---

A Baranya megyei természetjárás 1998-ban
a számok tükrében

Az év során megszerzett minõsítések:

Érdemes természetjárók: Eperjesi Balázs, Keményfi Balázs (Pécsi Túrakerékpáros Klub)

Arany fokozatot értek el: Eperjesi András (Pécsi Túrakerékpáros Klub), Kovács János (PTTE Vándorsport Szakosztály), Bota János, Kovács István, Kovács János (PITE), Jakab Ferencné, Mérõ Andorné, Patak Józsefné, Szabó Józsefné, Zöld László, Zöld Lászlóné (PTTE (Nyugdíjas Szakosztály)

JELVÉNYSZERZÕ TÚRAMOZGALMAK TELJESÍTÉSE

Összesen77 fõ

HULL A PELYHES ...

Újra bebizonyosodott az a mondás, miszerint az igazán fontos és jó dolgok maguk köré rendezik a szükséges körülményeket.

Ahogy megszületett a Mikulás-túra gondolata, egyik ötlet hozta a másikat. Férjem - vérbeli megszállott természetjáróként - már a kirándulás lehetséges útvonalát tervezgette, én a leendõ túracsapat "kényeztetésével" voltam elfoglalva. Abban rögtön egyetértettünk, hogy különleges és feledhetetlen napot kell szereznünk azoknak a gyerekeknek, akik a téli hideggel és a zord idõjárással dacolva a MATÁV SE túráját választják szombat délelõtti programként.

Elõször is találnunk kellett egy ideális helyet, amit a túra idejére kinevezhettünk a Mikulás házának. Pompás ötletnek bizonyult Vámos Misi bácsit felhívnunk. Az õ neve ismerõsen cseng mindazok számára, akik gyakorta megfordulnak a mecseki túraútvonalakon, ám a - még - nem rendszeresen túrázó kisebbség kedvéért elárulom, hogy õ a Vándorsport természetjáró csoport vezetõje. Ahogy meghallotta, hogy milyen célra kérjük, õszinte lelkesedéssel ajánlotta fel az egyesület kulcsosházát. Köszönjük Misi bácsi!

A túra anyagi feltételeinek megteremtésekor a MATÁV-ra gondoltunk, s milyen jól tettük! Bõkezû szponzorként nemcsak a lurkók Mikulás-csomagját állták, de a kirándulás végét jelentõ kulcsosházban a hólepte vidám társaságot meg is vendégelték hagymás zsíros kenyérrel, forró teával, fûszeres forralt borral.

Végül december 4-én éjszaka a legutolsó hiányzó részlet is a helyére illeszkedett: nagy, puha pelyhekben hullani kezdett a hó. Másnap reggel mesekönyv-illusztrációként fogadott minket a táj. A Tettye játszótéren gyülekezett a csapat 10 órakor, s elsõ pillantásra látszott, hogy vidám óráknak nézünk elébe. A szikrázó, csikorgó, vakítóan fehér hó, a hûvös kristálytiszta levegõ, az élesen fénylõ napsugarak, a hóterhük alatt mulatságosan görnyedõ fenyõfák csodálatos díszletként szolgáltak Télapó felkutatásához.

A túra elsõ szakasza a felhõtlen vidámság jegyében telt ( eltekintve a saját hároméves kislányunk megdöbbenésétõl, amit az váltott ki belõle, hogy a hó hideg és nedves, valamint viszonylag nehezen járható egy méter körüli kisembereknek - ám ez a probléma is hamar megoldódott egy masszív szánkó segítségével ).

A gyerekcsapat fékevesztett kiskutya-falkaként nyargalászott a friss hóban, viháncoltak, hemperegtek, olyan õsi örömmel, olyan magafeledt életkedvvel, ami pillanatok alatt átragadt a felnõttekre is. Kerekedett is olyan hócsata, amit csak ritkán látnak az Irma úti fák.

