A SCARISORAI JÉGBARLANG¹

Az érdek, mellyel a természet bámulatos tüneményeit kísérjük, szorosan összefügg azon élvezettel, melyet azoknak átélése nyújt. Azt hiszem, hogy az utóbbi évtizedben oly általánossá vált utazási vágy, még nagyobb mérvben a természettudományok népszerű elterjedésének, mint a közlekedési eszközök tökéletesedésének eredménye. Feladatomnak e szerint csak úgy vélek eleget tehetni, ha a Scarisorai jégbarlang leírása elé annak elméletét csatolom.

A Bihar-hegység különös érdekét a Lias- és Jura-mészkőtömegeknek köszöszöni, melyek ős jegeces kőzetei közé vannak beékelve s többnyire homokkő rétegen nyugszanak. A romboló hatás, mely az időjárás, különösen pedig a víz e mészkőzetekre gyakorol, nemcsak szaggatott festői sziklacsoportokkal gazdagítja a vidéket, de alkalmat nyújt mindazon sajátságos természeti viszonyok alakulására is, melyek a Karstot ^* híressé teszik. A Bihar-hegység is kérkedhetik patakokkal, melyek egyszerre eltűnnek s talán csak mérföldnyi távolságban bukkannak valamely barlang nyílásán újra elő, vannak időszaki forrásai is s fennsíkjain hasadékok, tölcsérek, aknák nyílnak, mint megannyi szájak a víz fölvételére. Az e nyílásokon becsepegő, vagy a kőzet kisebb repedésein beszivárgó víz sok esetben nagyobb tekervényes utakat fut be, míg a homokrétegekig eljutva azokból véglegesen tör elő. A legszebb, legtágasabb barlangokat a mész- és homokrétegek határán, patakok kiömlésénél találjuk.

