(Dr. Nagy Sándor)
Útvonal: Albertfalva - Budafok - Nagytétény - Diósd - Anna-hegy - Törökbálint
Táv: 30 km
A tulajdonképpeni túra Nagytétényben kezdődik, a Nagytétényi út és a Kolozsvári u. sarkán lévő Tulipán étteremnél, amely pillanatnyilag a legkényelmesebb belépési pont az M0-s hídjáról vagy Buda közepe felől érkezők számára. Földutakat csak elvétve veszünk igénybe ezen a túrán, ettől függetlenül jól jönnek az MTB-ken szokásos "öreges" áttételek, mert a Tétényi-fennsíkra nem lifttel megyünk fel, s bizony a Diósd körüli szakaszon jó hosszú emelkedők lesznek.
| 0,00 | A Fehérvári út és a Kondorosi út kereszteződésétől az M0-hoz vezető útvonalon jutunk el a Nagytétényi út és a Kolozsvári u. sarkán lévő Tulipán étteremig (9,67). |
| 9,67 | A Tulipán étterem után (sőt, már az M0-s felüljárója óta) a Nagytétényi út egy jó darabig nyílegyenesen halad. Ezen a részen elég, ha csak a forgalomra figyelünk, nem kell letérni semerre sem. |
| 10,78 | Ott, ahol a Nagytétényi út észrevehetően jobbra törik, eldönthetjük, akarunk-e egy röpke kitérőt tenni a Nagytétényi Kastélymúzeumhoz, hátha újra megnyitották már. A múzeumhoz vezető utca balra indul a töréspontból, kb. ugyanolyan szögben, mint a Nagytétényi út. Akit a múzeum nem érdekel, az menjen tovább a főúton. |
| 11,02 | Az első-világháborús emlékműnél lévő élesebb kanyar az a pont, ahol a múzeum felől érkezők balról becsatlakozhatnak a többiek útvonalába. |
| 11,45 | A templom utáni második utcán (Angeli u.) jobbra térünk. Szemben, az utcasarkon friss patinájú felirat: Nagytétény, 1991, Polgári Kör. Ez az utca, ill. ennek nyilvánvaló folytatásai elvinnének minket egészen Törökbálintig, ha nem tennénk Diósdon egy kis kerülőt az Anna-hegy felé. |
| 12,90 | A vasutat keresztezve megint az M0-s közelébe keveredünk. A legközelebbi ponton, egy omladozó, de mégis megóvott kálváriacsoport formájában szép példát láthatunk arra, hogy az újnak nem feltétlenül kell elpusztítania mindent, ami régi. |
| 14,70 | Diósdon, a 70-est keresztezve két lehetőség kínálkozik. Aki nem fáradt még el, az hajt egyenesen tovább. Aki viszont az iménti 1100 m-es emelkedő után és a következő kb. ugyanilyen hosszú előtt hűsölni szeretne egy kicsit, az tesz jobbra egy kis kitérőt az Osváth-féle Erzsike cukrászdába, ahol még feleségem kedvence, a rigójancsi is kapható. |
| 15,37 | Röviddel a Faluvégi Kurtakocsma után múzeumtábla jelzi, hol kell letérni balra, hogy elérjük a Rádió és Televízió Múzeumot. Ugyanerre kell felmenni innen az Anna-hegyre is. Akit ez a két célpont hidegen hagy, az menjen egyenesen tovább Törökbálintra. Akik velem tartanak, azok egy kissé kalandosabb útvonalon jutnak el ugyanoda, érintve a törökbálinti Anna-bálok helyszínét, az Anna-udvart, amely az egykori mészkőfejtő "barlangjaiban" székelő Lovastanya területén fekszik. A múzeumhoz vezető út felkapaszkodik a száraz, meszes Tétényi-fennsík hátára, mely alatt félméternyire már egybefüggő mészkő rejlik, ahogy ez hamarosan kitűnik majd. |
| 15,82 | Az egyik hajdani bányalejárat az út bal szélén bukkan fel. A környéken fejtett puha mészkőből épült a legtöbb régi törökbálinti ház, köztük a miénk is. |
| 15,93 | A lejárattól 100 m-re mellékút vezet balra, a múzeum felé. Ez az az elágazás, ahonnan a múzeum után folytatni fogjuk utunkat. |
| 16,51 | A Rádió és Televízió Múzeum hétfő kivételével 10-16 h közt van nyitva. A kerékpárokat beengedik a szögesdrótkerítéssel határolt területre, ahol az őr szerint még tábortűzrakóhely is lesz a kapu közelében. Ottjártamkor még nem volt teljesen kész a kiállítás, de a múzeumépületben működő rövidhullámú adó kezelője készségesen bemutatta azt, ami volt. Miközben az adó a Szülőföldem adását sugározta Ausztráliába, viszontláttam a régi Munkácsy tévénket, meg a szomszédok Kékesét. A legérdekesebb infomáció, amit a technikustól kaptam, hogy ez az adó - szerinte - sohasem szerepelt zavaró állomásként, ahogy azt mi, környékbéliek tudni véltük, amikor még a Szabad Európa és az Amerika hangja tiltott hallgatnivaló volt. Az ezekben hallott sistergés és csicsergés sokkal kisebb teljesítményű adóktól származott. |
| 17,10 | Az elágazáshoz visszatérve az antennák irányában folytatjuk utunkat. |
| 17,55 | Az M0-s árkát elérve egyenes
leágazás vezet bennünket tovább az árok feletti hídra, majd onnan a törökbálinti Anna-hegyre. A hídra
érve jól látszik balra az Anna-hegyi kilátó, amelyet helyére és felállítójára egyaránt utalva talán
Panna-toronynak kéne elkeresztelni (ti., a Pannon GSM építtette antennatoronynak). A kilátóra azért hívom fel a figyelmet, mert egy darabon ez jelenti majd azt a generális irányt, amelyet pár száz méter után a zegzugos utcákban tartanunk kell. A kilátó egyébként könnyen elérhető a Lovastanyáról. Érdemes felkapaszkodni az innen dugóhúzónak látszó lépcsősor tetejére, mert jól körbe lehet látni róla a vidéket. Legkevésbé tán a falu látszik onnan, de azt megnézhetjük a József-hegy vagy a Kálvária tetejéről is. (A lépcső igen erős, megbízható, de vizsgáljuk meg jól, hogy minek támaszkodunk. Az itteni ifjaknak az a rétege ugyanis, amelyik máshol vonatokat dobálva vezeti le feszültségét, itt a fakorlát oktalan megrongálásából szerez egy kis örömet magának.) A hídról leérve haladjunk egyenesen tovább a földúton, amíg az élesen balra nem kanyarodik. Közben jobbra kilátás nyílik arra a bemélyedésre, amelyben lustább társaink haladtak Törökbálint felé velünk párhuzamosan. (Az út maga nem látszik innét, csak az autók zúgását halljuk a mélyből.) A mélyedés túloldalán, a fennsík letörésén, az egykori laktanya területét látjuk a hegyoldalból kiálló kurta "gyárkéménnyel", a távolban pedig pillantást nyerhetünk a Budaörs mögötti hegyekre és a budaörsi lakótelepre. |
| 18,04 | Az utolsó villanyoszlopnál a földút élesen balra kanyarodik. Az úton-útfélen felhalmozott polietilén zsákok tartalma nem szemét, hanem a közeli gombapince felélt táptalaja, amit talajlazításra használnak a helybéliek. Innentől kezdve haladjunk nagyjából arra, amerre a kilátót látjuk vagy gyanítjuk. Ha végképp elkavarodunk, kérdezzük meg, merre van a Lovastanya, azt mindenki tudja errefelé (ha mégsem, akkor az illető maga is tévelygő idegen). Attól függően, hogy merre tekergünk, elképzelhető, hogy olyan kopáros részre lyukadunk ki, ahol fehér, kocka formájú, másfél méteres építmények vannak szétszórva. Ezek az egykori mészkőbánya aknáit, szellőzőit rejtik magukban. |
| 18,62 | Jó fél kilométer után ki fogunk bukkanni egy széles földútra, amelynek tengelye mentén lefelé az adó antennái látszanak, míg a fölső vége, a magaslat tetején, a faluba vezető aszfaltozott útba csatlakozik. Mi természetesen felfelé megyünk. |
| 18,86 | Kb. 150 m-t kell mennünk lefelé az aszfaltos úton, hogy az úttól jobbra megtaláljuk azt a földutat, amelyik a fehérre meszelt karám mentén visszafelé felvezet a Lovastanyához. Feltétlenül érdemes itt körülnézni, különösen, ha gyerekekkel vagyunk. A lóistálló lent van az egyik bányaudvaron, és bárki lemehet oda akkor is, ha nem akar pénzt költeni. Amíg a gyerekek játszanak a kecskékkel és nézegetik a csikókat, mi szemügyre vehetjük a mészkőfennsík feltáruló réteges szerkezetét. Elképzelhető, hogy hamarosan állandó büfé is üzemel itt, ha nem, megtölthetjük a kulacsokat az udvari csapból, amelyről a lovakat fürösztik. Ha már itt járunk, kérdezzük meg, nyitva van-e az Anna-udvar és ha igen, nézzünk szét ott is. |
| 20,94 | A Lovastanyától lejtős út visz le csaknem a falu közepén álló Barátságkútig, mely a buszvégállomásnál egyben a mi utunk végállomását is jelenti. (Az enyémet feltétlenül, minthogy egy jó kőhajításnyira lakom onnét.) Aki nem fáradt még el, annak azt javaslom, hogy a pár méterre lévő információs tábla térképe alapján menjen fel még a közeli Kálvária-dombra, majd a Dióskert érintésével a Józsefhegy utcába, ahonnan nagyon szép a kilátás a falu régi részeire. (Megjegyzem, lányaim csak "kutyás" utcaként emlegetik az utóbbit, minthogy egy élelmes sintér szép kollekciót gyűjthetne be arrafelé az úttesten lebzselő gyanús ebekből. Azt tanácsolom, hogy a "kutyás" utca "legkutyásabb" szakaszain inkább toljuk a biciklit a békesség kedvéért.) |