Szinonima: Baglyok Szakadéka  Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy 5452/3  Hossza: 850 m  Mélysége: -151 m  Bejárat tszfm: 490 m

Beszerelés    I. útvonal     II. útvonal     III. útvonal     IV. útvonal     V. útvonal

térbeli térkép       hosszmetszet (beszerelési vázlat)      részletesebb hosszmetszet (120 kb)

Első említése Strömpl Gábor dr. nevéhez fűződik, aki 1911 nyarán összeírta az Abaúj-Gömöri barlangvidék akkor ismert barlangjait, s a Szilasi-fennsíkon találhatók jegyzékében 56-os sorszámmal szerepeltet egy Szabó-pallagi zsomboly nevű üreget, kettős lejárattal. Az ekkor megismert 14 zsomboly és ravaszlyuk közül csak hárommal nem tudtunk megbirkózni - írja Bekey Imre Gábor - úgy, mint: Szabó-pallagi-, Vecsem-bükki-, Derenki-zsomboly (Barát). Ugyan erről az expedícióról Scholtz Pál Kornél beszámolójában X-es számmal szerepel "Szabó-pallag: Szilasi határában fekvő lyuk: 480 m magasságban. 62 m mélységet mértünk le (Egyik oldalában Róka tanya.)".

Az aknába 1927 nyarán (VI. 4.) ereszkedett le először ember. Pongrácz Ernő komjáti földbirtokos meghívására a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület néhány tagja (Kessler H., Beliczay A., Frank J., Kiss Gy. ) bejárták az Alsó-hegy legmélyebb zsombolyait, így a Baglyok Szakadékát is. Felmérésük szerint a bejárati akna mélysége -63 méternek adódott, első bejárói továbbkutatásra nem találták érdemesnek. Akkoriban nagy külföldi érdeklődés kísérte a hazánkban feltárt mély üregeket, amit bizonyít, hogy 1929-ben a Le Grotte d' Italia című olasz folyóirat cikkében egy térkép jelent meg a barlangról, amit Kessler Hubert készített. Hosszú szünet után, a hazai barlangkutatásnak az ötvenes években történt fellendülését követően terelődött ismét a fennsík zsombolyaira a figyelem. Az 1957. évi Belicai L., Szikra L. bódvaszilasi erdőmérnökök és Veres S. üzemvezető expedícióján a kitört zivatar miatt mindössze csak Belicai László érte el a bejárati akna fenekét. A kenderkötelek és hágcsók elázása akkor csaknem balesethez vezetett. 1961-ben a Kis-vizes töbör bontása (lásd. Meteor-bg.) mellett Vörös Meteor barlangkutatói keresték fel újra a barlangot, s a bejárati akna törmeléklejtőjének alján található szűk hasadékon át, félnapi bontással további 12 m-el növelték a mélységet. 1964 nyarán elkészítették a zsomboly térképét- tekintve, hogy senki sem fért le - a szűkület alatti rész kivételével. 1967-ben a lemászáshoz használt kötélhágcsó elszakadt, így csak a következő év tavaszán készült el az alsó szakaszt is ábrázoló felmérés. Akkori -76 m-es mélységével a Baglyok Szakadéka az Alsó-hegy negyedik legmélyebb zsombolya volt.

A további feltárások csak a korszerű egyköteles technika magyarországi megjelenését követően váltak lehetővé: a függőleges aknák bejárásának e módját Magyarországon az elsők között alkalmazó Lukács László 1978-ban - miután rábukkant a bejárati aknában -30 m-en nyíló Ablakra - elsőként jelezte, hogy a barlang mélysége meghaladja a száz métert. Sajnos nem sokkal később bekövetkezett halálos tátrai balesete miatt ezt már nem publikálhatta.

A belső, Ablakon túli részek megismerése 1982 nyarán tovább folytatódott, amikor Szenthe István és Tóth Sándor a Sáros-akna aljáról kiindulva szabadon másztak fel a Szent-akna feléig (P22). Néhány hét múltán folytatódott az oldal kürtő feltárása, Nagy Mihály Zoltán elölmászásával. A következő két lépcső 16 m emelkedése után összecseppkövesedett járat állta útjukat.

