A
HEGYEK VILÁGA:
ÉGIG ÉRŐ EMBERI CSÚCSOK
A fehér foltként feltüntetett Himalája
nagy kihívás volt a XIX. század térképészeinek, s eredményeiket legjobban a térséget szemmel tartó orosz
és a brit katonaság várta. Ugyanakkor az utóbbiak voltak azok, akik mindenkiben ellenséget láttak: például
az első himalájai térképeket készítő három német - a Schlagintweit fivérek - egyikét kémkedéssel vádolva
felakasztották a kínai-turkesztáni határon.
Tibet és Nepál területére idegen legfeljebb zarándoknak vagy kereskedőnek álcázva
tehette a lábát. Így tett Nain Singh is, az első idegen, aki Tibet szent városát, Lhaszát megpillanthatta
1866-ban. Az élményért másfél évig bolyongott Tibetben, bujkált karavánszerájokban. De hasonló módszerekhez
folyamodott a mi Vámbéry Árminunk vagy Kőrösi Csoma Sándorunk is. A híres svéd geográfus, Sven Hedin vezette
ide az első nyílt, engedélyezett expedíciót 1906-ban. Nehéz is lett volna a száz teherhordóból és húszfős
személyzetből álló csapatát bármi másnak álcázni. Ázsia e tiltott területének részletes földrajzi leírását
mind a mai napig neki köszönhetjük.
A Himalája csúcsát ostromló első szervezett expedíció 1921-ben
volt. A brit George Mallory 7100 méteres magasságból fordult vissza az Everestről. A hegyhez fűződő legnagyobb
dicsőség vitathatatlanul a csúcsot elsőként elérő új-zélandi Edmund Hillaryé és a nepáli serpáé, Tenzing
Norgayé. Az emberi sikervágy azonban megzabolázhatatlan, újabb és újabb Himalája-rekordokat érnek el:
az első megmászás oxigénpalack nélkül, az első egyszemélyes megmászás, a legrövidebb idő alatt vagy éppen
egy új útvonalon elérni a csúcsot stb.
Napjainkig tizenkét útvonalon jutottak fel - eddig hatszázötvenketten - az Everest
csúcsára (ebből kettő nem látszik a rajzon, mert a keleti hegyoldalon húzódnak). Negyvenegy országból
állt legalább egy hegymászó a világ tetején. Közülük tíz pontban emeltük ki az Everest "első"
embereit.
- 1953. május 29.: gleccseren átkelve Hillary és Norgay a Lothse és az Everest közötti
déli nyergen is feljutott, majd a délkeleti gerincen tovább mászott fölfelé. E klasszikussá vált útvonalon
érte el eddig a csúcsot a száznegyvenkilenc biztosan feljutott (fotóval igazolt) expedícióból kilencvenkettő.
- 1960. május 25.: két kínai és egy tibeti az északi nyereg felől jutott fel. Az útvonal ma a
tibeti oldalon a legforgalmasabb.
- 1963. május 22.: az Amerikai Egyesült Államok két hegymászója
nyugat felől érte el a csúcsot.
- 1975. szeptember 24.: egy brit csapat leküzdötte a délnyugati
fal viszontagságait is.
- 1979. május 13.: a nyugati gerincen egy jugoszláviai expedíció - orkán
erejű szélviharban és 7800 méter magasságban öt napot várakozva (!) - ért célba.
- 1980. május
10.: a Rongbuk-gleccseren át egyenesen ért föl a csúcsra két japán, ám lefelé az életükkel fizettek.
- 1980.
május 19.: a lengyel csapatnak mindössze tizenhat napra volt szüksége ahhoz, hogy átkeljen a Khumbu-gleccser
Jégmező nevű, 6100 méter magasságban levő veszélyes szakaszán, s a délnyugati falon kapaszkodjon fel a
csúcsra.
- 1980. augusztus 20.: a dél-tiroli Reinhold Messner oxigénpalack nélkül, egyedül mászott
fel a csúcsra, mégpedig az északi oldalról.
- 1982. május 4.: az Everesttel először próbálkozó
szovjet expedíció tagjai egy hónap leforgása alatt értek fel a csúcsra a Jégmezőtől kiindulva, a nyugati
gerincen folytatva útjukat.
- 1984. október 3.: Az Everest északi oldalának tövéből, a szinte legmeredekebb
részen elsőként két ausztrál hegymászó jutott fel a csúcsra. Példájukat csak ritkán követik.
Erzsébetvárosi Természetbarát III. évf. 3. szám
Hegymászó információk
A Magyar Természetbarát Szövetség
honlapja