| 52. szám | 1997. október |
Újabb támogatás érkezett a tubesi kilátótorony felépítésére. A Baranya Megyei és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség a Zsolnay gyárral közösen tájékozódási túraversenyt rendezett 1997. szeptember 27-én. A rajt és a cél a Vándorsport kulcsosháznál, csodálatos környezetben volt. 17 településről (Baja, Balatonalmádi, Bezenye, Bicsérd, Borota, Budapest, Kátoly, Kecskemét, Kaposvár, Mindszentgodisa, Paks, Pécs, Sellye, Szabadegyháza, Szentes, Szentlőrinc és Zichyújfalu) 75 csapat 202 versenyzője indult. A nevezési díjakat a szervezők a Tubes Kilátó Alapítvány számlájára utalják át. A verseny "C" kategóriája érintette az épülő tornyot, melynek használata az első kilátószintig már engedélyezett. Délelőtt kellemes hűvös, majd déltől napsütés örvendeztette meg a szép számú versenyzőt. A versenyt fiatal természetjáróink: Márton Zoltán, Rónoki Eszter és Kovács István szervezték tapasztalt idősebb tagtársainkkal.
Eredmények:
"A" kategória (13 csapat): 1. DÉMÁSZ REZÉT SE, Baja (Zengő Zoltán-Czikk József-Rigó Jánosné); 2. Grisa team, Pécs (Bötkös Tamás-Bötkös Szabolcs); 3. Moha és Páfrány /Old Jumpers, Pécs/ (Geisz Ferenc-Rácz Róbert),
"A50" kategória: (3 csapat): 1. BXT SE I., Balatonalmádi (Knauer József-Balogh Iván); 2. Szentesi Turisták IV. (Badár Sándor-Kun Sándorné); 3. Szentesi Turisták III. (Farkas Lajos-ifj. Farkas Lajos-Farkas Ilona),
"B" kategória (35 csapat): 1. Katolikus Gimnázium, Kaposvár (Fodor Péter-Herner Ágnes-Koch Eszter); 2. Viktória DSK, Zichyújfalu (Kardos Gáborné-Kardos Gábor-Császár József); 3. ELTE TTK, Budapest (Szalkai Gábor),
"C" kategória (24 csapat): 1. Beschó-k, Mindszentgodisa (Benke Tamás-Schóber József); 2. Lendület XXIII. (Czinner Valéria-Póczek Éva-Nagy Márta-Orbán Péter-Kéki Antal); 3. Gyalog galopp, Pécs (Mázik Jenő-Iván László-Szvitán Gábor-Hoffmann Győző).
A versenyzőknek köszönöm a nevezésből befolyt összeget, a szervezőknek pedig a kitűnő munkájukat. Kérem, hogy vállalják a verseny szervezését 1998-ban is. Kellemes erdei túrákat kívánok mindenkinek:
| Kovács Szabó
János a Tubes Kilátó Alapítvány titkára |
 | "Papi pipa 30" teljesítménytúra a Dél-Zselicben |
Szeptember 20-án a beígért rossz idő helyett ragyogó, előbb kissé hűvös, szeles, majd napsütéses időben 140 induló vágott neki a 30 km-es távnak a bükkösdi általános iskolától. A túra útvonala a tavalyihoz képest kissé módosult, mivel a gyűrűfűi "öko-falu" építői nem szívesen látták a túrázókat, s előre jelezték, hogy nem szeretnék, ha a területükön - a jelenlegi piros túra útvonalán - áthaladna a teljesítménytúra mezőnye, s a sok ember zavarná őket. Ezért - a vitákat elkerülendő - Dinnyeberki után a gerincen vezettük a túrát, s a Kecske-háti-erdőn át Korpádot érintve jutottak el a résztvevők Kisibafára, ahonnan már a tavalyi útvonalon haladtak tovább. (A tervek szerint a Dél-Dunántúli Piros Túra útvonala is erre fog majd vezetni, s elkerüli a gyűrűfűi magánterületet). Így aztán az idei "Papi pipa" egy nagy 8-ashoz hasonló pályán vezetett.