A kutatás kezdetén a sziklamászóktól kölcsönzött klasszikus elölmászás jelentette a megismerés módszerét, ami elsőként a Drúz-akna sötétbevesző mennyezetéténél került bevetésre. Az Ablak felett 15 m-el egy áthajlásban kisebb hiba csúszott a számításba, amikoris a biztosító kötél fogta meg a visszazuhanó elölmászót. Az újabb technikák (akkumulátoros fúró, tolólétra) alkalmazásával elért első igazi siker a Mozdony felett lévő 30 m magas Három-bölcs-kürtő kimászása volt. Ennek felső cseppkövekkel gazdagon díszített részében a térképező brigád figyelt fel egy röpködő denevérre, ami egy kitett helyen lévő repedésen keresztül átrepülve tűnt el. Később visszatérve véső híján csavarhúzóval 12 órás tágítással bejutottak (Északnyugati-átjáró) a túloldalon sötétlő tágas aknába. Onnan vissza lehetett ereszkedni a 15 m-el lejjebbi félbehagyott Drúz-akna kimászásához. Az akna felfelé még 25 m-t folytatódott (Drúz-kürtő), aminek járhatatlanul összeszűkülő tetejét két független úton is elérték az 1988-as év végére. A Drúz-akna -110 m-es mélységből -8 m-ig felnyúlva tulajdonképpen hazánk legnagyobb mélységű aknájának tekinthető (102 m), habár a -45 m-en található elég nagy párkány (Erkély) meglehetősen elkülöníti az akna alsó és felső részét.

A 60 m-es bejárati akna alatti zónában, a barlang első térképein is magasbanyúló ismeretlen kürtőket jelölnek kérdőjelekkel ellátva. Ennek felderítése újabb nagy egybefüggő (120 m hosszú) kürtőrendszert eredményezett. Itt a létra szállítását lehetetlenné tévő szűkület miatt vissza kellett térni a hagyományos technikákhoz, ami az egyfalas áthajlásokkal tűzdelt kürtőben komoly tudást és bátorságot igényelt. -65 m-ről indulva összesen +17 m-t kellett egy kis fülke eléréséig kimászni, ahonnan át lehetett lendülni a túloldalon sötétlő ablakba. Innen indult felfelé a +22 m magas Nagy Manitou kürteje, míg lefelé egy kis 15 m-es akna a régi rész aljára vezetett vissza. Említést érdemel még itt a "11-es csatorna" is, amely tulajdonképpen egy nagy cseppkőlefolyás által szeparált, 11 méter magas, függőleges szabályos cső alakú járatrész. Az utolsó mászással elérhető "fehér folt" a Kúszó felett induló karrosodott hasadék volt, ami 24 m-el feljebb bezárul - ez a rész az ott található éles formák alapján a Kőpengék elnevezést nyerte.

A kürtőmászással történő kutatás terep adta korlátaihoz közeledve érlelődött meg a gondolat, hogy a mélypont közelében, a Drúz-, és Szent-akna vonalának találkozásában, -110 méter mélységben a vízelfolyás nyomait követve esetlegesen bontással növelni lehetne a barlang mélységét. Ezt akkor azon elképzelés indokolta, hogy bár a zsombolyok a karsztvízszinten elterülő feltételezett rendszertől valószínűleg független keletkezésűek, az elfolyó vizeket követve esetleg elérhetjük azt. A mélyponton, (-120,4 m-en) a bontás a szálkőben elszűkülő járat miatt nem látszott lehetségesnek; a felsőbb részen azonban a hasadékirányokból és a felhalmozódott omladékból következően újabb zsombolyakna volt várható.

Az első kutatótábor számos egyesület vendégkutatóinak részvételével (itt elsősorban a Kinizsi és a MAFC barlangkutatói emelendők ki) az 1989-90-es év fordulóján került megrendezésre. Ekkor első feladatként a terep megtisztítása, biztosítása és a fő bontási irányvonal kijelölése történt meg, a két csörlő segítségével mozdítva el a több tonnás köveket a bontás útjából. A tavaszi, második kutatótábor végére a kutatóakna mélysége elérte a 8 métert. 1991 tavaszán újabb tábor keretében éjjel-nappal folyt a száraznak éppen nem nevezhető végpont ostroma. Hosszú napok teltek el reménytelennek tűnő agyagbányászással, míg a tábor végére a kutatóakna alján egy 4 méteres szabadlégterű oldaljárat mutatkozott a munka folytatására serkentve.

