Zubor István
A hátizsák
Az első túrád tehát sikerült!
Az egyetlen, ami határozott panasz a leveledben, a hátizsákkal van kapcsolatban.
Van egy "ócska, régi" hátizsákod és azt elvitted magaddal. Jól tetted. Belétetted az uzsonnát - azt is jól tetted. Beletettél egy zseblámpát - azt is jól tetted. Beletettél egy felöltőt és egy kötött mellényt - ezt már nem tetted jól. Felöltőt és kötött mellényt egy napsütéses őszi, délutáni kirándulásra csak azok visznek, akiknek ez az első túrájuk. Hogy kinevetnéd Te magadat, úgy egy félév múlva!
Természetes, hogy az így megterhelt hátizsák - saját bevallásod szerint, volt vagy hat kiló (!) - a Te hátizsákhoz nem szokott vállaidat egy kicsit meghúzza. De...
Először is: az ember nem visz magával felesleges terhet. Hogy ruhából az összes adható esetekben mennyi az elég és mennyi a sok, arra majd bővebben is kitérek, egyelőre csak annyit, hogy túrára csak egy rend ruhát viszünk magunkkal. Még hideg időben is csak annyival viszünk többet, amennyire rövid vagy tartósabb szabadbani pihenéseknél szükség lehet. Ha van rajtunk egy kis kabát és egy rövid felöltő, akkor semmi esetre sem viszünk magunkkal nagy kabátot és kötött mellényt. Elvégre ilyen alapon magaddal vihetted volna az egész ruhásszekrényedet!
Megjelelő ruházat: könnyű, puhagalléros ing, kis kabát és vagy szélkabát, vagy lódengallér. Ez tökéletesen elég. Nadrágnak vagy bricsesz, vagy rövid cserkészszabású nadrág - a többi tetszésed szerint. Gyaloglás közben úgy sem bírod magadon a sok ruhát s a hátizsák fölösleges megterhelése nem célszerű.
Másodszor: kedves barátom, ezekkel szemben a Te hátizsákod tulajdonképpen botrányosan könnyű volt. Ahhoz legalább is, hogy panaszkodj!
Hatkilós zsák! Ez a turistazsákok között a légsúly-kategória. Egy egészséges ember saját testsúlyának egyötöd-egyhatodát kényelmesen elviszi. Ez megfelel egy hatvanöt kilós embernél 11-13 kilónak. Hol volt ettől a Te zsákod, és Te mégis panaszkodsz! Pedig ezt a fent szabályozott súlyt a turisták rendesen el is érik - sőt! Egyszer elindultam egy bükki túrára 17 kilós hátizsákkal! Egyáltalán nem éreztem magam rosszul; sőt egyenesen élveztem, különösen, amikor letehettem! Egyébként a hátizsákhordásban ez a legnagyobb élvezet.
A turista ne bánjon könnyelműen a súllyal. Ne terhelje túl a vállait, mert nincs értelme az önkínzásnak. Ne is kényeztesse azonban magát és szokja meg legalább azt, hogy testsúlya egyhatodának megfelelő súlyt kell vinnie a vállain.
Még egy panaszod van: nem találtál útközben sem egy kutat, sem egy - kocsmát. Szomjaztál: úgy kell. A turista ne bízza magát a véletlenre és más megbízhatatlan tényezőkre, hanem vigye magával azt, amire szüksége lehet útközben. Meg vagyok győződve róla, hogy most első dolgod lesz egy kulacsot venni.
Vasárnapra nem ajánlok túrát. Más kísérletet szeretnék tétetni Veled.
Keress ki a szombati túraprogramban egy túrát. Valami olyat, amelynek útvonala érdekel és amelynek adatai Neked megfelelnek. Hogy melyik egyesület rendezi és ki a vezető, azt a válogatásnál hagyd teljesen figyelmen kívül.
Vasárnap reggel jelenj meg pontosan a találkozón; turistapontosság: legkésőbb negyedórával a vonat indulása előtt! Tehát nem úgy, mint sokan, akik egy negyedórával utána jelennek meg és akkor - szidják a vezetőt, (aki nem akarta magával vinni őket!!), szidják az egyesületet (amelyik nem látja szívesen a vendégeket!!) és szidják a MÁV-ot (amelyik direkt előbb indította a vonatot!). Csak éppen a vekkert nem szidják, amelyik mellett ők szépen elaludtak!
A találkozónál keresd meg a vezetőt, mutatkozz be és kérd meg, hogy mint kezdő turistát lásson szívesen Téged is a túráján. Igyekezz senkinek terhére nem lenni, igyekezz sokat látni, sokat tapasztalni és tapasztalataidról azután számolj be.
Remélem, kellemesek lesznek.
folytatás: a "kirándulók"