Ibafán ismét lehetőség volt a pipamúzeum ingyenes megtekintésére - köszönet érte a község polgármesterének. Eddig soha nem volt ilyen sok helyről érkezett résztvevő. Sokan indultak a pécsieken kívül Abonyból, Bükkösdről, Kaposvárról, és jöttek barcsi, bicsérdi, bonyhádi, budapesti, ceglédi, csomai, hetesi, jutai, kadarkúti, kalocsai, kaposfői, kisnyárádi, kövesgyűrpusztai, mohácsi, nagykanizsai, nagykozári, nyírpalotai, sarkadi, szentlőrinci, szolnoki és veszprémi túrázók. A túrát mindenki teljesítette.
Az idei volt a harmadik "Papi pipa" néven megrendezett dél-zselici teljesítménytúra. Az új jelvényen az előző gyökérpipát és tajtékpipát egy cseréppipa követte. Jövőre ismét új pipa következik, s - sokak kérésére - a túra célja ismét a szigetvári Szilvási-csárda lesz. Terveink szerint ezentúl évente váltakozó célállomással rendezzük meg a teljesítménytúrát.
Strasser
Péter |
Hagyományosan szeptember utolsó vasárnapján került megrendezésre a Zselic-Triász Kupa turisztikai akadályverseny általános iskolás csapatok részére. A helyszín ezúttal is a terecsenyi Aligvár kulcsosház volt.
A kissé hideg reggel után szép őszi időben 8 iskola 29 csapata (plusz egy tanár csapat) vágott neki a versenynek. Ügyességi (gólyalábon járás, dárda hajítás, célbadobás) és elméleti feladatok (nyomolvasás, állatismeret, indiánjelek) vártak a résztvevőkre.
A versenyen az alábbi eredmény született:
1. Kaposvár, Béke u. Ált. Isk. (csapatvezető: Molnár Bence)
2. Szentlászlói
Általános Iskola (csapatvezető: Tófei János)
3. Drávafoki Általános Iskola (csapatvezető: Véber Evelin).
A legtöbb tanulót a szentlászlói és a drávafoki iskola mozgósította.A beérkezés után, az eredményhirdetésig különféle ügyességi játékokon - facsigázás, jojózás, lengőteke, kosárlabdadobás, gólyalábon járás - lehetett részt venni, melyeket külön díjaztunk. Különdíjban részesült az a nyolc tanuló (mindannyian a drávafoki iskola tanulói), akik a Zselic-Triász Kupa "történetének" mind a négy versenyén részt vettek.
A rendezvény támogatói: Dél-Zselici Települések Társulása, Horváth László játékkészítő, Lőrintex Kft, Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet, Triász Impex Kft.
Az eredményekhez gratulálunk! Reméljük, 1998. szeptember 27-én újból találkozunk, s akkor már középiskolás csapatok is versenghetnek a Zselic-Triász Kupáért.
Papp Csaba |
Szeptember 21-én délelőtt új, épített forrás avatására került sor a Pap-rét közelében. A forrást a Tolna megyei természetbarátok építették Dománszky Zoltán elnök úr vezetésével. A gyér vizű forrást szép, impozáns építmény foglalja magába. A forrás felirata:
VÖLGYSÉGI-PATAK
CSENGŐ-FORRÁSA
SOLYMÁR IMRE
1947-1997
VÖLGYSÉG KUTATÓ EMLÉKÉRE
1997
Az avatáskor Bonyhád polgármestere emlékezett meg Solymár Imréről, aki a Nemzeti Bank pécsi területi igazgatója volt, és hobbiként a Völgység múltját kutatta. Munkába menet szívinfarktus okozta halálát.
Az avatásra kb. 100 fő tolnai természetjáró érkezett gyalogosan. Részt vett az avatáson még Szőnyi János, a Kárászi Erdészet igazgatója, Molnár Pista bácsi és Kiss Lajos, akik a forrás közelében lévő rönkasztalokról és padokról gondoskodtak, valamint több baranyai természetjáró is, köztük az ifjúsági szakosztály tagjai, akik a forrás közelében lévő Csengő-lak "tulajdonosai" és a forrás elődjét használhatóvá tették. A forrás építését Tasnády János végezte.
Baronek Jenő
Ki ne kényszerült volna már aprólékos böngészésre sok időráfordítással, hogy a környék egy-egy magaslatát, terület nevét vagy források, netán emlékművek helyét a térképen megkeresse. Ez nem csak az idelátogatók, de a helyiek problémája is. Ezen segített Fekete László geológus, mecsek egyesületi turista sporttársunk, amikor a helynévmutatót az 1992-es és az 1997-es turistatérképekhez elkészítette. Sajnos még nem sikerült nyomdai úton közkinccsé tenni, de talán - reméljük - majd erre is sor kerül. Addig is az érdeklődők a lakástelefonján - (72) 336-231 - elérhetik.
Na de lássuk, mit is ölel fel ez a '97-es keltezésű, 72 oldalas munka. Csupán a tartalomjegyzék 2 oldalt tesz ki, így ebből mindössze ízelítőt tudunk itt bemutatni, néhányat a témakörökből:
a koordinátahálók szerint történő gyors visszakeresést teszik lehetővé.
Végezetül még összesítő táblázatokat is közöl a Mecsek legmagasabb csúcsairól, a magassági pontokról, valamint a források, kutak és gémeskutak bejelölt számairól.
Ez az önzetlen és igen alapos munka ráirányítja a figyelmet a számítógépes nyilvántartással követhető változások térkép-szerkesztési és lektorálási lehetőségére, valamint a helynévkeresés megkönnyítésére.
Rónaki László
Magasabb hegyeink mellett olykor méltánytalanul elhanyagoljuk dombvidékeinket. Ennek oka talán az, hogy egy dombvidéki túraútvonal - esetünkben a Dél-dunántúli Kék Túra - általában hosszú országúti szakaszokat is tartalmaz, melyeken nem igazán kellemes végiggyalogolni. Ugyanakkor a rejtett természeti szépségek miatt kár lenne ezeket a tájakat mellőzni. Erre az ellentmondásra kiváló megoldást ad a kerékpáros túrázás!
Augusztus végén indultam Kaposvárról, s rövid kitérővel Zselickisfaludon át Bányára mentem, hogy a nemrég épített kerékpárutat kipróbáljam. Kiváló ötlettel, a régi kisvasút töltésén alakítottak ki bicikliutat, melyen egész Kaposmérőig lehet kerekezni. Itt meglátogattam Kassai Lajos lovasíjász pályáját, ahol az ősmagyarok harcmodorát felelevenítő pompás haditorna bemutatót láttam. Innét a "Nagy kék ösvényen" indultam tovább Somogysárd, Mesztegnyő irányába.
Különös élmény volt a hatalmas, embernemjárta erdőségekben haladni, időnként betérni egy-egy faluba. Az éjszakákat sátorban (vagy anélkül) töltöttem, egy-egy szép helyen. Újvárfalva mellett a Mária kutat keresve egy gyönyörű tündérrózsás kis tavat találtam, majd a Noszlopy-kúria ódon épületénél pihentem meg. Kisvid előt - s ez máshol is előfordult - a turistaút járhatatlanul sűrű bozóton vezetett keresztül. A jelzésekkel is elég gyakran hadilábon álltam, a térkép mellé néha még a tájolót is elő kellett venni - s már csak azt kellett megtanulni, hogy nem ajánlatos a bicikli kormánya fölött keresni az északi irányt...
Utam során kevés emberrel találkoztam, de azokkal érdemes volt megismerkedni. Volt, hogy a hegyről érkező vándort behívta egy-egy szőlősgazda, s jó borral, szóval tartotta, így megismerkedhettem a vidék lakóinak az életével. Bizony mintha mindenütt Tiborc panaszát hallottam volna: a lehetetlen gazdasági körülményeket, a fiatalok elvándorlását, s a hihetetlen mértékben romló vagyonbiztonságot emlegetve. Ez utóbbi ugyancsak elgondolkoztató; szinte mindenütt pincefeltörésekről, egészen elképesztő lopásokról lehetett hallani: van olyan szőlődomb, ahol a vastagabb törzsű cseresznyefákat valaki éjszaka motoros fűrésszel kivágta és elvitte...
