Bükk, Jávorkúti 3. sz. víznyelőbarlang

Jávorkúti 3. sz. víznyelőbarlang Fokozottan védett

Szinonima: Jávorkúti 5. sz víznyelőbarlang
Helye: Bükk, Nagy-fennsík, Jávorkút
Bejárat tszf. magassága: 660 m
Hossza: 53 m
Mélysége: -23 m

A Bükk hegység Nagy-fennsíkján a Jávorkútra vezető műút alatt 5 m-re található, Jávorkúttól ÉK-re 250 m-re, kb. 660 m tszf. magasságban. A Jávorkúton fakadó állandó forrás patakja itt nyelődik el (5-50 l/p).
A nyelő a tőle délre elhelyezkedő ladini agyagpala és homokkőből felépülő nem karsztos vízgyűjtő terület mellett triász mészkőben alakult ki.
A nyelő alatt feltételezett barlang része lehet a Bolhás-Jávorkúti-barlangrendszernek (hossza: 4700 m), melynek felső szakasza a bánkúti térségből (Diabáz-barlang -155 m) kapja tápláló vizeit és azt a Garadna-forrásba vezeti le. Az itt elnyelődött patak valószínűleg a Jávorkúti-víznyelőbarlanghoz hasonlóan egy rövid függőlegesebb szakasz után egy hosszabb lejtős lépcsőzetes járaton át eléri a távolabbi területekről szállított víz patakos főágát, és ezzel együtt belecsatlakozik a Jávorkúti-víznyelőbarlang - eddig még feltáratlan - befolyó szifonjának járatába. Ezzel lehetségessé válna, a patak eredetét tekintve a felső aktív járatok megismerése.

Kutatástörténet:
A 80-as évek elején a Herman Ottó Csoport bontotta meg. A nagy szelvényben hajtott kutatóaknát kb. -3-4 m-ig mélyítették ki, de a várt gyors bejutás elmaradt. A kutatással felhagytak és a nyelő lassan visszatöltődött üledékkel.

Kép: A kitermelt köbméterek helyén mélyül a nyelő.

1999. V. 1-2-án a BEAC kutatói újra megkezdték a nyelő kibontását. A munkát a befolyó patak elterelésével kellett kezdeni. Ez a jelenlegi meder néhány méteres szakaszának elgátolásával sikerült is. A patak tovább folyik a nyelőn egy régi mederben és kb. 30 m-el távolabb egy nagyobb facsoport mellett határozott nyelőlyuk nélkül eltűnik az avarban.
Ezután a már vízmentessé tett nyelőben megkezdődhetett a bontás érdemi része. A fák és a besuvadt föld és gyökerek alól hamarosan előkerültek az első mosott kövek. A régi ácsolat korhadt darabjait folyamatosan kellett eltávolítani. Az első két nap alatt 8 óra munkával kb. 2 m mélységig sikerült újra kibontani a víznyelőt, ahol már talán a szálkő is lassan kibontakozni látszik. Az erős üregesedés ellenére egyelőre, még nem érezhető egyértelmű huzat.

1999. VI. 5-6-án a bontás folytatása során 3 m mélységben már két oldalról láthatóan határozott szálkőfalak között folytattuk a munkát. Az aljzat kitöltését továbbra is az agyag és a mosott kövek, valamint erősen üregesedés jellemzi. A két nap 12 munkaórája alatt elkészítettük a munkagödör két földes humuszos falának ideiglenes biztosítását is.

1999. VI. 19-20-án a 3 m mély kutató akna ideiglenes ácsolatának megerősítése és további 1 m-es szintsülyesztés kiácsolása.

Kép: Az ideiglenesen kiácsolt nyelő.

1999. VI. 26-27-én a Sebesvíznél megrendezett MKBT Vándorgyűlés két napja alatt további 13 óra munkával újabb 1 m-t haladtunk lefelé, amit ki is ácsoltunk a kb. 5 m-es talpszintig. A területen lezajlott heves esőzések alkalmaival jelentős mennyiségű víz nyelődik el a patak elvezetés ellenére is, ami elkerülhetetlenül bemos némi (kb. 0,5-1 m³) üledéket. Ennek kitermelése sajnos eddig mindig a bontás kezdetekor kényszerű feladatként állt előttünk. Ezét szoros illesztésű deszkával bélelt ácsolatot készítettünk bele, de sajnos még a kiácsolt üledék nem teljesen állapodott meg és a kövek közül átmosódik a föld és az iszap.
Érdekesség a kutatás ezen napjai alatt, hogy a Vándorgyűlés résztvevői közül legalább 80-100 fő látogatott el ide a két nap alatt. Köztük kettő (Krausz Sándor, Kertai József) akik felkérésünkre különleges képességeiket is bevetették, miszerint varázsvesszős módszerrel bemérték a felszín alatt elhelyezkedő üregek általuk, valószínűsítet helyét. Eredményeik szerint az út alatt áthúzódik, majd a túloldali hegyoldal alatt ÉK-i irányban folytatódik az. A mélységet illetően csak bizonytalan állásfoglalásba bocsátkoztak, de kb. 10-30 m mélységben feltételezik az üregeket. A két mérés külön-külön történt és egymás eredményeik ismerete nélkül is ugyan arra a következtetésre, ill. eredményre jutottak.
Ez is csak tovább fokozza bennünk a kíváncsiságot a barlang megismerésére !

1999. IX. 18-19-án a 6 m-es szint átbontásakor az álfenék legalsó tévényi kőtömbjeinek leomlasztásával megnyílt a mélybe vezető út.

