Hidvégi Emil:
A téma jelentős része a biometeorológia része. Minden földi élet alapja a Nap!
A napsugárzás hatására közvetlen melegszik fel a bolygónkat körülvevő légréteg a felszín közvetítésével, alulról. A levegőréteg mozgásával biztosítja a magasabb légrétegek felmelegítését. A levegőben levő vízgőz, szén-dioxid és egyéb gázok a felszínről visszaverődő hősugárzást elnyelik, majd visszasugározzák azt a földfelszínre. Ez a jelenség az ÜVEGHÁZHATáS. A folyamatban szerepet játszó gázokat üvegházgázoknak nevezik.
Üvegházgázok: Vízgőz (H20). A felhőzet révén érvényesül hatása.
Széndioxid (C02). A jelentősen megnövekedett szén és szénhidrogének elégetésének következménye az ipari forradalom óta; valamint az intenzív erdőirtások révén csökken a C02-nyelő kapacitás.
Metán (CH4). A fokozódó bányaművelés, földgáz kitermelés és szállítás, szerves anyagok bomlása és a szarvasmarhák emésztőrendszere termeli.
Dinitrogén-oxid (N20). A trópusi erdőtalajok (az erdőirtás negatív hatása ismét), műtrágyagyártás és a nitrogéntartalmú műtrágyák használata növeli mennyiségét.
Ózon (03). Növekszik a troposzférikus ózonkoncentráció. Halogénezett szénhidro-gének (CFC-gázok; klór - fluor - metánok). Ezek közül a legismertebbek a freonok és a halonok, melyek termelése az 1960-as évektől jelentősen rnegnövekedett. Ezek egy része a magaslégkörbe feljutva ózonkárosító hatású is.
A beérkező és kilépő hősugárzás egyensúlyát az üvegházgázok egyre növekvő jelenléte felborította és ez eredményezi a FÖLD GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSÉT. Ez a kedvezőtlen hatás 1978-tól folyamatosságot mutat, az évi átlaga kb. 0,3 OC. Az 1998-as esztendő volt az eddigi legmelegebb év 1860-óta a Meteorológiai Világszervezet év végi közlése alapján. Az évi középhőmérséklet 0,58 OC-kal meghaladta az 1961-90-es évek átlagát. A káros emberi beavatkozások csökkentésére egyre gyakrabban tartanak nemzetközi klímakonferenciákat: 1992. Rio de Janeiro; 1995. Berlin; 1997. Kyoto; 1998. Buenos Aires.
A globális éghajlat változásának természetes forrásai is vannak. Az egyik az El Nino (kicsi fiú) jelenség a Csendes-óceán egyenlítői vidékén, mely egyre növekvő gyakorisággal lép fel. A keleties passzát szélrendszer esetenként ellentétes irányúvá válik, Peru partjánál a mélyből feltörő hideg áramlat elmarad, a halak elvándorolnak, a partvidéket eső öntözi. A halászat rendkívül csökkenő eredményű. Gyakoribbá válnak az aszályok, árvizek, hurrikánok világszerte.
A másik a Déli oszcilláció, mely Tahiti és az ausztráliai Darwin légnyomás idősorainak ellentétes változása. Az 1960-as években Jacob Bjerknes norvég meteorológus állapította meg a két jelenség összefüggését, melynek adatsorai 1567-ig visszavezet-hetőek. A jelenség együttes neve az angol rövidítésből: ENSO. Ez a jelenség 1997-ben szokatlanul erős volt.
Az ÓZON jelenlétének két különböző negatív hatása van.
l. A troposzférikus (talajközeli) ózonkoncentráció növekedése, melyet az erős napsugárzás és a nagymennyiségű kipufogógáz fotokémiai reakciója eredményez. Növénykárosító hatását az 1940-es években figyelték meg Los Angeles környékén, ezért Los Angeles típusú szmognak (füstköd) nevezik. Hazánkban is ilyen jellegű szmog szokott előfordulni.
A talajközeli ózonkoncentráció 24 órás (napi) határértéke 100 µ g/m3, a 30 perces határérték 110 µ g/m3; a szmogriadó határértéke pedig 200 µ g/m3. A talajközeli ózon-koncentráció értékeit mérik Budapesten, Miskolcon, Kecskeméten, a Bakonyban a Kőris-hegyen, valamint Debrecenben, Egerben, Győrött, Komlón, Pécsett, Salgótarjánban, Tatabányán és Vácott.
2. A sztratoszférikus (magaslégköri) ózonkoncentráció csökkenése. Az ózonpajzs csökkenése és az ózonlyuk növekedése, ill. a magaslégköri ózonréteg ritkulása. Az Antarktiszon már 1982-ben alacsony sztratoszférikus ózonkoncentrációt észleltek, majd 1985-ben megállapították, hogy 1977 és 1984 között a tavaszi évszakban az ózontartalom 40%-kal csökkent, gyakorlatilag felfedezték az "ózonlyukat". 1992-ben az É-i földrészen is felfedezték a "második ózonlyukat'. A rendkívül veszélyes probléma megoldásának elősegítésére 1987. IX. 16-án Montreálban nemzetközi egyezményt írtak alá a CFC-gázok gyártásának és felhasználásának korlátozásáról; IX.16-a ENSZ kezdeményezésre az Ózonpajzs Világnapja, melyet nálunk 1995-től kezdődően tartanak. A teljes légköri ózontartalom vizsgálatával és mérésével hazánkban az Országos Meteorológiai Szolgálat Budapesti (pestszentlőrinci) Obszervatóriuma foglalkozik 1969-től. A légköri ózon mennyiségét spektrofoto-méterrel mérik, mértékegysége a dobson, jele: UD. A mérés elvét és a készüléket az 1920-as években Dobson angol fizikus dolgozta ki. Egy dobson annak az ózonrétegnek a vastagságát jelenti századmilliméterekben, amely a földfelszíni mérési pont fölött kialakulna, ha a légoszlopban levő összes ózon hőmérséklete és nyomása a földfelszíni értéket venné föl. Pl. 310 dobson ózontartalom 3,1 mm vastag ózonréteget képezne a felszínen. Nálunk az átlag 317 UD, kb. 20 km magasságban mérik és a magaslégkör ózontartalmának a húszéves átlagtól való eltérését adják meg %-ban. A heti átlagokat közölték és az egészségügyi határértéket kb. a -l3% jelentette. A legkedvezőtlenebb elmúlt heti átlagérték -21% volt, melyet 1996. I. 16-án közöltek. Magyarország felett tízévenként 1,7%-kal csökken az ózon koncentrációja; a Földön átlagosan 2,3%-kal ritkul az ózon évtizedenként. Az ózonréteg vékonyodása miatt nő az UV-B sugárzás, amely bőrrákot (melanoma), szembetegségeket (szürke-hályog, esetleg vakság), az immunrendszer gyengülését okozza és a DNS-t károsító hatása is van, amely genetikailag, a jövő nemzedékét illetően aggasztó? Továbbá növeli a herpesz, lepra, kanyaró megbetegedések lehetőségét is. Gyakorlatilag az utóbbi húsz évben csökkent jelentősen az ózonréteg vastagsága és 1989-ben vált általános problémává. A legveszélyeztetettebb terület Ausztrália, azon belül pedig Queensland térsége.
UV - SUGARAK, ibolyántúli sugárzás. A látható fénynél rövidebb, kb. 380 mágneses hullámok. Az UV tartományt biológiai szempontból három részre osztják:
A - tartomány (UV-A): 315-380 nm. A pigmentképződés szempontjából előnyös. A gyors, ill. azonnali lebarnulást okozzák; a gyógyászatban is alkalmazzák (kvarc-lámpa, eritemállámpa).
B - tartomány (UV-B): 280-315 nm. Dornó-sugárzás néven is ismert. A D-vitaminképzés szempontjából előnyös és csökkentheti a magas vérnyomást. Leégést, bőrrákot okoz és a már korábban említett egészségkárosítások okozója.
C - tartomány (UV-C). 280 nm alatt. A 100-280 nm hullámhosszú sugárzás extrém UV sugárzásként is ismeretes. Baktériumölő hatás szempontjából előnyös (csírátlanítás, pl.: germicidlámpa). Az UV-C sugarakat az ózonréteg kiszűri, tehát a Föld felszínét nem érik el.
Magyarországon az Országos Meteorológiai Szolgálat 1994-től üzemeltet 4 állomásból álló hazai UV- mérőszolgálatot: Budapest, Kecskemét, Keszthely és Kékestető helyszíneken. 1995. májusától megindult a hazai ultraibolya - figyelmeztetőrendszer, mert a napozás is egyre több veszélyt jelent az emberekre. Az egyik változatban az UV-B sugárzás erősségét tízes indexszel jelölték és esténként a másnapra várható UV-B sugárzási indexet adták meg nyaranta színskálával is kombinálva a következően: l-3 gyenge (citromsárga); 3-5 mérsékelt (zöldessárga); 5-7 közepes (narancs-sárga); 7-9 erős (rózsaszín) és 9-l0 nagyon erős (piros). Később még közérthető piktogramokkal is növelték a figyelemfelhívást. 1997. VI. 21-ére és VII. 2-ára jeleztek 8-as, erős indexet - maximumként. A másik változatban az UV-B sugárzás intenzitását adták meg UV/m2 mértékegységben, ami pl. azt jelentette, hogy 1,9 UV/m2 értéknél már nem volt szabad napozni délben. 1995. VII. 7-én 8 órakor 0,7 volt, de délre 2,0 W/m2-t prognosztizáltak. Ez is maximális érték volt. Az UV-B sugárzás növekedésének és az össz-ózontartalom csökkenésének összefüggését az un. sugárzáserősítési tényező (RAF: Radiation Amplification Factor) fejezi ki úgy, hogy 1% ózoncsökkenés esetén hány százalékos UV-B alakul ki. Ez 1 körüli érték a Föld különböző pontjain. Hazánkban a RAF értéke l,l.
Mint korábban említettem, a napozás is egyre veszélyesebbé váló szabadban való időtöltés, ezért különféle módon védekezni kell a ma emberének. 1992. tavaszától nálunk is elterjedtek az UV-szűrős napszemüvegek. Megválasztásakor keressük a jobb minőséget! 1993-ban megjelentek a különféle fényvédő faktorú napvédőszerek. A készítményeken feltüntetett faktor (FF) azt jelenti, hogy hányszorosára növeli saját védekezőképességünket a használt szer. Pl. ha bőrünk saját önvédelmének időtartamát 15 percnek vesszük, és 6FF-es napozókrémet használunk, akkor 15 x 6=90 percig napozhatunk leégés nélkül. Kellő óvatossággal kezeljük azért ezen időtartamokat...! 1994-ben megjelent a Napteszt (SUNTEST), ez egy filmcsíkhoz hasonló papírféleség, amelynek elszíneződése a napon jelzi a bőrünket ért UV-sugarak erősségét. Egy hozzá tartozó színskála segítségével, a bőr sajátosságának megfelelően (fehér-, kreol stb. bőr) eldönthetjük meddig maradhatunk veszély nélkül a napon. 1996-ban már van sugárzásmérő óra is, mely programozás alapján jelzi, hogy meddig napozhatunk veszélytelenül. Általában a déli órákban ne napozzunk! Az egyik örökszabály szerint akkor veszélytelen a napozás, ha az álló helyzetű test árnyéka hosszabb, mint a testmagasság. Napszegény időben a barnulni vágyók használják a kvarclámpát. Nagyon fontos a fokozatosság és az óvatosság sem hátrány! Az 1990-es évektől terjedt el a szolárium. Különféle sugárzók kombinációjával kialakított, az egész test mesterséges napoztatására alkalmas készülék. Használatánál legyünk mértéktartóak, mert az UV-A sugarak idő előtt öregítik a bőrt, árthatnak a kötőszöveteknek. A tengerszintfeletti magasság növekedésével növekszik, jelentősen erősödik az UV-sugárzás. Pl. 1600 m tszf. magasságon hétszer olyan erős az UV-sugárzás mértéke, mint 300 m-en. Ezért fontos különböző faktorú fényvédőkrémek használata az arc kiálló részein (fül, orr, ajak stb.). Főleg havas terepen célszerű az UV-szűrős napszemüveg viselése is. 3000 m fölött a magasság növekedésével szintén együttjáró oxigéntartalom csökkenését akklimatizációval ellensúlyozhatjuk. Ehhez idő, fokozatosság és sok folyadék szükséges. Az eközben előforduló hőemelkedés, borzongás okozója szintén az erős UV-sugárzás (főleg télen és havas terepen). A magasság növekedésével csökkenő légnyomásban még a rádió háttérsugárzás is növekszik.
A témával bővebben foglalkozni kívánóknak ajánlom a Természet Világa c. Természettudományi Közlöny 1996. évi I. különszámát, mely felhasznált irodalom volt számomra is; valamint az INTERNET-ről nyerhetők a legfrissebb információk.