Pokolné Südi Eszter:

IX. FÖLDTÖRTÉNET - GEOLÓGIA

FÖLDTÖRTÉNET

Földtörténetről általában

A terepen, a természetben járó turistát nemcsak a sport, szórakozás, kikapcsolódás viszi ki a szabadba, hanem túra közben érdeklik az érintett látnivalók, természeti vagy emberi alkotások.

Sokszor úti célunk, vagy érintőpontunk egy-egy műemlék, várrom, kastély, kolostor, csatatér (Muhi, Mohács, Isaszegi emlékmű, Pusztaszer, Pákozd).

Természetesnek vesszük, hogy körüljárjuk, megcsodáljuk, lefényképezzük a látnivalót és ugyanakkor a túravezetőtől elvárjuk, hogy ismertesse annak keletkezési körülményeit: mikor, miért, milyen stílusban építették, kik lakták, milyen események fűződnek hozzá, milyen körülmények közt vált rommá, mi a kulturális, történelmi, esztétikai értéke stb. Mindezeket az útikalauzokból szépen kiolvashatjuk és a megfelelő történelmi korba beállítjuk.

Vajon ugyanilyen érdeklődéssel szemléljük-e a terepet is, amelyen túrázunk? Ugyanúgy kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként keletkezett egy hegy, medence, szikla, barlang, kőzet vagy egyéb természeti különlegesség, érdekesség?

Az útikalauzok - amelyekből felkészül a túravezető egy-egy túrára - már megközelítőleg sem adnak ilyen közérthető magyarázatot arról a tájról, amelyen járunk. Jó ha utalások vannak arra, hogy milyen geológiai korban, milyen kőzetből keletkezett, eleve feltételezve, hogy az olvasó bizonyára tájékozott a földtörténetben, kőzettanban, morfológiában (felszínalakzat).

Egy átlag természetjárótól, aki sportból járja a természetet nem kívánhatjuk meg, hogy mindezeket ismerje, viszont egy túravezetőnek illik a feltett kérdésekre válaszolni. Persze kitérhet a válaszadás alól azzal, hogy nem szakmája a geológia, de ez már tekintélye rovására mehet.

Tény, hogy sokkal több figyelmet érdemel egy természetjáró számára maga a természet, amelyben túrázik, mint bármi más, emberi alkotás, hiszen úton, útfélen találkozunk hegyekkel, dombokkal, halmokkal, mocsarakkal, szakadékkal, barlangokkal, belebotlik kőzetekbe, melyek fel kell, hogy keltsék érdeklődését.

Egy igazi természetjárót a természet szeretete visz ki a szabadba és ha igaz az a latin mondás, hogy "ignoti nulla cupido", vagyis hogy amit nem ismerek, azután nem vágyódom, akkor meg kell ismernünk a természet létrejöttét, múltját, összetevőit, hasznát, értékeit stb.

Gyakran látogatunk túra közben múzeumokat, ahol ismét találkozunk földtörténeti, geológiai tablókkal, ősemberi szerszámokkal, felkeresünk barlangokat, (Istállóskő, Szeleta, Subalyuk, Abaliget, Aggtelek), ahol ugyancsak a túravezetőtől várják a magyarázatot, hogy mikor keletkezett, hogyan jött létre, és honnan tudjuk olyan pontosan 10,000-100,000 évre visszamenőleg meghatározni a leleteket.

Napjainkban fontossá vált a természet- és környezetvédelem, amiben a természetjáróknak illik élenjárni: megmagyarázni, hogy mit, miért védünk, jelenteni illetékeseknek vagy felelősségre vonni azokat, akik a természet szépségeit, különlegességeit semmibe veszik. Ahhoz pedig, hogy felvilágosításunk, érvelésünk meggyőző legyen, az átlagosnál jobban kell ismernünk a természeti értékeket. Mindezek szükségessé teszik, hogy túravezetőink lelkiismeretesen felkészüljenek földtörténeti, geológiai, kőzettani ismeretekből is.

Ehhez kíván szerény segédeszköz lenni e rövid ismertetés, hozzátéve, hogy igényesebb csoportok részére egyéb segédletekre is szüksége lehet a túravezetőnek a túrára való felkészüléskor. A legfontosabbnak az alábbiakat ajánlom:

Mindenekelőtt ezüstjelvényes túravezetőknek a minden közkönyvtárban bizonyára megtalálható Magyarország Természeti Földrajza (dr. Bulla Béla, Tankönyvkiadó, Bp. 1963) című munkát, amelyben úgyszólván a legkisebb tájig lebontva, metszetekkel, tömbszelvényekkel, fényképekkel illusztrálva teljes képet kaphatunk az illető táj földtörténetéről, felszínéről, kőzeteiről, stb.

Másik népszerű tudományos munka: Boschke: Hat nap alatt? c. könyv, amely a földtörténeti időmérési módszerekről ír. (Bp. Táncsics Kiadó 1968. )

Ugyancsak hasznos, de már igényesebb munka Juhász Árpádtól Forradalom a földtudományban (A Föld dinamikája) TIT Természettudományi Stúdió konferenciájának előadásanyaga.

A földtörténeti korok meghatározása

Mindenekelőtt nem árt, ha elmondjuk túratársainknak, hogy milyen módszerrel határozzák meg a földtörténeti korokat, illetőleg az e korban keletkezett kőzeteket. A sokféle tudományos meghatározási módszer közt a legismertebb az izotóp óra.

Csaknem minden anyagban - akár élő, akár élettelen - előfordul sugárzó, bomló, azaz radioaktív anyag. Az őskőzetekben rejlő uránérc 235 atomsúlyú izotópja (a hidrogén atomsúlyát 1-nek véve) valamilyen "betegség"' folytán elhal, elbomlik és ennek eredményeként új elemek (pl. ólom) jönnek létre. E radioaktív bomlást semmiféle természeti erő sem akadályozhatja meg. (Több millió fokos hő, mínusz 241 fokos hideg vagy több millió atmoszféra nyomás.) Az Urán 235-ös izotóp 710 millió év alatt felére csökken. Ezzel meghatározhatjuk az őskőzetek és Holdról lehozott kőzetek korát, mely megegyezik a Föld keletkezésének korával, azaz 4600 millió évvel.

Persze nemcsak uránórával mérhetjük, hanem más radioaktív (pld. tórium) anyaggal a fiatalabb geológiai korokban keletkezett kőzetek korát (pl. a berillium 2,700,000 év alatt felére csökken).

Egy másik, közismertebb mérési mód a Carbonl4-es mérés, amellyel most már közel 100,000 évig visszamenőleg pontosan mérhetjük a jégkori rétegekben, barlangokban talált szerves maradványok (faszén, csont) keletkezési idejét. A C14-es izotópok bomlás közben béta sugarakat bocsátanak ki. Egy gramm a C14-ből 5560 év alatt felére csökken, 11120 év alatt pedig negyedére.

