Baglyok Szakadéka I.

Baglyok Szakadéka

I. útvonal: A bejárati aknán keresztül a Nagy-Manitou kürtejébe Felszerelés igény: 75, 12 m kötél, 4 karabiner.

Hely	Mászás	Kötél igény	Rövid leírás
Bejárati-akna	Kh6 E5	17 m	A kötél a fáról indítható, az akna szélén, a külső, és a belső oldalon 2db RN.
	E 24	26 m	Kissé balra RN, ereszkedés az egyre táguló szép formájú aknában a Párkányig.
	E 31	32 m	A Párkány alatt, az azzal szemben lévő falon 2 m-rel lejjebb RN. Innen az akna nagyon kitágul, landolás egy törmeléklejtőn.
A szűkület aknája	E 9	12 m	A törmeléklejtő alján kis cseppköves terem, belől jobb oldalt szűk, robbantott hasadék. A szűkület felett fűzőlyuk. Nehéz a visszatérés!
A terem feletti kürtők	M 9 M 17		Beépített kötél cseppkőre kötve Beépített kötél, Tk-ra kötve
A Nagy-Manitou-kürteje	M 15 M 5		Beépített kötél, fűzőlyukba kötve Beépített kötél, cseppkőhöz kötve

Bejárási útmutató:

A bejárati száda mellet található sík területről érdemes megközelíteni az akna beszállását, valamely alkalmasnak látszó fához rögzített biztosítókötélen (Kh6). Az akna felé fordulva a jobb oldali sziklafalon közvetlenül a leszakadás felett található nittekről (2RN) lehet megkezdeni az ereszkedést (E5). Innen letekintve közvetlenül magunk alatt is megpillanthatunk egy nittet, ám attól balra, kevéssel lejjebb is van egy másik, amelyiket (RN) célszerűbb felhasználni a további ereszkedésre, kedvezőbb vonalvezetése miatt. A nittől balra egy már össze nem érő sziklahidat, és alatta nem kevés omladékot vehetünk észre mohos zöld lepelbe burkolózva. Az aknát 22 méter ereszkedés után egy asztalnyi élére állított kőtömb és egy párkány szakítja meg. Itt lehet eltérni a belsőbb részek felé (Ablak, Mozdony...), de ha már az akna aljára indultunk (E24), akkor még további 2 métert ereszkedve ugyanebben a síkban egy újabb nittet felhasználva, kötelünket megosztva folytathatjuk az ereszkedést az egyre bővülő impozáns cseppköves aknában (E31).
Az aljzatot képező törmeléklejtőn lesétálva érhet el a látogató arra a szintre (65 m) ahol az 1927-ben Keszler Hubert vezette expedíció visszafordulni kényszerült, mivel csak egy, ember által járhatatlan szűk hasadék vezetett a mélybe le. Ezt 1961-ben robbantották ki a VMTE kutatói, és így vált járhatóvá ez a ma is még igen kellemetlenül keskeny hasadék. A függőleges szűkület felett egy jókora fűzőlyuk (Tk) található, melyről a kötél segítségével (E9) érhetik el a keskenyebb testalkatúak a 75 m mélységben található sima vörösagyagos talapzatot. A visszatérés önerőből igazi kihívást jelenthet, még a legvérmesebb szűkületspecialistáknak is.
Az akna alatt két terem található, mindkettő tetejében két-két feljáróval, a felsőbb szintre. Ám az igazi szabadon is mászható átjáró (M9) a szűkület alatti leérkezéshez közeli kürtő, fix kötele mentén található. Azon felmászva néhány méter szabad mászással felbukkanhatunk a felső szintet képező óriási terembe, ahol talán a barlang, és a környék legnagyobb cseppkőképződményei díszelegnek. Egy ilyen hatalmas cseppkőlefolyás mögött alakult ki a 11-es csatorna, szabadon mászható kürtője, ami a kipergett agyagnak köszönheti létét (delikát!). Megtalálni leginkább négykézlábra ereszkedve a bal fal mellett felfelé tekintgetve lehet a fal beugrásai alatt, vagy hanyatt fekve kémlelve, mint ahogy a felfedezés véletlen pillanata is hozta. (Szabadon mászható.)
Az teremből felfelé vezető kürtőben két fix kötél van. A felbukkanástól távolabbi (balra), egy vakon elvégződő kürtőbe vezet (M17), mintegy mutatva az első kimászás atlétikus útvonalát. Az első bejárók innen lendülhettek által az akna túlsó oldalán sötétlő ablakba (Rose Gy., Nyerges A.), ahol újabb lehetőségek kínálkoztak a továbbjutásra. Ma ide egy, azaz a másik, fix kötélen juthatunk fel (jobb oldali M16). Ebből az ablakból a keskeny kőélről befelé leereszkedve (E15) egy 15 méteres aknába juthatunk. (Ereszkedés előtt kéretik a lábak sártalanítása!) Praktikusan az ablakban ülve (korlátozott létszám!) átszedhetjük az aknába az eddig mászásra használt kötelet, és azt megtetézve egy cseppkőkikötéssel (Tk) alábocsátkozhatunk (Vigyázat így nem ér teljesen le, nézz magad alá.) egy cseppkődombra, tetejére, ahonnan kényelmesen le lehet mászni az akna aljára. Itt a figyelmes szemlélő egy ablakon visszatekinthet a legalsó szint tetejére.
Na de, ha az előbbi ablakból tovább folytatjuk utunkat felfelé, akkor hamarosan farkasszemet nézhetünk a Nagy-Manitouval, a következő kürtő aljában. A további magaslatokba néhány méter szabad mászás után, egy cseppköves falon lehet felkapaszkodni (M15) a beépített fix kötélen. Ennek vége egy kicsiny fülkébe vezet, ahonnan már tovább ki-ki saját lelkesedése függvényében kússzanhat fel az elcseppkövesedett kürtőcsökevénybe.
Ám ebből a fülkéből kitekintve még tovább folytathatjuk utunkat a kürtő mennyezetéig (M5) egy izgalmas beépített kötél szakaszon.

