Tatai barlangjai
Megalodus-barlang
A tatai Kálvária-domb
ősidőktől fejtett jura-triász dachsteini mészkő bányájában három kürtővel
nyílik a felszínre a város legnagyobb barlangja. Felfedezése a kőbányászatnak
köszönhető, mert eredeti, természetes bejáratának nyomát sem lehet találni.
A bánya felső szintjein azonban már korábban s megfigyelhetők voltak különféle
vízjáratok, amelyek vastag kalcitkéreggel voltak bélelve. 1971-ben az újra
elkezdett bányaművelés során, amikor a bányatalpat kezdték fejteni, egy
robbantás után tárult fel az első, közel függőleges kürtő, amely eddig
a sziklatömegben felül avenszerűen záródott. A barlang feltárása; ekkor
kezdődött és megszakítás nélkül közel 9 évig tartott.
A barlang jelenlegi hossza mintegy 260
m, a függőleges kiterjedése 25 m (+7 m, -16 m) a felfedező bejárathoz képest.
A felfedező lejárat egy közel kör keresztmetszetű, 1,1 m átmérővel függőlegesen
induló feltörő örvénycsatorna. Ezen leereszkedve a barlang főágába jutunk,
ahol markánsan látható a tektonikus preformáltság iránya. Innen a barlang
mélypontja felé haladva változó méretű járatszelvényekben jutunk el a tóig,
melynek vízszintje a beszivárgó csapadékvíz függvénye. Esős időszakban
néha az egész üregrendszer annyira feltöltődik, hogy a kb. 6-8 méteres
vízoszlop lehetetlenné teszi a barlang bejárását. Ennek elszivárgási üteme
sajnos elég lassú, hosszú hetekig is eltarthat. A tavas terem kb. 3x5 m-es,
többirányú törésvonalak találkozási helye. Feltehetőleg itt áramlottak
fel a barlangoldó vizek. Fontos elágazási pont is a tómeder, hiszen innen
lehet feljutni a barlang felső szintjére. Tovább haladva DK felé -ha a
vízszint engedi- egy 1973-ban kibontott kürtőn újból a felszínre lehet
jutni. A felfedező lejárat kürtőjének alján az előbbivel ellentétes irányban
elindulva a járat szelvény egyre tágasabbá és magasabbá válik, egy viszonylag
hosszú folyosóban találjuk magunkat, ez a Főfolyosó vagy Megalodusos
folyosó
.
1975-ig itt volt a barlang végpontja, mert az irdatlan mennyiségű homokos-agyagos
kitöltés egészen a főtéig felért.
Időközben a kőfejtő egy másik pontján
is kutatás alá vettünk egy függőleges forráskürtőt, amely később tágas
szelvényben folytatódott, és a lejtős folyosó csapásiránya is megegyezett
a Megalodus-barlang főfolyosójának irányával. Ez a szakasz eleinte a Kigyós-barlang
nevet viselte, mert az egyik kavernába való bejutáskor -télen- száznál
több siklót találtunk téli álomhoz hasonló állapotban. Feltehetőleg kisebb
repedéseken kúszhattak le a viszonylag meleg (kb. +11 fokos) barlangi gömbfülkébe,
áttelelni. A dolog zoológiai érdekességét fokozza az is, hogy a hüllők
többsége a ritkább kockás sikló (Natrix tesselata) faj képviselője volt.
A feltárás tovább folytatva - a
viszonylag nagy távolság és az óriási mennyiségű üledék miatt erősen gépesítve
- a reményeknek és a méréseknek megfelelően megtörténhetett a kézfogás
a Megalodus folyosó és a Kígyós-barlang összelyukasztásakor.
Ekkor ez a barlangszakasz Kígyós-ág névre kereszteltetett át.
Egyedi jellegénél fogva a barlang
felkerült a fokozottan védett barlangok listájára. Ennek egyik fő oka,
hogya víz a dachsteini mészkövet - főként a Megalodusos folyosóban - a
réteglapok mentén is oldotta és a karsztvízkorrozió csodálatos ajándékaként
a felső-triász (raeti) mészkő tömegesen előforduló jó megtartású Megalodusait
reliefszerűen kipreparálta a főtén.