A C14 a légkörben, 30 km magasságban a világűrből jövő kozmikus sugárzás hatására jön létre. Ezt a levegőből és táplálékon keresztül magukba veszik az élőlények (növényzet, állat, sőt cseppkövek is) és az izotópok elbomlása utáni maradványos mennyiségéből kiszámíthatjuk, hogy mikor keletkezett az illető szerves anyag. A Balatonban, a legalsó rétegben talált, elszenesedett növényi maradványok C14 mennyisége alapján tudjuk, hogy kb. 20,500 éve jött létre a tó. Ugyanígy határozták meg a dunaföldvári mammut borjút elejtő ősvadászok korát is (11,110 éve), a pilisi ősembert (50,000 éve) a ságvári (Balaton közeli) ősvadász telephelyet 17,700 és 18,900 éves), ugyanúgy az érdi (70,000 év), az istállóskői (36,000 és 30,000 éves), a szeletai (41,700 és 32,580 éves), a bodrogkeresztúri (28,700 éves) és végül a vértesszőllősi ősember (Sámuel) korát. Ez utóbbi három egyetem (a hollandiai Groningen, az NSZK-beli Heidelberg, a svédországi Uppsala) átlagértékeit számítva 250-350 ezer éves.

Miként jöttek létre a hegyek

Ugyancsak gyakran felmerülő kérdés túra közben, hogy miként jöttek létre a hegyek, vulkánok, gyűrődések, vetődések? Erre vonatkozólag beszélnünk kell a kontinensek vándorlásáról és a lemeztektonikáról.

Földünk 4,6 milliárd évvel ezelőtti megszilárdulásakor keletkezett őskontinens (amelyet Suess Gondwana-nak, Wegener pedig a görög Földistennőről, Gea-ról Pangea-nak nevezett) különböző kontinensekké darabolódott a geológiai középkorban (mezozoikumban) kb. 70 millió évvel ezelőtt. E kontinensek elmozdulása, vándorlása ma is élő folyamat. A mérések szerint pl. Anglia valamikor jóval délebbre, az Egyenlítő körül feküdt, onnan vándorolt É-felé és most is évenként 3 cm-es sebességgel arra tart. Ausztrália szinte körbejárta a Déli Sark környékét; most évenként 4 cm-t halad Kelet, azaz Dél-Amerika felé.

India a mágneses mérések szerint 200 millió évvel ezelőtt a Déli Sark közelében feküdt, 70 millió éve az Egyenlítő alatt és onnan közelített Ázsia felé, miközben kipréselte a köztük lévő területből az Eurázsiai Hegyrendszert. (Himalája stb.). Afrika pedig közeledik ismét Európa felé.

Wegener osztrák tudós kontinens mozgási, vándorlási elméletét - milyen ok idézi elő ezt a jelenséget - a legújabb tudományos kutatások eredményeivel magyarázhatjuk. Ez pedig a lemez-tektonika.

A gravitációs és egyéb mérések szerint a Föld szilárd kérge különböző helyeken eltérő, ezért a Föld belső melegének kisugárzása (geotermikus gradiens) területenként változó. Az óceánok aljzatánál a Föld kérge átlag 5 km vastag (Pécsnél 28, Sopronnál 19 km.) alatta képlékeny magmaövezet helyezkedik el.

Az Atlanti Óceán közepén Grönlandtól csaknem a Déli Sarkig egy kidudorodás (hátság) található, amely alulról, a Föld belső anyagából állandó utánpótlást kap, ezért állandóan gyarapszik, fejlődik. A Föld belső melege nyomja föl a magmát a talapzatba, emiatt az tágul és rajta a vastagabb kontinensek mozogni kénytelenek.

Ez a tágulás miatti mozgás mindkét irányban hat. Az Atlanti Óceánban különböző szélességi és hosszúsági körökön mérve 1-2,5 cm évenként, a Csendes Óceán fenekén 2-6 cm/év, az Indiai Óceánban 1-3 cm/év.

Ez az évi átlagban 1-6 cm-es fenéktágulás az utóbbi 70 millió évben 1200-7200 km-nyi új óceáni fenékanyagot tesz ki Juhász Árpád számításai szerint.

Földünkön 7 nagyobb, (a kontinensek) és több kisebb lemez van (pl. Anglia, Grönland) a talpazaton, ezek távolodnak vagy közelednek egymástól, ill. egymáshoz. Az egymással szemben mozgó lemezek közül az egyik a másik alá bukik (mint a zajló Dunán a jégtáblák) sokszor a magma mélységig, ahol aztán beolvad abba és később a Föld belső melegének nyomására az óceánok vékonyabb kérgét keresztül törve - nem egyszer tengeralatti vulkánossággal - szétnyomja a kérget. Ezért mozognak a kontinensek. Az egymásba ütköző lemezek nyomják ki a lánchegyeket, okoznak gyűrődést, vetődést, sőt a nagy nyomás miatt átalakítják a kőzeteket (mészkőből márvány).

A lemez-tektonika olyan általános elmélet, amely azon túlmenően, hogy egységes képbe foglalja a Föld felszínén végbemenő és az utóbbi 20 millió évben lezajlott nagyméretű horizontális elmozdulásokat, még minden hipotézisnél teljesebben, tartalmasabban magyarázza a földtudományok olyan alapproblémáit, mint a földrengések és a vulkánizmus eredete, az ősmaradványok és a különböző korú kőzetek földrajzi eloszlása, a hegyek kialakulása, stb. (Juhász Árpád)

Magyarország hegyeinek kialakulása

A következőkben ismertetjük hazánk földtörténetét fordított kronológiai sorrendben, hogy nyomon kísérhessük időben hegyeink, kőzeteink, ásványi kincseink kialakulását, keletkezését. Ugyanakkor a mellékelt táblázat (Juhász Árpád után leegyszerűsítve) eligazítja azokat, akik nem óhajtják geológus szemmel nézni a földtörténetet. (Azaz napjainktól visszamenőleg).

Felszíni kristályos és gránit kibukkanás, átalakult ópaleozoikum
Medenceüledékkel fedett kristályos és ópaleozoos vonulat
Felszíni paleozoos hegység
Medenceüledékkel fedett paleozoos hegység
Felszínalatti vulkánosság
Felszíni mezozoos hegység
Medenceüledékkel fedett mezozoos vonulat
Medenceüledékkel fedett kréta-fliss kristályos alapon
Miocén vulkánosság területe
Vulkánosság nyomai fúrásokban
Jelenkor Holocén
10-15000 éve
Duna-Tisza közi, nyírségi, somogyi futóhomok, hazánk átalakulása kultúr tájjá
Újkor (IV. kor) Pleisztocén
10-2,5 millió éve
Alföld, Kisalföld süllyedése, hegyek emelkedése, lösz, homok felhalmozódása, az ember megjelenése
  Pliocén
2,5 9 millió éve
Balaton környéki, Nógrádi bazalt vulkánok, Gödöllői-dombság, Tihanyi gejzírkúpok: lignit (Mátra) földgáz, olaj.
Újkor
Kainozoikum (III. kor)
Miocén
9-25 millió éve
Visegrád, Börzsöny, Mátra, Zempléni andezit, riolit vulkánok; színes fémek, földgáz, olaj, barnaszén (Nógrád), kaolin (Borsodban) keletkezése.
  Oligocén
25-37 millió éve
É-i Középhegységi homok, agyag, márga dombjai, Kiscelli (Bp.) agyag, Hárshegyi homokkő
  Eocén
37-65 millió éve
Dunántúli középhegység: mészkő márga, Tatai kőszén, Recski réz, arany, ólom stb. andezit, vulkánosság
  Kréta

65-135 millió éve

  Bauxit (Sümeg, Gánt, Ajkai kőszén, kőolaj (Zalában)
Középkor

(II. kor)

Mezozoikum

Jura

135 -195 millió éve

Bükk, Mecsek, Bakony, Villány, Vértes Mecseki kőszén (liász), Bakonyi mangán (Úrkút, Eplény) Gerecsei vörös márvány.
  Triász
195-240 millió éve
Pilis, É-Borsodi Karszt Mecseki vulkánosság (Pécsvárad- Szászvár közt) fonolit, trachidolerit, vasérc, Rudabánya
  Perm
240-285 millió éve
Vörös homokkő (Pécsnél a Jakab hegy, Balatonnál Vörösberény) Uránérc Pécsett
  Karbon
285 -375 millió éve
Velencei hegység, mecseki részen Mórágy-Geresdi gránit: Variszkuszi hegy felszínen lévő maradványai, Uppony (Bükkben)
Ókor, (I. kor)
Paleozoikum
Devon
375 -420 millió éve
Kőszegi hegység, Szabadbattyán (Fejér m) kristályos pala, agyagpala
  Szilur + Ordovicium
420-520 millió éve
K-i Mecsek, Soproni hegység: palás kőzetek
  Kambrium
520-580 millió éve
 

A Föld kora 4600 millió év. Hazánk legrégibb kőzete 1000 millió éves (Mórágy).

Hazánk területe az eddigi ismereteink szerint nem tartozott az ősi (archaikum) korokban keletkezett területek közé. A legrégibb időkre utaló kőzetünk (1000 millió éves) a Keleti Mecsekben található gránit a Mórágyi-Geresd - másként Baranyai-röghegység mélyén. Viszont a középkortól (mezozoikum) kezdve minden geológiai kor itt hagyta emlékét a felszínen, vagy annak közelében.

Az említett rögön kívül a legrégibb hegységünk a Soproni hegység, amely 580-520 millió évvel ezelőtti, azaz a kambrium-korból való. E hegységeknek, ill. a középkorban utánuk létrejött un. Kaledóniai (Skócia, Skandinávia) és Variscusi őshegyeknek felszínen maradt, ill. felszínre kerülő maradványai Bulla Béla szerint Nyugat-európai stíluselemeket képviselnek a szerkezeti és domborzati képben. E gránitból, gneiszből, kristályos palából felépült hegyeink: Kőszegi hegység Szilur - korban, 520 -420 millió éve); Szabadbattyáni rög, Észak-borsodi Karszt alapja (devon-korban 420-375 millió éve); a Velencei hegység, Keleti Mecsek, Bükk alapja (Karbon-korban 375- 285 millió évben), a Pécs melletti Jakab hegy és a Balaton-felvidéken, Vörösberénynél található vörös homokkő (perm - korban 285-240 millió éves), valamint a Bükk kvarcporfir kőzetei. E kornak származékai a Jakab hegy alatti, másodlagos fekvésű uránérc, valamint a már nem működő ólombánya Székesfehérvár közelében.

Ezek a felszínen vannak, ill. csak egy töredékük, a többi részüket (Oszlaczky Szilárd szerint 7 hegység) a Dunántúl és Alföld mélyén éri el a fúró 1000-3500 méter mélységben.

Példaként említjük, hogy a ma kb. 300 m tszf. magasságban felszínen lévő mórágyi gránit-rög folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m, Szekszárdon 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van.

Ezen ősi röghegyek közti üledékgyűjtő tengerben (Thetys) rakódtak le a hegyekről lepusztult kőzetek, amikből képződtek a geológiai középkori hegyeink (Triászban 240-195 millió éve) a Mecsek, Villányi hegység, Bakony, Vértes, Pilis, Bükk mészkő, dolomit kőzetei, vasérc (Rudabánya). Az említett Thetys-tenger fokozatosan elönti a süllyedő őshegyeket a Jura (195-135 millió éve) korszakban, de még maradnak szárazulatok pl. a Mecsekben, amelynek partjain trópusi erdők (pálma, zsurlók, páfrányok) növényzete fokozatosan tenger alá kerülnek, aminek eredménye a mecseki, komlói, nagymányoki fekete kőszén (Liász kori, egyik emelete a Jura kornak. )

A Bakonyban ekkor keletkezik a mangán (Úrkút, Eplény) és a gerecsei vörös márvány.

A geológiai középkor végén (Kréta-kor: 135-65 millió éve) kialakul a Bükk, Villányi hegység (mészkő, márga, homokkő). Ekkor keletkezett hazánk egyik legrégibb - részben tengeralatti vulkánokból - vulkáni kőzete, a komlói bazalt és a Pécsvárad-Szászvár közti területen található fonolit (hangkő) és trachidolerit. A Bakonyban, Vértesben, Villányi hegységben ekkor keletkezett a bauxit meleg-nedves, meleg-száraz trópusi éghajlat alatt (Sümeg környéke, Gánt, Iszkaszentgyörgy).

Közben fokozatosan kipréselődött az afrikai és európai lemezek, pajzsok közti üledékgyűjtő tengerből az Alpok lánchegysége. Ennek következtében a nálunk is végbemenő kéregmozgás gyűrődéseket, vetődéseket eredményezett, amelyek turisztikailag igen látványosak akár a Mecsekben, (Pécsváradi kőbánya, óbányai völgy) mecseknádasdi szerpentin mellett vagy Lillafürednél, Felsőtárkánynál, a Villányi-hegy kőfejtőiben, stb.

Külön látványosság a Zirc melletti Eplény kitermelt bauxit töbreiben felszínre került kréta kori karsztos felszín. A kréta kor végén nagyjából szárazulattá válik hazánk, de az Újkor (Kainozoikum) első részében, az un. harmadkorban ismét tenger alá kerül egy része és megindul a mezozoikumban keletkezett hegyek lepusztulása. A tenger öblökkel, szorosokkal benyomul a hegyek közé és itt keletkeznek a barnaszéntelepek (Tatabánya, Dudar, Oroszlán, Dorog: eocén kor 65-37 millió éve) Az ekkor működő andezit vulkánosság következtében kialakulnak vulkanikus hegységeink (Dunazug, Börzsöny, Cserhát,Mátra, Zempléni hg.) és ércképződés kezdődik (arany, ezüst, réz, ólom, a Börzsönyben és Mátrában: Recsk, Gyöngyösoroszi).

Az oligocénben (37-25 millió éve) főleg az ország északi részében vannak lerakódások a tengeri öblökben (Budai márga, Hárshegyi homokkő, Kiscelli agyag).

A miocénben (25-9 millió éve) az Északi Középhegység egyes területeit tenger borítja, a tengerpart süllyedésével párhuzamosan keletkezik a barnaszén Nógrádban. Ugyancsak e korban erős vulkáni tevékenység indul meg, andezit, dacit, riolit és ezek hamujából tufa. (Visegrádi hegyek, Börzsöny, Mátra, Zempléni vulkánok) Bizonyos ércképződés Telkibánya mellett utóvulkáni hatásra jönnek létre a savanyúvizek (csevicék), gyógyforrások (Parád). Ugyancsak létrejön a földgáz, olaj (Zalában, Alföldön), valamint a bentonit, perlit (Borsodban).)

A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezd szárazulattá válni hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, alig sósvizű Pannon-tenger borítja, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok, agyag- rétegek rakódnak le, amelyekben folytatódik a földgáz, olaj és széndioxid (Répcelak a Kisalföldön) képződése. Ekkor keletkeznek a Balaton-környéki, Kis-alföldi, Nógrádi (Karancs, Medves) bazalt-vulkánok.

A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne. Levonul a Pannon-tenger, helyette a süllyedő medencékben (Alföld, Kisalföld, Zágrábi) kezdetben egymással kapcsolatban lévő édes vízi tórendszerekbe rakják le törmeléküket az ősfolyók. Az Ősduna a bécsi, ill. Kis-alföldi medencéből a Marcal-medencén át a Zágrábi-medencébe siet, majd később a Móri árkon át az Alföld felé D-re, legkésőbb pedig a visegrádi szoroson keresztül kelet felé és Vác után fordul délre.

A geológiai negyedkort két szakaszra osztjuk, 2,5 millió évtől visszamenőleg napjainkig. Turisztikai szempontból részletesebben kell foglalkoznunk pleisztocénnal (jégkor). Nemcsak azért, mert a jelenkor (holocén) az eddig tárgyalt korokhoz képest igen rövid (10-15000 év), hanem mert hazánk felszínét (40000 km2) ez formálta olyanná, amilyen. Hazánk 68 %-a síkság, 14 %-a 400 m alatti dombság, 15 %-a alacsonyabb halomság és csak 2 %-a 400 m fölötti hegy (1800 km2). Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy hazánk területét nem borította jég, nálunk nem volt jégkorszak, csak jégmentes (periglacialis) terület voltunk. Ennek következményeképpen magasabb hegyeinkben is hiába keresnénk olyan szép, érdekes jégkori formációkat, mint a Tátrában, vagy Alpokban (gleccser völgyek, kárfülkék, morénák, tengerszemek, vízesések stb.) A jégkor Európa északi részén több, mint 1 millió évig tartott, akkor ért véget, amikor a tőlünk északra (Tátra, volt NDK, Lengyelország, Skandinávia) fekvő több 100, ill. ezer méter vastag jégtakaró elolvadt. (Ma Grönland területét borítja ilyen vastag jég.) Ez 10-20 ezer évvel ezelőtt következett be.

A pleisztocén földtörténeti korszak voltaképpen éghajlati okokra vezethető vissza, de természetesen ekkor sem szűntek meg, csak kisebb mértékűek voltak a geológiai folyamatok (kéregmozgások, süllyedések, emelkedések, kivéve a vulkánosságot), amelyek a külső erőkkel (víz, szél, talajmozgás, suvadás) együtt alakították ki a mai felszínt. Ekkor keletkezett a Balaton, Fertő, Velencei tó, 20,500 évvel ezelőtt. Ekkor jelenik meg a szintéren az ember (homo primigenius, lásd C14-es eredmények).



A Tapolcai-medence bazalttakarós tanúhegyeinek kialakulása
AB: eredeti felszín (pliocén vége), Kp: középpliocen rétegek, Ap: alsópliocén rétegek,
b: bazalttakaró, C,D: bazalttakarós tanúhegyek,
I.: felszín a bazaltláva kiömlése után, II.: a mai felszín arculata

Ugyancsak e korszaknak köszönhetjük a Balaton melletti tanúhegyeket (vulkánok) legalábbis, ami a mai formájukat illeti. T.i. a pliocénban a felszínre ömlő láva és hamu megvédte az alatta lévő pannon homok, agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből 100-200 m vastagságban lepusztultak.

A jégkorban a rövid, hűvös nyarakat hosszú száraz telek követték és az északi jégtakarók felől fúvó erős, hideg szél az akkor már szárazulattá lett Alföldről - ahová az Ősduna, Tisza rengeteg törmeléket rakott le - kifújta a finom löszport. Főleg a keletre néző dombokon 10-20, sőt Pakson 60 m vastag lösztakaró keletkezett.

A jégkort svájci eredetű elnevezések alapján 4 szakaszra osztjuk (Günz, Mindel, Riss, Würm). E négy kort elválasztó vörös-sötétbarna 1-2 méteres vályogszalagok nagyon sok helyen láthatók Baranyában, Tolnában, Fejérben téglagyárak, szurdokok, szakadékok meredek falaiban. Ezek voltaképp egykori erdei talajok, amelyek akkor keletkeztek, amikor pár ezer évig mediterrán jellegű növényzet borította a felszínt, amire az újabb jégkorban újabb löszréteg rakódott le. (Ezeket a közbenső, meleg éghajlatra mutató korszakokat nevezzük interglaciálisnak, interstadiálisnak).

A jégkori éghajlatnak köszönhetjük a Velencei hegység bizarr formájú kőzsákjait és a Kővágóőrsi-kőtengert. E korban alakult ki a mai térszint is, mert a medencék tovább süllyedtek (a Kisalföld 200-250 m-t, az Alföld déli része 250-450
m-t, a Sárrétek mintegy 1000 m-t). E süllyedések eredményezték az Alföld felé igen szép panorámát nyújtó érdi, dunaújvárosi, dunaföldvári, paksi szekszárdi, bátai, dunaszekcsői meredek löszfalakat a Duna fölött.

A hegyek pedig emelkedtek (Dunántúli Középhegység 200-250 m-t, Mátra, Bükk 300 m-t, Szabadsághegy 400 m-t.) Ez a folyamat ma is tart; a jégkor vége (Würm korszak) óta középhegyeink 20-30 m-t emelkedtek. Bendefy László számításai szerint az utóbbi évszázadban a Bakony 22 cm-t emelkedett, az Alföld 16 cm-t süllyedt.

A pleisztocén korban, a hűvös éghajlat ellenére gazdag volt hazánk állatvilága. A löszrétegekben, barlangokban talált csontmaradványok szerint ekkor élt a mammut, rénszarvas (ságvári, érdi vadásztanyák) gyapjas orrszarvú, barlangi medve, vadló, őstulok, bölény, farkas, oroszlán, zerge, sarki róka, ürge, hófajd, lemming (kisebb rágcsáló) stb. A jégkor növényvilágának rezervátumai a Keleméri mohos tavak (Putnok fölött) és a Nyirbátori Bátor liget.

A holocénnak nevezett jelenkorban (10,000-15,000 éve) nemcsak a természet belső és külső erői formálták a felszínt, hanem a lassan gyarapodó ember is tevékeny részt vett ki ebből. Az igaz, hogy a holocén kéregmozgások révén alakult ki a mai folyóhálózat, de már az ősi mocsárvilágot az ember számolta fel, irtotta az erdőket, szabályozta a folyókat, hatalmas földvárakat épített (Jakab-hegy, Tihany, Dorombosi-földvár Tamási mellett), vagy talán hazánk legépebb állapotában megmaradt - látványos környezetben - a kevésbé ismert lengyeli földvár, (Lengyel és Kurd közt) vagy a regölyi földvár, a Kapos-Koppány összefolyásánál. Hazánk területének túlnyomó részén kevés ősállapotában fennmaradt terület van, mert az utóbbi 1-2 ezer, sőt száz év alatt "kultúr tájjá" alakította az ember. Az Alföldön a turjánok, Solt és Kecskemét között a bugaci ősborókás, a futóhomok területek mellett a tanyavilág és Hortobágy változatos képe megannyi érdekesség a természetjáró számára a sok holt Duna, Tisza maradványok vizei, erdei (Tőserdő Kecskemétnél, Gemenc Szekszárdnál, Szalki-sziget Dunaújvárosnál stb.) mellett.

A dombvidéken, löszös területeken, főleg a szőlőművelés alá vont területeken pedig a számtalan löszmélyút, ebből keletkezett szakadékok, (Szekszárd környékén nem egy, kicsiben a Békás szorosra emlékeztet) löszcirkuszok, löszakna, löszkút, löszorgona, löszpiramis, lösztorony, eróziós vagy korróziós (talajlekopás folytán) löszvölgyek, löszbarlangok megannyi filmre kívánkozó turisztikai érdekesség, látványosság, amely változatossá teszi a természetben felüdülést kereső természetjáró útját.

Hegyeinkben pedig a szerpentin utak (Bükkben, Mátrában, Mecsekben, Bakonyban) az ember okozta sebek, (kőbányák, útbevágások, szén, bauxit, vasbányák meddőhányói), mind emberi, jelenkori képződmények (antropogén jelenségek), ugyanígy a Mátra nyíltszínű lignitbányáinak elhagyott gödrei, tavai is, amelyeket a túra folyamán felkeres, érint a természetjáró.

Ide sorolhatjuk a szépen szaporodó mesterséges, duzzasztott tavainkat, (Pécsi-tó, Dombay-tó) Pécsvárad közelében (Abaligeti, Orfűi-tavak Baranyában, Rakacai víztároló Borsodban), halastavainkat stb., melyeket túráink során érintünk, ott megpihenünk, tábort verünk, szórakozunk.

GEOLÓGIA

A Föld gömbhéjas szerkezete

A mai elképzelések és tudományos mérések szerint Földünk gömbhéjas szerkezetű: belsejében (centroszféra) a nagy nyomás folytán magas hőmérsékletű, anyagában tömörebb és rugalmasabb mag van, mint az acél, amelyet a maghéj, majd földköpeny vesz körül. A legkülsőbb héj maga a szilárd kéreg (litoszféra), amely fölött a víz (hidroszféra), illetve a levegő (atmoszféra) öve helyezkedik el. Ez utóbbi három (kéreg, víz, levegő) az élet hordozója (bioszféra).

A Föld gömbhéjas szerkezetű kialakulása a kezdetben izzó, cseppfolyós állapotú Föld fokozatos lehűlésével és nehézségi erővel (gravitáció) magyarázható. A cseppfolyós, még izzó Föld a hő kisugárzásával annyira lehűlt, hogy felszínen már szilárd kéreg keletkezhetett, alatta pedig, a mindig nagyobb fajsúlyú anyagok övezetek szerint rendeződtek. A Földet körülvevő gázburok (ősatmoszféra) lehűlésével csapódott ki a víz, majd a levegő, mint gáznemű anyag a legkülső övben. A szilárd kéreg nem mindenütt egyforma vastagságú. A kisebb sűrűségű (2,7 g/cm3) külső kőzetöv alatt különböző mélységben helyezkedik el a nagyobb sűrűségű (3 g/cm3) réteg. Az átlagosan 25-30 km vastag kéregből az óceánok alatt hiányzik a felső réteg, itt kb. 5 km vastag a kéreg (pl. Pécsnél 28, Sopronnál 19 km vastag).

A bányák és mélyfúrások, valamint a vulkánok működésének tanúsága szerint a Föld belsejében hő van, amelyet a Naphoz hasonlóan, részben a radioaktív anyagok bomlása okoz. E belső hő kb. 10 km mélységig átlagosan 33 méterenként 1 oC-szal növekszik, de előfordul 5 m-es és 150 m-es érték is (geotermikus gradiens), majd beljebb már sokkal kisebb mértékben.

A felszíni változásokat a belső hő hatásával magyarázzuk: vulkánosság, kéregmozgás, hegységképződés, földrengések, gejzírek stb. A Föld anyagának gömbhéjas elrendezését, nemkülönben a Földön elhelyezkedő tengerek és légburok Földhöz tartozását a nehézségi erővel (gravitáció) magyarázzuk. Ennek hatására a Föld belsejében a nagyobb sűrűségű, a nehezebb fajsúlyú anyagok helyezkednek el és ettől kifelé a mindig könnyebbek, legvégül a víz és a levegő.

Ősmasszívum, röghegység, lánchegység

A Föld legősibb, legmerevebb, legkorábban kialakult kéregdarabjait, melyek a később lepusztult őshegységek ma is felszínen lévő, a mai kontinensek központi tömegét alkotó darabjai, ősmasszívumnak nevezzük. Európa északi részén van a Skandináv ősmasszívum, amely az afrikai - Szahara - masszívum nyomásával a kettőjük között lerakódott üledékekből létrehozta a mai Alpokat. Mélységi kristályos kőzetekből és kristályos palákból épültek fel.

A már kialakult és keményre összepréselt lánchegységek maradványai, tönkjei (a további újabb hegyképződéskor) már nem gyűrődtek, hanem kiemelkedtek a környezetből, a keménység miatt összetöredeztek, és egyes részeik letöredezése, lesüllyedése folytán medencék keletkeztek. A röghegységek az idősebb, korábban kialakult lánchegységek pusztulásával, földarabolásával keletkeztek.

A lánchegységek három szakaszban alakultak ki:

  1. A kéreg hosszú sávban megsüllyedt. A kialakult üledékgyűjtő medencét tenger öntötte el. Ebben a lassan süllyedő medencében sok millió éven át több ezer méter vastag üledék halmozódott fel.
  2. A süllyedő üledék megcsúszott és meggyűrődött. Legmélyebbre kerülő része a nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására kristályos kőzetté, gyakran a földköpeny magmaanyagával keveredve gránittá alakult át.
  3. A meggyűrt üledék néhány millió év alatt a tenger szintje fölé emelkedett. Közben a széleken megcsúszott, torlódott, meggyűrődött. A keletkező törések mentén vulkánok törtek ki.

A mai lánchegységek a Föld legfiatalabb hegységei.

Vetődések, földrengések, vulkánok

A földkéregnek a nagy erők hatására a törésvonalak mentén létrejött elmozdulása (egyes részeinek emelkedése vagy süllyedése) folytán létrejött felszínváltozást vetődésnek nevezzük. A vetődés folyamán lépcsős vetődések (pl. a szekszárdi dombvidék keleti peremén) vagy röghegyek (Gellérthegy), árkok (Móri árok) és medencék (Nógrádi medence) jöhetnek létre.

A földrengés jelenségei, a földkéreg mozgásának kísérői. A földkéreg egyes darabjainak elmozdulása - bármily lassan is megy az végbe - feszültséget okoz a felszínen, és az elmozdulás helyéről rengések keletkeznek a Föld mélyén és felszínén. Így földrengések jöhetnek létre a Föld tektonikus szerkezeti feszültségéből, a hegyképződés folytán (a rengések kb. 90 %-a). Ugyancsak rengéseket okoz a vulkáni kitörés is, 30-50 km hatókörben (a rengések 7 % -a). A tengeralatti rengések nagy víztömegeket képesek mozgásba hozni. Ritkábban fordul elő a felszín alatti rétegek, barlangok beszakadás következtében beállott földrengés. A földrengések mérésére több módszer ismeretes. A földrengéseket a Richter-féle skála alapján 12 fokozatra osztják. E fokozatokat a földrengés okozta károk alapján határozzák meg. Az I. fokozatot csak műszerrel (szeizmográf) érzékelik, a VI. fokozatot már mindenki érzékeli (nehéz bútorok elmozdulnak helyükről), a X. fokozatnál az épületek zöme súlyos károkat szenved, összeomlik, földcsuszamlás és földrepedés keletkezik (Skopje, Agadir, Peking). A XI. fokozatnál minden kőépület összeomlik, a XII. fokozatnál minden emberi létesítmény megsemmisül.

Az ásvány, a kőzet és az érc

  1. Ásványnak a földkéreg egynemű homogén szilárd alkotórészét nevezzük. Egynemű az anyag, ha minden részecskéje ugyanazokból az elemekből áll, s ha ezek minden részecske felépítésében egyenlő arányban vesznek részt. Az ásványok általában szilárd halmazállapotú testek, egyetlen cseppfolyós ásvány a higany. Az ásvány mindig a földkéreg természetes eredetű része, tehát ipari termékeket (műkő, salak) nem sorolunk az ásványok közé. Az ásványok a szilárd földkéregben vagy annak felszínén, természetes folyamatok révén keletkeztek.
  2. Azt az ásványt, ásványcsoportot, kőzetet alkotó ásványt, amelyből valamely fémet gyakorlatilag érdemes kinyerni, ércnek, az ércásványok telepét, lelőhelyét pedig érctelepnek nevezzük.
  3. A kőzetek a földkéreg nagyobb, azonos képződésű földtani egységei. Ezek anyaga nem egynemű, nem fejezhető ki az előfordulás egész tömegére vonatkozóan egy kémiai képlettel. A kőzeteket olykor egyféle, legtöbbször azonban sokféle ásvány különböző nagyságú, egyenletes vagy egyenlőtlen méretű és alakú szemcséi építik fel. Kémiai összetételük bizonyos jellemző határértékek között ingadozik, de nem annyira állandó, hogy egyszerű képlettel tudnók kifejezni. A kőzet a földkéreg jelentős méretű, egységesen jellemezhető, összefüggő tömegét építi fel. Vannak olyan kőzetek, amelyek szemünk láttára a Föld felszínén képződnek, a legtöbb azonban a Föld múltjában, egy-egy földtörténeti időszakon belül keletkezett.

Az ősmasszívumok területén - vastagságuk és szilárdságuk miatt - törések ritkán keletkeznek, tehát itt ritka a vulkánosság (pl. Skandináv ősmasszívumok területén), viszont a masszívumok szélén, főleg a lánchegységek, tengeri és szárazföldi árkok (Japán) mentén helyezkednek el a ma is működő vulkánok. Európában csak a Földközi tenger környékén Olaszországban (Vezúv, Etna, Stromboli) Görögországban és Izlandon (Hekla) vannak ma is működő vulkánok.

A kéregmozgások következtében a Föld szilárd kérgében repedések keletkezhetnek és az olvadt magma, a gázok feszítőereje következtében a felszínre jut és megkezdődik a vulkáni kitörés. Rendszerint földalatti morgás, morajlás előzi meg, ezt követi a kráterből felszálló por-gáz-gőzfelhő, amely jelzi a közeli lávaömlést. A láva 1000-1200 oC fokos meleg, folyékony kőzet, amelyet a gázok-gőzök, hő nyomására levegőbe szórt por és kőtörmelék hullása kísér. Ha a magma kiömlésekor megnyugszik a vulkán, még igen sokáig (évezredekig) észlelhető a vulkáni utóhatás időközönként fel- feltörő melegvizek (gejzírek) vagy kénes, széndioxidos gázszivárgások (a torjai büdösbarlang Erdélyben), vagy pedig szénsavas savanyúvizek (borvíz, csevice) alakjában. A vulkánokat működésük sajátosságai szerint osztályozzuk.

A kőzetek

  1. MAGMÁS KŐZETEK
    1. mélységi
    2. vulkánikus
    3. vulkánikus törmelékes
  2. ÜLEDÉKES KŐZETEK
    1. törmelékes-üledékes
    2. vegyi-üledékes
    3. szerves-üledékes
  3. ÁTALAKULT KŐZETEK pl.

Magyarország földtani térképe

Magmás kőzetek: 1: gránit (ókori), 2: andzit, riolit, bazaltláva és tufa (harmadkori).
Átalakult kőzetek: 3: fillit és gneisz (ókor eleji).
Üledékes kőzetek: 4: karbon mészkő és agyagpala, 5: permi vöröshomokkő és konglomerátum, 6: triász mészkő, dolomit és márga, 7: jura-kréta mészkő és márga, 8 ëocén, oligocén mészkő, márga, homokkő (főleg agyag), 9: miocén agyag és mészkő, 10: pliocén (pannon) anyag, homok és kavics, 11: pleisztocén folyami kavics és homok, 12: pleisztocén lösz, 13: pleisztocén vályog, 14: pleisztocén homok, 15: óholocén futóhomok, 16: óholocén folyami homok, kavics és iszap, 17: holocén tőzeg, 18: holocén réti agyag, 19: újholocén öntésiszap és öntéshomok (alluvium)

1/a., Mélységi kőzetek

Mélységi (magmatikus) kőzet a magma lassú kihűlésével kikristályosodásával jön létre, 6-10 km mélységben. Ilyenek a gránit (Mórágy, Velencei hegység gránitdiorit és diorit, amelyek kristályos szemcsés szerkezetűek. Alkotó elemeik a kvarc, a földpát, csillám, piroxén, anfiból, biotit. Gyakrabban durvaszemcsés szerkezetű, sötét színű, mert sok benne a színes elegyrész (Szarvaskő, Eger közelében).

1/b., Vulkáni kőzetek

Vulkáni (kiömlési) kőzetek a felszínre ömlő láva, közülük legismertebbek a bazalt és andezit; az előbbiben a sötét elegyrészek uralkodnak, utóbbiban kevés világos is előfordul. Bazalt főleg a Balaton és Salgótarján környékén, andezit a Dunakanyartól a Mátráig. A riolit és dácit sűrűn folyós lávából dermedt meg (Nógrádi várhegy, Sárszentmiklósi Sár-hegy). A bazalt szürkésfekete, az andezit szürkés, vörösbarna, a riolit fehéres kőzet. A Zempléni hegység többsége riolit, de andezit is előfordul.

1/c., Vulkáni törmelékes kőzetek

Vulkáni törmelékes kőzet a breccsia, amely a vulkáni kitöréskor levegőbe dobott és földre hullott, szögletes törmelékekből keletkezik. Vulkáni törmelékes kőzetek továbbá a tufák (bazalt, andezit, riolit-tufa), amelyek a vulkánok hamujából keletkeztek akár összecementálódás, akár a rájuk rakódott törmelékek nyomására megkeményedve. A vulkáni hamu (tufa) rétegeken kitűnő talaj keletkezik, ami hazánkban a szőlőművelésre alkalmas (badacsonyi, mátrai, zempléni borok).

2/a. Törmelékes üledékes kőzetek

Az üledékes kőzetek, a felszín kőzeteinek pusztulásából aprózódásából, mállásából keletkeznek; mindig a felszínen és mindig külső erők együttes hatására.

2/b., Vegyi üledékes kőzetek

Vegyi üledékes kőzetek: mészkő (Bakony), dolomit (Gellérthegy), cseppkövek, mangán (Úrkút), limonit (Rudabánya). Kovás üledékes a hidrokvarcit, tűzkő, szarukő a gejzírekből; hazai jelentőségű a bauxit: továbbá a sófélék, mint kősó, gipsz és a műtrágya alapanyag kálisók.

2/c., Szerves üledékes kőzetek

Szerves üledékes kőzetek: szerves mészkő, tengeri vagy édesvízi állatok mészvázaiból, kagylókból, összepréselve édesvízi állatok mészvázaiból, kagylókból, összepréselve; továbbá kőszén, kőolaj, tőzeg és egyes helyeken a madarak ürülékéből káliumfoszfát tartalmú kőzet, a guanó; egyes hazai barlangokban is található.

3. Átalakult kőzetek

Átalakult (metamorf) kőzetek keletkeznek általában a kéreg mélyebb övezeteiben a nagy nyomás - hő és kémiai környezetváltozás hatása alatt. Ilyenek: márvány mészkőből, pala agyagból, csillámpala, fillit.

Kéreganyagok

Földünk szilárd kérgét alkotó anyagokat kőzetnek nevezzük, amelyek vagy az elsődleges (primer) eruptív kőzetből a folyékony, képlékeny magma megmerevedésével, vagy ennek lepusztulása (üledékes), vagy átalakulása útján keletkezett (szekundér kőzetek).

A szilárd kéreg ismert tömegének mintegy 90-95 % -a elsődleges kőzet, a metamorf kőzetek kb. 4 %, és az üledékes kőzetek 1-2 %. Az utóbbiak a felszínen vannak, ezért tűnnek természetesen többnek. E kőzetek anyagát 8 elem építi fel (oxigén, silicium, alumínium, vas, kalcium, nátrium, kálium, magnézium) összesen kb. 97 %-ban. A többi elem elenyészően kevés ezekhez képest.

A bauxit keletkezése

Az alumínium fémet a bauxit nevű kőzetből állítjuk elő. A bauxit az agyaghoz hasonló (vörös, szürke, fehér, tarka színű) kőzet, amely trópusi éghajlati körülmények között nagy meleg, sok csapadék, magmás kőzetek mállásával keletkezik. A hazai bauxitok a mainál jóval melegebb éghajlat hatására a mészkő és a dolomit oldódásából visszamaradt agyag, a "terra rossa" termékei.

A mészkő - dolomit, márvány jellemzői

A dolomit sokféle színű, tompa fényű, tömött vagy repedezett kőzet, amely meleg tengerekben erősen sós tengervízből kicsapódott karbonát. A mészkő különböző színű fehér, barna, vörös, sőt fekete, tömött vagy likacsos szerkezetű. Színét a keletkezéskor hozzátársult szennyezőanyagoktól kapja. Szerves mészkő, ha elhalt tengeri állatok mészvázából keletkezett; szervetlen, ha a tengeri eredetű vagy édesvízben oldott állapotban lévő mészből csapódott ki. Különbséget teszünk édesvízi és tengeri eredetű mészkő között. A márvány nagy nyomás és hő alatt átkristályosodott szemcsés mészkő.

A kőolaj, földgáz, szénféleségek, sófélék keletkezése

A kőolaj és földgáz a sekély tengerekben a Nap hatására nagy tömegben élő egysejtű állatok és növények (planktonok) maradványaiból, az oxigéntől elzárt keletkezési hely üledékeinek likacsaiban rothadás utján keletkezett.

Az egykori tengerparti láperdők elpusztult és iszapréteggel letakart növényeiből tőzeg keletkezik. Ha a tőzeg a földkéreg mozgása folytán mélyebbre, nagy nyomás alá kerül, fás szerkezetű lignitté, majd az idő múlásával barnaszénné, a nyomás egyidejű növekedésével feketeszénné vagy antracittá alakul. Egy méter vastag szénréteg általában 3-50 m vastag növényi rétegből préselődött össze.

A tengerek vize literenként 35-50 grammnyi, hétféle sót tartalmaz, melyből a natrium-clorid 90 %. A nyílt tengerekkel kapcsolatot alig tartó zárt tengeröblökben száraz, meleg klíma hatására elpárolgó tengervízből előbb a gipsz, majd kősó csapódik ki és halmozódik fel. Ha az öböl végleg elszakad a tengertől, akkor a kősó fölött a kálisó rakódik le.

A Föld felszínét formáló, alkotó erők

Földünk felszínét közvetlenül vagy közvetve a külső és belső erők alakítják, formálják, változtatják. Belső erők: a Föld belső melege, a gravitáció, tengelyforgás. Külső erők: a Nap melege, a víz, szél, tenger, jég, növények, állatok és az emberi tevékenység együttes hatása.

A Föld felszínét formáló erők között első helyen a víz szerepel. A tenger hullámai pusztítják, formálják a meredek partokat, a lapos partokon törmeléket raknak le. A folyóvíz a nedves és időnként száraz éghajlatú területeken a kőzetek anyagától, a növényzettől függően tömegével, sebességével és a magával hozott törmelékkel pusztítja a felszínt (erózió), viszont máshol lerakják a törmeléket, mélyedéseket feltölt. Hegyvidéken medrét mélyre, V-alakura vájja; a síkságra kiérve hordalékkúpot épít (Visegrádi szoros és pesti síkság). Kis esésű területeken kanyargásával szélesíti völgyét (régen a Tisza), lapos területen pedig zátonyokat épít (Duna-delta Romániában). Az esővíz hatására a mészkő oldódik és különböző felszínformákat (karsztjelenségek) hoz létre.

A levegő vízszintes áramlása a szél; erősségétől függően pusztítja a kőzeteket és az emberi alkotásokat (szélerózió). A széltől felkorbácsolt vizek (tenger, tó) a partokat, kikötőket rongálják; a növényzetnélküli felszínt (homok, lösz) elhordja, dűnéket épít, száraz időszakban a termőföldet hordja el (talajerózió). A viharos erejű szelek katasztrófákat okoznak (épületkárok, hajók).

A Kiskunságban és Nyírségben a növényzettel meg nem kötött homokkal - futóhomok - további termőterületeket borít be, növényzeteket pusztít el.

A magas hegységekben 6-8 hónapon át lehulló hó nyomás hatására összepréselődik (firnjég), majd a gravitáció hatására a lejtőn megindul, csúszik lefelé (gleccserjég). A gleccserbe fagyott kődarabok a puhább kőzeteket csiszolják, pusztítják, V-alakú völgyet hoznak létre. A gleccser oldalán és végén halmozódik fel az oldal és végmoréna. A koptatott kő-kavics görgeteget a gleccserből kilépő folyó kavicsmezőkben, teraszokban teríti el.

A karsztjelenségek

A mészkő a víz hatására nem mállik, hanem oldódik. A mészkőből felépített vidékre hulló csapadékvíz annál több meszet old fel, minél több széndioxidot tartalmaz. A víz oldóképességénél fogva a mészkő repedéseit tág járatokká bővítve elfolyik. Rajta a növényzet gyér, ezért a termőtalaj könnyen lepusztul. A csupasz, növényzet nélküli mészkő vagy dolomit kőzetből álló lejtőket, vagy sík területeket nevezzük karszt mezőnek; ha a szél tovább formálja, csipkézi, karr mezővé válik, pl. Aggtelek környéke.

A mészkő a víz hatására oldódik és a repedésekben eltűnő víz magával viszi az oldatot. A kioldott mészkő helyén idővel a felszínen kerekded berogyások (dolinák) keletkeznek (Bükk, Aggtelek környéke, Abaliget stb.). E dolinák a felszínre vezető repedések kitágításával tölcsérszerű mélyedésekké, víznyelőkké alakulnak, amelyeken át a mészkőben áramló vizek barlangokat alakítanak ki (Abaliget, Aggtelek). A barlangokban a mennyezetről kicsapódó mészoldat cseppkövekké alakul.

A zsomboly a víznyelők földrajzi neve; a dolina magyar megfelelő szava a töbör.

A felszínre jutó csapadék (eső, hólé) beszivárog a talajba és ott a talajvízzáró (agyag) réteg lejtése szerint áramlik. Ahol felszínre kerül, ott forrás fakad. Ezt talajvízforrásnak nevezzük. Ha a csapadékvíz két víztartó réteg közé jut és onnan kerül a felszínre, rétegforrásnak nevezzük. Ha a rétegvíz természetes úton nem kerülhet a felszínre, mert mélybe süllyedt, akkor fúrások utján hozhatjuk felszínre, melyeket artézi kutaknak nevezünk (pl. az Alföld sok ezernyi artézi kútja).

Franciaországban Artois-ban fúrták az elsőt, innen kapta nevét. A karsztforrás, a mészkőben leszivárgott víz felszínre kerülése.

Barlangok általában mészkő vagy dolomit hegységekben keletkeznek a karsztjelenségeknél ismert módon. A víz kioldja a meszet és a repedéseket a magával hozott keményebb törmelékkel - pl. kvarckavics - tágítja, így barlang keletkezik. Más kőzetben ritkán találunk barlangot, ezek a magma kihűlése folytán alakulhatnak ki. A Csurgólyuk a Mátrában valójában nem barlang, hanem tektonikus földmozgás által keletkezett kőzettáblák közötti, járható rések.

Turistafelszerelés nélkül, utcai ruhában is látogathatók: Aggteleki, Pálvölgyi, Abaligeti-, Lillafüredi István- és Forrás, Szeleta-barlangok.

Minden barlang védelem alatt áll és a látogatható barlangok is csak szakképzett vezetővel, engedéllyel látogathatók: Mátyáshegyi, Szemlőhegyi (Budapest), Vass Imre - és Szabadság-barlangok Jósvafőnél.

A gyalogos minősítésben az Aggteleki hosszú túra és a Pálvölgyi-barlang, továbbá minden 3 órás időtartamú kötélbiztosítást igénylő barlangi út minősíthető az arany és érdemes minősítés egyéb úton végzett túrájaként.

A vegyi üledék bauxitot, alumíniumot és vasat, a barnakő pedig mangánt tartalmaz. Bauxit a Dunántúli Középhegység számos helyén, mangán Úrkút, Eplény környékén található. Színesfémek közül a Mátrában Gyöngyösoroszi környékén ón, ólom, cink, Recsken réz és vele együtt kevés ezüst, vas, Rudabánya környékén, üledékben urántartalmú érc-telep a Mecsekben található. Gipsz Rudabánya környékén, kaolin, porcelánföld Mád-Hollóháza, Sárospatak környékén fordul elő. Az üveggyártás alapanyagát a kvarcithomokot Székesfehérvár mellett, a Zempléni hegyekben, a szigetelő anyagot, a perlitet ugyancsak a Zempléni hegyekben bányásszák.

Szénfajták: Kőszén a Mecsekben, Komlón, barnaszén Dorog, Tata környékén; lignit a Nógrádi-Borsodi medencében; tőzeg a Kisalföldön, a Hangságban, olaj Zala, Szeged környékén; földgáz Zala-Szeged, Hajdúszoboszló környékén fordul elő.

Bazalt: Badacsony és környéke; Haláp, Szentgyörgy-hegy, Szigliget, Tóti-Hegyesd, Csobánc, Ság, Somló, Karancs, Nógrádi várhegy,

Andezit: Dobogókő és környéke (Szt. László hegy, Esztergom-Visegrádi hegység többi hegye), Börzsöny, Cserhát, Mátra,

Riolit: Zempléni hegység zöme, Tokaji hegy,

Trachidolerit: Középső Mecsek,

Fonolit: Középső Mecsek (Kisújbánya, Márévár környéke).

Kialudt vulkánok a Balaton környékén (Badacsony, Szentgyörgy-hegy stb. ), Dobogókő környéke, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni hegység, Tokaji várhegy.

Széndioxidos hideg források: Balatonfüred (2) Tar-Pásztó környéki, parádi csevicék. Egykori melegvizes gejzírekben lerakódott kúpok Tihanyban (kb. 100 db) pl. Aranyház, Csúcshegy, a Mátrában Asztagkő és környéke.

A "szintezési ősjegy" fogalma, helye

A múlt század végén (1880-90) végrehajtott katonai térképezés magassági kiindulópontja Fiuméban az Adria tengerszintje volt (gróf Szapáry kormányzóról elnevezett mólón). E "0" pont alapján trigonometriai úton - hegycsúcsról - hegycsúcsra - hazánkban Nadap (Fejér megye) község határában állították fel a szintezési alappontot, ezért nevezik ősjegynek. Azért itt, mert a Velencei hegység, mint a geológiai ókori Variskusi kristályos őshegység felszínen lévő rögje, a későbbi korok üledékei között viszonylag szilárdan áll; földrengés és kéregmozgás nem okoz elmozdulást. Jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítjuk a magasságokat. Eltérés az Adriai és Balti tenger között 68 cm.



Felhasznált irodalom:


A túravezetés általános ismeretei
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja

  Magyar Természetbarát Szövetség honlapja