Egyéb információk:
A barlang kutatásának története 1927 nyarán kezdődött, amikor a BETE barlangkutatói leereszkedtek az első 60 méter mély akna aljára (Ezen expedíció során ereszkedtek le Kessler Huberték a Vecsem-bükki-, és az Almási-zsombolyba is). Hosszú szünet után csak 1957-ben jártak kutatók újra a zsombolyba, de a kenderkötelek és hágcsók elázása csaknem balesethez vezetett. A VMTE barlangkutatói 1961-ben a bejárati akna aljának szűkületét kirobbantották, és így egy terembe jutottak le melyből kürtők nyúltak a magasba. A barlang akkori mélysége -76 méter volt. Első térképét Kósa Attila vezetésével 1964-68 között készítették a VMTE barlangászai.
A barlang kutatásában új fejezetet nyitott a korszerű kötéltechnikát Magyarországon elsők között alkalmazó Lukács László, aki először jelentette, hogy a bejárati aknában -30 m-en egy ablakot talált, ezzel feltárva az utat a barlang addig ismeretlen részeibe.
1985 óta a zsombolyt a BEAC barlangászai kutatják, akik kezdetben bontás nélkül a térképezéssel párhuzamosan felderítették a zsomboly aknáinak labirintusát. Kimászták az összes lehetséges kürtőt, majd munkájuk megkoronázásaként 4 hosszú tábort szerveztek a Drúz-akna alján az általuk sejtett folytatás felderítésére számos más csoport tagjainak a bevonásával. Az eredmény a korábbiakhoz képest lehangoló volt: 2 év munka után 15 méter bontás eredményeképp alig 25 m járat nyílt meg a mélységet szomjazó kutatók előtt /Kotu/.