Zalakaroson áthaladva Örömhegyen Rockenbauer Pál kopjafája előtt tisztelegtem. Valamikor több mint húsz család lakott ezen a hegyen, szőlőművelésből, gazdálkodásból éltek. Ma már csak egy ház lakható - ahol éjszakára szállást is kaptam - s a tájház, melyet nemrég szintén feltörtek... Idős vendéglátóm este poharazgatás mellett a régi időkről beszélt, amikor még mindent maguk készítettek, mégis sokkal több idejük volt az embereknek.
Nagykanizsa (Palin) érintésével Homokkomáromba érkeztem, ahol a Mária-kegyhely templomot látogattam meg. A görbe hátú zalai dombokon haladva estére a vadregényes Szuloki-forrás mellett vertem tábort. Hajnalban itt ért az augusztus végi hidegfront; esőben bontottam sátrat. A felázott földúton, esőben a Valkonyáig tartó 3 km-es szakasz volt a túra legnehezebb része. Itt azonban a fáradalmakért bőven kárpótolt a forró fürdő, amit a Rockenbauer Pál turistaházban vehettem. Követendő példaként a falu kezdeményezésére hozták létre a régi iskolaépületben ezt a minden igényt kielégítő turistaházat.
A hol megeredő, hol elálló esőben még Bázakerettyéig folytattam utamat, s a Kistolmácsi-tó mellett az erdei kisvasút füttyével búcsúztam ettől a szép vidéktől.
Arató Csongor
Augusztus végén a nyílt túrán 17 személy 30 fokos melegben Abaliget és Tekeres között gyalogolt. Volt köztünk négy éves gyermek és olyan is, akinek már nem kellett viteldíjat fizetni a közlekedési eszközökön.
A vonatról leszállva az abaligeti állomás közelében megtaláltuk a kék sáv jelzést. Kezdetben igen bozótos részen vezetett az utunk. Később egy nagy kiterjedésű parlagfű mezőn találtuk magunkat. A parlagfű ekkor virágzott és sárgás nyomot hagyott ruhánkon, lábbelinken.
Letértünk a jelzett útról, és immár jelzetlen úton - kukoricáson - mentünk Szentkatalinig. Itt meglátogattuk a kocsmahivatalt, majd átgyalogoltunk Karácodfára. Mindkét település kis létszámú helység.
Elmentünk a kishajmási vasútállomásig, majd elhagyatott, de három kutya által őrzött tanyán áthaladva, az Orfűi-patak mellett gyalogoltunk egészen Kovácsszénájáig. Útközben sok-sok fekete szedret szedtünk, közben az indája a lábunkat véresre marta, de nem kíméltek bennünket a csalánok sem. A husztóti temető mellett lévő kis kútból igen jót ittunk.
Felszántott földön, nehezen haladva értük el Kovácsszénáját, majd a gyönyörű környezetben lévő horgásztónál megpihentünk. Szép réten, ligetes erdőben mentünk tovább a Kovácsszénájai-tó, majd a Herman Ottó-tó mellett Tekeresig. Tekeresen nagy volt a turistaforgalom, mert egy nagy francia csapat tartózkodott itt. Volt köztünk előrelátó turista, aki hozott magával fürdőruhát és megmártózott a Pécsi-tó vizében. A többi elfáradt gyalogló az árokszélen ülve várta a pécsi buszt.
A meleg és a terep miatt kissé fárasztó volt az út, de a Mecsekhez kapcsolódó Zselic látványosságainak a megismerése ezzel jár. Reméljük, hogy a táj további megismerésére a jövőben lesz még lehetőségünk.