Az 1991-92-es év fordulójára eső "IV. Baglyok-tábor" december 29-én tartott második műszakja során végre megindult az álfenék, és egy 10 méter mély, lefelé szűkülő igen sáros akna (Ritter-akna) vált szabaddá. Másfél méterrel az akna mélypontja felett kis hasadékablak sötétlett, folytatást sejtetve. A következő brigád még aznap éjjel átvéste a szűkületet, és egy 8 méter mély lefelé szélesedő, -145 m mélységig lenyúló aknára lelt (Kotu). Innen másnap a talpon levő törmelék között további 6 méter mélységű elszűkülő hasadékjáratot sikerült feltárni. A lefelé vezető, vízfolyások nyomait mutató meander azonban reménytelenül elszűkül. Ez a barlang jelenleg ismert legmélyebb pontja: -151 m .

Így a bontások és kürtőmászások eredményeként feltárt, illetve a korábban már ismert, de felméretlen részekkel együtt a barlang hossza elérte a 850 métert, s ezzel az Alsó-hegy egyik leghosszabb és barlangjává lépett elő.

Az aknák és kürtők szorosan egymás mellett húzódnak. A 850 m függőleges járat csupán 41x34 m-es területen összpontosul. A párhuzamos hasadékok mentén kibővülő aknákat helyenként csak vékony falak választják el, esetenként teljesen vagy részlegesen egybeforrnak. Ezek között az átjárókat a keskeny tektonikus repedések (hasadékablak) biztosítják. A fejlettebb aknák gyakran összeérnek és így alkotnak nagyobb légteret. A leghosszabb "óriásaknák" (5 m átmérőjűnél nagyobb) - Drúz- (40+62 m), Bejárati-akna (60 m), Három-bölcs-kürtő, Lyukas-akna (30+20 m) - erősen megközelítik, ill. elérik a felszínt. Ezekben nem csupán egy, hanem 2-3 esetleg több hasadék is kimutatható, jellegzetes "L", "E" (nyílhegy, fésű) keresztmetszetet formázva.

Az aknák hosszát tekintve 3 db haladja meg az 50 m-t (Bejárati-, Drúz-, Lyuka-akna - Három-bölcs-kürtő), 1 db a 40 m-t (Zászlós-akna), 30-40 m közötti nincs. 20 m-nél nagyobb 5 db, 10 m-nél 9 db és 10 m alatti kb. 13 db (ez nagyon szubjektív) található. A kisebb 10-20 m-es "normálaknák" (5 m átmérőjűnél kisebb) aknák általában csak 1 fő hasadékra illeszkednek, ami alól kivételt képez az álfenekekre települt aknatermek (Mozdony, Mixer, Nagy Manitou-kürteje alatti zóna), ahol igen összetett képet mutatnak a tektonikai viszonyok. Ezek arculatát még az utólagos omlások, azok elagyagosodása és a cseppkövesedés is jelentősen átalakítja.

A aknák talpát legtöbbször omladék, helyenként vízszintes településű vörös agyag, néhány helyen elszűkülő hasadék zárja le. A kürtők felső végeit legtöbb esetben egy (Kőpengék), ritkábban több hasadékká vagy járhatatlan méretű oldási csővé szűkülnek (Drúz-kürtő), de előfordul elcseppkövesedett, illetve olyan, amit omladék tölt ki.

A barlang kisformáit is igen változatosak. A szálkőből, oldalfalakból kipreparálódott pozitív korróziós szálkőoszlopok, kőpengék, kőhidak és párkányok anyaga megegyezik a környező kőzetével, de valamilyen ok miatt mégis kimaradt az üregesedéshez vezető folyamatokból. Ezek ellentéte a negatív korróziós kisformák csoportja: karrosodott falfelületek, kicsepegési lyukak és gömbüstök, amelyek az aknák falába bemélyedő képződmények.

Az elöregedés stádiumában lévő üregben az omlások alárendelt szerepe mellett sokkal inkább jellemző az erőteljes elagyagosodás és a falakon csaknem mindenütt megtalálható elcseppkövesedés, amelyek között már kevesebb a ma is fejlődő. Szín és formagazdagságuk rendkívül változatos. A kőhullástól kevésbé védett helyeken és az aktív vízbeszivárgási pontokon a cseppkövek teljes hiányoznak, esetenként visszaoldott állapotukban láthatóak.

A hatalmas (több m²-es) lefolyások, bekéregzések és függőcseppkövek a leggyakoribbak, de helyenként kisebb állócseppkövek, hosszan lelógó zászlók, borsókövek és heliktitek is vannak. A legismertebb képződmény a "Mozdony", ami egy óriási méretű feldőlt cseppkő, rajta fiatalabb kis "kéményt" alkotó oszlopocskákkal. Érdekesség, a "11-es csatorna" keskeny kerek kis kürtője, ami lényegében egy elöregedő cseppkőlefolyás mögött a kipergő lemezek felharapódzásával és az akna fala között jött létre.

