Müncheni hegymászó. A Magas-Tátrába 1905-ben Bröske Maximilian és Bröske Katherine meghívására jött el. Bröske Katherinével együtt 1905. szept. 12-én elsőként mászta meg a Simon-torony D-i falát. Három nappal később a Bröske-házaspárral a Hegyes-torony D-i falát mászták meg elsőként, majd a K-i pilléren jöttek le.

Mindkét mászás a tátrai hegymászás mérföldkövének számít. Bár már azelőtt másztak rövid szakaszokon hasonlóan nehéz utakat, de ezek nem váltak ismertekké, nem befolyásolták a hegymászás fejlődését. Häberlein példája azonban másokat is nehéz utak mászására serkentett. Útjait gyakran ismételték. Hamarosan még nehezebb utakat kezdtek mászni - az erre való késztetés azonban Häberlein-tól származott. Az említett utakat és más tátrai mászásait a

• Fünf Täge in der hohen Tatra, (MKE Évkönyve 1906.) és a
• Oesterreichische Alpenzeitung, Bécs, 1906., 707. szám

Túráiból:

• Békás-tavi-torony, Ny-i és D-i gerinc, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Ökör-hát-torony, K-i gerinc, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Keleti-Menguszfalvi-csúcs, ÉNy-i gerinc a Vadorzó-hágóból, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Simon-torony, D-i fal, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 12.)
• Hegyes-torony, D-i fal felmenetben, K-i gerinc lemenetben, (S. Häberlein, K. Bröske és M. Bröske, 1905. szeptember 15.)