattal (Betadine). A fertõtlenítést még aznap és másnap ismételjék meg, esetleg fertõtlenítõ kenõccsel (Unguentum antisepticum, Betadine kenõcs). Készítsenek elsõsegélycsomagot a rovarcsípések okozta kellemetlenségek elkerülésére. Legyen benne jódoldat, fertõtlenítõ kenõcs, illetve kalcium pezsgõtabletta a rovarcsípések okozta allergiás tünetek enyhítésére.

A kullancs eltávolítása után:

1. Jó szolgálatot tesz, ha följegyezzük a kullancs-csípés idejét, földrajzi, és testrajzi helyét.

2. Elõvigyázatosságból célszerû 4-6 hétig figyelni a csípés helyét. Ha a kullancs-csípés körüli bõrgyulladás nem csökken, hanem napról-napra terjed, ha bármily halvány körkörös bõrgyulladás, a Lyme folt kialakulna, vagy a késõbbiekben leírt tüneteket észlelné azonnal forduljon orvoshoz.!

Kullancs okozta betegségek

Kullancs-enkefalitisz

Vírusos agyhártya-, agyvelõgyulladás. Vírusok által okozott, kizárólag idegrendszeri gyulladással járó betegség.

A kórokozó vírusok a fertõzött kullancsok nyálából már a kullancs-csípés elsõ fázisában bekerülhetnek a szervezetbe, a kialakuló nyílt seb révén, késõbb közvetlenül a nyirok-, illetve a vérkeringésbe jutnak.

A Kullancs-enkefalitisz tünetei

Egy-három hetes lappangás után magas láz, fejfájás és a keringõ vírusok által okozott levertség, bágyadtság tüneteivel jelentkezik a betegség. A láz olykor 39 ^oC fölé is emelkedhet, néhány nap után átmenetileg megszûnik. A szervezet ellenállása rendszerint leküzdi a fertõzést, és nem alakul ki a második lázas szakasz. A betegség fennállását a második lázas szakasz jelzi. Ez egy héttel késõbb jelentkezik és már az agyhártya-, agyvelõgyulladás jele. A kórokozók a helyi nyiroksejtekben szaporodnak, a 3-5. napon már tömegesen kerülnek a keringésbe és elérik az idegrendszert. Itt elsõsorban az idegsejteket támadják meg és bennük tovább szaporodnak. Az idegsejteket károsítja a szervezet gyulladásos reakciója is.

A Kullancs-enkefalitisz megelõzése

A fertõzés bárkit megbetegíthet, de a kisgyermekek viszonylag ritkábban szenvednek tõle. A kullancs-enkefalitisz elleni védõoltás igen hatékony. Biztonságos megoldást jelent az évekig védelmet adó aktív immunizálás, amelyet védõoltás-sorozattal érhetünk el. Ezzel már elõre fölkészítjük a szervezetet egy késõbbi esetleges fertõzésre. A termelõdõ ellenanyagok, és a szervezet többi védekezõ rendszere ugyanis képes semlegesíteni, elpusztítani a kullancs-csípéskor bejutó vírusokat.

Az elsõ két védõoltást az egyetlen kullancsmentes évszakban, télen a legjobb beadatni. Az oltás elõtt és után két héttel fokozottan vigyázni kell, hogy ne érje kullancs-csípés az oltott személyt. Az elsõ oltást egy-három hónapon belül kell követnie a másodiknak. A harmadik oltást pedig egy évvel a második után szükséges elvégezni. A védõoltás legalább három évig nyújt védelmet a szervezetnek, amikor egy adag emlékeztetõ oltással tovább nyújthatjuk a védettség idejét.

A kullancs-enkefalitisz ellen az antibiotikumok hatástalanok.

A Lyme borreliosis

A Lyme-kór az egész szervezet betegsége. A Lyme borreliosis kullancsok által terjesztett bakteriális fertõzés következménye, és ezért antibiotikumokkal gyógyítható.

Ez a baktérium évtizedekig is rejtõzhet a szervezetben, és a legváratlanabb helyen és idõben támad. Az általa okozott fertõzés a Lyme borreliosis, az izületi gyulladástól a legritkább idegrendszeri betegségig, a jóindulatú daganatoktól az érszûkületig bármilyen kórképhez hasonló panaszokat is okozhat, ezek tüneteit utánozhatja. A Lyme borreliosis ellen ma még nincs hatékony védõoltás!

A legveszélyesebb várható mellékhatás a szervezet évek múlva fölismerhetõ károsodása, amely akkor már rendkívül súlyos, akár visszafordíthatatlan formában is jelentkezhet.

A Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedõ betegség. Míg hazánkban átlagosan csak minden ezredik kullancs fertõzött a kullancs enkefalitisz vírusával, addig Európában bárhol, legalább minden tizedik hordozza a Lyme borreliosis kórokozóját. Ennek arányában a Lyme borreliosis is sokkal gyakoribb, mint a vírusos megbetegedés.

Az alábbi információk segítik a betegség kórismézését és a beteg gyógyítását:

Jegyezze föl a kullancs-csípés idejét és a közeli település nevét!

Jegyezze meg pontosan a kullancs-csípés testrajzi helyét, és figyelje meg alaposan a kullancs-csípést követõ hat héten át! Ha ezen idõ alatt Lyme-foltot észlel, vagy megváltozik általános állapota, közérzete és a továbbiakban részletezett tüneteket is észleli, akkor föltétlenül forduljon orvoshoz!

A Lyme borreliosis gyanújelei

Kullancs-csípés után néhány napon belül kialakulhat az ún. "nyári influenza" tünetegyüttese: mérsékelt láz, izomfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, enyhe fejfájás, torokfájdalommal vagy anélkül. Ilyenkor orvoshoz kell fordulni! Még akkor is érdemes gyanakodni a Lyme borreliosis fennállására, ha kirándulás, szabadban végzett munka során ugyan nem észlelték a kullancsot vagy a csípését, de jelentkezik a "nyári influenza" tünetcsoport. A kullancs csípése, a nyálában lévõ érzéstelenítõ miatt nem fáj, ezért sokszor nem is veszik észre. A hím imágóra jellemzõ, hogy csak rövid ideig szívja áldozata vérét, majd észrevétlenül, látszólag nyomtalanul eltávozik. Csak a fertõzés alakul ki, a betegség marad vissza. Ezzel szemben a nõstény napokig szívja a vért, hogy több ezer petéjét képes legyen lerakni.

A Lyme borreliosis egyetlen diagnosztikus, más betegségnél nem észlelt tünete a Lyme-folt körkörösen terjedõ, kokárdaszerû bõrgyulladás, amelyet ritkán égõ érzés, fájdalom, esetleg viszketés (is) kísér. A bõrelváltozás közepén a kullancs-csípéseknél mindig észlelt kis csomó, göbcse található. Ez a szervezet reakciója a kullancs-csípéskor a bõrbe kerülõ idegen anyagokra, a kullancs szájszerven lévõ, gyakorlatilag veszélytelen baktériumokra. Nem a göbcse jellegzetes a Lyme borreliosisra, és fertõtlenítõvel való eltüntetése sem gyógyítja meg a Lyme borreliosist magát. Jellemzõ a Lyme-kórra, ha együtt van a göbcse, körülötte egy épnek látszó bõrsáv, amelyet vékony, néha alig észrevehetõ bõrpír, bõrgyulladás szegélyez. Ez a kokárdaszerû bõrelváltozás a Lyme-folt.

A Lyme folt gyakran csak "terhelésre" válik láthatóvá. Fürdés hõhatására intenzívebbé válik a gyulladásos terület vérbõsége, és ez fölismerhetõvé teszi az enyhe bõrgyulladást is. Hidegben fordított módon javul a fölismerhetõség. Az erek összehúzódása miatt az ép bõrrészek elhalványulnak. A gyulladásos területen lévõ erek azonban összehúzódásra képtelenek, bennük fennmarad a vérbõség, ami szintén láthatóvá teszi a halvány, gyulladásos gyûrût, a Lyme foltot.

Az említett gyanújelek - akár az esetek felében - el is maradhatnak, ilyenkor a kórokozó akadálytalanul átjutott a szervezet elsõ védõgátján. Ekkor az egész szervezet megbetegedése várható és a Lyme borreliosis tüneteként gyakran alakul k: izületi gyulladás mint a legjellemzõbb velejárója a betegségnek. Leggyakrabban az egyik, ritkán mindkét térdizület betegszik meg. Máskor boka-, könyök-, vagy csukló-, illetve a vállizületi gyulladás alakul ki. Olykor fájdalmas izom- és íngyulladás vagy kötõszöveti gyulladás társul az izületi betegséghez. Különféle bõrgyulladás alakulhat ki. A szív megbetegedését ritmuszavar(ok), szívizomgyulladás, szívburok gyulladás, szívelégtelenség jelezheti. Elõfordul, hogy már röviddel a fertõzõdés után ideggyulladás vagy agyhártya- és agyvelõgyulladás jelentkezik. Az arcidegbénulást (arcideggyulladást) az esetek nagy részében Lyme borreliosis okozza. A többi agyideg is gyakran károsodik, ezért szaglás-, látás-, hallás-, egyensúly- és egyéb beidegzési zavar követheti a fertõzést.