Kép: Az 1 m átmérőlyű 6 m mély szálkőakna (felülről).

A következő 6 m-es szépen oldott, mosott szinte teljesen kerek (0,7x1,2 m-es átmérőjű) szálkőakna egy lapos 0,5-1,2 m magas vízszintes kis teremre vezetett rá, amiben szintén vízmosta éle csipkés mészkőtömbök között 3-4 m-t lehetett bekúszni. A lapos terembe több ponton vízbefolyási nyomok láthatóak, amelyek egy határozott kis mederben egyesülve folyhattak el. A végpontot a kőtömbök közötti sóderes üledék jelenti, aminek kibontása csak a terem talpszintjének süllyesztésével lehetséges. Mindenek elött a bejárat és a felső kiácsolt 6 m biztosítása lesz a következő feladat. Jelenleg a barlang 12 m mély és csupán néhány méterrel hosszabb.

1999. X. 2-3-án el kb. 10 óra munkával elvégeztük a felső 3,5 m 1,6x2 m-es nagyságúra a szelvény bővítését és annak teljes ácsolat cseréjét. Ezután már csak kb. 1,5-2 m-t kell lefelé haladni hasonló szelvényben biztosítva és elérjük a 6 m-en lévő szálkőakna bejáratát, amiután már megkezdhető a végponti kis terem törmelékének eltávolítása.

2000 IV. 8-9-én megvizsgálhattuk mit eredményezett a téli fagy és az országos tavaszi árvízhullám. A nyelőbe tekintve egy csodálatos fehér falakkal övezett igazi víznyelő kacsintott vissza a benne zúgó vízeséssel. A szombati nap az átszakadt gát kijavításával és az ácsolat ideiglenes belétrázásával telt. Vasárnap az akna aljába lezuhant álfenék termetes kőtömbjeit daraboltuk fel és a bemosott kevés üledék (+béka) kitermelése volt a program. A teremben tovább a víz elfolyásának irányába bontani csak a szelvény magasság megnövelése után lehet.

2000 IV. 22-23-24-én húsvétkor nagyszabású bontótábor szerveződött a terem kimélyítésére. A MAFC kutatóival kiegészülve jelentőmennyiségű anyag került kitermelésre és így már az eredetileg hasalós kis terem bőven állva bonthatóvá vált, de sajnos a mosott köveket felváltotta a bemosódott iszapos hordalék, ami igencsak megnehezíti a kutatást.

Kép: A vödör útja már 17 m-es, a felszínig.

2000 V. 7-én a Hágó Kupa másnapján röpke 3 órás levezető bontást rendeztünk, ami természetesen nem hozott látványos eredményeket csupán némi növekedés látszott a depókupacban.

2001 április 14-én néhány órás bontással mélyítettük a terem alját, sajnos a másnapi bontást megakadályozta a bontó csiga eltűnése.

2001 IV-29 V-1 között bontottuk a nyelőt. Már az első napon siker koronázta a munkát. A terem aljában lévő gödör oldalában megnyíló lyuk átvezetett egy lejtős, omladékos aljzatú 5x3 m-es kaotikus terembe, amit egy szálkő oszlop oszt ketté. A legbelső részén fel lehet benne állni. A mennyezetre egy keskeny 15 m hosszú, lejtős folyosó csatlakozik rá, mely az elején 5 m magasra felmagasodik, beljebb fokozatosan elszűkül. Egyértelműen a patak egy régebbi befolyási pontja. A járatok falait szép aktív oldásformák és cseppkövek díszítik, helyenként apró borsókövek is láthatóak. A víz elfolyási nyomai két lehetséges irányt is jelöltek a további kutatás lehetőségeit mutatva. A bontást a bemenet szerinti jobb oldalon folytattuk, ahol tulajdonképpen alig mélyítettünk a keskeny lyukon, inkább az odáig vezető 3 m-es járatot tágítottuk, de a teremben így jelentősen csökkentek a depózási lehetőségek. Az alsó terem bejárati szűkülete felülről könnyen eltömődhet, ezért felette a falakat ácsolattal biztosítottuk. A feltárt szakaszt felmértük és az: 30 m-nek adódott (összhossz: 53 m), ami mellett a legmélyebb pont már -23 m.
Miközben az alsó végpont bontása folyt a felső rész ácsolási munkálatai során egy hatalmas kő borult a levezető szűkületre, teljesen elzárva a kivezető utat. A fedőkő eltávolítása csak igen nagy erőfeszítések árán sikerült, de kisebb aggodalmat csak az alul tartózkodók éreztek.

Kép: A Jávorkúti 3. sz. víznyelő poligonrajza. ( Polygon térképező program mal szerkesztve)

2001 június 2-án a jobb oldali elfolyót sikerült mélyíteni és egy keskeny oldalhasadékba lehetett egyre jobban belátni, de az annyira szűk, hogy abba ember nem fér be, bár elég mosottak a falai. A bal oldali elfolyót is elkezdtük kibontani, ami meglehetősen a határán van a bonthatóságnak, így a keskeny lefelé vezető vízjárat viszont gyorsan mélyült. 1,5-2 m haladt lefelé. Tovább bontható, de a terem szinte feltelt a depóanyaggal, ezért a felszínre depózás lesz a jövő feladata.

2001 július 7-én elkészült a felső terem ácsolata és az alsó részbe levezető szűkület is tágítva lett. A továbbiakban az ácsolat alatti törmelék kitermelése és az ácsolat oldal tömedékelése lesz a feladat.

Nyerges Attila

Bükk