Aztán ahogy a kipirult, nevetéstõl dülöngélõ társaság elõbukkant a Dömörkapunál, újabb örömteli meglepetés várt ránk. Egy "mûsoron kívüli Mikulás" invitálta csapatunkat egy kis vonatozásra. Puttonyából minden kisgyereknek jutott ajándék. A vonat indulásáig a felnõttek egy része megnézte a Flóra-pihenõt, néhányan a Vidámpark melletti presszóban melengették testüket-lelküket egy kis jóféle forralt borral. Csodálatos élmény volt a Mikulás-vezette kisvonat vagonjaiból nézni a behavazott erdõt! A vonatút végén - miután illõen elbúcsúztunk a Mikulástól - újra gyalogosan folytattuk utunkat egészen a Francia-emlékmûig, ahol egy elragadtatott pillantást vethettünk a havas jeges városra. E kis kitérõ után az Ilonka-pihenõ érintésével hamarosan elértük túránk végcélját.

Ahogy a szél csengettyûszót sodort felénk, egyre fürgébbek lettek a gyerekléptek, majd a fák között elõbukkant a házikó, tornácán a Mikulással. Harcedzett Mikulás lehetett, mert pompásan állta az ujjongó gyerekcsapat rohamát. Rengeteg vers és dalocska, mondóka és Mikulás-ének hangzott el az õszszakállú apó igaz örömére, majd átmeneti zsivajszünet következett (az aprónép a gazdag csomagocskákat bontogatta-kóstolgatta).

Misi bácsi aki gondos gazdaként tartja rendben a kulcsosházat és annak környékét, most is szívélyes vendéglátónak bizonyult. Meleg és tiszta társalgó várt ránk, s a Gyöngyösi házaspár jóvoltából némi harapnivaló és itóka is. Viki és Tamás reggeltõl szelte és kente a kenyereket, pirította a hagymát, fõzte a teát és forralta a bort. Így a túrán kialakult jókedv tovább fokozódott. Nagy nevetések és beszélgetések közepette melegedtünk át a hosszú faasztal mellett, de sokáig senkinek sem volt maradása. Mindenkit vonzott a természet, a hó. Egy utolsó heves hócsata után - melyrõl így utólag el kell ismernünk, hogy erõsen a gyerekek javára dõlt el - már készülõdhettünk is a hazaútra.

Szervezõ munkánk legszebb elismerése volt a sok elszontyolodott gyerekarc a visszainduláskor (komoly tanulság is levonható az esetbõl: igazi élvezetes téli gyerektúrát nem lehet " mindössze" négyórásra tervezni ).

Visszatekintve a Mikulás-túránkra, egészen biztosan tudom, hogy minden résztvevõ pompásan érezte magát, sikerült különleges és feledhetetlen élményt szereznünk mindannyiunknak.

Ha elõérzetem nem hagy cserben, ez bizony hagyományteremtés volt a javából! (hiszen már meg is ígértük a gyerekeknek a folytatást...). Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki önzetlenül és jókedvûen vett részt a túra elõkészítésében és lebonyolításában, és sokat tett a gyerekek öröméért.

Ez igazán fantasztikus nap volt !

Némethné Grosszmann Éva

NYÍLT TÚRÁS "ÉVORDULÓ"

Úgy kezdõdött, hogy reggel, induláskor az uránvárosi buszvégállomáson számbavett bennünket Baronek Jenõ, a büdöskúti kulcsosház kezelõje. E "tevékenysége" mögött valami rejtély húzódott meg.

1998. december 12-én gyúrtuk a havat annak érdekében, hogy elérjük célunkat, a büdöskúti kulcsosházat. Reggel csúszott az út, amikor az Éger-völgybõl kapaszkodtunk felfelé a Patacsi-mezõre. Az égervölgyi tó befagyott; a korábban jó állapotban lévõ faház sehol. Elvitték, vagy elégették a faanyagot?

A kék sáv jelzés mellett egy valamikor sudár, magas bükkfa mellett elmeséltem: ezt a fát a környéken lévõ rengeteg citromfû miatt elneveztük "citromfának". A fa sajnos ma már az enyészet áldozata, kezd összeroskadni. Gombát is talált rajta Varga Pisti. A cit-romfû illata messze-messze érezhetõ, de itt márciusban sok hóvirág, kankalin, sõt tavaszi hérics is nyílik.

A Cinke-tanya környékén el-eltértünk a jelzett úttól, majd a zöld háromszög jelzést elérve és arról a zöld keresztre térve leértünk az abaligeti országútra. Onnan a Janika (Hochrein János) által kijelölt ösvényen - értünk le Büdöskútra.

