Szpeleogenetika

      Jelenleg, a Naszály-rög az Északi-középhegység jelentős részét alkotó Cserhát, szélső helyzetben levő, kiemelt, legmagasabb röge. A Duna balpartján, a nagyívű Duna-kanyar fölé Btszf.-i 651 m-es csúccsal magasodik. A naszályi mészkőbányászattal kapcsolatos vizsgálatok, fúrások fényt derítettek a Cserhát eme jelentős karbonátos, üledékes kőzetekből álló hegyének szerkezetére és fejlődéstörténetére.
 
     A felső triász során, a már kialakult karbonátos tömb, tengerparti karsztként helyezkedett el, akkor még jóval délebbre mai helyzeténél, az afrikai kontinensperem északi szélén, max. 20° É-i szélesség mentén. Ez trópusi, szubtrópusi klímát jelentett abban az időben és helyen. A triász végén kiemelkedett és feltöredezett a platform. Egyes részei lesüllyedtek, mások felemelkedtek, üledékek rakódtak rájuk. Míg a triászban sekély tengeri, illetve tengerparti terület volt a Naszály-rög, a triász végétől a jura végéig felszíne kiemelkedett, lepusztult, karsztosodott, a kréta előtti időszakban, az akkori klímán bauxitosodott. Ennek a kontinentális karsztosodási fázisnak, bauxitosodásnak megmaradtak a nyomai, a fúrások és megfigyelések ezt igazolják. A mélybe süllyedt platformdarabokon azonban mélytengeri üledékeket találtak a fúrások. Mindezeket a jura-kréta kori folyamatokat időben megelőzte egy kalcitos generáció kifejlődése a kőzetekben, melynek jellemzője korán kívül, hogy nagyon vékony, mm-es, cm-es  kalciterekből áll a kőzet szövetében.
     Az eocénben a hegyrög lesüllyedt, újabb üledék rakódott rá. Erre a kitöltésgenerációra jellemző, a Naszály-tetőn, a cementgyári kőbánya legfelső szintjén is megfigyelhető lilás, kavicsos üledék. Ebben az időben hidrotermális kalcitgeneráció fejlődött ki a kőzetekben, a vizsgálatok szerint 120-130° C hőmérsékletű oldatból, a geológiai környezet eocén vulkanizmusának hatásaként. A generáció jellemzője a vörös-barnás árnyalat, a Mn-Fe szennyeződés és a sötét színű szegély.
     Az oligocén idejének elején a rög újból kiemelkedett a tengerszint fölé, így az eocén üledékekből nem sok maradt. Jelentős része, mint tengerparti, illetve sekélytengeri lapály terült el, sőt később az egész terület lesüllyedt. Így jelentős mennyiségű homokos-kvarckavicsos üledék rakódott le, melyet a kontinentális terület eróziója szállított oda, nem csak a karsztos üregekben, hanem a karbonátos térfelszínen is. Ez nem más, mint a felszínt jelenleg is nagyobb mennyiségben borító oligocén hárs-hegyi (limonitos) homokkő. A homokkőben található homokos-agyagos betelepülésekben a geológiai korra jellemző fossziliák találhatók. Ezzel az üledékképződéssel a Naszály-rög jelentős része betemetődött.  Feltehetőleg, egyes részei a feldarabolódott rögnek, több száz méterre is lesüllyedtek a tengerszint alá, mint annak idején a felső-triászban.
     Az oligocén végén, mikor már nagyjából a mai helyét is megközelítette a hegyrög, jelentős esemény vette kezdetét. A Naszály-rög elkezdett kiemelkedni, ez a kiemelkedés szinte még a mai napig is tart. Míg az eddig felvázolt időszakban max. 200 m-re emelkedett a tengerszint fölé a karbonátos platform, az oligocén végétől napjainkig bő 600 m magasra emelkedett, a cca. 10 millió éves denudáció ellenére is.
     Mi is történt ez alatt a kb. 10 millió év alatt, mely szpeleológiai szempontból számunkra a legfontosabb? A miocén ideje alatt, a kiemelkedés elején, a közeli börzsönyi-visegrádi-hegységbeli vulkanizmus hatására jelentősebb, újabb kalcitteléresedés történt. Ez a megfigyelések szerint már szpeleogenetikus hatást is kifejtett a ma ismert barlangokban, a telérek mentén üregek keletkeztek a későbbi idők folyamán. Ezekre a telérekre jellemző a nagyobb, esetleg több 10cm-es vastagság, és a zöldes színárnyalat. A későbbiek folyamán a telített hidrotermális oldatok telítetlenné váltak, a kiemelkedő felszínről a mélybe jutó vizek révén keveredési korrózió játszódott le a mészkő litoklázisai mentén. Ahogy a hegyrög kiemelkedett, valamint a posztvulkáni hidrotermális effektus csökkent, úgy a termális keveredési korrózió is egyre inkább a normál-hidegvizes irányba tolódott el. A kiemelkedéssel összefüggő frissebb tektonikus törések, illetve megújult vetők mentén elmozduló rögdarabok alakították ki mind a felszíni, mind a mélybeli jelenlegi makroformákat.
     Mi is történt tehát a mélyben az elmúlt évmilliók alatt, milyen üregesedés történt a hegytömb belsejében? A fúrások eredményeinek feldolgozása, a Naszály-rög fejlődéstörténetének vizsgálata érdekes következtetésekre és tényekre mutat rá. Lényegében, az oligocén végéig és a miocénben hat fő karsztosodási fázist különböztethetünk meg, összefüggésben a fentebb leírtakkal. Azaz az első fázisban, a felső triászban, tengerparti-szárazföldi gyengébb karsztosodás történt. Később a jurában a kiemelkedett szárazföldi részen jelentősebb üregek keletkeztek. Az eocén végi, oligocén eleji ismételt kiemelkedés hatására létrejött karsztosodás is létrehozta a maga üregesedését. Ötödik fázisként az oligocénben történt jelentősebb üregesedés a tengerparti-tengermelléki karsztként funkcionáló területen. A hatodik fázis már jelentős szerepet játszik a mai barlangok kialakulásában, hiszen a miocén vulkanizmus hidrotermális effektusa hozza létre a szpeleogenetikus legfiatalabb kalcitgenerációt, sőt szerintem a később már telítetlen oldat kemokorrózív, illetve keveredési korróziós hatása a mai barlangok genezisének legfőbb momentuma is lehet.
     Figyelemfelkeltő színfoltja a Naszály-tető szerkezetének szpeleogenetikai szempontból, a fúrások által felvázolt belső felépítésnek a radioaktív szelvényezettsége. A radioaktív mérések az üregkitöltések korának meghatározását is szolgálták. Ennek köszönhetően több érdekes dologra is fény derült. Az üreges horizontokból öt főszintet lehetett megállapítani kb. 120-130 m fúrásmélységig. Ezeknek a szinteknek a karsztosodási intenzitása jelentősen eltér, valamint szoros összefüggésben állnak a dachsteini mészkőben levő vékony dolomitrétegekkel. Azaz a dolomitosodás ez esetben fokozott karsztosodáshoz vezetett. Ezek a dolomitrétegek nem tévesztendők össze a mélyebben levő, folyamatos dolomit feküvel. Tehát, ha kutatás során sárgás, puhább a barlang anyakőzete nagyobb mérvű üregesedésre számíthatunk a Naszály-tetőn.

A mai barlangok kialakulása

Mi történt ezzel a feltehetően sok és nagy üreggel az évmilliók folyamán? Az üregek jelentős része minden valószínűséggel megsemmisült. Elpusztította őket a tektonikus mozgások ereje, a felszínt legyaluló denudáció, a geológiai korszakok gyakran mindent betemető üledékei. A fúrások azonban harántolták az észrevehetően nagy üregeket, melyek nem juvenálisak, hanem a kitöltő üledékeik szerint, (gyakran meghatározó paleofaunákat is tartalmaztak) a fentebb leírt, szpeleogenetikus szempontból igen idős földtani korokból származtak. A harántolt üregek jelentős része kitöltött, szenilis-fosszilis barlang volt. Azonban nagy számuk és a kisebb nagyobb fúrórudazatesések miatt nem hanyagolható el a ma itt létező barlangok genezisére gyakorolt hatásuk. Lényegében az utolsó évmilliókban lejátszódó szpeleogenezis preformáló, embrionális szakaszának tekinthető ezen fosszilis, ill. feltöltődött, mélybeli üregek kialakulása, létezése.
    A miocén(pliocén)- és pleisztocénbeli telítetlen hidrotermális oldatok üregképző hatása játszotta elméletem szerint a legfőbb szerepet a mai naszályi barlangok kialakulásában. Azonban az ennél lényegesen idősebb üregek szpeleogenetikus preformáló hatását eddig nem vettük figyelembe, sőt feltételezhető, hogy egyes ma ismert üregrészek jóval idősebbek az eddig feltételezettnél. Nem valószínű, hogy pl. jura, vagy miocén korú folyosó van a ma ismert barlangokban, azonban egyes részletek lehetnek ilyen korúak, vagy abban a korban kezdődött fejlődésük.
 
     A ma ismert víznyelőbarlang kialakulásában szerepet játszott a geológiai facies jellemző vonása, az itt elhelyezkedő, nullától-néhány tíz méter vastag, vízzáró oligocén hárs-hegyi homokkő. Ennek következtében a hegy Ny-i vállán található tektonikus medencében, a friss és megújult vetőkbe, törésekbe, litoklázisokba koncentráltan bevezetődő víz, a jelenlegi szűk víznyelőjárat kioldását végezte el. Az így kialakult járatok harántolták a fentebb említett jelentős, idősebb üregeket.  A víznyelő messze környékén, a felszínen jelenleg érdekes karsztos kisebb töbrök, geológiailag fiatal tölcsérszerű beszakadások sorakoznak ott, ahol a homokkő az alant levő üregbe beroggyant, vagy kivékonyodott a karsztos mészkőfelszínen, ill. már lekopott a felszínről.
     Jelenleg idősebb kialakulású üregek a naszályi nagy mészkőbányában és az É-i hegyoldalban (pl. Násznép-barlang) figyelhetők meg.
     Miért fontos ebből a szempontból átgondolni a naszályi barlangok szerkezeti felépítését? Azért, mert lényegesen több információhoz jutunk az itt felfedezhető barlangok struktúrájáról, kvalitásáról. A közelmúlt felfedezései is igazolni látszanak a fentebbi kis eszmefuttatást, hiszen a Naszályi-víznyelőbarlangban az új, jelentős részek nem a juvenális fejlődési szakaszt jellemző víznyelőjárat részei, hanem annál jóval idősebb, nagy kiterjedésű keveredési korróziós üregek.

A jelenlegi barlangkutatási helyzet a Naszály-tetőn

    Az 1970-es évek elején figyelt fel a Naszály karsztos felszíni képződményeire néhány kisebb barlangkutató csoport. Némi rivalizálás után végül is sikerült két csoportnak, a Vörös Meteor TTE Központi Barlangkutató Csoportnak és a Viktória Barlangkutató Csoportnak, a hazai viszonylatban jelentős mélységig (-171 m) lejutni a Ny-i hegyplató medencéjében nyíló víznyelőszáj kibontásával és kutatásával.  Az akkori technikával bejárható barlang és néhány közeli kisebb üreg megismerésével két évtizedes csend borult a naszályi barlangkutatásra.
     A kilencvenes évek elején frissen alakult Naszály Barlangkutató Csoport új erővel vetette bele magát a kutatásokba. A Naszály-rögön és környékén kb. 100 üreget regisztráltak, katasztereztek, térképeztek, kutattak az igen aktív barlangászok. Többek között az ő munkájuk is hozzájárult a fentebb vázolt helyi barlangkeletkezési módok bizonyításához. Komoly nagyságú felszíni és mélybeli kutató, feltáró bontásaik igazolják a hegy belsejének kiterjedt, nagymérvű karsztosodását, eredményeik jelentős nagyságú barlangokat predesztinálnak.

Vajon tényleg találhatók nagy barlangok a Naszály-tetőn?

    Bátran kijelenthetjük, hogy igen! A Naszályi-víznyelőbarlang kutatásába vendégmunkásként bekapcsolódó Troglonauta Barlangkutató Egyesület kb. 700 m új, tágas kürtős járatokat fedezett fel. Ezeket a vertikális kürtőket 700 m professzionális kötélpályával építették ki az elmúlt esztendőkben. Míg a víznyelőjárat fejletlen, juvenális jellegű, szűk, zegzugos, tele omladékkal, addig a kürtős járatok tekintélyes méretű, keveredési korróziós üregek. Megfigyelhető, hogy az üregek horizontálisan alsó részét a normál(hidegvizes) keveredési korrózió alakította ki, a felsőbb részeken melegebb vizek ottjártának gömbüstös nyomait regisztrálhajuk. Az ágasbogasan elágazó kürtőstruktúra is a keveredési korrózióra jellemző. Ezeken a helyeken víznyelésnek semmi nyoma, esetleg a felszínre felnyílt, jelenleg eltömődött járatokon át beszivárgó vizek agresszív korróziójának, vagy cseppkőépítő munkájának a nyoma látszik a falakon. Az üregek régebben jelentősen kommunikálhattak a felszínnel, hiszen pl. a víznyelőbarlang alján, illetve végig az egész zegzugos, meredek nyelőjáratban homokkőgörgeteg található. A valamikor felszínre nyílt kürtőkön át jelentős mennyiségű omladék zúdult a barlangba  (ill. autochton eredetű is van).
    Végül is a helyzet kísértetiesen hasonlít a budai-hegyek szenilis-hidrotermális karsztjához. Itt is csupán munka és idő kérdése, hogy milyen és mekkora barlangot fedeznek fel a kutatók.

Összefoglalás, várható eredmények
 
     A Naszály-tető, a Naszályi-víznyelőbarlang és a környék üregeinek, szpeleoindikációinak kutatása eddig is igen szép és érdekes, tudományos szempontból fontos eredményekre vezetett. A fentebb leírtak értelmében egyelőre felbecsülhetetlen nagyságú és hosszúságú, de mindenesetre igen jelentős üregrendszer húzódhat a felszín alatt, melynek csak kis töredéke ismert jelenleg.
 A kutatásokat nem csak itt, de országszerte át kellene értékelni abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszottak a régmúlt geológiai idők karsztfázisai. A jelenlegi általánosan elfogadott nézet szerint a hazai barlangok általában pleisztocén eredetűek, esetleg egy geológiai érával előbbiek. Kérdés, hogy csakugyan így van-e, hátha ennél sokkal idősebb üregek és üregrészek is léteznek? Ezek ismerete, az ezekkel való számolás, a szpeleogeokronológiánk újraértelmezése több felfedezést tehetne lehetővé, növelné a barlangkutatások sikerességének esélyét.
    Végezetül nem elhanyagolható szempont a mai idők mindent elpusztító rablókapitalizmusában, hogy a Naszály-tető fokozottan védett természetvédelmi területté válásában a barlangkutatás jelentős szerepet vállalhat, tekintettel a közelben terpeszkedő cementgyári mészkőbányára!

Antal József: A Naszály Barlangkutató Csoport kutatási jelentései l990-es évek

Balog,A. and Haas,J. (1990) Sedimentological features and diagenesis of the Dachstein Limestone of the Nagyszál Mt. at Vác (A váci Nagyszál Dachsteini Mészkövének szedimentológiai jellegei és diagenezise) Bull. Hung. geol. Soc. (Földtani Közlöny), 120,11-18.

Bence,G.,Császár,G.,Darida-Tichy, M.,Dudko,A.,Gálos,M.,Gangl,G.,Kertész,P.,Korpás, L. and  Zier,C. (1991) Geologische and ingeniuergeologische Beschreibung der Donau stufe Nagymaros. Jubilaum schrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Osterreich Ungarn, Wien,1,385-400.

Bogacz,K.,Dzulinsky,S. and Haranczik,C. (1973) Caves filled with clastic dolomite and galena mineralization in disaggregated dolomite. Ann. Soc. Géol. Pol.,41(1),59-72.

Bosselini,A(l989) Dynamics of Tethyan carbonate platforms. In: Controls on Carbonate Platform and Basin Development (Ed. by P.Crevollo,J.F.Srag,J.F: Rend and J.L.Wilson). Spec. Publs. Soc. econ. Paleont. Mineral., Tulsa,44, 3-13.

Craig, D:H.(l957) Isotopic standars for carbon and oxygen and correction factors for mass-spectrometric analysis of carbon dioxide. Geochim. Cosmochim. Acta,12,133-149.

Csillagné Teplánszky,E. and Korpás L.(1982) Explanations to the geological maps of the Börzsöny-Dunazug Mountains. Scale 1:50 000 (Magyarázó a Börzsöny-Dunazug hegység földtani térképeihez, M=1:50 000). Hungarian Geological Survey, Budapest.

Dickson,J.A.D. and Coleman, M.L.(1980) Changes in carbon and oxygen isotope composition during limestone diagenesis. Sedimentology,27,107-108.

Ézsiás György: A Troglonauta Barlangkutató Egyesület kutatási jelentése 1996.1997.1998.

Goldhammer,R.K.,Dunn,P.A. and Hardie,L.A.(1990) Depositional cycles, composite sea-level changes, cycle stacking patterns, and the hierarchy of stratigrafic forcing: examples from Alpine Triassic platform carbonates. Geol. Soc. Am. Bull.,102,535-562.

Haas,J. (1988) Upper Triasic carbonate platform evolution in the Transdanubian Mid-Mountains. Acta Geol. Hung.,31,299-312.

Haas,J. (1989) Evolution of the Upper Triassic carbonate platform in the Transdanubian Central Range, Hungary (Felső Triász karbonátos táblafejlődés a Dunántúli-Középhegységben). Unpublished PhD thesis, Hungarien Academy of  Sciences (Magyar Tudományos Akadémia), Budapest, 220 pp.

Hungarian Statigrafic Committee (1983) Magyarország litosztratigráfiai táblázata (Lithostratigrafic Charts of Hungary). Hungarian Geological Institute, Budapest,1 pp.

E.Juhász,L.Korpás and A.Balog: Two hundred million years of karst history, Dachstein Limestone,Hungary, Sedimentology (1995)42,473-489.

Korpás,L. and Lang,B.(1991) K-Ar geochronology of the volcanism and associated metallogenesis in the Börzsöny Mountains, Hungary. Geol. Surv. Isr., Jerusalem,36,1-13.

Korpás,L. and Lang,B. (1993) Timing of volcanism and metallogenesis in the Börzsöny Moumtains, Northern Hungary. Ore Geol.Rev.,8,477-501.

Nádor,A.(1991) Paleokarst and long-term karst evolution of the Buda Mountains,Hungary.(Unpublished PhD thesis,Eötvös University, Budapest,120 pp.)

Nagymarosi,A.,Fodor,L. and Magyari,Á. (1991) Eocene-Oligocene Stratigraphy, tectonics and sedimentology of Buda Mountains. Origin of Sedimentary Basins, pp.4-27. ILP Task Force, Mátraháza, Hungary.

Vitális,Gy.(1968) Contribution to the karstification in W part of Nagyszál, Vác (Adatok a Nagyszál nyugati részének karsztosodádsához). Bull. Hydrogeol., Budapest(Hidrológiai Közlöny),12,542-548.

Vitális,Gy. and Hegyi-Pakó,J. (1974) Hydrothermal and metasomatic phenomena in the Triassic limestone areas bordering on the andesite mountain of the Danube. Acta Mineral.Petrogr., Szeged,XXI(2),219-227.
 

Budapest, 1999.04.01.

Ézsiás György (Travy)