Zubor István
Az első túra
Leveled igazán nem lepett meg. Amikor vasárnap este találkoztunk a hatos villamoson és elmondtuk egymásnak, hogy a vasárnapunk hogy telt el, én utólag bevallom, hogy sajnáltalak kissé!... és mint Te írod leveledben - Te irigyeltél. Ez a kis - nem rosszindulatú - irigykedés indította útnak leveledet, melyre íme: sietek válaszolni!
Beleuntál a vasárnapi zsúrokba, látogatásokba mint Te írod: az "unalom-szórakozásba". A heted mozgalmas de a vasárnapi testi és szellemi semmittevés mintha még jobban kifárasztana. Magad sem tudod, hogy mi az, ami nincs rendjén, de a hetedik nap pihenése fáradttá, szórakozása elégületlenné tesz. Röviden: szeretnél egyszer belekóstolni abba a bakanccsal, hátizsákkal és sok-sok kilométerrel kombinált emberkínzásba, amely után olyan derűsen, vidáman, frissen és elégülten láttál hazatérni.
Annyi mindent kérdeztél, hogy szinte nehéz minden kérdésedre egyszerre válaszolni.
Először is: a turistatábor nem kaszt és a turistaság nem vallás. Mi nem istenként imádjuk a természetet, de imádjuk a szónak olyan értelmében, ahogyan például asszonyt tud imádni a férfi. De meg ne rémülj: a természet sohasem él vissza ezzel a hódolattal.
Másodszor: a turistaság nem csak sport és a mi vidámságunkat össze ne téveszd a sportpályákról kitóduló tömeg lármás jókedvével. Ott vagy sportolnak, vagy néznek az emberek; a hegyek között sportolnak is, néznek is, épülnek is, gyönyörködnek is, és - még belépődíjat sem fizetnek.
Harmadszor: a turistáskodást nem kell, helyesebben nem lehet tanulni; semmi esetre sem kell hozzá például tréner. Hogy mennyi az elég és mennyi a sok, azt majd megmondja hétfőn az izomlázad. Ha fel tudsz lépni a villamoslépcsőre mindössze egy kéz segítségével, akkor nincs semmi baj.
Negyedszer: a turistaságban nem a sok-sok kilométer a fontos. Aki kilométerek után számolja a jó turistát, az nyugodtan számolhatja a szavak száma után a jó cikket vagy a jó novellát is.
Ötödször: a fölszerelés? - Elsősorban tiszta szív, egészséges lélek és vízzel telt kulacs; másodsorban nem kényelmetlen és nem divatoskodó ruházat és célszerű cipő és végül valami, amiben az ebéded. uzsonnád is magaddal viszed. Lehetőleg nem utazókoffer, mert az kényelmetlen.
Hatodszor: hogyan viselkedj? - Az erdőben senki sem lát., de éppen azért viselkedj úgy, mintha minden fa mögül Téged lesne valaki. Viselkedésedben vidd magaddal a minden más vonatkozásban otthon hagyott kultúrát! - de erre lehetőleg ne keress példát az úton szembejövő társaságoknál!!
Te bizonyára csodálkozol - én szomorkodom. Te csodálod, hogy ilyen véleménnyel vagyok a kirándulókról és nékem szomorúságot okoz, hogy ilyen véleménnyel kell lennem róluk. Ezért már most kérlek: ne tekintsd példáknak a kirándulókat! Nekik szabad: ők csak kirándulók! - de Neked nem szabad, mert Te turista leszel!
És végül: hogyan kezdd el? Egyszerű nagyon. Ebédelj vasárnap korán és a délután első-második órájában menj ki Hűvösvölgybe.
Ha a Balázs mögötti kis hídnál a balra felfelé vezető lépcsőkön elindulsz a Vadaskert keskeny sétaútján, csakhamar magad mögött hagyod a jellegzetes, zajos hűvösvölgyi vidéket. Lassan elmarad a zaj, elfogynak az erdő szélén a házak és belekerülsz a majdnem valódi erdő-hangulatba.
Az út mellett padok; ha elfáradsz, megpihenhetsz. Ott ahol az út erősen balra kanyarodik, felkapaszkodhatsz Gyulavár kopár csúcsára ahonnan gyönyörű kilátásban lesz részed s ha innen tovább folytatod utad, a hidegkúti kocsiút keresztezése után fordulj élesen jobbra és csakhamar eléred a kis, egypados esővédőt. Itt, vagy pár lépéssel odébb, az Oroszlánkő-pihenőnél megpihenhetsz.
Innen tovább menve, egy jó negyedóra múlva kétfelé ágazik az út; Te a jobbra induló kiágazást követed és pár pere múlva eléred a guggerhegyi kilátót.
Itt meg kell állni!
Előtted terül e1 az egész város. A Rózsadomb eltakarta Margithídon kívül az összes hidakat látod s ha tekinteted délre vagy nyugatra téved, áttekintheted a budai hegyek legszebb részét.
Ilyenkor októberben hamar alkonyodik; ha szépen, lassan gyönyörködve jöttél és pihentél is itt-ott, akkor itt nyugodtan bevárhatod az estét! - Érdemes!
Az alkonyat lassan ereszkedik alá a városra és egyszer csak kigyullad egy kis mécses valahol: az első lámpa. Nem sokáig árváskodik; egy-két negyed órán belül már ezer szemében gyönyörködhetsz a városnak. Kiveheted a nagyobb útvonalakat és az izzó-kialvó fényreklámokról ráismerhetsz a nagyobb terekre, útkereszteződésekre.
Ne siess innét! Lassan elcsendesülnek a kavicsos utak, megfogynak a kilátó látogatói és lassan egyedül maradsz a budai hegyek legszebb kilátópontjánál. Élvezd a csendet, bámuld meg a csillagos eget, - rájössz majd, hogy itt még az is szebb - gyönyörködj a kivilágított Erzsébet-kilátón és ne félj a sötétségtől, hiszen első negyed van és első negyedkor soha sem lehet koromsötét.
Innen igazán minden út Rómába, azaz a villamoshoz vezet. Vágj neki bármelyiknek, jó félórán belül feltétlen villamoshoz érsz. Lejöhetsz Szépvölgy felé, lesétálhatsz Rózsadombon át a Margithídhoz vagy levághatsz a Hidegkúti útra. Mindenütt villamost érsz.
Ne vágj csalódott képet: nem nagy túra, az igaz, de szép; és ne feledd, amit már mondtam, hogy nem a kilométerek száma után mérik a jó turistát. Szép és kellemes félnapos túra, amelyik Neked, kezdőnek nagyon jó ízelítőt fog adni a turistaságból.
Azután írd meg, hogy mint sikerült az első kirándulásod.
folytatás: A hátizsák