A menedékháznál már vártak bennünket szeretettel: teával, forralt borral. A fehér abro-szon karácsonyi díszek, csodálatosan megterítve a tányérokon finom szalonna - szinte elolvadt a szánkban - , lila hagyma, mogyoró. Mi résztvevõk is vittünk süteményt, pogácsát meg szaloncukrot is.

A kulcsosházban - az év utolsó nyílt túrái hagyományainak megfelelõen - kötetlen beszélgetés keretében értékeltük az elmúlt év túráit. Ismét az a vélemény fogalmazódott meg, hogy a nyílt túrákra szükség van, nagy az érdeklõdés irántuk. Elhangzott olyan vélemény is - ami talán megszívlelendõ lenne - , hogy a nagy melegben inkább völgyi túrákat kellene vezetni, és kerülni a nyílt terepet, az erõs napsütést. Volt közöttünk olyan is, aki az idén kapcsolódott be a nyílt túrákba és - ezeken keresztül - a természetbarát mozgalomba; elmondása szerint igen jól érzi magát közöttünk.

Büdöskút új gazdájának ígéretet tettünk, hogy a nagy tervei végrehajtásában - ami a környék rendbetételére vonatkozik - ki hogyan tud, segítséget nyújt. Megköszönve a szeretetteljes vendéglátást, elbúcsuztunk, mert a lábbelink nagyon átnedvesedett, s a melegben totyogott a lábunk a bakancsban. Szentkúton szálltunk buszra, itt ért véget a túra.

A túra végén meghívást kaptunk Strasser Pétertõl az 1999. év utolsó nyílt túrájára Terecsenybe. Ezt a meghívást "behajtjuk" rajtad, Péter, s reményeink szerint ott leszünk!

Az új év elsõ nyílt túráján

Közel negyven túrázó vett részt az idei év elsõ nyílt túráján. Abaligetre utazva - a szövetség jóvoltából ingyen - csodálatos kilátás nyílt az autóbuszból a verõfényes idõben az orfûi tórendszerre, a nyaralókra. Abaligeten a túravezetõnktõl megtudtuk a barlang történetét: a bejárati része valamikor egy pap pincéje volt, s amikor a múlt szátad derekán felfedezték és bejárták, elnevezték "paplikának".

A hó csak itt-ott mutatta magát, a sár annál jobban marasztalt bennünket. Szó nélkül, kicsit nyögve kapaszkodtunk fel Petõc aknáig a kék sáv jelzésen. Az akna és környéke kihalt, lassan az enyészet fog uralkodni a telepen.

Innen sártenger volt az utunk szinte a bodor-hegyig. A fakitarmalés folytán tönkretették az utat, csak a nagy melegben - ha megszárad a sár - lesz jól járható. A kedves Jancsi-forrás és a Fenyves-forrás vizétõl felüdülve folytattuk utunkat a Farkas-forrásig. Útközben láttuk a Négy barát-forrást is, de megközelítése a sár miatt nem volt lehetséges.

Az Éger-patak mentén egy félig kiépített forrást mutatott nekünk egyik túratársunk, amit kevés munkával ki lehetne építeni és odavezetõ turistajelzést is jelölni. Persze lehetne új forrást építeni, d einkább a meglévõket kellene gondozni, rendben tartani.

A patak mentén ott hagytuk a bakancsainkra felhalmozódott sár egy részét, a többit hazavittük. Égervölgyben Teca mamánál forró és finom tea várt bennünket. Mintegy óra hosszat tartózkodtunk itt, a tájban és a napsütésben gyönyörködve. Az év elsõ nyílt túráján jó volt a hangulat; a sár nem fogott ott az erdõben. Szerencsésen, élményekben gazdagodva értünk haza.