Százával tanulmányozhatók itt az
ökölnyi-gyermekfejnyi kagylókövületek, más ősmaradványoktársaságában. Sajnos
a legszebb, szinte teljesen körbeoldott Megalodus-példányt ismeretlen barbár
kezek levésték.
A kagyló- "domborművek" megléte
két dolgot is igazol: az egyik, hogy a barlang korróziós, oldásos úton
képződött a törésirányok, illetve a rétegsíkok mentén, hiszen az eróziós
üregvájás a barlangfal (főte) síkjába csiszolta volna a kövületeket is.
A másik, hogy a Megalodusok héja átkristályosodott, a beágyazó mésziszap-mátrixnál
durvább szemcséjű kristályokból áll, amelyek már nehezebben esnek áldozatul
a karsztkorróziónak, így a kövületek kiállnak a barlang falából, főtéjéből.
Ehhez hasonló jelenség látható a
Kígyós-ág főkavernájában is: a kőzet mikrotektomikus repedéseit utólag
kitöltő kristályos kalcit is vékony karéjok formájában kipreparálódott,
néhol egész kazettás hálózatot alkotva.
A barlang falainak tekintélyes részét
beborító 10-30 cm vastag kalcit "paplan" is jellegzetes és egyes járatrészeken
egészen meghökkentő alakzatokkal gyönyörködteti a barlang látogatóját.
A "Bárányfelhők folyosója" nevű szakaszt mindenütt pöfeteggombára, felhőre,
dunyhára stb. emlékeztető gömbölyded formájú kalcitkéreg borítja.
Ennek szerkezete is rostos jellegű,
nagyjából három rétegre tagolható: a felső mállott, laza, rostos darabokra
széteső vasoxidos, a középső matt, fehér, az alsó üde, áttetsző - ez települ
a kissé felpuhult alapkőzetre.
A felsőbb szinteken több helyütt
tanulmányozhatók a "kővirágok", amelyek úgy jöttek létre, hogy a sugaras-rostos
kalcitgumók közepe - eddig még nem teljesen tisztázott folyamatok következtében
- fellazult, rostosan kipotyogott. Emiatt az ilyen járatszakaszok olyan
benyomást tesznek a szemlélőre, mintha kővé vált napraforgóvirágok borítanák
a sziklafalakat.
A kalcitkéreg itt-ott kisebb-nagyobb
romboéderes kristályokkal bélelt üregeket rejt magában, melyek belső felületén
néha irizáló aranyszínű vékony vasoxidos réteg csillog, fokozva a kristályüreg
szépségét.
Gyakori utólagos bevonat a bársonyos,
kékes-fekete MN-tartalmú és barnás-sárgás vas-tartalmú, néhány tizedmilliméter
vastagságú kiválás is. Ezek az utólagos elszíneződések biogén eredetűek,
vas-, illetve mangánbaktériumok anyagcsere-termékei.
A barlang egyik felső szintjének
jellegzetes, képződménymentes része az ún. "Iker-gömbfülke". Itt két, egymástól
függetlenül felharapódzó csaknem szabályos 2-3 m átmérőjű gömbfülke oldódott
ki, és a kettő egy kb. 40 cm-es "ablakkal" összelyukadt. Ezek a kavernák
egészen szűk forráscsatornával csatlakoznak az alattuk néhány méterre húzódó
tavas teremhez.
A barlangból a felszínre emelt sok
köbméternyi kitöltés átvizsgálása is érdekes tanulságokat hozott. Az üledék
homokos-agyagos jellegű volt, és jelentős részét a "kristályhomok" tette
ki. Ez valószínűleg a barlang kristálykérgéből származó, kalcitot tartalmazó
néhány tized milliméteres szemcsefrakciójú anyag. Emellett - nem ritkán
- tekintélyes méretű barit kristály-táblák, barittörmelékek is kerültek
a mintazacskóba. Ez eleinte meglepő volt, hiszen a barlang falán addig
nem találtunk baritot. Nyilvánvaló tehát, hogy a barlangot üledékkel kitöltő
viz hordaléka pusztította le a barlangfalra rakódott kristályrétegeket.
