(Ivan Bajo)
1978. November 30-án elesett a Magas-Tátrában az egész biztosan utolsó hegymászó probléma. Végre megmászták a Kutyatorony északi falának középső részét, a direttisimát, amely sok éven keresztül visszaverte a hazai és külföldi mászók támadásait.
A mászást a piripócsújfalui Haladás SE. sportolói valósították meg a következő összetételben:
Bobolyka Maximilian kéményseprő, nős, gyermektelen, kora: 18 év, magasság: 202 centiméter súly: 68 kg
Vrk Teleszfor állatszelidítő, nőtlen, kora: 38 év, magasság: 153 cm, súly: 96 kg
A mászás két napig tartott, a tiszta mászó idő 23 óra. A fal magassága 300 méter, a mászás hossza 1391 méter, a hegymászók 96 szöget használtak fel, ebből 19 fúrtat, 4 durál trepnit, 2 csigát, 5 tapadógumit és kanaszta márkájú mászó ragasztót. A mászás ideális légköri körülmények között valósult meg. A füves párkányokról és padkákról, amelyek között vezet a mászóút, a szervezett és szervezetlen túristák több tizei figyelték őket. A mászás menetét a rádió is közvetítette. Riporter: Galloezy Marján.
A mászás végérvényesen lezárta az első mászások korszakát a Magas-Tátrában, a tátrai falak úttörőinek korszakát.
A mászóút leírása: Kutyatorony, S fal (a Kis-Ló-völgyből). A fal, mint derékszögű háromszög, illetve mint rombusz mutatkozik. A beszállás 87,5 méterre balra van egy markáns kőtömbtől, amely megbújik a gyalogfenyvesben. Az út balról jobbra indul, a jobboldali vizes fal jobb bordájának bal részén. Először egyenesen a horpadásban, amely úgy néz ki, mint egy kémény, de valójában kuloár, ezen fel a vöröses sziklatörés alá, amely alulról feketének, sőt, sárgának tűnik. A töredezett falat egy jelentős repedés keresztezi, a felső részén áthajlik. Nem erre vezet az út. Traverz jobbra 2 méter szélsőségesen nehéz terepen, a 3 párhuzamos mélyedés egyikén (mesterséges eszközök), egészen a háztető szerű áthajlás alá. Ingatraverz a jobboldali mélyedésbe (gyalogos terep), ezen fel (helyenként VI). Most jobbra, balra, megint jobbra. Innen egyenesen fel az áthajló füveken, a három jelentős torony egyikére. Azonban csak kettő látható. Amögött, amely nem látható, kitűnő biztosító stand. Most ferdén (jobb kéz: VI. fogások, bal kéz és lábak - gyalogos terep). Most markáns depresszióba kerülünk - ezen váltakozva jobbra és balra a kellemetlen terepen (konzervlavinák). A depresszió kuloárba megy át, a kuloár kéménybe, a kémény repedésbe. A repedés áthajló, beékelődött tömbben végződik. Ezen egyenest a mozgó tömbre, erről átugrás balra (3 méter) a még szabadabb, levált sziklára (ha még ott van), és onnan egyenest fel a maximálisan kitett résen (Bobolyka-résen) csiga és tapadógumi segítségével a légies szószékre (szörnyen nehéz, VI + III = IX). A szószékről traverz jobbra a sűrű gyalogfenyőn keresztül (kb. 112 m). Ha már nem megy tovább, akkor megint balra (19 - 52 m). A jól látható galériáról (markáns zergenyomok) egyenest fel az áthajló gyalogfenyvesen (jó fogások) egészen a száraz fáig. Tovább a füves platnin (figyelmeztetés az elölmászók számára: nagy eséslehetőség) egészen a sötét tető alá (szép bivakhely a szögeken). Következik a páternoszter a Vrk bordán keresztül a központi szakadék baloldali harmadik depressziójának második résébe. Tőlünk baloldalt vannak a Ló próbaláncai, baloldalt a sárga jelzett útra a felső Tehén-csorbába. Ebből expanziós ácskapcsok segítségével az erkélyre, erről könnyedén a nyugati gerincre, és azon a csúcsra. A csúcstömböt zárt lábú felugrással győzzük le, esetleg alacsony kihajlással. A csúcsról 6 perc alatt leérhetünk üdítőkért a túrista magashegyi kioszk-ba (tanács).
Nagystílű, szélsőségesen kitett mászóút vad környezetben. Osztályozás: VI, helyenként gyalogos terep. Megjegyzés: a direttisima gyakran azonos Erich von Kleinberger útjával, amelyet Franz Poruban hegyivezetővel tett 1902-ben, III - IV (3 óra). Ők azonban mindkét kulcshelyet jobbról megkerülték, a csúcs esésvonalában (az ösvényen).
Béka tó, hegymászó tábor, 1962. április