Karst-képződmények (mert legjellemzőbben úgy nevezzük eme szaggatott mészképleteket) a Biharon 4000 lábon felül emelkednek, s éppen e körülménnyel függnek össze sajátságos jelenetek, melyeket e hegységnek még nyár derekán is hóval telt vermei és jégbarlangjai nyújtanak. E jégbarlangok örökös tele, ellentétben a nehány öllel felettök ülő nyári viránnyal, oly tünemény, mely magyarázatot kiván; legyen tehát szabad megkisérelnem, annak értelmébe tudományos fogalmak segítségül hivása nélkül is behatni.
Ki ne lett volna olvasóim közül már valaha pincében, s ki nem törte volna fejét gyermekkorában a talányon: nyáron hideg, télen meleg; mi az? S ne találta volna ki több vagy kevesebb szülői segítség után, hogy az csak a kút vagy pince lehet.
E szerint mindannyian saját gyermekkori észleleteik után jutottak azon ismerethez, hogy a felszín alatti földrétegek nem melegednek, de nem is hűlnek meg soha annyira, mint maga a földfelület. Hozzáteszem, hogy az ily pincék vagy éppen nem, vagy csak nagyon rövid ideig vannak kitéve a napsugarak behatásának, s így a főtényező, mely hőmérsékletüket meghatározza, a pince falait körülvevő kőzetek által a felszínről levezetett meleg.
Ezeket egybevetve, azon tételhez jutunk, hogy egy sziklának valamely pontjánál, mely melegét annak valamely más pontjától vezetés útján nyeri, a különböző időbeli hőmérsékletek közt kisebb különbség van, mint a kiindulási pontnál a megfelelő időkben levő hőmérsékletek közt. és mélyebbre ás: el kell hogy érje, azt a mélységet, melyben az egész év folyama alatt, a legérzékenyebb hőmérőkkel sem lesz képes hőmérsékletváltozásokat kimutatni. Hamarább mint reményli, talán már 4-5 ölnyi mélységben el fogja célját érni.
A hőmérséki különbségek e folytonos kiegyenlítése által a természet nem csinált egyebet, mint a közép számtani arányost kereste ki mind ama hőfokok között, melyek a felszínen az egész év folyama alatt egymást követték. Ugyanazon műtét ez, melyet egy hely évi közép-hőmérsékének kiszámításánál végezünk, s így e számitás eredménye s a felszínhez közeli földrétegek állandó hőmérsékének észlelete között megegyezést várhatunk. E megegyezést csakugyan kimutathatjuk, mert a látszólagos eltérések, melyek talán első pillanatban zavarba ejtenek, a föld benső melege által teljes magyarázatot nyernek.
A Magyar Tudományos Akadémia budai észleldéjében dr. Schenzl által eszközölt észleletek szerint, az egy egész év folyama alatt előfordult legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsék közötti különbség a föld felszíne alatt 4 lábnyira 11şC. volt, 12 lábnyi mélységben 4şC a 24 lábnyi mélységben már csak 0,6şC. s 40 lábnyi mélységben már kisebb mint 0,01şC., míg e különbség a levegőben 30 fokot meghaladott. - Ámbár e számok csak helyi értékűek csak bizonyos kőzetrétegekre vonatkoznak, mégis a helyszínen tett észleletek hiányában feljogosíthatnak azon állításra, hogy a Bihar-hegység mészszikláiban 10-20 ölnyi mélységben az évszaki hőmérséki változások a foknak kis törtrészeit meg nem haladhatják s így ott egy állandó hőfok uralkodik, mely csak kevésben tér el a megfelelő felszín évi középmelegétől.
Lépjünk tárgyunkhoz közelebb!
Mindazon hóvermek, melyekre a Bihart átkutatva bukkantunk, több öl mélységű tölcsér alakú üregek, melyek mintegy 4000 lábnyi magasságban sűrű erdővel borított helyeken nyílnak. E viszonyokból következtethetjük, hogy e helyek évi középhőmérséklete fagyponton alóli. Félek, hogy többen olvasóim közül, az előrebocsátottak után a kérdést mely foglalkoztat, már is ez egy körülmény által teljesen megoldva látják. A dolog még sem oly egyszerű.
A teljes megértés végett tekintetbe kell vennünk, hogy az említett mélyedések feneke három úton nyerhet meleget; először: mint már tudjuk, a kőzeten keresztül a felületről levezetett meleg által; másodszor: a lég által, mellyel érintkezik, és harmadszor a napsugarak behatása által. E melegforrások elseje, mely a fenéken a felszín évi középhőmérsékét, tehát egy fagypont alatti hőfokot törekszik fenntartani, egész év folytán se fogja a tél folyama alatt hullott havat megolvaszthatni.
Csekélynek tartom azon hatást is, melyet e tekintetben a lég melege gyakorol, mert egyrészt annak rossz meleg-vezetési képessége a hóval érintkező légrétegek jelentékeny megmelegedését nem eszközölheti; másrészt ez alsó légrétegek, mint a nyár tartama alatt leghidegebbek, s így legsűrűbbek, e külső légáramlásoktól ment helyeken csaknem tökéletes nyugvásban lévén, csak kis mértékben eszközölhetik a légnek keveredés utján melegedését. De ha a hó önfenntartási küzdelmében ez említett két körülménytől talán még segítségre is számolhat, úgy a harmadik hőforrás, a nap annál elkeseredettebben törekszik őt tüzes sugaraival megsemmisíteni. Tágítsanak bár a köröskörül emelkedő védbástyák csak percekre is e hatalmas ellentámadásainak: a pusztítás, melyet az ezek alatt véghez visz, iszonyú; az elkerületlen sors, olvadás. Talán sikerülni fog egy-két ily jól épített erődítményben a sziklafalaknak fagyasztó ölelésükkel éjjelenként behegeszteni a sebeket, melyeket nappal a nap sugári ejtettek; de ily esetek csak a kivételek közé tartoznak. Nagyon alkalmasnak tartom e hasonlatosságot arra, hogy tulajdonképpeni tárgyamra, a jégbarlangokra áttérjek. Valamint nem kis mértékben emeli egy várnak erősségét, ha biztos menhelyekkel van ellátva, melyekben betegeit, vert hadait ismét talpra állíthatja, úgy biztosítják a tél uralmát s szolgálnak menhelyeiül a jégbarlangok. Ítélje meg a tisztelt olvasó, mennyire jogosult e hasonlat. Kössük az éppen leírt hóvermek valamelyikét egy a fenéktől oldalvást benyíló üreggel vagy barlanggal össze, s elkészítettük a mintát, mely szerint a Bihar-hegység jégbarlangjai alkotva vannak. Tudjuk, hogy a viszonyok közt melyeket mint a hóvermek keletkezésére szükségeseket emeltünk ki, e barlang falai állandóan a fagypont alatti hőmérsékkel kell, hogy bírjanak, és pedig annyival inkább, mert a napsugarak behatása ellen teljesen védve vannak. Ha most a nap a külső veremben hevesen tüzel, s az abban összegyűlt havat olvadásra bírja, úgy az ekként képződő víz a barlangba foly, s annak fenekével érintkezve, lassanként lehűl, s azon újra megfagyva jégréteget képez. Így történik ez napról-napra, még pedig nemcsak a hómezőről leolvadó vízzel, hanem azzal is, mely a verem nyílásán eső alakjában hull alá. A barlang jégrétegének ezek szerint csakhamar óriási vastagságura kellene nőnie, sőt az egész üreget be kellene töltenie, ha a természet egy időben a barlanggal nem alkotott volna a felesleges eltávolítására szolgáló kiömlési csatornát is.

E csatorna, melynek létezését mint a jégbarlangok keletkezésére szükségeset emeljük ki, a Scarisorai barlangban szemünkbe ötlik. A kép, melynek magyarázatául e sorokat írom, e barlang jég-stalagmitjait ábrázolja; a mód, melyen ezek keletkeztek, nem szorul hosszú magyarázatra. Említém már, hogy a víz a karst-féle mész-képletekben nemcsak nagyobb nyílásokon keresztül ömlik, hanem apró repedéseken, csöveken keresztül is szivárog a föld alsóbb rétegei felé. E vízerek bizonyára a jégbarlangok hideg boltozatához is el fognak jutni, s részben már azzal érintkezésben megmeredve, jég-stalactitokat képeznek; részben pedig a fenékre hullva, azon eleinte jégdombokat, utóbb oszlopokat vagy gúlákat, egy szóval stalagmitokat alkotnak.

A Bihar-hegységben mindeddig csak két jégbarlang ismeretes, ámbár feltehetjük, hogy aknáinak vagy hóvermeinek némelyike ilyenbe nyílik, a nélkül, hogy a felettök lépdelő utasnak létükről még csak sejtelme is volna. E barlangok egyike a betrana-i fennsíkon, a Bihar csúcsától másfél mérföldnyi távolságban északra fekszik, s 1860-ban Kula nevű oláh vezető által fedeztetett fel, ki belőle egy belényesi cukrászt jéggel látott el. - Ennél sokkal nagyszerűbb az, mely a topánfalvai kincstári erdő scarisorai kerületében fekszik, s melyet e hegyek oláh lakosai Gyezar-nak neveznek (Vass József^** és Schmidl^*** ) leirásai e barlangnak tudományos körökben máris hírességet vívtak ki, s úgy hiszem, az utolsó évtized folyama alatt évenkint találkozott egy-két társaság, mely megküzdött e kirándulás fáradságaival. A Gyezar látogatására ³ Rézbányából vagy Topánfalváról indulhatunk, s könnyen útba ejhetjük azt, ha e helyek egyikétől a másikhoz utazunk. Bármely oldalról jönnénk is, az erdészlakot kell nyugvó, sőt alvó állomásul választanunk, mely a Disztityul-patak s a Biharról leömlő Aranyos összefolyásánál áll, s melyben az ott lakó erdőkerülőnél szíves felvételre számíthatunk. - Egészséges ló hátán a két kiindulási pont bármelyikétől hat óra alatt elérjük az erdészlakot, s attól két órai gyaloglás után feljutunk a Gyezar szájához, mely 3752 lábnyi magasságban nyílik. Oda érve, sűrű, mondhatnám őserdő közepében 25 öl átmérőjű csaknem kör alakú nyílás előtt állunk, melynek falai három oldalról függőlegesen merednek le, úgy hogy a lemenetel csak egy, még pedig az észak-keleti oldalon válik lehetségessé. S mily lemenetel ez! Két, már rothadozó fatörzsökből összekötözött létrára bízzuk nyakunkat, s meg kell elégednünk a másfél lábnyira egymástól elálló keresztfákkal is. Ha szerencsésen lejutottunk, egy újra-fagyás (regelatio) által keménnyé vált hómezőn állunk, körülvéve meredek falak által, míg feltekintve a kék ég s a zöldülő fák lombjai mosolyognak felénk. - Szemközt a létrával a délnyugati falban, e Jura mész-sziklák hasadási irányai által körvonalozott 5 öl magas kapu nyílik, melybe a hómező lehajlik. Nem emlékszem, hogy más alkalommal természeti tünemény által annyira meglepetve lettem volna, mint midőn a hómezőn le s ez ajtón beléptem.

Mintegy varázsütésre eltűnt minden, mi a nyár heves életére emlékeztethetett volna, s a legridegebb téli kép terült el szemeim előtt.
Tökéletesen sima jégtalajon, kör alakú teremben állottam, melynek átmérője 25 öl, szabályos boltozatának legnagyobb magassága pedig 10 ölnyi volt. A kapun elégséges fény hatolt be, hogy a tárgyakat fáklya segítsége nélkül is megkülönböztessem. A bemenettől balra mintegy 10 láb magas szabályos jégdomb emelkedett; szemben ugyancsak egy kettős csúcsú jégdomb látszott, melynek csúcsai közel 4, illetőleg 3 öl magasak voltak, s a tetőről vízesés gyanánt lehulló jégcsapokkal érintkeztek; végre jobbra egy beljebbre ható sikátor nyílása volt kivehető. Balra a jobb domb megett egy akna nyílik, mely kétségtelenül e barlang kiömlési csatornája. Kulmer cs. kir. erdész ebben kötélhágcsók, s összekötözött falétrák segélyével 40 ölnyi mélységre bocsátkozott le, a nélkül, hogy feneket ért volna.
Tavaly szeptember 13-án, midőn e barlangot meglátogattam, a jégpadolat mintegy hüvelyknyi magasan vízzel volt borítva, mit részben a lég melegének, mely e teremben 5 foknyi volt, részben a hómező heves olvadásának tulajdonítok. Késő ősszel, mint mondják, e vízállás még sokkal magasabb; s ugyanannak kell tavasszal is történni, midőn az olvadás ideje alatt a nyíláson át nagy vízmennyiségek ömlenek be. Megjegyzendő, hogy ott, hol a jég a sziklafallal érintkezik, az olvadásnak semmi nyomaira nem találtam.
Az első teremből 27 öl hosszú alagút vezet egy fülke mellett el a barlang második termébe. Ennek talpazata szintén sima jégréteg, azonban az első terem talpazatánál egy öllel mélyebben fekszik, úgy hogy a jég ebből amabba gáton lezuhanó vízhez hasonlóan hajlik le. E jégesésen csak fejszével levágott lépesők segítségével bocsátkozhatunk alá. Az alagút átlagosan 7 öl széles, s jelentékenyebben csak közepén a fülke felé tágul ki, boltozata közepén 5 öl magas, s onnét az első terem felé hét ölnyi, a második terem felé pedig 4-5 lábnyi magasságig hajlik le. Ha a boltozat alacsonysága miatt helyenként meghajolni vagyunk kénytelenek, gazdagon kárpótol a természet e kellemetlenségéért egy varázsa által, melyet más barlangokban hiába keresnénk. Az egész boltozat t.i. jégjegecekkel van borítva, melyek hüvelyknyi nagyságú lemezekké, azok pedig a legsajátságosabb, többnyire hatszögű fürtös idomokká csoportosulnak. Képzelhetik olvasóim a bűvös hatást, melyet a fáklyának vörös fénysugarai e csillárokon megtörve a szemlélőre gyakorolnak. Mintha a gyémántok milliói csillognának szemeinkbe!
Sajátságos meglepetés vár reánk a már említett fülkében is, mert szemünk egy a jégen elterülő pocsolyában s nehány fatörzsökben ütközik meg. Mi módon kerülhettek azok oda? Egy pillantás a magasba válaszolni fog. A boltozat a fülke felett csaknem függőlegesen felfelé mered, s fent hegyes csúcsot képezve, a szabadba nyílik. E nyíláson keresztül gyenge fény hat a barlangba s kétségtelenül ezen hullottak a fatörzsek is alá.
Menjünk végre a templomba, mert így hívják a barlang második nagy termét. Az alagúton végig menve, 15 láb magas, a többihez hasonló jégesésen mászunk le, s a szent helyen állunk. E terem szintén kör alakú, 10 ölnyi, boltozata pedig 11 öl magas, falai nagyrészt jéggel vannak bevonva, ámbár itt-ott a cseppkő-képződés nyomaira is akadunk; talpazata, mint a barlang többi részeié tiszta jég s kitűnő azok felett jég-stalagmitjai által.
Már a bejárásnál 8-9 láb magas jég-oszlopok vesznek körül, s a teremnek majd minden zugában pillantunk meg ilyeneket. Az oszlopokat itt-ott hegyükkel lefelé fordított éke vagy egészen szabálytalan alakok váltják fel; de jellemző mind ez alakokra nézve, hogy felső részük túlnyomólak van kifejlődve, s rendesen a melegen lecsepegő víz által kivájt csésze-alakú mélyedést tartalmaz.
A sok közül leginkább ama jégcsoport vonja magára figyelmünket, melynek stalagmitjai (számra nézve 50-nél több) egy önállóan kiemelkedő hosszúkás jégdombon vannak ízléssel elhelyezve. Oláh pásztorok, kik ide vetődtek, e csoport középső legmagasabb stalagmitját a boldogságos szűz szobrával hasonlítva össze, a körülálló oszlopokat említett mélyedésükkel gyertyatartóknak tekintették, s a csoportot oltárnak nevezték el.
Schmidl, midőn 1858-ban meglátogatá a barlangot, e hasonlatosságokat helyeseknek, s így az elnevezést jogosultnak találta. Később e szobor eltorzult, s én körülállói között hasztalan kerestem.
Fáklyafénynél lerajzoltam e csoportot keskenyebb oldalával, s e rajzot mutatom itt be ama tökéletesített alakban, melyet neki Keleti Gusztáv barátom adott.

Úgy hiszem, nem kis mértékben fogom növelni e sorok érthetőségét, ha ide csatolom a Scarisorai barlang vízszintes átmetszetét, valamint a függőleges átmetszetet azon vonal mentén, melyet AB-vel jelöltem.

*) Karst nevet visel a Juli Alpok egy ága Illyriában, kopasz, barlangdús mészkő-hegység. Számos barlangjai közt a legnevezetesebb az adelsbergi ², melyet kéjutazóink a trieszti s fiumei utakban meg szoktak látogatni a czirknitzi tó közelében.
**) Az erdélyi term. tud. társulat közlönyének 8-dik kötetében.
***) Das Bihar-Gebirge. Wien, 1363. [(!) 1863.] Förster und...

1) megjelent a Vasárnapi Újság 1869 december 5-i számában (átírva a mai helyesírásnak megfelelően; a Scarisora alakot azonban meghagytuk, bár mai írásmódja Szkerisóra vagy Aranyosfő, románul Scârisoara)
2) Posztojna
3) napjainkban legegyszerűbben az Aranyos völgyében lévő Felsőgirdáról (Felsőőr),(Gîrda de Sus) piros kereszt és pont jelzéseken 2,5 óra alatt érhető el.

Néhány képet az Eötvös Loránd virtuális múzeum anyagából vettünk át.

(a *-gal jelöltek Eötvös Loránd jegyzetei, a számozottak a szerkesztőé.)