Bukovcsan Béla

(szlovákul Vojtech Bukovčan)

(1891. február., Kassa - 1977., március 4., Besztercebánya)

Erdészmérnök, a selmecbányai Erdészeti Főiskolát végezte el, a zólyomi Erdészeti akadémia tanára lett. Mert Besztercebányán az állami erdőgondnokság igazgatója volt, a II. világháború végén teljesen ártatlanul a Kaukázusba hurcolták el. Miután a hadifogságból visszatért, újra alkalmazták, mint hasznavehető, kiváló szakembert. Több könyve jelent meg nyomtatásban, pl.:

"Kosodrevina", Pozsony, 1953., (Törpefenyő)
"Lavíny a lesy", Pozsony, 1960., (Lavinák és az erdők)
"Pestovanie limby", Pozsony, 1969., (Cirbolyafenyő telepítése)

Több cikke, pl. "Über Lawinenverbauungen" (Lavinaakadályok), külföldi német szaklapokban jelent meg. Írt egy kitűnő tanulmányt a sísport fejlődéstörténetéről. Vérbeli hegymászó volt (Magas-Tátra, Alpok, Kaukázus), még 73 éves korában keresztezte a Hegyes-tornyot (k. és ny. gerinc). Grósz Alfréd és Rokfalusy Lajos jó barátja.
Szlovákia különböző erőgazdaságaiban, majd a prágai Földművelési Minisztériumban dolgozott, 1956-tól a zólyomi Erdészeti múzeumban és a nagy-fátrai és alacsony-tátrai lavinamegelőzési szolgálatban.

Forrás:
[neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 126. o.]