dr. Koncz Eszter

Részlet az Ordas tanya naplójából

Autóbusszal érkeztem az Orfû - Abaligeti elágazáshoz. Szikrázó napsugarak szántották végig a hóval borított tájat. A bakancsom redõi ropogtatták a Vásáros úton a jégtüskéket, melyet a terepjárók kerekei emeltek. Néhány száz méter után jólesett megállni és csodálni a hóborította tájat. A száraz hideg levegõben messze pásztázta tekintetem a csodálatos panorámát. A cserjés szélében cinegék bújócskáztak a puha hóval teli ágakon. Az öreg csertölgy tövében feketerigó túrja az avart rovarok után kutatva, megáll fejét a levelek alá dugva majd ismét nekiszalad és ujjbab avarcsomót fordít ki helyrõl. Zizegnek az elszáradt falevelek az ágak végein várva a fagyos szelet hogy leszakítsa õket és megpihenjenek a földön. Lépteim nyomában felõrölt jégdarabok gurulnak szanaszéjjel. Szépen lassan haladok most nem sietek bámészkodok mindent megnézek amin megakad a szemem. A Szúrós csodabogyó bokor fehér sapkát húzott és piros szemeivel úgy szemléli a körülötte történõ eseményeket, nagy zajjal szarvastehén ugrik fel búvóhelyérõl és fut az erdõ belseje felé. Az elsõ nekiiramlás után harminc méterre hirtelen megáll és visszatekint hogy ki is zavarta meg nyugalmát. Hideg fagyos távcsövemet szememhez emelve már közelrõl látom fürkészõ tekintetét. Látom zihálását a testmelegtõl megolvadt hó vizes foltjait barnás testén. A háttérben a Nagy tó nevû domboldal tarvágott foltja világít. Megunva kíváncsiskodásomat újra nekiiramlik és eltûnik a dombok között. Én még távcsõvel pásztázom a tarvágás gondosan megtisztított területét majd lassan elindulok feljebb a Bodó-hegy irányába. A nyiladékba épített vadlesnél madarak röppennek szét érkezésemkor. Keleti irányba az út túloldalán megnézem azt a beszakadást ahol egy barlangot sejtek már évek óta. Egy szép függõleges sziklaképzõdmény alatt a víz által kimosott öblös bejárat. Most meglepve vettem észre hogy a beszakadt száraz faágak eltûntek a gödörbõl.

Rónaki Lacinak már többször említettem ezt a beszakadást hogy érdemes lenne barlangász szemmel megnézni. Lehet hogy õk jártak itt és kipucolták a bejáratot. A bejárat körül elolvadt a hó, kisebb érintetlenül õrizte a csendet. Visszamentem a vadleshez és a kiszórt két zsák búzából három kilót bemertem egy zacskóba. Láttam hogy a cinkék is rájárnak a búzára ezért gondoltam viszek az Ordas tanyai madáretetõmbe ezáltal is növelve a madarak választékát. A töbrökkel borított terület mindig kedvenc cserkelõ területeim közé tartozott. Hullámzó reptû fekete madár hívja fel magára a figyelmet, ügyesen kapaszkodik meg egy öreg bükk fa oldalán. Szép nagytestû madár amit szerencsére egyre gyakrabban lehet látni. Gyorsan mozog a fán és idõnként hatalmas ütéseket mér a fa kérgére. Erõs karmaival kapaszkodva farktollait a fának támasztja és újabb ütések következnek a fa korhadtabb részeire, piros feje világít a távcsõben. Hullik a kivésett faforgács a friss hó felületére. Kicsit bíbelõdik még valami üregben majd hullámzó röptével eltûnik a fák rengetegében. A tetõn a kék sáv turista jelzésen haladok majd északi irányban letérek róla. A meredek oldal tele van kidõlt fákkal és leszakadt faágakkal. Lassan minden lépést megfontolva ereszkedek lefelé a Virágos-völgybe. A patak erõs zúgása a meredek oldal feléig is felhallatszik. A barlangászok feltáró aknájánál érem el a völgyet. Körbejárom a táborhelyet. Kíváncsi vagyok az akna mélysége mutat e valami változást. A kis fa híd ami az aknához vezet jeges hóval van borítva. Óvatosan lépek rá és csoszogva átjutok a túloldalra. Látom a szögletes akna bejáratát de kíváncsiságomat legyõzi óvatosságom. Nincs stabil álláshely ahonnan most benézhetnék a húsz méteres mélységbe. Visszacsoszogok a hídon és elindulok a Virágos-völgyön felfelé.

A közeli kanyarban megnézem a szép kõfalat ahonnan követ szeretnék vinni a Csokonay-kút elõteréhez. Itt egy tûzrakó helyet szeretnék építeni padokkal. A kút kifolyója a Csepegõ forrásnál tör elõ. Már egy éve üzemel a forrás mindig finom friss vizet biztosítva a megfáradt vándornak. Mire az Ordas tanyához érek a nap sugarai vízcseppeket varázsolnak a madáretetõ zsindelyére. Körben hallgat a csend az ég kéken borítja be az eget. A zanót bokrok zöld kerítésként ölelik körbe a házat. A házban nincs hideg, a hõmérõn plusz három fok olvasható. Bekészítem a kályhát és alágyújtok a fahasáboknak. Az etetõ üvegablakán gyémánt vágóval ajtót nyitok a madaraknak mivel az alsó berepülõ ajtót csak korlátozott számban tudják használni. Behelyezem az otthon elõkészített hájjal összekevert szotyolát. Teszek magokat és búzát az alsó etetõbe is mivel ezt könnyebben megtalálják. Körben a ház körül szarvasok lábnyomai találhatók a puha hóban. A zanót bokrok körbe össze vannak rágcsálva a nagyobb cserjék alatt megpihenõ állatok nyomait fedezem fel. A kéménybõl bukdácsolva törnek elõ a füstkarikák a friss levegõre hogy ott eltûnjenek a fák között. Bent a szobában az égõ fa kellemes illata fogad. A vizes hordó sem didereg tovább a pokrócok alatt. A hátizsákból elõveszem ebédemet és falatozásnak kezdek. Az ajtó ablakán keresztül figyelem a madarak lakmározását. A barát cinegék hamar felfedezték az új bejáratot az etetõbe. Sorban érkeznek felvesznek egy magot és egy közeli fára repülnek vele. Ott ügyesen forgatva csõrükben feltörik és kieszik a tartalmát. Zömében szén cinkék és barát cinkék látogatnak az etetõhöz. Az izzó faparazsat a kályha hátsó felébe piszkálom és lezárom a tüzet. Beírom az Ordas tanya naplójába az itt történteket, rendet rakok és a nagy lakat máris kattan az ajtó szemes csavarján. Körbejárom a házat és indulok tovább a Jakab hegy irányába. A fiatal erdõ gyérítésével már megközelítették a ház feletti területet. A vadles után óvatosan haladok mert az õszi felázott talajba mélyedéseket vájtak az autók kerekei. A petõci utat elérve déli irányba indulok fel a hegyre egy erdészeti úton. Lassú egyenletes léptekkel haladok egyre feljebb. Teszek egy kis kitérõt a víztározó irányába, mert onnan szebb a kilátás. Tiszta idõben innen szépen látni a Badacsonyt és a Balaton többi hegyét is. Most a párás levegõben a Zselic lankái látszanak szépen kivehetõek a szemközti szõlõhegyek présházai. Fent a hegy teteje fölött haragos hófelhõ igyekszik elnyomni a nap sugarait. A sugarak legyezõ szerûen világítják meg az égboltot.

Tovább haladva elérem az 547 méter magassági pontot a romos sózóval. A mellette lévõ útról szépen látszik a Tubes vonulata a Hármas-hegy a Zengõ és a környék egyéb magaslatai, déli irányba jobboldalt egy nagy tarvágás új telepítéssel szemben egy szépen elõkészített és bekerített erdõrészlet. Itt az új erdõtelepítés módszerével sarjad újjá az erdõ az idõs fák védõ oltalmában. Utamat most keleti irányba folytatom és hamarosan elérem a kék sáv valamint a kék háromszög jelzésû turista utat. Az út mentén az újabb formátumú Természetvédelmi terület jelzõtábla. A tábla szomorúan lóg a félig elgörbült szögeken. Érdemes lenne lecserélni egy fakeretbe foglalt megoldásura. Az úton csak a vadak nyomaival találkozom. Megállva nagyot szippantok a friss levegõbõl, csend öleli az erdõt. Eszembe jut hogy néhány éve talán éppen itt a föld alatt néhány száz méter mélységben állhattam a vak sötétség és a síri csend világában. Akkor arra gondoltam vajon fent az erdõben milyen álatok járnak az erdõ ösvényein. Gondolataimat hangos kopácsolás billenti vissza a valóságba. Egy szürke küllõ veri erõs csõrével a csertölgy oldalát. Zöldes szürkés teste a fának simul fején egy keskeny piros csík ami a csõréig halad. A távcsövem lencséje hamar bepárásodik. Mire megtörlöm már odébbáll és messzebbrõl hallom a jellegzetes kopácsolást. Elérem az Urnamezõs Dombokat és lefényképezem a szépen kivitelezett ismertetõ táblát a tanösvény mellett. Az Avar gyûrû nyugati kapuján átmenve indulok a Zsongor-kõhöz. A természetvédelmi táblát itt már leverték és valahová eltüntették. Szép a kilátás eltûnt a meddõhányó hatalmas kõhalmaza.

Eldózerolva és termõfölddel betakarva új élet kezdõdött meg rajta. A pálos kolostornál szomorú látvány fogad. Az esõbeálló házon a cserepek zöme összetörve a faburkolat leszakítva és elégetve. A helyiségben szemét és tûzrakás üszkösödött fahasábjai. Az alsó beállóba halkan egy vörösbegy repül be és látva a siralmas állapotokat már tova is áll. Amikor ilyen vandalizmust látok elgondolkodom érdemes e bármit is építeni sok fáradtsággal és pénzzel. Elhagyom a "csatateret" és a kidõlt gesztenyefák alatt elbújva Égervölgy felé indulok. A kis tisztáson most a megdermedt olvadás alatt lapul a megfagyott élet. Növények leveleit nagyítja a megfagyott jégkocka. Az Apacsok-kútja környékén a kidõlt erdõt lemûvelték és újratelepítették. A farkas forráshoz érve még a tavai tél pusztításának nyomai fogadnak érintetlenül. Körben kidõlt fák torlaszolják el az utakat. A forrásnál a túlfolyó erõsen folyik legalább tizenöt liter a hozama. A forrás kifolyója csordogál a csõ évek óta hiányzik belõle. Ha a terepet megtisztítják érdemes lenne a forrást felújítani. Egész Égervölgyig a pusztulás és pusztítás nyomai. A két éve felújított kis híd korlátjának egyik oldalát már letörték a lépcsõk még járhatóak. Aminek örülök hogy nem változott az évek folyamán a Zöldbéka Kisvendéglõ személyzetének turista szeretete. Egésznapos kirándulásom zártként itt ittam egy finom lélekmelegítõt és elindultam hazafelé.

Baumann József

Nyílik az illatos hunyor a Mecseken

1996. január 16-án, szombaton a Büdös-kúti kulcsosházhoz mentem a Remeterétrõl, a kék sáv jelzésû turistaúton. A gyalogösvénytõl jobbra, a hegy déli oldalán észrevettem, hogy az avarból egy illatos hunyor zöld virágja mosolyog rám. Majd késõbb egy másik hunyort is találtam. Enyhe, 6 - 8 ^oC-os "meleg", napközben napsütés segítette a természet ébredését.

A lehullott levelek között egyre több növény zöldje színezi az erdõ alját. Az illatos hunyor (Helleborus odorus) a hóvirágot is megelõzve nyílik a Mecsekben. 1935-ben már december 6-án teljesen kinyílt virágot szedett dr. Horvát Adolf Olivér. Leírása szerint ennek a virágnak a virágzásakor még nincsenek tõlevelei, ezek csak áprilisban jelennek meg. Áttelelnek, és csak a tavasz vége felé fonnyadnak el teljesen. A virágtakaró levelei, melyek zöld színûek, 5 cm hosszúra is megnõnek.

Az ország többi részén nem található meg ez a balkáni növény, mely a Mecseken éri el terjedésének északi határát. Amikor a Mecseken az illatos hunyor virágzik, akkor a Dunántúli-középhegységben a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), a Pilistõl a Bükkig valamivel késõbb a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) virít. Az ország nyugati részén szintén a kisvirágú hunyor nyílik.

Az illatos hunyor némely helyen Tolnában is megtalálható.

Baronek Jenõ

Gyûjtsd a kilométert!

Újból indul a népszerû "Gyûjtsd a kilométert!" akció, melyet idén elõször közösen rendez a MELITTA Szabadidõ SE, a Sportlétesítmények Igazgatósága és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség.

Az akció célja a rendszeres sportolási, versenyzési, valamint aktív pihenési lehetõség biztosítása a szabadidõsport keretében Pécs város és vonzáskörzete lakói számára. Az év során három sportágban - túrázás, futás és kerékpározás - lesznek rendezvények. A résztvevõk értékelése külön-külön sportáganként, valamint összesítve történik. Azok a résztvevõk, akik valamelyik sportágban minden távot teljesítettek, az év végén feliratos mezt kapnak. Az akció gyõztesei azok a versenyzõk, akik mind a három sportág valamennyi rendezvényén (tehát 17 alkalommal) sikeresen gyûjtenek kilométereket. Õk feliratos szabadidõruhát kapnak jutalomként, és a következõ évi programfüzetben név szerint szerepelnek. A díjak átadására december 31-én, a "Szilveszteri Futás" után kerül sor, ahol azok között a résztvevõk között, akik rendelkeznek az akció igazolványával és legalább 3 versenyen részt vettek, értékes mûszaki és sportcikkeket sorsolunk ki. Fõdíj egy színes televízió.

A rendezvényeken való részvételt az akcióigazolványban lehet igazolni, melynek ára: 200 Ft (a rendezvények helyszínén lehet megvásárolni). A rendezvényeken nevezési díj is van (a túrák kivételével). A teljesített kilométerek igazolása a rendezvények céljában, bélyegzéssel történik. A teljesített kilométereket a MELITTA Szabadidõsport Egyesület nyilvántartja, ellenõrzi és az összesített eredményeket elkészíti.

A "Gyûjtsd a kilométert!" akció 1999. évi rendezvényeiben hat gyalogtúra szerepel

• március 7: Hóvirág túra
• április 3: Nyuszi túra
• június 12: Gyöngyvirág túra
• október 2: Melitta túra
• november 13: Lombhullató túra
• december 4: Mikulás túra.

A túrákon nevezési díj nincs. Minden túrán ajándékokat sorsolunk ki! A túrákról a Mecsek Híradóban is adunk tájékoztatást, valamint információ kérhetõ Lajtai Sándortól a (72) 437-189, illetve Strasser Pétertõl a (72) 256-508-as telefonszámon.

Minden érdeklõdõt (iskolás csoportokat, gyerekeket, felnõtteket, családokat) szeretettel várunk a "Gyûjtsd a kilométert!" kilométereire!

Herke Szabolcs szabadidõsport szervezõ

SZJA 1 %!

Felhívjuk természetbarát társaink figyelmét, hogy az 1998. évi jövedelemadó-bevallással egyidejûleg lehetõség van a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlására. Kérünk minden barátunkat, támogassák az 1 %-kal szövetségünket, és ismerõseik körében is próbáljanak támogatókat szerezni. A felajánlásokat az alábbi megjelölésre várjuk:

HÍREK

Téli Mecsek 30 teljesítménytúra: a reggeli igen zord idõ (zuhogó esõ-havasesõ) ellenére 65 résztvevõ volt a túrán. A Jakab-hegyen már 20 cm-es friss hó volt, a rendezõk a szintidõt meghosszabbították.

Januári nyílt túrák: január 16-án Abaligetrõl jöttünk Éger-völgyig. Gyönyörû tavaszias idõben mentünk, illatos hunyort is találtunk. A sár akadályozta csak a sétánkat. A túrán 35 résztvevõ volt, új arcokat is látttunk. Az utiköltséget a szövetség térítette. Január 23-án a Jakab-hegyre vezetett a túra. Hideg, ködös idõ volt, mégis 46-an jöttünk össze. A Mezõszél u. Általános Iskolából is velünk túrázott nyolc gyerek a tanárnénivel. A túra Molnár Margit hétvégi házában ért véget, forralt borral és süteménnyel. (Lakatosné)

Természetbarát szövetségi tagság érvényesítése: 1999-ben is változatlanok a szövetségi tagsági díjak (dolgozó felnõtt: 100,- Ft, nyugdíjas: 60,- Ft, diák: 40,- Ft /fõ egy évre). Az 1999-es tagsági érvényesítõ betétlapok, ill. új tagoknak a természetbarát igazolványok a szövetségben keddenként megvásárolhatók.

Új viteldíjak a vasúton és helyközi autóbuszokon: január 1-jétõl megemelkedtek a viteldíjak a tömegközlekedési eszközökön. Az alábbiakban az új viteldíj-táblázatokat adjuk közre, segítségül a túrák költségtervezéséhez.

Vonat 2. osztály teljes árú menetjegy km határ viteldíj (Ft) 10 62 20 112 30 166 40 218 50 270 60 348 70 424 80 498 90 576 100 654 120 786 140 920 160 1050 180 1180 200 1310 220 1420 240 1530 260 1640 280 1750 300 1862 350 1994 400 2126 450 2258 500 2392 550 2530

Autóbusz teljes árú menetjegy km határ viteldíj (Ft) 5 68 10 90 15 124 20 164 25 204 30 246 35 286 40 326 45 366 50 408 55 456 60 496 65 538 70 580 75 620 80 662 85 704 90 746 95 786 100 828 110 910 120 990 130 1080 140 1160 150 1240

Nyílt túrák

• február 6, szombat: "Hosszabb séta a parkerdõben". Útvonal: Állatkert - Tubes - Lapis - Rábay-fa - Pécsbánya (14 km). Találkozás a pécsi vasútáálomásnál, a 34-es busz megállójában 8.45-kor. Túravezetõ: Budai Jánosné.
• február 13, szombat: túra a Geresdi-dombságon. Útvonal: Mecseknádasd - Hesz-kereszt - Mecseknádasd (15 km). Találkozás: reggel 8.45-kor a pécsi távolsági autóbusz pályaudvaron. Túravezetõ: Kazal György.
• február 21, vasárnap: "Hellényi Miksa Emléktúra". Útvonal: Állatkert - Misina - Tubes - Lapis - Mandulás (12 km). Találkozás a pécsi vasútállomásnál, a 34-es busz megállójában 8.45-kor. Túravezetõ: Jakab Ferencné.

RENDEZVÉNYEK

• február 20: PITE 30 teljesítménytúra. R.: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület. Rajt.: Abaliget, turistaház (a tó mellett), 7.00-9.30. Cél ugyanitt. Táv: 28 km, szintidõ: 8 óra. Nevezési díj: 250,- Ft/fõ. Információ: Bota János, tel.: 73/476-309.
• február 20: "A víz az élet" gyalogtúra. R.: Baranya Megyei Szabadidõsport Szövetség. Rajt: Abaligeti Általános Iskola, 8.00-9.00. Távok: 10 km, 20 km. Szintidõ: 3 óra (10 km); 5 óra (20 km). Nevezési díj: 200,- Ft (10 km), 300,- Ft (20 km). A BSzSz pártolótagjainak 50% kedvezmény. Információ: Papp Csaba, tel.: (73) 370-394.
• február 27: Baranya Megyei Természetbarát Szövetség közgyûlése. Szivárvány Gyermekház, Pécs, dr. Veress Endre u. 13. Kezdés: 8.30 óra. A közgyûlésre az egyesületek, szakosztályok hivatalos képviselõi mellett minden érdeklõdõ sporttársat szeretettel várunk.
• március 6: X. Sopianae Városismereti Verseny. R.: Az Ifjúsági Turizmusért Alapítvány; Pécsi Városvédõ és Városszépítõ Egyesület. Információ: Mátrai Gábor, tel.: (72) 252-390.
• március 7: Hóvirág túra (a "Gyûjtsd a kilométert!" akció túrája). R.: Melitta Szabadidõ SE; Sportlétesítmények Igazgatósága; Pécs városi Természetbarát Szövetség. Rajt: Dömörkapu, volt tájfutó öltözõ. 8.00 órától folyamatosan. A túra távja: 8 km. Információ: Lajtai Sándor, tel.: (72) 437-189.

Mecsek Híradó. A Baranya Megyei és a Pécs Városi Természetbarát Szövetség információs kiadványa. Szerkeszti a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége. A közlésre szánt anyagokat minden hónap 20 - ig kérjük a szövetséghez eljuttatni. (7621 Pécs, János u. 22. : (72) 310-226; fax: (72) 312-019. Ügyeleti idõ: kedd 16.00-19.00)

---