Háncs Péter:

II. SZAKÁGI TÚRÁZÁS

A túravezetõ és továbbképzõ elõadások során végzett felmérések bizonyítják, hogy a túravezetõk más szakági rendezvényeken még túrázóként is ritkán vesznek részt. Ugyanakkor magasabb túrázói minõsítés elérésére törekedõ túrázót, túravezetõt serkenti, kényszeríti a minõsítési szabályzat, hogy a megszokott "alap" tevékenységén kívül további egy-két szakág túráin is részt vegyen. Sajnos, még a túravezetõk is rendszeresen csak az elõírt túraszámot teljesítik, nem képezik magukat tovább és hátat fordítva a többi szakágnak visszatérnek az eredeti, alapszakágukhoz.

Szerencsére a túravezetõk 5-10 %-a az alaptevékenységen kívül további két vagy több szakágban is aktívan és rendszeresen tevékenykedik. A felmérések során az is kitûnt, hogy a gyalogos túravezetõk ritkábban kalandoznak át más szakterületre, mint pl. a vízitúrázók, sítúrázók, vagy akár a barlangos, ill. a kerékpáros túravezetõk. Talán a gyalogos túrázók közül sokan idegenkednek a "technikai" eszközöket is igénybevevõ más szaktúráktól, vagy talán a felszerelés drágasága riasztja el õket.

Ezért most a terjedelem adta lehetõségek keretében a természetjárás, a túrázás sokoldalúságára, a szakágak fontosságára szeretnénk a figyelmet felhívni.

Összefoglalva, mindenkor a legmegfelelõbb szakágban való túrázás kiválasztása. A fentiek elérése érdekében javasoljuk a túravezetõknek, hogy az alábbiak szerint, fokozatosan készüljenek fel a többi szakágban folytatandó aktív tevékenységre is.

A gyalogos túrázás a természetjárás egyik szakága. A túravezetõi tanfolyamok általában szakáganként kerülnek lebonyolításra. A tananyag minden szakágra kötelezõ általános alaptémákra és óraszámokra, és a vonatkozó szakág ismereteire tagozódik.

• Javasoljuk, hogy a saját, már rendszeresen ûzött szakágban, a megfelelõ túrázói minõsítés megszerzése után középfokú túravezetõképzõ tanfolyam elvégzését és a szakági bronzjelvényes túravezetõi minõsítés megszerzését.
• A második lépcsõben az elõirt gyakorlati idõ leteltével ajánlatos a szakág felsõfokú túravezetõi tanfolyamát is elvégezni és ezüstjelvényes túravezetõi minõsítést szerezni.
• Ezt követõen megismerkedhetünk az általunk kiválasztott és megfelelõnek talált második szakág sajátosságaival. A megfelelõ, szakági túrázói minõsítés megszerzése után érdemes itt is a középfokú túravezetõi tanfolyamot elvégezni, ahol az általános, az alaptémákat ismertetõ elõadásokat már nem szükséges még egyszer végighallgatni. Így ez a tanfolyam már lényegesen kisebb idõ- és energiaráfordítást követel.

A harmadik lépcsõben továbbképezhetjük magunkat a második szakágban, vagy a fentiek szerint egy harmadik szakág középfokú túravezetõi képzésében vehetünk részt.
 
 A szakágak kiválasztásánál a bevezetõben vázolt általános tudnivalók mellett a szakágra jellemzõ szempontokat is figyelembe kell venni. Ezeket részletesebb bontásban az alábbiakban ismertetjük.

A legelterjedtebb túrázási mód hazánkban. Ehhez kezdetben nem kell speciális felszerelés és különösebb elõképzettséget sem igényel. A túrázás gyalogosan, hátizsákkal történik. A túrázás nincs korosztályhoz kötve. Szükséges a jó tájékozódás és a térképhasználat

A felszerelés egyszerû, az évszaknak megfelelõ erõs cipõbõl, ruházatból, szél- és esõvédõ öltözetbõl, hátizsákból áll. Ezen kívül kulacs, pohár és a szokásos tisztálkodó, ill. elsõsegély felszerelés szükséges.

A felkészülés a fokozatosság elvének betartásával történik. A rövidebb gyakorló kirándulásokat közepes, majd hosszú, nehezebb túrák követhetik.

A túrák lehetnek egy-másfél vagy többnaposak, táborok, mozgótáborok, mozgótúrák. A túrák útvonala kiterjedhet egy tájegységre, hegységre, vagy egy útvonal bejárására.

A gyalogtúrázásnak különösebb veszélyei nincsenek. Elõfordulhat lábfeltörés, horzsolás, húzódás, ficam, törés, vagy rendkívüli esetben a kimerültség vagy az eltévedés.

A többnapos túrákhoz azonban már szükségesek komolyabb felszerelési tárgyak pl. sátor, hálózsák, isolier vagy felfújható derékalj, ezen kívül a meleg ételek elkészítésére alkalmas fõzõ felszerelés, edénykészlet, stb.

Hazánkban a második legnépszerûbb túrázási mód a folyók, kis folyók, vadvizek és tavak bejárása kajakkal, kenuval, evezõs csónakkal, vagy más típusú kishajóval. A túrák alkalmával az alvás rendszerint sátorban történik.

A legfontosabb a túra céljának megfelelõ csónaktípus kiválasztása, vagy a birtokunkban lévõ csónaktípusnak megfelelõ túrák szervezése. Ezeken kívül szükséges a kiegészítõ felszerelés, a javítókészlet, a táborozó, fõzõ, esõ és napvédõ ruházat beszerzése. A felszerelés mértékét, súlyát és terjedelmét befolyásolja a csónaktípus befogadóképessége is.

Legfontosabb, hogy aki vízre száll, tudjon úszni. Mindenek elõtt rövid gyakorló túrákon kell elsajátítani az evezés technikáját, a harmonikus mozgást, ill. többevezõs csónakban az evezõsök összeszokottsága is fontos szempont. Az edzéseken a fokozatosság itt is igen fontos. Ismerni kell a "Hajózási Szabályzat" ránk vonatkozó pontjait. A vízijártassági vizsga megszûnt, de nagyobb egységeknél a vezetõnek kishajóvezetõi vizsgával kell rendelkeznie.

A túrák rendszerint a csónaktárolóhely környékén bonyolódnak le, rövidebb-hosszabb távon, ill. kevesebb-több nap igénybevételével. A kisfolyók bejárása, a nyári szabadságtúrák alkalmával távolabbi vizeken hosszabb vándortúrák, táborozások kerülnek lebonyolításra. Késõbb nagyobb gyakorlat megszerzése esetén külföldi, vagy vadvízi túrákra is sor kerülhet.

A vízi túrázás veszélyeit a borulás, lapáttörés, összefutás, lék, a bõr leégése, napszúrás és rosszullét jelentik. Borulás esetén a csónakot ne hagyjuk el, egyik kézzel azt fogva úszva szedjük össze a vízben lévõ felszerelésünket. Azután így próbáljuk a közelebb lévõ partot elérni. Borulás alkalmával mindig a leghozzáértõbb, lehetõleg csónakból és csak legvégsõ esetben úszva mentsen. Gyakoroljuk az önmentést. A kis folyók és vadvizek bejárása ezen kívül számtalan veszélyt rejt magában, ezért ezekre külön fel kell készülni. Tartsuk be a víziközlekedés szabályait, a hajózás és a vízirendõrség utasításait.

Fõleg a tavak és a folyók kiszélesedései, duzzasztói fölött lévõ állóvizek, de a tengeröblök és szigetek közötti részek bejárása vitorlázással is lehetséges. A szél energiájának célszerû hasznosítása a hozzáértõknek élménydús túrázást biztosit.

Itt is fontos az adott víz sajátosságainak, a létszámnak és természetesen anyagi erõnknek megfelelõ vitorlás hajó kiválasztása és felszerelése. Ezen kívül be kell szereznünk még az utánfutó csónakot, a segédmotort, a mûszereket és az egyéb szükséges felszereléseket. Ezen kívül a kabinos, ill. a nem kabinos hajónak megfelelõ táborozási ill. alvófelszerelést, fõzõfelszerelést, nap- és esõvédõ ruházatot, stb. is biztosítani kell.

A felkészülést ennél a szakágnál matrózként kell kezdeni, s amikor elsajátítottuk a vitorlák kezelését, a kötélmunkákat, csomózást, navigálást, kormányzást, a jelzéseket és a "Hajózási Szabályzat" kötelezõ ismereteit, tehetünk majd kormányosi vizsgát, ill. megszerezhetjük a "kishajóvezetõi", ill. a "nagyhajóvezetõi" képesítést.

A vitorlástúrák általában a Balatonon, a Velencei tavon, a Fertõ-tavon, a Kiskörei-víztározón, és más tavakon vagy a külföldi tavakon és tengereken bonyolódnak le. Ezek útvonala lehet körtúra, vagy kikötõtõl-kikötõig, ill. campingig terjedhet.

A vitorlás túrázásnál is elengedhetetlenül szükséges az úszni tudás. Veszélyei a vihar, borulás, zátonyra futás, lék, kormánytörés, árboctörés, bõrleégés, rosszullét, stb. Ezért feltétlenül ismerni kell az önmentés módszereit és a segélykérés formáit. Nagyobb tavainkon már a vízirendõrség keretében helikopteres, motorcsónakos mentõszolgálat mûködik. Ezeket a szervezeteket külföldön is megtaláljuk.

Fõleg az alföldi tájak, sík vidékek, de a hegyes-dombos terepek bejárására is nagyon alkalmas a kerékpár. Így a túrázó gyorsabban, kevesebb erõkifejtéssel, nagyobb távolságra lévõ célpontokat, helységeket kereshet fel. A túrák nagysága kifejezetten a túrázók felkészültségétõl függ.

Fontos, a megfelelõ, könnyû, sebességváltós, de erõs, nagy teherbírású kerékpár kiválasztása. Szereljük fel hátsó csomagtartóval és az errõl kétoldalt lelógó "nyeregtáskával". Helyes, ha a vázra ivókulacsot és elõre nagyteljesítményû reflektort szerelünk fel. A kormányra ill. a vázra ne tegyünk csomagot és a hátunkon se legyen hátizsák, vagy oldalzsák, Gondoskodjunk esõ- és napvédõ ruházatról, javító, táborozó és fõzõfelszerelésrõl. Hosszabb túrán feltétlenül vigyünk magunkkal tartalék alkatrészeket is. Ezért helyes, ha a csoport tagjainak ugyanazon típusú kerékpárja van.

A kerékpározás ismeretét, a helyes technikát már a rövidebb gyakorló túrákon el kell sajátítani. A fizikai felkészülés során meg kell szokni a kemény ülést, a váltott terepen való le- és felfelé történõ haladást, a csomaggal terhelt kerékpár tolását, esetleg vállon való vitelét is. Ismerni kell a KRESZ és a csoportos túrázás szabályait.

A kerékpáros túrák a környékünk bejárásán kívül sík- és hegyvidéki túrázásra, tájegységek bejárására ill. többnapos mozgótúrák megtételére nyújtanak alkalmat. Más szakági túrák lebonyolításánál esetleg közlekedési eszközként is használhatjuk.

A túratervet a résztvevõk felkészültségének megfelelõen kell összeállítani. A helytelen, erõltetett túraterv túlhajtást eredményez. Ebben az esetben könnyebben fellép a kimerültség, napszúrás, rosszullét, bukás, összeütközés és ezek következtében a zuhanás, törés, stb. Készüljünk fel a géphibákra és azok javítására. Baleset esetén vegyük igénybe az országúti segélyhívó helyeket, a községekben lévõ segélykérõ telefonokat, az Autóklub országúti segélyszolgálatának állomásait, és mozgó szolgálatukat a "sárga angyalokat". Telefonszámuk: 188. Természetesen szükség esetén vegyük igénybe a rendõrség ill. más jármûvek vezetõinek segítségét is. Segélyhívó telefonszámok: Mentõk 104, Tûzoltók: 105, Rendõrség: 107.

A téli, havas terepen az útvonal síléccel való bejárása sokkal könnyebb, mint gyalogosan taposni a havat. Így nagyobb fáradtság nélkül hosszabb távolságokat tehetünk meg akár sík, akár hegyes terepen egyaránt.

A sítúrázáshoz túraléc, állítható kötés és megfelelõ cipõ szükséges. Nem alkalmasak a lesikló, vagy futólécek és az ezekhez tartozó kötések ill. cipõk. Szükséges még hosszabb bot, fóka a felfelé kapaszkodáshoz, hátizsák derékszíjjal, réteges öltözet és javító-felszerelés. A technika fejlõdése a sísportba is erõsen betört. Különféle kabinos, ülõ és húzós liftek épültek a modern sípályák mellett. Ezeket igen jól fel lehet használni a túra-kiindulópontok megválasztásánál.

A sítúrák elõtt el kell sajátítani a túrasízés technikáját, az alapgyakorlatokat és mozgásokat. A hegyi terepen való gyalogtúrázás is "száraz" edzésnek bizonyul. A havas terepen azután fokozatosan nyújtsuk a távolságokat és a lejtõk meredekségét, ill. hosszát. A jó erõnlét feltétlenül fontos. Szokjuk meg a gyakorló túrákon a hátizsákot és tanuljuk meg a fóka és a vakszok használatát.

A sítúrák a menedékházak körüli útvonalak, a jelzett síutak, vagy hosszabb útvonalak bejárására adnak lehetõséget. Természetesen a túraútvonalakat különféle lesikló pályákkal is kombinálhatjuk. Kedvelt módja az egy-két hétig tartó, egy vagy két menedékházra telepített sítábor.

A veszélyekre külön fel kell hívni a figyelmet. A nagyobb sebességnél a hó alatt lévõ kövek, farönkök és gödrök miatt, ill. a hátizsák lengése következtében könnyebben eleshetünk. Ezek zúzódást, ficamot, törést, vagy léc, illetve bot törését eredményezhetik. Elõfordulhat, hogy ezek miatt a túrát abba kell hagyni és levonulni, vagy a sebesültet igen nehéz munkával leszállítani az elsõ lakott helyre. Magasabb hegyekben nagyobb baj a lavinába kerülés, az eltévedés, a kifáradás, vagy a szakadékba zuhanás. Itt is alapszabály, hogy a mentést azonnal meg kell kezdeni és a sebesültet nem szabad magára hagyni. Feltétlenül szükséges, hogy tudjuk, a hegyi mentõszolgálat hol mûködik és az útvonalhoz közel esõ mentõállomásokat ill. lakott helyeket is ismerjük.

A közönségtõl elzárt, nem kiépített barlangokban, vagy azok járataiban, üregeiben, a föld mélyében, sötétben, csökkent látási viszonyok mellett végzett sziklamászást nevezzük barlangjárásnak. Az elõre haladást a nedvesség, a síkosság, kürtõk, szakadékok, omladékok, szûkületek és vízfolyások nehezítik.

A körülményekhez igazodó felszerelés elengedhetetlen, így a cipõ, gumicsizma, védõruházat, meleg ruha, sisak, lámpa, fejlámpa, kötél, szögek, kalapács, karabinerek, hágcsók, vízmentesen csomagolt gyújtóeszköz és esetleg rádiótelefon. Barlangi táborozás esetén sátor, meleg alvófelszerelés és fõzõfelszerelés is szükséges. A barlangi túrák elõtt helyes, ha sziklamászó edzéseket tartunk, majd rövidebb mászásokat végzünk barlangi körülmények között is.

A barlangtúrák egy barlang, vagy egy barlangág bejárására terjednek ki. Újabban a kutató táborok vagy a felszínen, vagy a föld alatt létesülnek, ahonnan naponta eljárnak a munkaterületre, ahol bontási, építési, vagy felmérési munkát végeznek.

A barlangba egyedül, ill. csak egy lámpával bemenni tilos! Az egyszerû elemlámpa barlangi túrára nem megfelelõ. Feltétlenül helyes, ha otthon, vagy a menedékházban meghagyjuk, vagy leírjuk, melyik barlangba mentünk, és mi a tervezett visszaérkezési idõ. Így ha szükséges, a mentõket késedelem nélkül riasztani lehet és a mentés késedelem nélkül megkezdõdhet. Balesetnél a sérültet ne hagyjuk egyedül, ha többen vagyunk, a barlangot jól ismerõ menjen segítségért. Ha a felszínen lévõ, segítséget nyújtani tudó túratársakat, vagy másokat nem tudjuk értesíteni, eltévedtünk, vagy a lámpák kialudtak, ne kóboroljunk a barlangban, mivel ez igen sok veszélyt rejt magában. Ebben az esetben várjuk meg, amíg keresnek bennünket. A hiányos, szakszerûtlen, elhasználódott felszerelés, pl. "ruhaszárító" kötél, ugyancsak balesetveszélyt rejt magában. Budapesten, a nagyobb barlangjaink mellett, ill. több külföldi barlangnál is jól mûködõ barlangi mentõszolgálat tevékenykedik, Leszállás elõtt ezek mûködésérõl feltétlenül tájékozódjunk.

A gyalogos túrázás egy fejlettebb és nehezebb formája. Általában 1500 m feletti magasságban történik. Az útvonalak hosszabbak, a szintkülönbség pedig lényegesen több is lehet, mint ahogyan azt megszoktuk. Indulás elõtt a menedékházban írjuk be hová megyünk, ill. ha visszajövünk, azt mikorra tervezzük.

A magashegyjárásnál különleges technikai felszerelés nem szükséges. A cipõ feltétlenül erõs, még nyáron is téli jellegû legyen. Vándortúrák esetében több felszerelés és élelmiszer vitele szükséges. Ezért törekedni kell a súly csökkentésére, felesleges holmit ne vigyünk magunkkal.

A felkészülés több, és fokozatos edzést kíván. Az alacsony hegyek után ugyancsak fokozatosan kell a magassághoz szoknunk, ill. a nehezebb hátizsákhoz.

A túrák rendszerint egy magashegység bejárására irányulnak, közlekedési eszköztõl, turistaháztól indulnak ki és ezekhez térnek vissza.

A magashegyi túráknál elõfordulhat a hirtelen idõváltozás, esõ, hó, hideg, köd, vihar. Az egyedüljárás önmagában veszélyt rejt magában, könnyebben eltévedhetünk. Sötétben ne keressük a kiutat, hanem védett helyen szükségpihenõhelyet készítsünk és ott minden ruházatunkat felvéve esetleg átvirrasztjuk az éjszakát.

Baleset esetén nincs gyors segítség. A túraútvonalak általában a lakott helytõl távol haladnak, nehezebb a sebesült leszállítása, eltévedés esetén pedig a fedél alá kerülés. A kisebb-nagyobb sérülések mellett fagyási sérülések is elõfordulhatnak. Ezért még nyáron is kell meleg ruházatot vinni magunkkal. A sebesültet soha ne hagyjuk el! Jó, ha tudjuk, hol mûködik a területen mentõszolgálat, ill. hol találjuk a segélyhelyeket a környéken.

A szikla-, és jégmászó kéz és láb igénybevételével a rendelkezésére álló technikai eszközök segítségével szikla és jégfalon, hómezõn és gleccseren nehéz gyaloglással, ill. mászással közelíti meg a célt. Az útvonal a terepviszonyok sûrû változása miatt még nehezebb. Indulás elõtt ugyancsak be kell írni túránkat a menedékház könyvébe.

A jó ruházat és a technikai felszerelések nagyon fontosak. A terepnek és az idõjárásnak megfelelõ cipõ, ruházat, hágóvas, biztosítókötél, segédkötelek, jégcsákány vagy jégbalta, kalapács, szegek sziklára és jégre, karabinerek hágcsók és védõsisak, gleccserszemüveg szükségesek. A túratervtõl függõen táborozó és fõzõfelszerelés, esetleg rádiótelefon is kell. Természetesen szükségesek az útvonalra vonatkozó adatok ismerete, valamint az elõirt engedélyek.

A felszerelések használatának megfelelõ elsajátítása sok edzést és gyakorlást kíván. Erre szolgálnak a mászóiskolák. Jól el kell sajátítani a szikla- és jégtechnikát is.

A mászótúrák egy-egy fal, gerinc, útvonal vagy csúcs megmászására irányulhatnak. Természetesen a túrák között nagy különbségek vannak a hegységek földrajzi elhelyezkedése, ill. az útvonalak tengerszint feletti magassága szerint. Ezekre külön is fel kell készülni.

A veszélyek fokozottabbak a nagy magasságok és az idõjárás viszontagságai miatt. Az egyedüljárás szinte öngyilkosság. Kõ, jéghullás, kicsúszás, szög-kilazulás, beszakadás, lezuhanás, lavina, köd, eltévedés és fagyási sérülések veszélyei kísérik a hegymászót. Nagyon fontos az önmentés gyakorlása és a bajbajutottak szakszerû segítése. Sok hegységben alaposan felkészült mentõszolgálat mûködik képzett hegymászókkal és helikopterekkel felszerelve.

A szakági túrázás továbbfejlesztésébõl a versenyzési igény kielégítésére alakultak ki a tájékozódási versenyek. A fizikai felkészülés mellett a tájékozódás és térképhasználat legmagasabb tudását követeli meg a résztvevõktõl, amely a jó túravezetésnek is elõfeltétele.

A felszerelésnek feltétlenül igazodnia kell a követelményekhez, így könnyû, erõs cipõ és ruházat, tájoló, térkép, ill. a versenykiírás feltételeinek megfelelõ további felszerelés szükséges.

A szakágak külön-külön rendeznek tájékozódási versenyeket, pl. gyalog, sível, kerékpáron, vízen, barlangban éjjel és nappal. Ezen kívül kombinált - több szakágra is kiterjedõ- rendezvényekre is sor kerül. A versenyek lehetnek egyéni, vagy csapatversenyek, egyszeri rendezvénnyel vagy versenysorozatok, bajnokságok.

Valamennyi szakági sporttevékenység a szabadban zajlik. Ahhoz, hogy elérhessük sportolásunk helyszínét, valamilyen közlekedési eszközt igénybe kell vennünk. Ez lehet vonat, menetrend szerint közlekedõ autóbusz, erdei kisvasút, személygépkocsi, vagy egyéb közlekedési eszköz. Ezek igénybevétele jelentõs anyagi kiadással jár.

A szabadidõsport egészség-megõrzõ jelentõsége elismeréseképpen a kormány utazási kedvezményt biztosít a sportolók számára. Sajnos ez nem teljeskörû, csak a vasúti utazások alkalmával vehetõ igénybe.

Igényjogosultak a versenynaptárban kiírt versenyre, hivatalos túrára utazó szervezett természetjárók (MTSZ tagok). A kedvezmény mérve 50 %. A sportolók, természetjárók csapatonként és sportáganként legalább 4, legfeljebb 30 fõs csoportokban utazhatnak. Ebbõl legfeljebb 5 fõ lehet a közremûködõ.

A kedvezmény igénybevételéhez a 3 példányos, sorszámozott, az illetékes sportszövetség által aláírt, bélyegzõlenyomattal ellátott Sportutalvány 2 példányát kell a vasúti pénztárhoz benyújtani. A Sportutalvány egyik példányát a vasút bevonja, a másikat a kiadott menetjegyek mellékleteként visszaadja. Az igényjogosultság igazolásához a sportszervezet által rendszeresített, a tagsági viszonyt tanúsító igazolványt (MTSZ igazolványt) kell kérésre felmutatni.

A Sportutalvány alapján váltott menetjegy érvénytartama megegyezik az azonos távolságra kiszolgáltatott teljesáru menetjegy érvénytartamával. A menetjeggyel - az odautazás a rendezvény kezdetét megelõzõ nap 0 órától kezdhetõ meg, a visszautazást a rendezvény zárását követõ nap 24. órájáig be kell fejezni.

A Sportutalvány alapján a vasút 20 fõig egyéni jegyet, 21 fõtöl csoportos ûrjegyet szolgáltat ki. A kedvezményesárú menetjegy vonaton nem szolgáltatható ki.

Az utalvány alapján vagy egyszeri útra, vagy menettérti útra váltható menetjegy. Az oda és a visszaúton eltérõ útvonalra is kérhetõ az elszámolás.

A kedvezményesárú menetjeggyel az utazás nem szakítható meg.

A kedvezmény jogtalan igénybevételéért a sportszövetség anyagi felelõsséggel tartozik.

A Sportutalványokat az MTSZ tagegyesületek, amennyiben az elõzõ évi érvényesítési díjjal elszámoltak és a tárgyévre legalább 10 szervezett termeszetbarát után az érvényesítést elvégezték, valamint eseménynaptárukat leadták, az érvenyesítést végzõ területi szervezetektõl szerezhetik be.

Minden további utalvány csak a korábban kiadott utalványok megfelelõ reszének leadása után kapható!

A MÁV több, mint 50 darab kerékpárszállító kocsit alakított ki a túrakerékpározás segítésére. Ezek különbözõ számú kerékpár szállítására alkalmasak, ezek befogadóképessége az egy tucattól az ötven darab kerékpárig terjed. Az olyan vonatokat, melyek kerékpárok szállítására külön kocsit tartalmaznak, a menetrendben piktogrammal jelölik.

Ugyancsak piktogrammos jelölést alkalmaznak az olyan szerelvények esetében is, ahol a poggyászkocsiban, vagy a peron meghatározott részében - korlátozott számban - kerékpár szállítható.

A túra megszervezésekor ajánlatos a MÁV-nál érdeklõdni az adott vasúti útvonalon igénybevehetõ szolgáltatásokról.

Felhasznált irodalom:

A túravezetés általános ismeretei. Túravezetõk könyvtára, MTSz, Budapest 1986.