Később aztán védett zugokban valóban előkerült a kalcitkérgen felnőtt barittáblák
halmaza is.
Szintúgy érdekes a barlang folyosóit
több helyen "derékban" kettéválasztó "sugár-kalcit" réteg. Ez néhol álfenék
jellegű, és úgy képződött, hogy egy valamikori laza kitöltés felületére
(és a föléje eső fal - illetve főteszakaszra) kristályosodott ki a nagy
mésztartalmú vízből. Később aztán valamiféle újból meginduló vízáramlás
az alatta lévő kitöltést elmosta, elszállította, így maradtak meg a kalcit
- "hidak".
A barlangban egyébként cseppkőképződmény
nem fordul elő.
Meglehetősen bizonytalan a
barlang képződésének kora és egyes "életszakaszainak" tagolódása. Nehezíti
a dolgot az is, hogy nem könnyű analógiát találni, hiszen a legtöbb ismert
hévizes barlang más típust képvisel.
A Megalodus-barlang fejlődésének
legvalószínűbb tagolódása (Kraus S. elképzelése alapján)
1. tektonikus preformáció
2. üregoldás (ősmaradványok kipreparálódása)
3. kalcitkéreg kiválása
4. kalcitkéreg részleges visszaoldódása
(sugárkalcit jelleg kialakulása)
5. baritkiválás
6. pleisztocén-óholocén langyos karsztvizek
megjelenése
7. felszíni anyagbehordódás (sugár-kalcit
részleges és baritkéreg nagymértékű lemorzsolódása, üregek kitöltődése,
barna-fekete bevonatok kialakulása)
A barlang továbbkutatásra érdemes
volna, de sajnos a járatok eléggé elszűkülnek, illetve a tómederben a viz
miatt nehéz a lefelé haladás.
A reményeket növeli néhány mérési
eredmény is, így pl. a területen végzett néhány üregkutató geofizikai vizsgálat
(Körmendi A.). Ezek többféle elektróda elrendezésű, fajlagos ellenállásmérő,
illetve elektromágneses vizsgálatok voltak, amelyek a Kálvária-domb belsejében
jelentős inhomogenitásokat mutattak ki - ezek további barlangüregek indikációiként
is értelmezhetők.
Bartha-kútbarlang
Ugyancsak a tatai mezozoós rög
jura-kori rétegsorában található, légvonalban mindössze kb.: 400 m távolságra
a Megalodus-barlangtól, a volt piarista rendház közelében. Régóta ismert,
vésett kútként induló, karsztobjektum, a bejárattól néhány méterig ki volt
építve. Vize 15 fokos volt.(1922)
A sziklába vésett kútakna 14 m mély.
Ennek aljából indul a homokos agyagos üledékből álló, közel vízszintes
talpszint. A hajdan vízzel töltött járat a feltárás megkezdésekor (1984)
már természetesen száraz volt. Ez a folyosó kezdetben 11 m hosszan volt
járható, a végén felfelé induló kürtővel. A talpat hatalmas mennyiségű,
kőtömböket is tartalmazó üledék alkotja, melynek mélységbeli kiterjedése
még ma sem ismert. A felfelé harapódzó kürtőket megbontva kiderült, hogy
azok valamikor a felszínre nyíltak, talán feltörő forráskürtők voltak.
Így már érthetővé vált az iszonyatos mennyiségű kitöltés eredete.
A lejárati kútakna alatt folytatva
a feltárást, a barlang mélysége közel 8 m-t nőtt, de ez még mindig nem
a talpszint. További, közel 10 m folytatást találtunk (kiástunk) a barlang
fő csapásirányában, amely igéretes, fejlett oldásokkal halad É-ÉNy irányában.
A barlang falai szinte kísértetiesen
emlékeztetnek a Megalodus-barlang kalcit paplanára, nagyon szép, mahagóni
színű barnás-vöröses vasoxidos réteg színezi őket. Sajnos a barlang a feltárás
megkezdése előtt több évig nyitva állt, és néhány képződménye már le volt
vésve.
1950-ben még vízhozam növelési céllal
robbantottak is a kút aljában, ez is okozott némi képződményrombolást.
A barlang érdekességei az U keresztmetszetű
szép kalcitkéreg gumók, melynek belsejében vékony barit-telér van.
Az eddigi feltárások alatt régészeti
lelet alig került elő, mindössze néhány megmunkáltnak tűnő tűzkő-szilánk
és egy római kori bronzpénz.
Angyal-forrási-barlang
Az Angolparkban egy másik kristálytiszta
vizű tündérrózsás forrás-tavacska is vonzotta a látogatókat. A többméternyi
vízen keresztül is deréknyi vastagságban tört fel a langyos forrásvíz,
a tavacskában pedig kis angyal-szobrocska
teljesítette kötelességét: védte a forrást és gyönyörköd tette a park látogatóit.
Sajnos már ez is a múlté, a forrás
fokozatosan elapadt. A 60-as évek közepe óta teljesen száraz forrásbarlangot
1971-ben kezdték el feltárni és már az első bejárásnál nyilvánvalóvá vált,
hogy itt nem mindennapi szpeleológiai és régészeti csemegék rejlenek a
föld alatt.
1983-ban végre a Megalodus csoport
és a tatai Kuny Domonkos Múzeum megkezdhette a feltárást.
A kibetonozott valamikori forrásszájon leereszkedve,
meghökkentő méretű terembe jutunk. Kb. 15x17 m-es, nagyjából körte alakú,
és a feltárás megkezdésekor a talptól 4-5 m magas boltozatos kaverna rejlik
itt a kőzetben.
Maga a forrásbarlang szpeleológiai
kuriózum: nem a megszokott karsztosodó kőzetek valamelyikében keletkezett,
hanem kavics-konglomerátumban, illetve homokkőben. A kőzet nagyon szilárd,
ennek köszönhetően, a mindössze 3-5 m vastag főte még nem szakadt be.
A feltörési gócoknál a sziklafalak
túlnyomóan eróziós koptatottsága igen szembetűn, szinte kivehető a feláramlás
iránya. A vízben nagy energiával mozgó szemcsék erőteljesen erodálták a
falakat. Így jöttek létre a barlang fő esztétikai értékét adó, tökéletesen
polirfényűre csiszolt fal és főte szakaszok. Melyek minden túlzás nélkül
egyedülállóak, olyanok mintha színes ékkövekből lennének kirakva....
Egyedi jellegénél fogva a barlang felkerült a
fokozottan védett barlangok listájára.
Az Eötvös József Gimnázium udvarában lévő mésztufa barlang
Erről az üregrendszerről mindössze szóbeli
és igen kevés írott információ áll rendelkezésre. Jelenleg bitumenes sportpálya
fedi a lejáratát. Egy későbbi esetleges feltárás azért lenne nagyon érdekes,
mert közel van a Megalodus-barlanghoz és a Barta-kútbarlanghoz is, valamint
több hajdani bővizű forráshoz és kúthoz. A gimnázium alatt tekintélyes
travertinó-összlet van, amely a sasbérc vízrendszeréből vált ki, amely
feltehetően a rög belsejében kommunikáló barlangrendszerek vizéből vált
ki. Dr. Dornyai Béla 1927-ben megjelent publikációjában határozottan cseppkőbarlangot
említ, amely mellett egy víznyelő töbör is volt. Érdekes módon a következőket
is leírja: e víznyelő töbröt 1912-ben, az akkor épült főgimnázium szennyvízgyűjtőjének
rendezték be. Szomorúan jegyzi meg azt is, hogy a cseppköveket barbár kezek
letördelik, sőt szeméttel dobálják tele az üregeket...
A tatai csoport terveiben szerepel
ennek a rejtélyes sorsú barlangnak az újrafeltárása is.
Fényes-források
A legalacsonyabb térszíni helyzetben
fakadó, de legbővízűbb tatai források voltak, ezek apadtak el utoljára
(1972).
A 22 fokos hőmérsékletű forrástavak
édesvízi mészkő kürtőin, illetve diffúz vízjáratain keresztül törtek fel,
a várostól É-ÉNy irányban, mintegy 2 km-re.
Itt két kisebb barlang említhető:
az egyik az un. Erdei-forrás tápláló ürege volt, a másik pedig a mostani
feszített tükrű sportmedence gépháza helyén húzódott, ezt sajnos az építkezés
során tönkretették. kb. 5-8 m hosszú és 2-3 m magas víz alatti üreg volt,
melynek főtéjén néhány sztalaktit függött (!). Ez annak a bizonyítéka,
hogy a karsztvíz bizonyos időtávlatokban tatai térségben is ingadozott,
és a kis mésztufa barlang huzamosabb ideig szabad légteres volt.
Ezen a területen a triász már 30-40
m mélyen van, de nyilvánvaló, hogy itt is erősen karsztosodott. Ennek csak
egy jelét említeném: néhány száz méterre a Fényes-forrásoktól 1975-ben
egy hatalmas berogyás keletkezett, 15-20 m magas fák szakadtak be egy karsztos
tölcsérbe...
Tükör-forrási-barlang
Az Angolkertben nyíló Tükör-forrási-barlang,
amelynek közelébe két kutat is fúrtak vízkiemelés céljából, 1975-ben veszélybe
került.
Ekkor vetődött fel, hogy a már részben
ismert forrásbarlangot a víztermelés szolgálatába lehetne állítani. A vízművek
felkérésére ezt a munkát a tatabányai szénbányák barlangkutató csoportja
végezte Sashegyi László vezetésével. Ekkor még 12 m mélységben szabad karsztvízet
sikerült elérni, később a barlang már talpig kiszáradt.
Közel 30 m mély, csaknem függőleges,
váltakozó szelvényű, kürtőjellegű barlang van itt, amely rendkívül változatos
rétegsort harántol, természetes geológiai feltárás gyanánt.(1990-től fokozottan
védett!)A feltörő víz korróziós és eróziós hatását a kőzetminőség függvényében
tudta kifejteni. A járatszelvény is eszerint hol szűkebb, hol pedig tágasabb.
Vázlatos rétegsora alulról felfelé:
cementált kavics, sárga agyag, vékony barnakszén-telep (!) szürke márgás
homok, agyagos homok, tarkaagyag, cementált kavics, forrásmészkő, konglomerátum,
majd egy kb. 2 m vastag édesvízi mészkőréteg.
A rétegekben a forrás által nagy
energiával felhozott keményebb szemcsék eróziós úton három nagyobb termet
hoztak létre.
Egyedi jellegénél fogva a barlang felkerült a
fokozottan védett barlangok listájára.
Feszty-barlang
A barlang a tóparti sétányra (a Feszty
villa alatt) nyílik két bejáratával. A hossza mindössze 24 m , de szépségével
és érdekességeivel felzárkózhat a többi tatai barlang mellé. Viszont alapvetően
különbözik a keletkezésben, hiszen a Feszty-barlang szingenetikus barlang,
vagyis a befogadó kőzettel egyidőben keletkezett. Feltárása 1995-ben zajlott.
A lefelé folyó forrásvíz helyenként zuhatagszerűen folyt alá, ezért itt
több növény telepedett meg. A víz CaCO3 tartalma a felső rétegekben kivált,
így aláhajlások keletkeztek, amik később bezáródtak (ábrasor). Később a
barlang egy bizonyos szintig vízzel töltődött fel. Ezt a magasságot mutatja
a mészkiválás által létrejött szilnő. A mennyezetet néhol cseppkőszerű
képződmények díszítik. Tatán több ilyen barlangról van tudomásunk, ezek
többnyire pincékből nyílnak. Hazai viszonylatban az ilyen jellegű barlangok
ritkák. Legjelesebb képviselői a lillafüredi Anna-barlang és a budai Vár
barlang egy része.
Irta: Almády
Zoltán
Megalodus csoport honlapjáról
.
1975-ig itt volt a barlang végpontja, mert az irdatlan mennyiségű homokos-agyagos
kitöltés egészen a főtéig felért.
összelyukasztásakor.
Ekkor ez a barlangszakasz Kígyós-ág névre kereszteltetett át.
teljesítette kötelességét: védte a forrást és gyönyörköd tette a park látogatóit.