dr. Koncz Eszter
Hetvennyolc kenu várakozik a tó partján. A parton hetvennyolc csapat. A nap most kel föl. Majd elszabadul a pokol, és a forgatagban az elsők már a nyílt vizen eveznek. A tó tulsó végén a három tagú legénységből az egyik fölkapaszkodik a sziklás parton és térképpel, tájolóval elindul a hegygerincen át. A két másik csapattag a kenuval tovább megy és megérkezik egy öbölbe. Az öböl felett 75 m magasságban híd ível át. A társuk megérkezik a hídhoz, ahol segítők várják, hegymászókötelet erősítenek rá és leeresztik egy tutajra. Tovább, evezés vissza! Partra szállnak és egy meredek ösvényen nekiindulnak a hegyoldalnak. A csúcson kerékpárra ülnek és a gerincen haladnak tovább, végül leereszkednek egy faluba. Itt húsz percük van étkezésre, majd elindulnak egy 1600 m magas hágó meghódítására. Mindeközben tájékozódniuk is kell. Végig az út során a tájékozódási futás szabályai szerint pontokat kell érinteni. Amelyik csapat eltéved, vagy túllépi a szintidőt, kiesik. Minden felszerelést (kötelező az életmentő fólia, elsősegély csomag, meleg ruha, kulacs) hátizsákban visznek magukkal. Mire felérnek a hágóra, elfogy az összes vizük. Egy órát mennek lefelé, mire forráshoz érnek. De ekkor már hallják a kísérők biztatását és az utolsó száz méteren összefogódzkodva, egymást támogatva futnak be a célba. Késő délután van. Megcsinálták!
A kétnapos versenyen gyalog, vizen és kerékpáron összesen 83 km-t tettek meg 3400 m szintemelkedéssel, több sziklamászó gyakorlattal. A norvég, brit, német, belga, francia és más országbéli csapatok közül többnek kellett föladnia a versenyt sérülés, rosszullét vagy időtúllépés miatt.
1997. szeptember 19-20-án a franciaországi Vercors-hegységben a "Lyonnaise des Eaux" érdekeltségű vállalatok részére rendezett "Csapatszellem" nevű túlélőversenyt a magyar csapat szintidőn belül teljesítette. A csapat tagjai: Pápai Kornél (Kaposvári Vízmű), Csörnyei Géza és Arató Csongor (Pécsi Vízmű Rt.).
Arató Csongor
Ennek a rendkívül egyszerű templomnak városképi jelentősége van, nélkülözhetetlenül hozzátartozik a pécsi panorámához. Gyakran esik tekintetünk a napfényben fürdő fehér falaira, ha a városból a Mecsek felé nézünk, de szemünkbe ötlik, ha a Mecsek sétaútjairól vagy kilátópontjairól a város panorámájában gyönyörködünk. Kevesen tudják, hogy honnan származik a Havi-hegy elnevezés.
A törökellenes felszabadító harcok során a háborúk sújtotta vidéken gyakran ütötte fel járvány a fejét. Pécs lakói az 1691. évi pestisjárvány megszűnése után fogadalmat tettek a katolikus hitre, 1697-ben pedig egy Havi Boldogasszony tiszteletét kifejező kápolna építésére. Ennek különös oka pedig az volt, hogy a legendás hagyomány szerint a Havi Boldogasszonyról elnevezett kegykép Rómában lévő eredetijét a VI. század végén a Santa Maria Maggiore-templomból körülhordozták a városon, s ezzel megfékezték a dühöngő pestist. Emiatt ajánlotta magát a Havi Boldogasszony védelmébe a döghaláltól sokat szenvedett pécsi nép. A Maggiore-i kegykép a "Havi" nevet egy csodás eseményről kapta: a legenda szerint Mária nyáridőben hóeséssel jelölte ki a tiszteletére építendő templom helyét.
A fogadalmat megtartva épült fel a kápolna az akkor Kakas dombnak nevezett hegyen, ahova kézzel vitték fel az építőanyagot. Azóta nevezik a hegyet Havi-hegynek, s a kápolnát Havi Boldogasszony kápolnának. Nem hiteles forrás szerint a templom felszentelésekor is esett a hó.
Rónaky Gizella
: (72) 322-210, este). A Komlói Bányász Természetjáró Szakosztályának túrái, melyekre mindenkit szeretettel várnak (komlói kiindulással):
Mecsek Híradó. A Baranya Megyei és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti az elnökség. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20-ig kérjük a szövetséghez eljuttatni. (7623 Pécs, Rákóczi ú. 34, (72) 310-226; fax: (72) 312-019. Ügyeleti idő: kedd 16-19 óra)