(Ivan Bajo)
A hegymászó néphez való 16 éves tartozásom során tanúja voltam különböző szerencsétlenségeknek, meg nem értésnek és konfliktusoknak a nem hegymászók és hegymászók közt. Némely eset közülük feketével fehéren meg lett örökítve, hivatalos feljegyzések, bejelentések, panaszok, kérelmek, tiltakozások, vélemények formájában, és elsüllyesztették különböző személyek és intézmények archívumaiban. Egy kicsit turkáltam az archívumokban, és így most barátaim, hegymászók, elétek tárhatok néhányat a legérdekesebbekből.
A szülők negatív öröklődő tulajdonságai és a szélsőségesen alkalmatlan szociális környezet kölcsönhatása törvényszerűen megmutatkozott az utódokon is. A legidősebb fiú notórius alkoholista, szadisztikus hajlamokkal, a fiatalabb fiú jelenleg elmegyógyintézetben van, a lányuk prostituált, a lagkisebb fiuk pedig hegymászó.
Amikor megtudtam, hogy hegymászó, egyáltalán nem lepődtem meg. Kezdettől fogva fejreesettnek nézett ki, méghozzá elég magasról.
Majd brutálisan megkötöztek és felhúztak (minden határozott ellenkezésem ellenére) a függőleges sziklafalra, vagy harminc méter magasra, sőt, talán több is lehetett. Ott hagytak egy kis placcon addig, amíg ezerszer nem orditottam el: soha többé nem fogom megsérteni a hegymászókat, és nem nevetem ki őket. Így tették tönkre a hangszalagjaimat, és a vasárnapi öltözékemet.
Mehetett volna futballozni, mint a barátja, Marcel Gazsovics. Lehetne most villánk kerttel és medencével, víkendházunk a Kárpátokban és Mercedeszünk, és minden évben a tengernél tölthetnénk a szabadságunkat. De ő csak, hogy a hegymászás, meg a hegymászás. És itt vannak az eredmények: egy szobás, nedves lakás a szanálandó körzetben, a pincében rozsdás bicikli, krónikus reuma, négy lefagyott lábujj, üvegszem, és már tizenötödik éve töltjük a szabadságunkat a Rabló menedékházban.
Körülbelül tíz-tizenkét méterre lehetett a föld felett, hozzákötözve mindenféle spárgákhoz. Mikor, mint szerv, megkérdeztem, hogy mit keres ott (a templom falán), azt mondta:
- Kiszera méra bávatag?
Megkérdeztem, hogy mi az. Azt felelte, hogy menjek, nézzem meg magam. Felszólitottam, hogy azonnal másszon le, és igazolja magát. Mondta, hogy maga sem tudja, hogy fog lejönni, éppen azon volt, hogy segítségért kiáltson. Állitólag nehezen jutott fel, de lefelé ez már egyáltalán nem megy, és nemsokára biztosan leesik és agyonüti magát. Kérlelt, hogy hívjam ki a tűzoltókat, vagy gyorsan hozzak egy létrát. Létráért futottam egészen a Sündisznó utca 32/a-ba, és a gondnokkal a fal alá hoztuk a létrát. Az érintett már nem függött ott. De a fal alatt sem feküdt. Tehet biztos, hogy nem esett le, ahogy ígérte, hanem komolytalanul elszökött.
A bevonulásnál kijelentette, hogy első osztályú aktiv hegymászó. Az alakulat lovaihoz osztották be.
A hegymászók balesetbiztosítását, amelyet az utóbbi tíz évben az Állami Biztosító fióküzletünk kötött, eddig pszichiátriai vizsgálat eredményének bemutatása alapján kötöttük meg.
A házasságkötés előtt eltitkolta elöttem azt a tényt, hogy hegymászó. Most a sziklákon való rendszeres bóklászással meríti ki magát, nem marad sem ereje, sem kedve az általa igért, és általam mindmáig hiába várt rendszeres házaséletre.
A nevezett az üzemből
9 óra 40-kor távozott azzal a megjegyzéssel (a portásnő tanúvallomása szerint), hogy csak a sarokra ugrik
ki a trafikba, egy doboz "Sparta" cigarettáért. Azonban már 10 óra 55-kor egész véletlenül észrevették
őt, hogy még egy hozzá hasonlóval együtt függ a Dévényi vár sziklafalán! A kérdésre, hogy mit keres ott
munkaidőben, 15 kilométerre az üzemtől - meghunyászkodva felelte (szinészkedett)
- Spartát. A trafikban
azt mondták nekem, hogy csak a Dévényben van. Természetesen szándékos szócseréről volt szó a Dévény szálloda
és Dévény falu között. Több, mint biztos, hogy az üzemi hegymászónk már hosszabb ideje élvezi a hegymászó
kirándulásokat munkaidőben, mert majdhogynem naponta jár Sparta cigarettáért (a portásnő tanúvallomása)
- és a trafikban már két éve nincs Sparta (a dohánybolt vezetőjének tanúvallomása). Szükséges őt következetesen
elszigetelni a hegymászó társaságoktól, és így lehetővé tenni számára a visszatérést a rendes emberek
társadalmába.
Mint fiút, szeretem őt, ahogy apa szereti a fiát, de mint egy hegymászó apja, permanensen hülyének tartom, aki naponta pár pofont érdemelne.
Több, mint kétszáz métert repült lefelé a kuloárban. Ez csak két hét múlva tudatosodott benne, amikor magához tért. Legjobban azt sajnálta, hogy elvesztette a francia csákányt.
Az alakulati hegymászók a háromnapos távollétüket azzal magyarázták, hogy két és fél napra egy kis sziklabarlangban veszett mormoták falkái kerítették körbe őket. A TANAP szakembereivel történt konzultáció után kiderült, hogy:
Alapos gyanú merült fel, hogy nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottak. Megállapitottuk, hogy három napig ittak. Csak az érdekelte öket, hogy kapnak-e téritést az el nem fogyasztott élelemért a három napos távollétük idejére (nyilván azért, hogy kiegyenlitsék a 300 koronás tartozásukat a Brncalova házban). Úgy gondolom, hadnagy elvtárs, hogy húsz nap és éjszaka az alakulati fogdában veszett egerek falkái között az előzetes három napos edzés után egyáltalán nem lenne káros számukra.
Az, hogy Ön hegymászó, még egyáltalán nem jogositja fel a fiát arra, hogy a negyedik emeleti IV/b osztály ablakából ereszkedjen az első emeleti II/a osztályba krétáért. A múltkor a legjobb tanulómat, Kovács Bélát kötélen két emelet közé lógatta, hogy "kiszellőztesse".
Csavargónak vagy koldusnak nézett ki. Állítólag három hétig volt egy magashegyi táborban. A kérdésre, hogy vajon nincs rendesebb öltözéke, azt felete, hogy van fehér inge, fekete öltönye, lakkcipője, köpenye és kalapja, de a hátizsák alján. Na az aztán kinézhetett! És itt nyújtom a javaslatomat a hátizsákok gyártóinak: Hozzáadni felülre egy lecsatolható tokot, a hegymászók rendes öltözéke számára, amelyben három hetes táborozás után is a ruha megtartaná eredeti kinézetét.
Meg vagyok győződve, hogy az egyetlen egészséges megoldás a hegymászó eltiltása lenne a hegyektől a saját és a társadalom érdekében.
A felső gótikus ablak megmászása után hurkot dobtak Gábriel arkangyal tüzes pallosára, és fokozatosan felmásztak a fejére. Innen átvonultak haránt az Assisi Szent Ferencen keresztül Szent Flóriánhoz, majd egyenesen fel, az angyalokon keresztül, kapaszkodva azok kezébe, fejébe és szárnyába, egészen Szent Teréziához. Tőle pedig a villámháritón fel a torony csúcsára. Ekkor már elmentem telefonálni a rendőrségért. A hegymászás biztosan szép sport - de a hegyekben, és nem templomtornyokon.
Mert a hegymászók csak ritkán kapnak határátlépési engedélyt. Azelőtt egyszerű volt a dolog - rajuk kiáltottunk. Ha lengyelül válaszoltak, akkor lengyel hegymászók voltak, akik engedély nélkül lépték át a határt. Ha Lengyelországban a lengyel kollégáknak szlovákul vagy csehül válaszoltak, akkor azok szintén illegálisan voltak ott. Az utóbbi időben ez sajnos megnehezült - a hegymászók ravaszabbak lettek. A lengyel hegymászók perfekt szlováksággal válaszolnak, a mi hegymászóink a lengyel határőröknek pedig perfekt lengyelül.
Mosoly a kötélen - tartalomjegyzék
A Magyar Természetbarát
Szövetség honlapja
Készítők - Szerzői
jogok - Kérdések - Megjegyzések