A HEGYMÁSZÁS - UNIVERZÁLIS SPORT

(Ivan Bajo)

Hegymászó vagyok, és tanú vagyok rá, hogy a hegymászás univerzális sport; Ezt az állításomat alátámasztják a saját tapasztalataim, és a hegymászó barátaim tapasztalatai is. Mielőtt a hegymászáshoz kerültünk, sokan közülünk aktívan tevékenykedtek különböző sportokban. Néhányan megpróbálták a könnyűatlétikát, a kerékpározást, rugby-t, futballt, mások eveztek, síeltek, lovagoltak, sakkoztak, úsztak, és még sok egyebet csináltak. Sokan közülünk bekerültek az élmezőnybe valamelyik sportágban, jelentős versenyeken értek el első, második, harmadik, sőt, hetvenötödik helyet. A sportágaik ifjúsági, junior illetve felnőtt bajnokai lettek. Játszottak, versenyeztek falusi, városi, kerületi, járási, vidéki illetve nemzeti bajnokságokon. Mi minden lehetett volna belőlük! Lehet, hogy megvolt bennünk az ambíció, hogy elérjük a nemzeti, az európai, sőt, talán a világbajnokságot is, de végül mindnyájan a hegymászásnál végeztük. Egy olyan sportnál, amely a sportágak kategóriájában az utolsó helyet foglalja el. Egy tisztán amatőr sportnál, egy sportnál, amely mindegyikünknek a különböző lemondások mellett még egy csomó pénzünkbe is került.

Repülhettünk volna olimpiáról olimpiára, ilyen bajnokságokról olyan bajnokságokra, Rio de Janeiroból Kiskundorozsmán át egészen Bagdadig. Kocsikázhattunk volna az isteni kocsikban, épittethettünk volna víkend-kastélyokat, kiáshattunk volna magunknak akadémiai címeket, híresek lehettünk volna, most vigadhatnánk, de mi csak és csak a hegymászásért éltünk. Úgy kell nekünk!

De az igazat megvallva senki se bánta meg. Ellenkezőleg! Minél többet másztunk, minél több meredek csúcs volt az életünkben, annál boldogabbak lettünk. Annál inkább tudatosodott bennünk, hogy a hegymászásban sok sportág elemei ötvöződnek egybe, még az eredetieké is, amelyekhez hűtlenek lettünk. Megértettük, hogy a hegymászás alapjában véve a sportok sportja, univerzális sport. Ítéljék meg maguk!

Vegyük csak sorra a sportágakat, és csak úgy találomra válasszunk ki néhányat közülük. A hegymászás rokonsága a többi sporttal valósággal szembeötlő.

Bob: Két hegymászó kiesik a meredek, havas, jeges kuloárban, és mind nagyobb és nagyobb sebességgel száguldanak lefelé. Az első kormányoz, teker, kikerüli a terepakadályokat, a hátsó elkeseredetten fékez a piklivel. Hát nem ez a kettős bob alapja? És ha sikerül magukkal rántani egy kötéltársaságot maguk előtt, négyes bobról beszélhetünk. Sőt! A kuloárok és folyosók tömeges megmászásánál harmincas, vagy végül akár ötven személyes bobról is beszélhetünk. Ez már a bobversenyzők közt sem egy megszokott dolog! A különbség csak az, hogy ha a versenyzők a pálya közepén megállnak, szörnyen káromkodnak, hogy elvesztették a versenyt. De ha ez a hegymászóknak sikerül, akkor hálát mondanak az összes hegyi istenségnek, hogy győztek, és örülnek a konyaknak, amelyet majd a házban isznak az újjászületésük megünneplésére.

Box, judo, rugby, birkózás: E sportágak elemeivel a hegymászó a közös étkeztetésnél találkozik a táborban, valamint a szögek, karabinerek, trepnik és kötélgyűrűk szétosztásánál a túra után. A hegymászó időnként "K.O."-val örvendezteti meg magát, ha a szögek beverésekor a kalapács visszapattan. A hegymászó, amikor kiesik a falból, többször kerülhet kétvállra, sorrendben: a fal alatti sziklákon, a hordágyon, a tönkön, és általában már nem kel fel akkor sem, amikor a bíró tízig számolt, sőt, akár millióig.

Kerékpározás: A kerékpározás a lábakkal a mászás kényes helyein a dramatizálás kedvelt formái közé tartozik. A túra gyakran etapokból áll, a beszállástól a bivakig, a bivaktól a csúcsig, a csúcstól a sörig, a sörtől a konyakig. Amikor a hegymászó táborban kompót konzervet nyitnak, vagy folyékony szilvát vagy szőlőt tartalmazó edényt, a boly tömegesen ráhajt. A boly alapelve a nehéz túráknál, és télen a hó taposásánál is megnyilvánul - az első "húz", a többiek "utaznak".

Röplabda: A mászásoknál gyakran bekövetkeznek olyan helyzetek, amikor a hegymászók szögeket, karabínereket, kötélgyűrűket, trepniket, kalapácsot és egyéb lim-lomot dobálnak. Ha az elölmászó a másodmászó fejére köveket dobál, a másodmászó haragos tekintetet vet és csúnyákat mond, mert kővel nem tud visszadobni. Ha pedig a hegymászó keresztény, az elölmászót kenyérrel kellene megdobnia (ha az őt kővel). Drámaiak a néhány órás kísérletek, hogy a menekülést hozó hurkot rádobják a menekülést nyújtó sziklatömbre. A szerzőnek a Kupola északi falában ez majd három óráig tartott, végül a hurok rendesen "beült", a szerző az örömtől beszámíthatatlanul ordított - és nyomban lehúzta a kétszáz kilós kőtömböt a szakadékba.

Lovaglás: A magasabbrendű szervezetek közül csak a szamarak, öszvérek, lovak és a hegymászók vonszolnak és eipelnek nehéz terheket. De közülük csak a hegymászó teszi ezt önként és ingyen. A lovaktól pedig már nincs messze a lovaglás. A hegymászók a hegyekben gyakran kerülnek nyeregbe. A gerinctúrák során a gerinc éles szakaszát lovacskának hívják, és úgy kell rajta mászni, mintha lovagolnánk - terpeszben. A hegymászó férfiak, a nőktől eltérően, ezt a szórakozást nem túlságosan kedvelik, féltvén jövendő ivadékaikat.

Vizi szlalom: Ezt a sportot a hegymászó a Csorba-tavon űzi, a tátrai szállodák konyhalányai és felszolgálólányai között, hogy egy időre biztosítsa a kiadós étkezését.

Műkorcsolya: A meredek, havas, jeges kuloárokból történő kiesésnél gyakran szemtanúi lehetünk kitűnő szabadonválasztott gyakorlatoknak - úgy egyéni, mint páros előadásban is. Négyszeres elrugaszkodott Rittberger, hármas Salchov, Axel-Paulsen, Flip. A tempó emellett hirtelen gyorsuló, a csúszás egyre jobb és jobb. Be kell vallani, hogy mindezek alatt a hegymászók az elegáns testtartásra nem ügyelnek. Csak a birók hiányoznak, akik pontoznák a gyakorlat technikai értékét és művészi bemutatását.

Vitorlázó repülés: Dugóhúzó, hátra, oldalra fordulások, a légi akrobatika különböző elemei, hirtelen ereszkedés, fejjel lefelé repülés, ahogy ezt gyakran látjuk a mászóiskolákban és a magas hegységek közt. De megint csak, ugyanúgy, mint a műkorcsolyázásnál, hiányoznak a szakemberek, akik ezt megfelelően értékelnék. Starthelyként szolgálhat bármely lépés vagy fogás (minél bizonytalanabb, annál hamarabb indulunk). A leszállópálya általában nincs előkészitve, így a szerencsés leszállás ritka, mint a fehér holló.

Könnyűatlétika: Mennyi itt a kapcsolat! Síma és akadályfutás rövid és hosszú távolságokra, távolugrás és hármasugrás - lavina, lezuhanó szikla vagy mászópartner elől, pályaudvaron, vagy autóbusz-állomáson. Mélyugrás - ha egy imaginárius lépésre lépünk. Magasugrás, ha ráülünk a hágóvasra. Rúdugrás - a megfagyott kötélen. Kalapácsvetés - ha az egyiket otthon felejtjük, egymásnak kell a kalapácsot dobálnunk. Stb. ...

Síelés: A síléc felejthetetlen élményeket nyújt a hegymászónak. A hegymászó, aki harminc kilós hátizsákkal repeszt lefelé a rövid hegymászó siléceken, ellenállhatatlanul emlékeztet a japán öngyilkos repülőkre - a kamikazékra - a második világháborúból. A nagy csomaggal lesikló hegymászó nem tud befordulni, bekanyarodni, csak abban bízhat, hogy lefékezi, vagy megállítja valamilyen hófúvás, vagy a gyalogfenyő. Ha a Tátrában kifordult fákat látnak, az azt jelenti, hogy a hegymászó nem talált be semmilyen hófúvásba, vagy gyalogfenyvesbe. Jelentősebb irtásoknál egy egész hegymászó-síelő szakosztály tevékenységéröl van szó. Igazán megrázó eset történt a Késmárki háznál, ahol a sűrűn benépesült sílejtő fölött egy magányos hegymászó guggolt. Guggolt, lécekkel a lábán. Egy erősebb széllökés - és szegény hegymászó megindult lefelé a lejtőn. Megijedt, megmerevedett, fékezni már csak jelentős sebességnél próbálkozott, de a leeresztett nadrágja túl sok mozgást nem engedett. Visszatarthatatlanul száguldott az emberek közé, akik nagy érdeklődéssel figyeltek őt. Társasági rémületében a szerencsétlen inkább a drasztikus fékezést választotta a meztelen testével - majd egy fejessel földet ért a gyalogfenyvesben, a sztriptíz utolsó fázisának bemutatásával.

Úszás: A hegymászó úszik a lavinában, ahogy ezt tőle megkövetelik a lavinában való helyes viselkedés szabályai. Szükség lesz majd a hegymászó kézikönyvekben tudatosítani, hogy melyik úszásnem a leggazdaságosabb: a gyors-, a mell-, a pillangó- vagy a hátúszás. És mi legyen a nem úszókkal?

Szánkózás: A szánkózás a hátizsákon vagy fenekén a téli hegymászás legszebb örömei közé tartozik. Mi sem tudtunk ellenállni a Kaukázusban, amikor négyen fenéken leereszkedtünk az Elbruszrál, hogy így "olcsón" leereszkedjünk az ezer méterrel lejjebb lévő házhoz. Elsőnek indultam a jeges kuloárban. Gyönyörüen haladtam. Háromszáz méter után hideget éreztem a hátsó felemen, és újabb száz méter után éles fájdalmat. Kiugrottam a kuloárból - négy réteg nadrág átkopva, lyuk, akár a Titanicon. Éles jégkristályok a bőrömben.

- Mi vaaaan? - Kiáltja szánkózás közben Tóni.
- Semmiii! Menj csak tovább!

Nemsokára ő is kiugrott a kuloárból, és a másik kettőnek jelezte, hogy csak nyugodtan repesszenek tovább. Fokozatosan ők is kiugráltak. És a házban nem volt egyetlen tű és cérna sem! Segítségünkre lett egy tekercs alumfnium-huzal, amivel kölcsönösen bedrótoztuk a nadrágjainkat. A kaukázusi falvakon történő átvonulásunkkor hátulról felejthetetlen látványt nyújtottunk.

Sakk: A sakkot elsősorban azért említem, mert vannak emberek, akik kételkednek, hogy az ember egyszerre lehet hegymászó, és ugyanakkor sakkozni is képes. Megállapítottuk, hogy a sakk, a hegymászástól eltérően, nagyon veszélyes játék. Két pozsonyi hegymászó egyszer sakktáblát hozott a Tátrába, rossz idő esetére. Az idő rossz volt, a hegymászók reggeltől estig minden nap játszottak. A harmadik este a vesztes szétdobálta a figurákat, a győztes a vesztes homlokához vágta a bástyát, a vesztes a huszárt és két gyalogot, a győztes a királyt, a vesztes az összes maradék figurát, tekintet nélkül színre és értékre. A győztes végül kupánvágta a vesztest a sakktáblával. Végül az egyiket a hegyimentők hozták le, a másik fél évig ideggyógyászatra járt. Hiába, a sakk a hegymászók számára túl veszélyes sport.

Turisztika: A turisztika és a hegymászás tulajdonképpen az érem két oldala. Minden hegymászó tanúsitja, hogy a turisztika a nehezebb és fárasztóbb oldal. Az ember turistásan, két lábon jut a fal alá, kifacsarva, elfáradva, majd négykézláb, hegymászósan felüdül, pihen, regenerálódik.

Súlyemelés: A hátizsákok emelése vonaton vagy másutt (egyénileg: szakítással, nyomással vagy lökéssel), kőtömbök emelése, amelyeket sikerült kiszabadítanunk a falból, ez mind a hegymászó szokásos cselekedetei közé tartozik.

Tovább kereshetnénk és találhatnánk összefüggéseket a hegymászás és a többi sport között, de ez a néhány példa is illusztrálja a hegymászás egyetemességet, és bizonyitja: a hegymászás a sportok sportja.