A kezeletlen Lyme borreliosis többnyire hónapokig, évekig lappangó, hullámzó lefolyású betegség. Fontos a panaszok és a tünetek idõbeli lefolyásának megfigyelése és följegyzése. Ilyen a lázgörbe alakulása vagy bármely más tünet megjelenése, eltûnése. A tünet(ek) hullámzása jelzi a megbetegedett egyénhez alkalmazkodott kórokozó idõszakosan nagyobb számú megjelenését a vérben, ami egyben a szövetekben való megjelenés jelzõje is. A tünethullámzás idejének ismerete hatékonyan segíti a gyógykezelés idõtartamának meghatározását. Ez a generációs ciklusnak legalább kétszerese, háromszorosa, esetleg a többszöröse.

A Lyme borreliosisban szenvedõket a ma elérhetõ antibiotikumokkal teljesen meg lehet gyógyítani.

A tibola

A legfrissebben azonosított kullancsbetegség a tibola, ami a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-megnagyobbodás rövidítése. A ma még alig ismert kórokozó fõként gyerekekre veszélyes, és általában a hajas fejbõrt veszi célba. Nem véletlenül, hiszen a tibolát terjesztõ kullancs legkedveltebb tartózkodási helye az állatok bundája. A betegség fõ tünete a csípés helyén kialakuló, nehezen múló, fekélyes seb és a megduzzadt nyirokcsomók. Annak ellenére, hogy egy újonnan azonosított kórformáról van szó, az antibiotikumos kezelések eddigi tapasztalatai megnyugtatóak.

Kötözési tudnivalók

Általánosságban elmondható, hogy a sebkötések kis leleményességgel megoldhatók, hiszen nem a kötés esztétikai értéke, hanem a funkciója a mérvadó.

Fejtetõ kötés: Sapkakötéssel végezzük. Két körkörös menet felhelyezése után a homlok és a tarkó között oda-vissza vezetjük a pólyát, majd újabb körkörös rögzítést végzünk.

Parittya-kötés: Közepén behasított pólyával alakíthatjuk ki. Ezzel a kötéstípussal láthatjuk el az orr és áll sérüléseit.

Desault-kötés: A felsõ végtag, váll, sérülései láthatók ily módon el. A beteget leültetjük, hónaljába vattacsomót helyezünk, majd a felsõ végtagot könyökben behajlítva az ábra szerint pólyázunk.

Ujj kötés: Keskeny, 5 cm-es gézzel végezzük. A kötést a csukló körül rögzítjük.

Térd kötés: Úgynevezett nyolcas kötés, melyet félig behajlított állapotban helyezünk fel. Ugyanez használható a könyök esetén is.

Háromszögletû kendõ használata: fej-, kar-, kéz- és lábkötés

Kötözés pólyával: fent sapkakötés két pólyával, lent parittyakötés az állra

Ujjkötés

Tenyér- es kézkötés

Combkötés	Térdkötés	Bokatájkötés

Ajánlott egészségügyi felszerelés

• steril gyorskötözõ pólya (5, 10, 15 cm széles),
• steril vatta,
• steril mull-lap,
• rugalmas pólya,
• keskeny ragtapasz,
• jódampulla,
• csipesz,
• olló,
• biztosítótû,
• háromszögletû kendõ,
• orvosi szén,
• fájdalom- és lázcsillapító (ezek közül is az, melynek hatását a túravezetõ biztosan ismeri,
• (Ammónia-párna szükségtelen, sõt káros is lehet.)

Betegszállítás

Alapvetõ szabály, hogy súlyos beteget ne szállítsunk. Ez az Országos Mentõszolgálat erre kiképzett dolgozóinak feladata. A szakszerûtlen, erõltetett szállítással csak súlyosbíthatjuk a beteg állapotát. Ha a súlyos sérült a mentõk számára nehezen megközelíthetõ helyen van, úgy speciális segítséget (barlangi mentõszolgálat, hegymászók) vehetünk igénybe. Amennyiben mégis szükséges a beteg szállítása, úgy különbözõ tárgyakból alkalmi hordágyat készíthetünk, vagy mûfogások állnak rendelkezésünkre, mint a "gólya viszi a fiát" vagy a tálcafogás.

Felhasznált irodalom: