Pokolné Südi Eszter:

IX. FÖLDTÖRTÉNET - GEOLÓGIA

FÖLDTÖRTÉNET

Földtörténetrõl általában

A terepen, a természetben járó turistát nemcsak a sport, szórakozás, kikapcsolódás viszi ki a szabadba, hanem túra közben érdeklik az érintett látnivalók, természeti vagy emberi alkotások.

Sokszor úti célunk, vagy érintõpontunk egy-egy mûemlék, várrom, kastély, kolostor, csatatér (Muhi, Mohács, Isaszegi emlékmû, Pusztaszer, Pákozd).

Természetesnek vesszük, hogy körüljárjuk, megcsodáljuk, lefényképezzük a látnivalót és ugyanakkor a túravezetõtõl elvárjuk, hogy ismertesse annak keletkezési körülményeit: mikor, miért, milyen stílusban építették, kik lakták, milyen események fûzõdnek hozzá, milyen körülmények közt vált rommá, mi a kulturális, történelmi, esztétikai értéke stb. Mindezeket az útikalauzokból szépen kiolvashatjuk és a megfelelõ történelmi korba beállítjuk.

Vajon ugyanilyen érdeklõdéssel szemléljük-e a terepet is, amelyen túrázunk? Ugyanúgy kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként keletkezett egy hegy, medence, szikla, barlang, kõzet vagy egyéb természeti különlegesség, érdekesség?

Az útikalauzok - amelyekbõl felkészül a túravezetõ egy-egy túrára - már megközelítõleg sem adnak ilyen közérthetõ magyarázatot arról a tájról, amelyen járunk. Jó ha utalások vannak arra, hogy milyen geológiai korban, milyen kõzetbõl keletkezett, eleve feltételezve, hogy az olvasó bizonyára tájékozott a földtörténetben, kõzettanban, morfológiában (felszínalakzat).

Egy átlag természetjárótól, aki sportból járja a természetet nem kívánhatjuk meg, hogy mindezeket ismerje, viszont egy túravezetõnek illik a feltett kérdésekre válaszolni. Persze kitérhet a válaszadás alól azzal, hogy nem szakmája a geológia, de ez már tekintélye rovására mehet.

Tény, hogy sokkal több figyelmet érdemel egy természetjáró számára maga a természet, amelyben túrázik, mint bármi más, emberi alkotás, hiszen úton, útfélen találkozunk hegyekkel, dombokkal, halmokkal, mocsarakkal, szakadékkal, barlangokkal, belebotlik kõzetekbe, melyek fel kell, hogy keltsék érdeklõdését.

Egy igazi természetjárót a természet szeretete visz ki a szabadba és ha igaz az a latin mondás, hogy "ignoti nulla cupido", vagyis hogy amit nem ismerek, azután nem vágyódom, akkor meg kell ismernünk a természet létrejöttét, múltját, összetevõit, hasznát, értékeit stb.

Gyakran látogatunk túra közben múzeumokat, ahol ismét találkozunk földtörténeti, geológiai tablókkal, õsemberi szerszámokkal, felkeresünk barlangokat, (Istállóskõ, Szeleta, Subalyuk, Abaliget, Aggtelek), ahol ugyancsak a túravezetõtõl várják a magyarázatot, hogy mikor keletkezett, hogyan jött létre, és honnan tudjuk olyan pontosan 10,000-100,000 évre visszamenõleg meghatározni a leleteket.

Napjainkban fontossá vált a természet- és környezetvédelem, amiben a természetjáróknak illik élenjárni: megmagyarázni, hogy mit, miért védünk, jelenteni illetékeseknek vagy felelõsségre vonni azokat, akik a természet szépségeit, különlegességeit semmibe veszik. Ahhoz pedig, hogy felvilágosításunk, érvelésünk meggyõzõ legyen, az átlagosnál jobban kell ismernünk a természeti értékeket. Mindezek szükségessé teszik, hogy túravezetõink lelkiismeretesen felkészüljenek földtörténeti, geológiai, kõzettani ismeretekbõl is.

Ehhez kíván szerény segédeszköz lenni e rövid ismertetés, hozzátéve, hogy igényesebb csoportok részére egyéb segédletekre is szüksége lehet a túravezetõnek a túrára való felkészüléskor. A legfontosabbnak az alábbiakat ajánlom:

Mindenekelõtt ezüstjelvényes túravezetõknek a minden közkönyvtárban bizonyára megtalálható Magyarország Természeti Földrajza (dr. Bulla Béla, Tankönyvkiadó, Bp. 1963) címû munkát, amelyben úgyszólván a legkisebb tájig lebontva, metszetekkel, tömbszelvényekkel, fényképekkel illusztrálva teljes képet kaphatunk az illetõ táj földtörténetérõl, felszínérõl, kõzeteirõl, stb.

Másik népszerû tudományos munka: Boschke: Hat nap alatt? c. könyv, amely a földtörténeti idõmérési módszerekrõl ír. (Bp. Táncsics Kiadó 1968. )

Ugyancsak hasznos, de már igényesebb munka Juhász Árpádtól Forradalom a földtudományban (A Föld dinamikája) TIT Természettudományi Stúdió konferenciájának elõadásanyaga.

A földtörténeti korok meghatározása

Mindenekelõtt nem árt, ha elmondjuk túratársainknak, hogy milyen módszerrel határozzák meg a földtörténeti korokat, illetõleg az e korban keletkezett kõzeteket. A sokféle tudományos meghatározási módszer közt a legismertebb az izotóp óra.

Csaknem minden anyagban - akár élõ, akár élettelen - elõfordul sugárzó, bomló, azaz radioaktív anyag. Az õskõzetekben rejlõ uránérc 235 atomsúlyú izotópja (a hidrogén atomsúlyát 1-nek véve) valamilyen "betegség"' folytán elhal, elbomlik és ennek eredményeként új elemek (pl. ólom) jönnek létre. E radioaktív bomlást semmiféle természeti erõ sem akadályozhatja meg. (Több millió fokos hõ, mínusz 241 fokos hideg vagy több millió atmoszféra nyomás.) Az Urán 235-ös izotóp 710 millió év alatt felére csökken. Ezzel meghatározhatjuk az õskõzetek és Holdról lehozott kõzetek korát, mely megegyezik a Föld keletkezésének korával, azaz 4600 millió évvel.

Persze nemcsak uránórával mérhetjük, hanem más radioaktív (pld. tórium) anyaggal a fiatalabb geológiai korokban keletkezett kõzetek korát (pl. a berillium 2,700,000 év alatt felére csökken).

Egy másik, közismertebb mérési mód a Carbon^l4-es mérés, amellyel most már közel 100,000 évig visszamenõleg pontosan mérhetjük a jégkori rétegekben, barlangokban talált szerves maradványok (faszén, csont) keletkezési idejét. A C¹⁴-es izotópok bomlás közben béta sugarakat bocsátanak ki. Egy gramm a C¹⁴-bõl 5560 év alatt felére csökken, 11120 év alatt pedig negyedére.

A C¹⁴ a légkörben, 30 km magasságban a világûrbõl jövõ kozmikus sugárzás hatására jön létre. Ezt a levegõbõl és táplálékon keresztül magukba veszik az élõlények (növényzet, állat, sõt cseppkövek is) és az izotópok elbomlása utáni maradványos mennyiségébõl kiszámíthatjuk, hogy mikor keletkezett az illetõ szerves anyag. A Balatonban, a legalsó rétegben talált, elszenesedett növényi maradványok C¹⁴ mennyisége alapján tudjuk, hogy kb. 20,500 éve jött létre a tó. Ugyanígy határozták meg a dunaföldvári mammut borjút elejtõ õsvadászok korát is (11,110 éve), a pilisi õsembert (50,000 éve) a ságvári (Balaton közeli) õsvadász telephelyet 17,700 és 18,900 éves), ugyanúgy az érdi (70,000 év), az istállóskõi (36,000 és 30,000 éves), a szeletai (41,700 és 32,580 éves), a bodrogkeresztúri (28,700 éves) és végül a vértesszõllõsi õsember (Sámuel) korát. Ez utóbbi három egyetem (a hollandiai Groningen, az NSZK-beli Heidelberg, a svédországi Uppsala) átlagértékeit számítva 250-350 ezer éves.

Miként jöttek létre a hegyek

Ugyancsak gyakran felmerülõ kérdés túra közben, hogy miként jöttek létre a hegyek, vulkánok, gyûrõdések, vetõdések? Erre vonatkozólag beszélnünk kell a kontinensek vándorlásáról és a lemeztektonikáról.

Földünk 4,6 milliárd évvel ezelõtti megszilárdulásakor keletkezett õskontinens (amelyet Suess Gondwana-nak, Wegener pedig a görög Földistennõrõl, Gea-ról Pangea-nak nevezett) különbözõ kontinensekké darabolódott a geológiai középkorban (mezozoikumban) kb. 70 millió évvel ezelõtt. E kontinensek elmozdulása, vándorlása ma is élõ folyamat. A mérések szerint pl. Anglia valamikor jóval délebbre, az Egyenlítõ körül feküdt, onnan vándorolt É-felé és most is évenként 3 cm-es sebességgel arra tart. Ausztrália szinte körbejárta a Déli Sark környékét; most évenként 4 cm-t halad Kelet, azaz Dél-Amerika felé.

India a mágneses mérések szerint 200 millió évvel ezelõtt a Déli Sark közelében feküdt, 70 millió éve az Egyenlítõ alatt és onnan közelített Ázsia felé, miközben kipréselte a köztük lévõ területbõl az Eurázsiai Hegyrendszert. (Himalája stb.). Afrika pedig közeledik ismét Európa felé.

Wegener osztrák tudós kontinens mozgási, vándorlási elméletét - milyen ok idézi elõ ezt a jelenséget - a legújabb tudományos kutatások eredményeivel magyarázhatjuk. Ez pedig a lemez-tektonika.

A gravitációs és egyéb mérések szerint a Föld szilárd kérge különbözõ helyeken eltérõ, ezért a Föld belsõ melegének kisugárzása (geotermikus gradiens) területenként változó. Az óceánok aljzatánál a Föld kérge átlag 5 km vastag (Pécsnél 28, Sopronnál 19 km.) alatta képlékeny magmaövezet helyezkedik el.

Az Atlanti Óceán közepén Grönlandtól csaknem a Déli Sarkig egy kidudorodás (hátság) található, amely alulról, a Föld belsõ anyagából állandó utánpótlást kap, ezért állandóan gyarapszik, fejlõdik. A Föld belsõ melege nyomja föl a magmát a talapzatba, emiatt az tágul és rajta a vastagabb kontinensek mozogni kénytelenek.

Ez a tágulás miatti mozgás mindkét irányban hat. Az Atlanti Óceánban különbözõ szélességi és hosszúsági körökön mérve 1-2,5 cm évenként, a Csendes Óceán fenekén 2-6 cm/év, az Indiai Óceánban 1-3 cm/év.

Ez az évi átlagban 1-6 cm-es fenéktágulás az utóbbi 70 millió évben 1200-7200 km-nyi új óceáni fenékanyagot tesz ki Juhász Árpád számításai szerint.

Földünkön 7 nagyobb, (a kontinensek) és több kisebb lemez van (pl. Anglia, Grönland) a talpazaton, ezek távolodnak vagy közelednek egymástól, ill. egymáshoz. Az egymással szemben mozgó lemezek közül az egyik a másik alá bukik (mint a zajló Dunán a jégtáblák) sokszor a magma mélységig, ahol aztán beolvad abba és késõbb a Föld belsõ melegének nyomására az óceánok vékonyabb kérgét keresztül törve - nem egyszer tengeralatti vulkánossággal - szétnyomja a kérget. Ezért mozognak a kontinensek. Az egymásba ütközõ lemezek nyomják ki a lánchegyeket, okoznak gyûrõdést, vetõdést, sõt a nagy nyomás miatt átalakítják a kõzeteket (mészkõbõl márvány).

A lemez-tektonika olyan általános elmélet, amely azon túlmenõen, hogy egységes képbe foglalja a Föld felszínén végbemenõ és az utóbbi 20 millió évben lezajlott nagyméretû horizontális elmozdulásokat, még minden hipotézisnél teljesebben, tartalmasabban magyarázza a földtudományok olyan alapproblémáit, mint a földrengések és a vulkánizmus eredete, az õsmaradványok és a különbözõ korú kõzetek földrajzi eloszlása, a hegyek kialakulása, stb. (Juhász Árpád)

Magyarország hegyeinek kialakulása

A következõkben ismertetjük hazánk földtörténetét fordított kronológiai sorrendben, hogy nyomon kísérhessük idõben hegyeink, kõzeteink, ásványi kincseink kialakulását, keletkezését. Ugyanakkor a mellékelt táblázat (Juhász Árpád után leegyszerûsítve) eligazítja azokat, akik nem óhajtják geológus szemmel nézni a földtörténetet. (Azaz napjainktól visszamenõleg).

	Felszíni kristályos és gránit kibukkanás, átalakult ópaleozoikum
	Medenceüledékkel fedett kristályos és ópaleozoos vonulat
	Felszíni paleozoos hegység
	Medenceüledékkel fedett paleozoos hegység
	Felszínalatti vulkánosság
	Felszíni mezozoos hegység
	Medenceüledékkel fedett mezozoos vonulat
	Medenceüledékkel fedett kréta-fliss kristályos alapon
	Miocén vulkánosság területe
	Vulkánosság nyomai fúrásokban

A Föld kora 4600 millió év. Hazánk legrégibb kõzete 1000 millió éves (Mórágy).

Hazánk területe az eddigi ismereteink szerint nem tartozott az õsi (archaikum) korokban keletkezett területek közé. A legrégibb idõkre utaló kõzetünk (1000 millió éves) a Keleti Mecsekben található gránit a Mórágyi-Geresd - másként Baranyai-röghegység mélyén. Viszont a középkortól (mezozoikum) kezdve minden geológiai kor itt hagyta emlékét a felszínen, vagy annak közelében.

Az említett rögön kívül a legrégibb hegységünk a Soproni hegység, amely 580-520 millió évvel ezelõtti, azaz a kambrium-korból való. E hegységeknek, ill. a középkorban utánuk létrejött un. Kaledóniai (Skócia, Skandinávia) és Variscusi õshegyeknek felszínen maradt, ill. felszínre kerülõ maradványai Bulla Béla szerint Nyugat-európai stíluselemeket képviselnek a szerkezeti és domborzati képben. E gránitból, gneiszbõl, kristályos palából felépült hegyeink: Kõszegi hegység Szilur - korban, 520 -420 millió éve); Szabadbattyáni rög, Észak-borsodi Karszt alapja (devon-korban 420-375 millió éve); a Velencei hegység, Keleti Mecsek, Bükk alapja (Karbon-korban 375- 285 millió évben), a Pécs melletti Jakab hegy és a Balaton-felvidéken, Vörösberénynél található vörös homokkõ (perm - korban 285-240 millió éves), valamint a Bükk kvarcporfir kõzetei. E kornak származékai a Jakab hegy alatti, másodlagos fekvésû uránérc, valamint a már nem mûködõ ólombánya Székesfehérvár közelében.

Ezek a felszínen vannak, ill. csak egy töredékük, a többi részüket (Oszlaczky Szilárd szerint 7 hegység) a Dunántúl és Alföld mélyén éri el a fúró 1000-3500 méter mélységben.

Példaként említjük, hogy a ma kb. 300 m tszf. magasságban felszínen lévõ mórágyi gránit-rög folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m, Szekszárdon 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van.

Ezen õsi röghegyek közti üledékgyûjtõ tengerben (Thetys) rakódtak le a hegyekrõl lepusztult kõzetek, amikbõl képzõdtek a geológiai középkori hegyeink (Triászban 240-195 millió éve) a Mecsek, Villányi hegység, Bakony, Vértes, Pilis, Bükk mészkõ, dolomit kõzetei, vasérc (Rudabánya). Az említett Thetys-tenger fokozatosan elönti a süllyedõ õshegyeket a Jura (195-135 millió éve) korszakban, de még maradnak szárazulatok pl. a Mecsekben, amelynek partjain trópusi erdõk (pálma, zsurlók, páfrányok) növényzete fokozatosan tenger alá kerülnek, aminek eredménye a mecseki, komlói, nagymányoki fekete kõszén (Liász kori, egyik emelete a Jura kornak. )

A Bakonyban ekkor keletkezik a mangán (Úrkút, Eplény) és a gerecsei vörös márvány.

A geológiai középkor végén (Kréta-kor: 135-65 millió éve) kialakul a Bükk, Villányi hegység (mészkõ, márga, homokkõ). Ekkor keletkezett hazánk egyik legrégibb - részben tengeralatti vulkánokból - vulkáni kõzete, a komlói bazalt és a Pécsvárad-Szászvár közti területen található fonolit (hangkõ) és trachidolerit. A Bakonyban, Vértesben, Villányi hegységben ekkor keletkezett a bauxit meleg-nedves, meleg-száraz trópusi éghajlat alatt (Sümeg környéke, Gánt, Iszkaszentgyörgy).

Közben fokozatosan kipréselõdött az afrikai és európai lemezek, pajzsok közti üledékgyûjtõ tengerbõl az Alpok lánchegysége. Ennek következtében a nálunk is végbemenõ kéregmozgás gyûrõdéseket, vetõdéseket eredményezett, amelyek turisztikailag igen látványosak akár a Mecsekben, (Pécsváradi kõbánya, óbányai völgy) mecseknádasdi szerpentin mellett vagy Lillafürednél, Felsõtárkánynál, a Villányi-hegy kõfejtõiben, stb.

Külön látványosság a Zirc melletti Eplény kitermelt bauxit töbreiben felszínre került kréta kori karsztos felszín. A kréta kor végén nagyjából szárazulattá válik hazánk, de az Újkor (Kainozoikum) elsõ részében, az un. harmadkorban ismét tenger alá kerül egy része és megindul a mezozoikumban keletkezett hegyek lepusztulása. A tenger öblökkel, szorosokkal benyomul a hegyek közé és itt keletkeznek a barnaszéntelepek (Tatabánya, Dudar, Oroszlán, Dorog: eocén kor 65-37 millió éve) Az ekkor mûködõ andezit vulkánosság következtében kialakulnak vulkanikus hegységeink (Dunazug, Börzsöny, Cserhát,Mátra, Zempléni hg.) és ércképzõdés kezdõdik (arany, ezüst, réz, ólom, a Börzsönyben és Mátrában: Recsk, Gyöngyösoroszi).

Az oligocénben (37-25 millió éve) fõleg az ország északi részében vannak lerakódások a tengeri öblökben (Budai márga, Hárshegyi homokkõ, Kiscelli agyag).

A miocénben (25-9 millió éve) az Északi Középhegység egyes területeit tenger borítja, a tengerpart süllyedésével párhuzamosan keletkezik a barnaszén Nógrádban. Ugyancsak e korban erõs vulkáni tevékenység indul meg, andezit, dacit, riolit és ezek hamujából tufa. (Visegrádi hegyek, Börzsöny, Mátra, Zempléni vulkánok) Bizonyos ércképzõdés Telkibánya mellett utóvulkáni hatásra jönnek létre a savanyúvizek (csevicék), gyógyforrások (Parád). Ugyancsak létrejön a földgáz, olaj (Zalában, Alföldön), valamint a bentonit, perlit (Borsodban).)

A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezd szárazulattá válni hazánk egy jelentõs része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét a viszonylag sekély, 10-100 m mélységû, alig sósvizû Pannon-tenger borítja, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok, agyag- rétegek rakódnak le, amelyekben folytatódik a földgáz, olaj és széndioxid (Répcelak a Kisalföldön) képzõdése. Ekkor keletkeznek a Balaton-környéki, Kis-alföldi, Nógrádi (Karancs, Medves) bazalt-vulkánok.

A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne. Levonul a Pannon-tenger, helyette a süllyedõ medencékben (Alföld, Kisalföld, Zágrábi) kezdetben egymással kapcsolatban lévõ édes vízi tórendszerekbe rakják le törmeléküket az õsfolyók. Az Õsduna a bécsi, ill. Kis-alföldi medencébõl a Marcal-medencén át a Zágrábi-medencébe siet, majd késõbb a Móri árkon át az Alföld felé D-re, legkésõbb pedig a visegrádi szoroson keresztül kelet felé és Vác után fordul délre.

A geológiai negyedkort két szakaszra osztjuk, 2,5 millió évtõl visszamenõleg napjainkig. Turisztikai szempontból részletesebben kell foglalkoznunk pleisztocénnal (jégkor). Nemcsak azért, mert a jelenkor (holocén) az eddig tárgyalt korokhoz képest igen rövid (10-15000 év), hanem mert hazánk felszínét (40000 km²) ez formálta olyanná, amilyen. Hazánk 68 %-a síkság, 14 %-a 400 m alatti dombság, 15 %-a alacsonyabb halomság és csak 2 %-a 400 m fölötti hegy (1800 km²). Mindenekelõtt tudnunk kell, hogy hazánk területét nem borította jég, nálunk nem volt jégkorszak, csak jégmentes (periglacialis) terület voltunk. Ennek következményeképpen magasabb hegyeinkben is hiába keresnénk olyan szép, érdekes jégkori formációkat, mint a Tátrában, vagy Alpokban (gleccser völgyek, kárfülkék, morénák, tengerszemek, vízesések stb.) A jégkor Európa északi részén több, mint 1 millió évig tartott, akkor ért véget, amikor a tõlünk északra (Tátra, volt NDK, Lengyelország, Skandinávia) fekvõ több 100, ill. ezer méter vastag jégtakaró elolvadt. (Ma Grönland területét borítja ilyen vastag jég.) Ez 10-20 ezer évvel ezelõtt következett be.

A pleisztocén földtörténeti korszak voltaképpen éghajlati okokra vezethetõ vissza, de természetesen ekkor sem szûntek meg, csak kisebb mértékûek voltak a geológiai folyamatok (kéregmozgások, süllyedések, emelkedések, kivéve a vulkánosságot), amelyek a külsõ erõkkel (víz, szél, talajmozgás, suvadás) együtt alakították ki a mai felszínt. Ekkor keletkezett a Balaton, Fertõ, Velencei tó, 20,500 évvel ezelõtt. Ekkor jelenik meg a szintéren az ember (homo primigenius, lásd C¹⁴-es eredmények).

Ugyancsak e korszaknak köszönhetjük a Balaton melletti tanúhegyeket (vulkánok) legalábbis, ami a mai formájukat illeti. T.i. a pliocénban a felszínre ömlõ láva és hamu megvédte az alatta lévõ pannon homok, agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetbõl 100-200 m vastagságban lepusztultak.

A jégkorban a rövid, hûvös nyarakat hosszú száraz telek követték és az északi jégtakarók felõl fúvó erõs, hideg szél az akkor már szárazulattá lett Alföldrõl - ahová az Õsduna, Tisza rengeteg törmeléket rakott le - kifújta a finom löszport. Fõleg a keletre nézõ dombokon 10-20, sõt Pakson 60 m vastag lösztakaró keletkezett.

A jégkort svájci eredetû elnevezések alapján 4 szakaszra osztjuk (Günz, Mindel, Riss, Würm). E négy kort elválasztó vörös-sötétbarna 1-2 méteres vályogszalagok nagyon sok helyen láthatók Baranyában, Tolnában, Fejérben téglagyárak, szurdokok, szakadékok meredek falaiban. Ezek voltaképp egykori erdei talajok, amelyek akkor keletkeztek, amikor pár ezer évig mediterrán jellegû növényzet borította a felszínt, amire az újabb jégkorban újabb löszréteg rakódott le. (Ezeket a közbensõ, meleg éghajlatra mutató korszakokat nevezzük interglaciálisnak, interstadiálisnak).

A jégkori éghajlatnak köszönhetjük a Velencei hegység bizarr formájú kõzsákjait és a Kõvágóõrsi-kõtengert. E korban alakult ki a mai térszint is, mert a medencék tovább süllyedtek (a Kisalföld 200-250 m-t, az Alföld déli része 250-450
m-t, a Sárrétek mintegy 1000 m-t). E süllyedések eredményezték az Alföld felé igen szép panorámát nyújtó érdi, dunaújvárosi, dunaföldvári, paksi szekszárdi, bátai, dunaszekcsõi meredek löszfalakat a Duna fölött.

A hegyek pedig emelkedtek (Dunántúli Középhegység 200-250 m-t, Mátra, Bükk 300 m-t, Szabadsághegy 400 m-t.) Ez a folyamat ma is tart; a jégkor vége (Würm korszak) óta középhegyeink 20-30 m-t emelkedtek. Bendefy László számításai szerint az utóbbi évszázadban a Bakony 22 cm-t emelkedett, az Alföld 16 cm-t süllyedt.

A pleisztocén korban, a hûvös éghajlat ellenére gazdag volt hazánk állatvilága. A löszrétegekben, barlangokban talált csontmaradványok szerint ekkor élt a mammut, rénszarvas (ságvári, érdi vadásztanyák) gyapjas orrszarvú, barlangi medve, vadló, õstulok, bölény, farkas, oroszlán, zerge, sarki róka, ürge, hófajd, lemming (kisebb rágcsáló) stb. A jégkor növényvilágának rezervátumai a Keleméri mohos tavak (Putnok fölött) és a Nyirbátori Bátor liget.

A holocénnak nevezett jelenkorban (10,000-15,000 éve) nemcsak a természet belsõ és külsõ erõi formálták a felszínt, hanem a lassan gyarapodó ember is tevékeny részt vett ki ebbõl. Az igaz, hogy a holocén kéregmozgások révén alakult ki a mai folyóhálózat, de már az õsi mocsárvilágot az ember számolta fel, irtotta az erdõket, szabályozta a folyókat, hatalmas földvárakat épített (Jakab-hegy, Tihany, Dorombosi-földvár Tamási mellett), vagy talán hazánk legépebb állapotában megmaradt - látványos környezetben - a kevésbé ismert lengyeli földvár, (Lengyel és Kurd közt) vagy a regölyi földvár, a Kapos-Koppány összefolyásánál. Hazánk területének túlnyomó részén kevés õsállapotában fennmaradt terület van, mert az utóbbi 1-2 ezer, sõt száz év alatt "kultúr tájjá" alakította az ember. Az Alföldön a turjánok, Solt és Kecskemét között a bugaci õsborókás, a futóhomok területek mellett a tanyavilág és Hortobágy változatos képe megannyi érdekesség a természetjáró számára a sok holt Duna, Tisza maradványok vizei, erdei (Tõserdõ Kecskemétnél, Gemenc Szekszárdnál, Szalki-sziget Dunaújvárosnál stb.) mellett.

A dombvidéken, löszös területeken, fõleg a szõlõmûvelés alá vont területeken pedig a számtalan löszmélyút, ebbõl keletkezett szakadékok, (Szekszárd környékén nem egy, kicsiben a Békás szorosra emlékeztet) löszcirkuszok, löszakna, löszkút, löszorgona, löszpiramis, lösztorony, eróziós vagy korróziós (talajlekopás folytán) löszvölgyek, löszbarlangok megannyi filmre kívánkozó turisztikai érdekesség, látványosság, amely változatossá teszi a természetben felüdülést keresõ természetjáró útját.

Hegyeinkben pedig a szerpentin utak (Bükkben, Mátrában, Mecsekben, Bakonyban) az ember okozta sebek, (kõbányák, útbevágások, szén, bauxit, vasbányák meddõhányói), mind emberi, jelenkori képzõdmények (antropogén jelenségek), ugyanígy a Mátra nyíltszínû lignitbányáinak elhagyott gödrei, tavai is, amelyeket a túra folyamán felkeres, érint a természetjáró.

Ide sorolhatjuk a szépen szaporodó mesterséges, duzzasztott tavainkat, (Pécsi-tó, Dombay-tó) Pécsvárad közelében (Abaligeti, Orfûi-tavak Baranyában, Rakacai víztároló Borsodban), halastavainkat stb., melyeket túráink során érintünk, ott megpihenünk, tábort verünk, szórakozunk.

A Föld gömbhéjas szerkezete

A mai elképzelések és tudományos mérések szerint Földünk gömbhéjas szerkezetû: belsejében (centroszféra) a nagy nyomás folytán magas hõmérsékletû, anyagában tömörebb és rugalmasabb mag van, mint az acél, amelyet a maghéj, majd földköpeny vesz körül. A legkülsõbb héj maga a szilárd kéreg (litoszféra), amely fölött a víz (hidroszféra), illetve a levegõ (atmoszféra) öve helyezkedik el. Ez utóbbi három (kéreg, víz, levegõ) az élet hordozója (bioszféra).

A Föld gömbhéjas szerkezetû kialakulása a kezdetben izzó, cseppfolyós állapotú Föld fokozatos lehûlésével és nehézségi erõvel (gravitáció) magyarázható. A cseppfolyós, még izzó Föld a hõ kisugárzásával annyira lehûlt, hogy felszínen már szilárd kéreg keletkezhetett, alatta pedig, a mindig nagyobb fajsúlyú anyagok övezetek szerint rendezõdtek. A Földet körülvevõ gázburok (õsatmoszféra) lehûlésével csapódott ki a víz, majd a levegõ, mint gáznemû anyag a legkülsõ övben. A szilárd kéreg nem mindenütt egyforma vastagságú. A kisebb sûrûségû (2,7 g/cm³) külsõ kõzetöv alatt különbözõ mélységben helyezkedik el a nagyobb sûrûségû (3 g/cm³) réteg. Az átlagosan 25-30 km vastag kéregbõl az óceánok alatt hiányzik a felsõ réteg, itt kb. 5 km vastag a kéreg (pl. Pécsnél 28, Sopronnál 19 km vastag).

A bányák és mélyfúrások, valamint a vulkánok mûködésének tanúsága szerint a Föld belsejében hõ van, amelyet a Naphoz hasonlóan, részben a radioaktív anyagok bomlása okoz. E belsõ hõ kb. 10 km mélységig átlagosan 33 méterenként 1 ^oC-szal növekszik, de elõfordul 5 m-es és 150 m-es érték is (geotermikus gradiens), majd beljebb már sokkal kisebb mértékben.

A felszíni változásokat a belsõ hõ hatásával magyarázzuk: vulkánosság, kéregmozgás, hegységképzõdés, földrengések, gejzírek stb. A Föld anyagának gömbhéjas elrendezését, nemkülönben a Földön elhelyezkedõ tengerek és légburok Földhöz tartozását a nehézségi erõvel (gravitáció) magyarázzuk. Ennek hatására a Föld belsejében a nagyobb sûrûségû, a nehezebb fajsúlyú anyagok helyezkednek el és ettõl kifelé a mindig könnyebbek, legvégül a víz és a levegõ.

Õsmasszívum, röghegység, lánchegység

A Föld legõsibb, legmerevebb, legkorábban kialakult kéregdarabjait, melyek a késõbb lepusztult õshegységek ma is felszínen lévõ, a mai kontinensek központi tömegét alkotó darabjai, õsmasszívumnak nevezzük. Európa északi részén van a Skandináv õsmasszívum, amely az afrikai - Szahara - masszívum nyomásával a kettõjük között lerakódott üledékekbõl létrehozta a mai Alpokat. Mélységi kristályos kõzetekbõl és kristályos palákból épültek fel.

A már kialakult és keményre összepréselt lánchegységek maradványai, tönkjei (a további újabb hegyképzõdéskor) már nem gyûrõdtek, hanem kiemelkedtek a környezetbõl, a keménység miatt összetöredeztek, és egyes részeik letöredezése, lesüllyedése folytán medencék keletkeztek. A röghegységek az idõsebb, korábban kialakult lánchegységek pusztulásával, földarabolásával keletkeztek.

A lánchegységek három szakaszban alakultak ki:

1. A kéreg hosszú sávban megsüllyedt. A kialakult üledékgyûjtõ medencét tenger öntötte el. Ebben a lassan süllyedõ medencében sok millió éven át több ezer méter vastag üledék halmozódott fel.
2. A süllyedõ üledék megcsúszott és meggyûrõdött. Legmélyebbre kerülõ része a nagy nyomás és magas hõmérséklet hatására kristályos kõzetté, gyakran a földköpeny magmaanyagával keveredve gránittá alakult át.
3. A meggyûrt üledék néhány millió év alatt a tenger szintje fölé emelkedett. Közben a széleken megcsúszott, torlódott, meggyûrõdött. A keletkezõ törések mentén vulkánok törtek ki.

A mai lánchegységek a Föld legfiatalabb hegységei.

Vetõdések, földrengések, vulkánok

A földkéregnek a nagy erõk hatására a törésvonalak mentén létrejött elmozdulása (egyes részeinek emelkedése vagy süllyedése) folytán létrejött felszínváltozást vetõdésnek nevezzük. A vetõdés folyamán lépcsõs vetõdések (pl. a szekszárdi dombvidék keleti peremén) vagy röghegyek (Gellérthegy), árkok (Móri árok) és medencék (Nógrádi medence) jöhetnek létre.

A földrengés jelenségei, a földkéreg mozgásának kísérõi. A földkéreg egyes darabjainak elmozdulása - bármily lassan is megy az végbe - feszültséget okoz a felszínen, és az elmozdulás helyérõl rengések keletkeznek a Föld mélyén és felszínén. Így földrengések jöhetnek létre a Föld tektonikus szerkezeti feszültségébõl, a hegyképzõdés folytán (a rengések kb. 90 %-a). Ugyancsak rengéseket okoz a vulkáni kitörés is, 30-50 km hatókörben (a rengések 7 % -a). A tengeralatti rengések nagy víztömegeket képesek mozgásba hozni. Ritkábban fordul elõ a felszín alatti rétegek, barlangok beszakadás következtében beállott földrengés. A földrengések mérésére több módszer ismeretes. A földrengéseket a Richter-féle skála alapján 12 fokozatra osztják. E fokozatokat a földrengés okozta károk alapján határozzák meg. Az I. fokozatot csak mûszerrel (szeizmográf) érzékelik, a VI. fokozatot már mindenki érzékeli (nehéz bútorok elmozdulnak helyükrõl), a X. fokozatnál az épületek zöme súlyos károkat szenved, összeomlik, földcsuszamlás és földrepedés keletkezik (Skopje, Agadir, Peking). A XI. fokozatnál minden kõépület összeomlik, a XII. fokozatnál minden emberi létesítmény megsemmisül.

Az ásvány, a kõzet és az érc

1. Ásványnak a földkéreg egynemû homogén szilárd alkotórészét nevezzük. Egynemû az anyag, ha minden részecskéje ugyanazokból az elemekbõl áll, s ha ezek minden részecske felépítésében egyenlõ arányban vesznek részt. Az ásványok általában szilárd halmazállapotú testek, egyetlen cseppfolyós ásvány a higany. Az ásvány mindig a földkéreg természetes eredetû része, tehát ipari termékeket (mûkõ, salak) nem sorolunk az ásványok közé. Az ásványok a szilárd földkéregben vagy annak felszínén, természetes folyamatok révén keletkeztek.
2. Azt az ásványt, ásványcsoportot, kõzetet alkotó ásványt, amelybõl valamely fémet gyakorlatilag érdemes kinyerni, ércnek, az ércásványok telepét, lelõhelyét pedig érctelepnek nevezzük.
3. A kõzetek a földkéreg nagyobb, azonos képzõdésû földtani egységei. Ezek anyaga nem egynemû, nem fejezhetõ ki az elõfordulás egész tömegére vonatkozóan egy kémiai képlettel. A kõzeteket olykor egyféle, legtöbbször azonban sokféle ásvány különbözõ nagyságú, egyenletes vagy egyenlõtlen méretû és alakú szemcséi építik fel. Kémiai összetételük bizonyos jellemzõ határértékek között ingadozik, de nem annyira állandó, hogy egyszerû képlettel tudnók kifejezni. A kõzet a földkéreg jelentõs méretû, egységesen jellemezhetõ, összefüggõ tömegét építi fel. Vannak olyan kõzetek, amelyek szemünk láttára a Föld felszínén képzõdnek, a legtöbb azonban a Föld múltjában, egy-egy földtörténeti idõszakon belül keletkezett.

Az õsmasszívumok területén - vastagságuk és szilárdságuk miatt - törések ritkán keletkeznek, tehát itt ritka a vulkánosság (pl. Skandináv õsmasszívumok területén), viszont a masszívumok szélén, fõleg a lánchegységek, tengeri és szárazföldi árkok (Japán) mentén helyezkednek el a ma is mûködõ vulkánok. Európában csak a Földközi tenger környékén Olaszországban (Vezúv, Etna, Stromboli) Görögországban és Izlandon (Hekla) vannak ma is mûködõ vulkánok.

A kéregmozgások következtében a Föld szilárd kérgében repedések keletkezhetnek és az olvadt magma, a gázok feszítõereje következtében a felszínre jut és megkezdõdik a vulkáni kitörés. Rendszerint földalatti morgás, morajlás elõzi meg, ezt követi a kráterbõl felszálló por-gáz-gõzfelhõ, amely jelzi a közeli lávaömlést. A láva 1000-1200 ^oC fokos meleg, folyékony kõzet, amelyet a gázok-gõzök, hõ nyomására levegõbe szórt por és kõtörmelék hullása kísér. Ha a magma kiömlésekor megnyugszik a vulkán, még igen sokáig (évezredekig) észlelhetõ a vulkáni utóhatás idõközönként fel- feltörõ melegvizek (gejzírek) vagy kénes, széndioxidos gázszivárgások (a torjai büdösbarlang Erdélyben), vagy pedig szénsavas savanyúvizek (borvíz, csevice) alakjában. A vulkánokat mûködésük sajátosságai szerint osztályozzuk.

1. MAGMÁS KÕZETEK
1. mélységi
• gránit
• diorit
• gabbró
2. vulkánikus
• andezit
• bazalt
• riolit
• dácit
3. vulkánikus törmelékes
• andezit tufa
• bazalt tufa
• riolit tufa
2. ÜLEDÉKES KÕZETEK
1. törmelékes-üledékes
• homok, homokkõ
• lösz, agyag, márga
2. vegyi-üledékes
• bauxit, mangánérc
• mészkõ, dolomit
3. szerves-üledékes
• mészkõ, kõszén
• kõolaj, guano
3. ÁTALAKULT KÕZETEK pl.
• mészkõbõl - márvány
• agyagból - pala, palából-fillit, fillitbõl-csillámpala
• gránitból - fillonit
• gránitból - homokkõbõl - gneisz

1/a., Mélységi kõzetek

Mélységi (magmatikus) kõzet a magma lassú kihûlésével kikristályosodásával jön létre, 6-10 km mélységben. Ilyenek a gránit (Mórágy, Velencei hegység gránitdiorit és diorit, amelyek kristályos szemcsés szerkezetûek. Alkotó elemeik a kvarc, a földpát, csillám, piroxén, anfiból, biotit. Gyakrabban durvaszemcsés szerkezetû, sötét színû, mert sok benne a színes elegyrész (Szarvaskõ, Eger közelében).

1/b., Vulkáni kõzetek

Vulkáni (kiömlési) kõzetek a felszínre ömlõ láva, közülük legismertebbek a bazalt és andezit; az elõbbiben a sötét elegyrészek uralkodnak, utóbbiban kevés világos is elõfordul. Bazalt fõleg a Balaton és Salgótarján környékén, andezit a Dunakanyartól a Mátráig. A riolit és dácit sûrûn folyós lávából dermedt meg (Nógrádi várhegy, Sárszentmiklósi Sár-hegy). A bazalt szürkésfekete, az andezit szürkés, vörösbarna, a riolit fehéres kõzet. A Zempléni hegység többsége riolit, de andezit is elõfordul.

1/c., Vulkáni törmelékes kõzetek

Vulkáni törmelékes kõzet a breccsia, amely a vulkáni kitöréskor levegõbe dobott és földre hullott, szögletes törmelékekbõl keletkezik. Vulkáni törmelékes kõzetek továbbá a tufák (bazalt, andezit, riolit-tufa), amelyek a vulkánok hamujából keletkeztek akár összecementálódás, akár a rájuk rakódott törmelékek nyomására megkeményedve. A vulkáni hamu (tufa) rétegeken kitûnõ talaj keletkezik, ami hazánkban a szõlõmûvelésre alkalmas (badacsonyi, mátrai, zempléni borok).

2/a. Törmelékes üledékes kõzetek

Az üledékes kõzetek, a felszín kõzeteinek pusztulásából aprózódásából, mállásából keletkeznek; mindig a felszínen és mindig külsõ erõk együttes hatására.

• Aprózódással: a kõzet egyre kisebb darabokra esik szét anélkül, hogy vegyi összetétele megváltozna; a meleg-hideg, a víz és fagyás, növényvilág, repeszti, törmelékezi a kõzetet.
• A mállás: a kõzet kémiai tulajdonságait változtatja meg. Egyes ásványok a víz felvételével átalakulnak, A kémiai hatóanyagokat tartalmazó víz (pl. szénsav) kioldja a kõzetekbõl az egyes ásványokat, a növények, baktériumok, zuzmók, mohák, gombák savas anyagok termelésével mállasztják a kõzetet.
• Az üledék gyûjtõ medence: a földfelszín bemélyedései, völgyei, melyeket a víz, a szél és jég a felaprózódott, szétmállott kõzet törmelékkel feltölt. A feltöltés oldatanyagából vegyi üledék, a törmelékbõl törmelékes üledék keletkezik. A korallok, kagylók, csigák, továbbá a növények elszenesedett maradványaiból szerves üledék keletkezik. Ilyenek pl. a homokkõ, márga, agyag, lösz.

2/b., Vegyi üledékes kõzetek

Vegyi üledékes kõzetek: mészkõ (Bakony), dolomit (Gellérthegy), cseppkövek, mangán (Úrkút), limonit (Rudabánya). Kovás üledékes a hidrokvarcit, tûzkõ, szarukõ a gejzírekbõl; hazai jelentõségû a bauxit: továbbá a sófélék, mint kõsó, gipsz és a mûtrágya alapanyag kálisók.

2/c., Szerves üledékes kõzetek

Szerves üledékes kõzetek: szerves mészkõ, tengeri vagy édesvízi állatok mészvázaiból, kagylókból, összepréselve édesvízi állatok mészvázaiból, kagylókból, összepréselve; továbbá kõszén, kõolaj, tõzeg és egyes helyeken a madarak ürülékébõl káliumfoszfát tartalmú kõzet, a guanó; egyes hazai barlangokban is található.

3. Átalakult kõzetek

Átalakult (metamorf) kõzetek keletkeznek általában a kéreg mélyebb övezeteiben a nagy nyomás - hõ és kémiai környezetváltozás hatása alatt. Ilyenek: márvány mészkõbõl, pala agyagból, csillámpala, fillit.

Kéreganyagok

Földünk szilárd kérgét alkotó anyagokat kõzetnek nevezzük, amelyek vagy az elsõdleges (primer) eruptív kõzetbõl a folyékony, képlékeny magma megmerevedésével, vagy ennek lepusztulása (üledékes), vagy átalakulása útján keletkezett (szekundér kõzetek).

A szilárd kéreg ismert tömegének mintegy 90-95 % -a elsõdleges kõzet, a metamorf kõzetek kb. 4 %, és az üledékes kõzetek 1-2 %. Az utóbbiak a felszínen vannak, ezért tûnnek természetesen többnek. E kõzetek anyagát 8 elem építi fel (oxigén, silicium, alumínium, vas, kalcium, nátrium, kálium, magnézium) összesen kb. 97 %-ban. A többi elem elenyészõen kevés ezekhez képest.

A bauxit keletkezése

Az alumínium fémet a bauxit nevû kõzetbõl állítjuk elõ. A bauxit az agyaghoz hasonló (vörös, szürke, fehér, tarka színû) kõzet, amely trópusi éghajlati körülmények között nagy meleg, sok csapadék, magmás kõzetek mállásával keletkezik. A hazai bauxitok a mainál jóval melegebb éghajlat hatására a mészkõ és a dolomit oldódásából visszamaradt agyag, a "terra rossa" termékei.

A mészkõ - dolomit, márvány jellemzõi

A dolomit sokféle színû, tompa fényû, tömött vagy repedezett kõzet, amely meleg tengerekben erõsen sós tengervízbõl kicsapódott karbonát. A mészkõ különbözõ színû fehér, barna, vörös, sõt fekete, tömött vagy likacsos szerkezetû. Színét a keletkezéskor hozzátársult szennyezõanyagoktól kapja. Szerves mészkõ, ha elhalt tengeri állatok mészvázából keletkezett; szervetlen, ha a tengeri eredetû vagy édesvízben oldott állapotban lévõ mészbõl csapódott ki. Különbséget teszünk édesvízi és tengeri eredetû mészkõ között. A márvány nagy nyomás és hõ alatt átkristályosodott szemcsés mészkõ.

A kõolaj, földgáz, szénféleségek, sófélék keletkezése

A kõolaj és földgáz a sekély tengerekben a Nap hatására nagy tömegben élõ egysejtû állatok és növények (planktonok) maradványaiból, az oxigéntõl elzárt keletkezési hely üledékeinek likacsaiban rothadás utján keletkezett.

Az egykori tengerparti láperdõk elpusztult és iszapréteggel letakart növényeibõl tõzeg keletkezik. Ha a tõzeg a földkéreg mozgása folytán mélyebbre, nagy nyomás alá kerül, fás szerkezetû lignitté, majd az idõ múlásával barnaszénné, a nyomás egyidejû növekedésével feketeszénné vagy antracittá alakul. Egy méter vastag szénréteg általában 3-50 m vastag növényi rétegbõl préselõdött össze.

A tengerek vize literenként 35-50 grammnyi, hétféle sót tartalmaz, melybõl a natrium-clorid 90 %. A nyílt tengerekkel kapcsolatot alig tartó zárt tengeröblökben száraz, meleg klíma hatására elpárolgó tengervízbõl elõbb a gipsz, majd kõsó csapódik ki és halmozódik fel. Ha az öböl végleg elszakad a tengertõl, akkor a kõsó fölött a kálisó rakódik le.

A Föld felszínét formáló, alkotó erõk

Földünk felszínét közvetlenül vagy közvetve a külsõ és belsõ erõk alakítják, formálják, változtatják. Belsõ erõk: a Föld belsõ melege, a gravitáció, tengelyforgás. Külsõ erõk: a Nap melege, a víz, szél, tenger, jég, növények, állatok és az emberi tevékenység együttes hatása.

A Föld felszínét formáló erõk között elsõ helyen a víz szerepel. A tenger hullámai pusztítják, formálják a meredek partokat, a lapos partokon törmeléket raknak le. A folyóvíz a nedves és idõnként száraz éghajlatú területeken a kõzetek anyagától, a növényzettõl függõen tömegével, sebességével és a magával hozott törmelékkel pusztítja a felszínt (erózió), viszont máshol lerakják a törmeléket, mélyedéseket feltölt. Hegyvidéken medrét mélyre, V-alakura vájja; a síkságra kiérve hordalékkúpot épít (Visegrádi szoros és pesti síkság). Kis esésû területeken kanyargásával szélesíti völgyét (régen a Tisza), lapos területen pedig zátonyokat épít (Duna-delta Romániában). Az esõvíz hatására a mészkõ oldódik és különbözõ felszínformákat (karsztjelenségek) hoz létre.

A levegõ vízszintes áramlása a szél; erõsségétõl függõen pusztítja a kõzeteket és az emberi alkotásokat (szélerózió). A széltõl felkorbácsolt vizek (tenger, tó) a partokat, kikötõket rongálják; a növényzetnélküli felszínt (homok, lösz) elhordja, dûnéket épít, száraz idõszakban a termõföldet hordja el (talajerózió). A viharos erejû szelek katasztrófákat okoznak (épületkárok, hajók).

A Kiskunságban és Nyírségben a növényzettel meg nem kötött homokkal - futóhomok - további termõterületeket borít be, növényzeteket pusztít el.

A magas hegységekben 6-8 hónapon át lehulló hó nyomás hatására összepréselõdik (firnjég), majd a gravitáció hatására a lejtõn megindul, csúszik lefelé (gleccserjég). A gleccserbe fagyott kõdarabok a puhább kõzeteket csiszolják, pusztítják, V-alakú völgyet hoznak létre. A gleccser oldalán és végén halmozódik fel az oldal és végmoréna. A koptatott kõ-kavics görgeteget a gleccserbõl kilépõ folyó kavicsmezõkben, teraszokban teríti el.

A karsztjelenségek

A mészkõ a víz hatására nem mállik, hanem oldódik. A mészkõbõl felépített vidékre hulló csapadékvíz annál több meszet old fel, minél több széndioxidot tartalmaz. A víz oldóképességénél fogva a mészkõ repedéseit tág járatokká bõvítve elfolyik. Rajta a növényzet gyér, ezért a termõtalaj könnyen lepusztul. A csupasz, növényzet nélküli mészkõ vagy dolomit kõzetbõl álló lejtõket, vagy sík területeket nevezzük karszt mezõnek; ha a szél tovább formálja, csipkézi, karr mezõvé válik, pl. Aggtelek környéke.

A mészkõ a víz hatására oldódik és a repedésekben eltûnõ víz magával viszi az oldatot. A kioldott mészkõ helyén idõvel a felszínen kerekded berogyások (dolinák) keletkeznek (Bükk, Aggtelek környéke, Abaliget stb.). E dolinák a felszínre vezetõ repedések kitágításával tölcsérszerû mélyedésekké, víznyelõkké alakulnak, amelyeken át a mészkõben áramló vizek barlangokat alakítanak ki (Abaliget, Aggtelek). A barlangokban a mennyezetrõl kicsapódó mészoldat cseppkövekké alakul.

A zsomboly a víznyelõk földrajzi neve; a dolina magyar megfelelõ szava a töbör.

A felszínre jutó csapadék (esõ, hólé) beszivárog a talajba és ott a talajvízzáró (agyag) réteg lejtése szerint áramlik. Ahol felszínre kerül, ott forrás fakad. Ezt talajvízforrásnak nevezzük. Ha a csapadékvíz két víztartó réteg közé jut és onnan kerül a felszínre, rétegforrásnak nevezzük. Ha a rétegvíz természetes úton nem kerülhet a felszínre, mert mélybe süllyedt, akkor fúrások utján hozhatjuk felszínre, melyeket artézi kutaknak nevezünk (pl. az Alföld sok ezernyi artézi kútja).

Franciaországban Artois-ban fúrták az elsõt, innen kapta nevét. A karsztforrás, a mészkõben leszivárgott víz felszínre kerülése.

Barlangok általában mészkõ vagy dolomit hegységekben keletkeznek a karsztjelenségeknél ismert módon. A víz kioldja a meszet és a repedéseket a magával hozott keményebb törmelékkel - pl. kvarckavics - tágítja, így barlang keletkezik. Más kõzetben ritkán találunk barlangot, ezek a magma kihûlése folytán alakulhatnak ki. A Csurgólyuk a Mátrában valójában nem barlang, hanem tektonikus földmozgás által keletkezett kõzettáblák közötti, járható rések.

Turistafelszerelés nélkül, utcai ruhában is látogathatók: Aggteleki, Pálvölgyi, Abaligeti-, Lillafüredi István- és Forrás, Szeleta-barlangok.

Minden barlang védelem alatt áll és a látogatható barlangok is csak szakképzett vezetõvel, engedéllyel látogathatók: Mátyáshegyi, Szemlõhegyi (Budapest), Vass Imre - és Szabadság-barlangok Jósvafõnél.

A gyalogos minõsítésben az Aggteleki hosszú túra és a Pálvölgyi-barlang, továbbá minden 3 órás idõtartamú kötélbiztosítást igénylõ barlangi út minõsíthetõ az arany és érdemes minõsítés egyéb úton végzett túrájaként.

A vegyi üledék bauxitot, alumíniumot és vasat, a barnakõ pedig mangánt tartalmaz. Bauxit a Dunántúli Középhegység számos helyén, mangán Úrkút, Eplény környékén található. Színesfémek közül a Mátrában Gyöngyösoroszi környékén ón, ólom, cink, Recsken réz és vele együtt kevés ezüst, vas, Rudabánya környékén, üledékben urántartalmú érc-telep a Mecsekben található. Gipsz Rudabánya környékén, kaolin, porcelánföld Mád-Hollóháza, Sárospatak környékén fordul elõ. Az üveggyártás alapanyagát a kvarcithomokot Székesfehérvár mellett, a Zempléni hegyekben, a szigetelõ anyagot, a perlitet ugyancsak a Zempléni hegyekben bányásszák.

Szénfajták: Kõszén a Mecsekben, Komlón, barnaszén Dorog, Tata környékén; lignit a Nógrádi-Borsodi medencében; tõzeg a Kisalföldön, a Hangságban, olaj Zala, Szeged környékén; földgáz Zala-Szeged, Hajdúszoboszló környékén fordul elõ.

Bazalt: Badacsony és környéke; Haláp, Szentgyörgy-hegy, Szigliget, Tóti-Hegyesd, Csobánc, Ság, Somló, Karancs, Nógrádi várhegy,

Andezit: Dobogókõ és környéke (Szt. László hegy, Esztergom-Visegrádi hegység többi hegye), Börzsöny, Cserhát, Mátra,

Riolit: Zempléni hegység zöme, Tokaji hegy,

Trachidolerit: Középsõ Mecsek,

Fonolit: Középsõ Mecsek (Kisújbánya, Márévár környéke).

Kialudt vulkánok a Balaton környékén (Badacsony, Szentgyörgy-hegy stb. ), Dobogókõ környéke, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni hegység, Tokaji várhegy.

Széndioxidos hideg források: Balatonfüred (2) Tar-Pásztó környéki, parádi csevicék. Egykori melegvizes gejzírekben lerakódott kúpok Tihanyban (kb. 100 db) pl. Aranyház, Csúcshegy, a Mátrában Asztagkõ és környéke.

A "szintezési õsjegy" fogalma, helye

A múlt század végén (1880-90) végrehajtott katonai térképezés magassági kiindulópontja Fiuméban az Adria tengerszintje volt (gróf Szapáry kormányzóról elnevezett mólón). E "0" pont alapján trigonometriai úton - hegycsúcsról - hegycsúcsra - hazánkban Nadap (Fejér megye) község határában állították fel a szintezési alappontot, ezért nevezik õsjegynek. Azért itt, mert a Velencei hegység, mint a geológiai ókori Variskusi kristályos õshegység felszínen lévõ rögje, a késõbbi korok üledékei között viszonylag szilárdan áll; földrengés és kéregmozgás nem okoz elmozdulást. Jelenleg a Balti-tenger szintjéhez viszonyítjuk a magasságokat. Eltérés az Adriai és Balti tenger között 68 cm.

Felhasznált irodalom:

• A túravezetés általános ismeretei. Túravezetõk könyvtára, MTSz, Budapest 1986.
• Pécsi-Sárfalvi: Magyarország földrajza. Akadémia Könyvkiadó, 1960.
• Cartographia: Világatlasz. 1996.