63. szám | 1998. november |
Országos Természetjáró Vetélkedő Erdei szomorkodások Védnökség alatt a Darázs-kút A Zemplén meghódítása Tájékozódás "holdfényben" SZJA 1% Hírek Rendezvények Nyílt túrák |
A Természetjáró Fiatalok Szövetsége (TFSZ) országos természetjáró vetélkedőt hirdet oktatási intézmények, társadalmi szervezetek általános iskolás korú (negyedik-nyolcadik osztályos), legalább 5 fős csoportjai részére.
A vetélkedő a Természetjáró Gyerekek Országos Találkozója (TEGYOT) felépítése szerint, a lakóhely környékén megoldható elméleti és gyakorlati feladatokra épül; december 7-én indul és öt forduló után - melyekre havonta kerül sor - , 1999. május 30-án eredményhirdetéssel zárul.
Alapfeladatok: településismeret; nappali túrafeladat; természetvédelem, turisztikai ismeretek; tájékozódási túrafeladat; "bátorságpróba". Plusz pontokért a vetélkedő során bármikor teljesíthetők gyalogtúrák, illetve más szakági túrák (vizitúra, kerékpár stb.), melyek szorzószámmal számítanak be az értékelésbe.
Nevezés: 1998. november 15-ig a következő címen: Természetjáró Fiatalok Szövetsége, 1396. Budapest, Pf. 483.
Nevezési díj: a Magyar Természetbarát Szövetség igazolványával rendelkező csoportoknak 1.000,- Ft, egyéb esetekben 1.500,- Ft.
A részvételi díjat befizető csapatok a verseny indulása előtt egységcsomagot kapnak, mely a következőket tartalmazza: Tájékozódás, természetjárás, tájfutás c. könyv; MTSZ minősítési szabályzat; túrajelentés és túranapló; TFSZ embléma és egy tekercs film a feladatok dokumentálásához; az értékelés szempontjai, versenyszabályzat; a Természetjárás c. újság aktuális száma.
Díjazás: I. díj: 50.000 Ft-os táborozási hozzájárulás (melyhez további 20000 Ft járul, ha a díj a TEGYOT 1999. évi rendezvényén kerül felhasználásra), ill. serleg; II. díj: értékes sportfelszerelések; III. díj: különdíjak. Valamennyi résztvevő csapat emléklapot kap.
A versenyről érdeklődni lehet, ill. nevezési lap igényelhető az alábbi címeken:
Barátommal Abaliget felől baktatunk Petőc irányába, a kék túra útvonalán: a turistajelzéseket újítjuk fel. Vasárnap délelőtt van, gyönyörű napsütés és igazi erdei csend.
Petőc előtt az avar borította, kellemes erdei úton vastag motorkerékpár-nyomok látszanak, megtörve a talaj egyenletességét. Elképzelem, amint a nyomok "gazdája" végigsöpör az erdőben, s a hangulatom egy kis időre megváltozik. De hamar "visszabillenek", az erdő csendjében.
Petőcre érünk. Itt szokatlan, de lassan már ismét állandóvá váló csend fogad: nem hallatszik a bánya monoton zúgása. Az autóbusz parkolónál megállunk pihenni. Nyolc-tíz, munkásokat szállító busz várakozott itt egyszerre műszakváltáskor. A buszbeállók most üresen sorakoznak egymás mellett, az autóparkolóban sincs egyetlen autó sem. A bányaüzem leállt, s bár az aszfalt még a helyén, és az épületek is, az erdő már kezdi visszafoglalni a helyét. Ha zöldjével még nem is, de a csendjével.
Tovább megyünk, fel a Jakab-hegyre. A Pálos-kút után, rövid emelkedővel felérünk a Jakab-hegy platójára vezető erdei kocsiútra. Eldobott műanyagszatyor és egy flakon jelzi, hogy rövidesen "forgalmasabb" helyre érkezünk. Egymás után festjük a fákra a jelzéseket. A halomsírok térségéhez érve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által kihelyezett tájékoztató tábla fogad: a Jakab-hegyi tanösvény egyik állomásánál járunk. Hirtelen motorzúgás hallatszik. Nem az erdészek, nem vadászok, de nem is a természetvédők autója közeleg: piros Dacia halad el mellettünk, benne középkorú pár. Vezetője még csak nem is int felénk, "megköszönni", hogy félreálltunk az erdei úton. Neki úgy természetes, hogy itt is "ő van otthon", az autójával (a Jakab-hegy Természetvédelmi Területen).
Hamarosan odaérünk, ahol a kék háromszög jelzés elválik a kék sávtól, és délnek fordulva meredeken bukik alá a Babásszerkövek irányába. Ott áll a piros Dacia, orral a szakadéknak. Egymásra nézünk barátommal, és "aljas" gondolatok törnek elő bennünk. "Megtoljuk?" - mondjuk egymásnak szinte egyszerre, aztán persze tovább festjük a jeleket. Rövidesen jön szembe a sétáló pár, a romok irányából. Beülnek az autóba, halljuk az ajtók csapódását, majd felbőg a motor is. Megvolt a vasárnap ebéd utáni séta. "Fent voltunk a Jakab-hegyen". A jó levegőért cserébe adtak az erdőnek egy jó adag kipufogógázt, no meg egy kis zajt is a csendnek.
A zsongorkői elágazónál táblájától megfosztott faoszlop meredezik az égnek. Mi lehetett rajta? Bepillantunk az István kilátó felé is. Tábla nem jelzi a bevezető ösvényt, s maga az ösvény se nagyon látszik már. Jobb is...
Tovább festjük a jelzéseket. A kolostorromok közelében egy család ér utól bennünket. Hat-hét éves forma kislány jön oda, s kérdi: mit csináltok? Elmondom neki, úgy tűnik, érti; tetszik neki a dolog. Ő biztos nem fogja tönkretenni a felfestett jeleket. A kolostorromoknál fiatalok szalonnát sütnek. Mellettük nem messze hófehér, új autó áll. BMW-nek vagy Audinak látszik, így távolabbról.
A kútnál, a kis tó mellett a tanösvény két táblája áll. Az egyiken derék- és vállmagasságban sáros cipőtalpnyomok látszanak, "kiváló atléták" ottjártára utalva; a másik kővel vagy valamilyen éles tárggyal már beszakítva. A táblák néhány hónapja kerültek a helyükre...
Mára befejeztük a munkát. Elpakoljuk a festéket és a szerszámokat, s a zöld sáv jelzésen indulunk lefelé az Éger-völgy irányába. Ezt a jelzést jó egy éve újítottuk fel. Így hát "már" nem is tűnik furcsának, hogy egy hosszú szakaszon rendre össze vannak firkálva az új, még szinte vakító jelek, vastag fekete filctollal. "67-es út", "Pécs l7 km" - olvassuk az "ötletes" szövegeket. Közben beborul az ég, és elkezd esni az eső.
Demjén "Rózsi" nótája jut eszembe: "várj, míg felkel majd a nap." Egyszer, talán... Nemcsak az égbolton, de a fejekben is. Kivárjuk. Addig is a zöld sáv jelzést (is) újrafestjük.
Strasser Péter
A Darázs-kút a Közép-Mecsekben található, a Tubestől és a Stiglicfogdosótól északra, a mecsekháti műúttól mintegy 1,5 km távolságra. A Zsidó-völgy egyik délkeleti metsződésében foglalt, szépen kiépített, jó vizű, üdítő, bár gyér vízkibocsátású, kedves forrás, a Zsidó-völgybe vezető zöld kör és a kék sáv jelzésű turistautak kereszteződésétől kb. 5 perc gyaloglással érhető el. Most már jól járható a forrást délről megközelítő út, s tervbe vettük, hogy a forrást északról megközelítő utat is járhatóvá tesszük.
1941-ben Kiss József emlékére 450 pengő költséggel készült a "Kiss József asztal" jóvoltából, amely mint a Mecsek Egyesület asztaltársasága foglalta.
A forrás felirata: DARÁZS-KÚT, 1941
"Ez
a DARÁZS soh se csíp, Senki tőle be nem csíp." |
(Az idézet az 1939. évi Mecsek Kalauzból való).
Többször jártunk a Darázs-kút környékén, és bizony sokszor nem találtuk meg a kutat, mert a hozzá vezető turista ösvényeket a természet "visszavette", a forrás nem is volt megközelíthető. A fentiek miatt elhatározta csapatunk, a Felhőtlenek, valamint a Baumann házaspár, hogy rendbe tesszük a kutat és annak környékét.
1998. október 3-án borult, felhős időben a Misinán már várt bennünket Baumann József és felesége, Ági. Együtt mentünk a sok-sok gomba között a Stiglicfogdosó felé, ahol korábban már "elrejtettük" a homokot, cementet és a szerszámokat. Szerencsére senki nem vitte el az anyagokat, így aztán mi cipeltük be azokat a kúthoz, a közel másfél km-es távon. A két fiú (Baumann József és Baranyai Rudolf) kivette a részét a cipelésből, de megrokkanás nélkül értek a célba az igen sáros, csúszós úton. Persze mi, lányok is - személy szerint öten - cipeltük a homokot, cementet és a szerszámokat is. Álltuk a sarat és gyúrtuk is; Tóthné, Eta szerint a súly biztosította, hogy talpon maradtunk a sártengerben.
Először a kút környékét tisztítottuk meg, majd a forrás délre vezető kifolyását, a víz útját vágtuk ki sarlóval, kapával és metszőollóval. Míg a lányok a környéket tisztították, addíg a férfiak a kutat javították, s a kőműves munkát magas fokon művelték. Nagy nehezen sikerült tüzet rakni a nedves fákból, és megsüthettük a szalonnát is, ami mellé szekszárdi vörös, bálicsi fehér és alaszkai ital is előkerült, a jó munka jutalmául.
Tervbe vettük, hogy tavasszal folytatjuk a munkát: részben karbantartjuk a már rendbe tett részt, másrészt az kúthoz vezető északi utat "szabadítjuk ki fogságából". Fényképet is készítettünk a munka megkezdése előtt, és "művünk" elkészülte után is. Minden elismerés annak a nyolc főnek, akik ilyen sáros, csúszós úton, ködös időben cipelték a kúthoz az anyagot, dagasztva a sarat.
Többször felvetettem már, hogy jó lenne, ha egy-egy forrást, kutat egy-egy szakosztály gondozásba venne. Szebbek, tisztábbak és rendezettebbek lennének forrásaink. Ha gondozzuk azokat, talán az erdészet is látni fogja azt, és "megajándékoz" egy-egy erdei asztallal, paddal. Baumann Józseftől kaptunk is ígéretet, hogy ezt a kérdést felveti az illetékes erdészetnél.
Végül, de nem utolsósorban minden turistatársam, aki védnökség alá vette a Darázs-kutat, megérdemli, hogy név szerint is megemlítsem őket: Baumann József, Baumann Józsefné, Baranyai Rudolf, dr. Kói Csilla, Tóth Zoltánné, dr. Török Éva, Szomor Árpádné, valamint jómagam.
dr. Koncz Eszter
A Zemplén meghódítása - Őri Zsuzsanna cikkét (a szeptemberi számban megjelent első résszel együtt) lásd külön lapon.
Tájékozódás "holdfényben" - a GPS-ről szóló rövid ismertetőt lásd külön lapon.
SZJA 1%: a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség közhasznú szervezetté válásával lehetőség nyílik már 1999-ben a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlására a szövetség javára. Kérjük természetbarát társainkat, időben gondoljanak erre és minél nagyobb körben szorgalmazzák az SZJA felajánlást.
Felhívás a túravezetőkhöz: kérjük a túravezetőket, hogy 1999-re is egy-egy nyílt túrát tervezzenek, és annak útvonalát és időpontját november 10-ig adják le Lakatosné Novotny Saroltának. Lehetőleg új, kevésbé ismert vagy járt útvonalak is szerepeljenek a nyílt túrák között.
A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással: