Zubor István
A "kirándulók"
Tehát kísérletet tettél egy társaskirándulással. És nem vagy túlságosan elragadtatva?!
Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy me1yik egyesület hivatalos túrájához csatlakoztál. Amit pedig megírtál róluk, az, sajnos, eléggé általános.
Sajnos! - eléggé általános.
Mi is történt veled?
Kikerestél egy sokat ígérő, szép túrát! Reggel pontosan fél órával az indulás előtt megjelentél a pályaudvaron és - nem találtál künn senkit. Sőt a pályaudvar gondos átkutatása sem vezetett eredményre, amennyiben pont az illető egyesület jelvénye volt a jelvényekben nem nagyon szűkölködő térben teljességgel felfedezhetetlen.
Megértem, ha nem igen tudsz számot adni, hogy mi vett jobban erőt rajtad: a csodálkozás-e vagy a méreg?
Végre, amikor már azon törted a fejed, hogy kihalván a vezető és a vezetettek, most hová csatlakozz, megjelent rohanvást három turista, akiken végre felfedezted a világot megváltó és általad keresett jelvényt és akik hangos ordítással estek neki - természetesen a kijárat-oldalról a pénztárnak azzal, hogy: hamar, mert indul a vonat! Utánuk egy nagyobb csapat csörömpölt végig az előcsarnok kövezetén, akikkel azonban szintén nagyon nehéz eset lett volna szóba állni, mert mindnyájan egyszerre beszéltek: így szerencse, hagy jegyed már előre megváltottad és nem kellett egyebet tenni, mint beszállni utánuk és várni a zaj és lárma elcsendesültét, amikor végre bemutatkozhatsz vezetőnek és társaságnak.
Fent a kocsiban már-már szóba ereszkedett veled is egy komolyabb kinézésű ifjú, amikor felharsant a vészkiáltás: Jaj! a Matild még nincs fent! - Erre a vészkiáltásra a társaság fele hanyatt-homlok rohant vissza a váróterem irányába, keresve az előbb Matildnak nevezett hölgyet, akit azonban ott meg nem találhattak, mert az lelépett újságot vásárolni a peronra, és időközben a kocsi másik ajtaján már vissza is tért; az ő keresésére indult felderítő csapat tagjai viszont csak akkor kezdtek visszaszálingózni, amikor már az összes sípjeleket leadták azok, akik a vonat indítására illetékesek. Az expedíció eredménye azonban minden vitán felül áll, amennyiben a Matildnak nevezett hölgy tényleg előkerült és - mindössze hárman maradtak le helyette.
Azt kérded, hogy ez minden kirándulásnál így van-e? Mit lehet erre válaszolni? Annál a társaságnál, amelyikhez te csatlakoztál, bizonyára igen!
Hogy egyebekben sem volt szerencséd velük, annak részben magad vagy az oka.
Először is: az ember nem veszi el túrán egy hölgytől a hátizsákot! Nem azért, mintha az udvariatlanság külön pontja lenne a turista tízparancsolatnak, hanem azért, mert neked is van zsákod, mert az a hölgy nem is várja tőled ezt, mert merőben szokatlan és nem is sportszerű és éppen ezért, ha előtted nem is, a hátad mögött feltétlen megmosolyognak érte. Így persze hiába takarékoskodtál a súllyal odahaza, kaptál a túrán mellé egy kettős adagot. Ez is jó iskola neked.
Másodszor: sohase vitatkozz a vezetővel. Ha te jobban ismered a térképet, az jó neked - ha te vezetsz, de rossz neked, ha kéretlen tanácsot adsz ezen az alapon másoknak. Te láttad a térképről, hogy menthetetlenül levágtok egy völgybe és még menthetetlenül fel kell kapaszkodnotok a völgy túlsó oldalán. Barátom, ez ellen kár volt zúgolódnod: ez a turistasors. Ilyenkor vagy megy az ember a vezető után és csak magában szidja a jeles férfiút, vagy csendesen lemarad, a helyes úton megy előre, és valahol megvárja a társaságot. A vezetőnek tanácsot adni azonban sehogysem célszerű, még akkor sem, ha utólag kiderül a vezetőnek nevezett, jelenleg tanácstalan úrról, hogy - még soha nem is járt ezen a vidéken.
Harmadszor: örülök, hogy megtanultad az első turistanótát, de nem örülök, hogy - énekelve még az erdőt is szebbnek látod. Barátom, erről azután szokj le, de hamar!! Te valami notórius kirándulókkal rándulhattál ki, mert turisták az erdőben sohasem énekelnek. Arra való az országút vagy a vasúti kocsi, de semmi esetre sem a szabad természet!
Negyedszer és végül komolyan: ne legyen egyszerre annyi panaszod és főleg ne vonj le következtetést ebből a kirándulásból.
Te nem turistákkal rándultál ki, hanem kirándulókkal. Hogy mi a különbség a kettő között, azt majd egyszer elmondom. Egyelőre azonban nézd meg a turistákat is és akkor magad is választ tudsz majd adni a kérdés főbb pontjaira.
Az a rendetlenség, ami indulásnál volt, ami a vezetésben megnyilvánult, a zajosan vidám viselkedés, az erdőn énekelve való átvonulás, az erdőkerülő elől való menekülés és végül egy ő turistahölgy, aki nem sokáig kéreti magát, hanem odaadja a zsákját egy olyannak, akinek magának is van mit vinni: mindez borzasztóan jellemző a kirándulókra.
Remélem, most vasárnap egy másik társasággal teszel kísérletet és remélem, hogy jobb turistákra találsz bennük.
Folytatás: a turista tízparancsolat