A zsombolyaknáktól merőben eltérő formakincsű a lépcsőzetesen (6 tagban) emelkedő Szent-akna kürtője (90 m hosszban), ami valószínűleg egy ősi víznyelőbarlang része volt. Kialakulása valószínűleg független a zsombolytól, egybenyílásuk okai még tisztázatlanok. Mára már teljesen inaktívvá vált, mennyezetét üstös oldásformák, járattalpát cseppkőlefolyások alkotják, felső végét egy a mennyezetig hízott búboskemence szerű lefolyás jelenti.

Visszatérve a Bejárati-akna Párkányához indulhatunk a belsőbb részek felé. A Párkány belső oldalán 8 m-t leereszkedve egy hatalmas cseppkőzászló segítségével lehet bekapaszkodni a 4 m-el kijjebb megbújó Ablakhoz, ami alul egy keskeny kőéllel kapcsolódik a Bejárati-aknához. 16 m-t ereszkedve a keskeny hasadékaknában a Kúszóhoz érkezünk, ahonnan lefelé még folytatódik az akna, de 8 m után csupán egy rendkívül szűk átjáróval kapcsolódik a "Meander"-hez. A Kúszó markáns hasadékának felső folytatása a Kőpengék 24 m magas, éles formákkal teli, időszakosan aktív csepegésű felül elszűkülő kürtője. Lefelé egy "embrionális" kis akna folytatásába lehet betekinteni egy 2 m magas kőélről, ami mellett egy ablakon át a Mozdony termébe lehet leereszkedni. Ez a barlang egyik központi aknaterme, számos elágazással. Felfelé a 30 m magas Három-Bölcs-kürtő, felső harmadában az ÉNy-i átjáróval a Drúz-kürtő felé. Lefelé ennek lényegében a folytatását képező 20 m-es több akna összeolvadásából létrejött Lyukas-akna. Továbbá a terem oldalában nyíló 8 m-es lemászás a "Meander"-en át, valamint a Mozdony mögött nyíló keskeny lyuk is, a 20 m-es monumentális (névadó, hófehér zászlóval díszített) Zászlós-aknán át a Mixer be vezet. Mindkét lefelé vezető akna egyetlen fő, É-D-i (és számos egyéb) hasadékra illeszkedik és ezek mentén több hasadékablakkal is összekapcsolódnak. E mentén D felé a főhasadék átvezet a Drúz-aknába (Ablak) - összekapcsolva a három aknát, É felé folytatódva a Denevér-ágba ágazik, ami lényegében a Bejárati-akna mélybeli folytatása. A Mixer összetett kőpengékkel elválasztott 5 m-es aknákból álló aknatermének egy határozott vízszintes településű vörösagyagos aljú szintje van, ami nem azonos mélységben van a Bejárati-akna alatti terem hasonló részével. A Mixerből tovább ereszkedve a folytatást jelentő Sáros-akna hasadékában 7 m után egy oldott kerek cső vezet tovább még 12 m-el mélyebbre, ahonnan felfelé a Szent-akna 30 m magas lépcsőzetes rendszerébe, lefelé a Drúz-akna alá lehet jutni. A terem oldalában lehet lemászni a régi végpont (-120 m) szépen oldott szálkőben beszűkülő hasadékába. A -110 m-es szinten a kőtömbök között megkezdett 8 m-es bontás (’92-ben ácsolt: omlásveszélyes !!!) a Ritter-aknán keresztül vezet a Kotu hasadékába, ami a barlang legmélyebb pontját is jelenti (-151 m). A bontás felett induló 45 m-es Drúz-akna az Ablakon át ma fő közlekedési útvonal a felszín felé. Az Ablak felett 18 m-el az Erkély cseppköves párkánya osztja meg a nagy átmérőjű kürtőt, ami felett két párhuzamos kis kürtőn át az "L" betű szelvényű 40 m-es Drúz-kürtőbe jutunk, ami csupán alig 8 m-el a bejárat szintje alatt szűkül járhatatlanná.

A zsomboly fokozottan védetté nyilvánítását morfológiája, összetett formakincse és ásványtani értékei indokolta. Bejárata nyitva áll, de abba csak az Aggteleki Nemzeti Park engedélyével, a kötéltechnikai eszközök alkalmazásában jártas kutatók látogathatnak.