Abaligeti-barlang
< Mecsek
Idegenforgalmi bg-ok <<


* Általános leírás
* Túraleírás
*  térképek:  felszíni  (70 k) és barlangi  (11 k)
* Engedély
* Irodalom * Parragh Tibor
* Újra nyitva!

 Az Abaliget-barlang a Mecsek-hegység eddig leghosszabban feltárt és leginkább kutatott barlangja. A becsült összhossza közel 1, 3 km, ebből a mintegy 500 méter hosszú főág turisztikai célokra hasznosított.
 
Látogatható: április 1-től október 31-ig 8-18 óra között. 
A túra hossza 1 km, időtartama 50 perc. 
Felvilágosítást ad: Barlangüzem, 7678 Abaliget, tel.:72/ 498-766
A barlang döntően a sötétszürke középső triász, anizuszi mészkőben alakult ki. Teljes vízgyűjtőterülete 6.37 km2, ennek mintegy 65 %-a az Abaligettől déli irányba eső Jakabhegyi-antiklinális homokkövén helyezkedik el (Rónaki L. 1972). Az innen érkező vízfolyásnak és az általa szállított koptató hordaléknak feltehetően jelentős szerepe volt és van a barlang fejlődésében. Így a barlangot tulajdonképpen az allogén úton létrejött barlangok közé sorolhatjuk (Jakucs L. 1971).

A mecseki karsztosodás megindulását, így a barlang kialakulásának kezdetét, általában az újpleisztocénre-óholocénra teszik. Az Abaligeti-barlang esetében ennek egyik fő bizonyítéka a barlangnak az óholocén völgytalphoz történő illeszkedése (Lovász Gy. 1971). Ennek némileg ellentmond az, hogy a barlangban talált szinlők kialakulását egyes szerzők a pleisztocén klímaingadozásokhoz kötik (Szűcs Zs. 1989). Bár ezt a kérdést nem áll szándékunkban eldönteni, véleményünk szerint a szinlők kialakulásához nincs feltétlenül szükséges jelentős klímaingadozás, ezt az egyes víznyelők időszakos elzáródása is előidézheti.

A barlang eddig megismert járatrendszere a főágból és három mellékágból áll. A 291,5 méter tszfm-i magasságban nyíló főág hossza 447 méter, átlagosan 3-3,5 méter magas és 2 méter széles. Mai formáját a turisztika célú átalakítás nagyban befolyásolta. A végpontot ma egy szifon képezi. Ez fölött található a Nagyterem, ami omlásokkal nyerte el mai formáját.

A mellékágak közül egy található a barlang keleti oldalán. Ennek hossza megközelítőleg 40 méter. Alját löszös agyag tölti ki, ami később a továbbjutást is lehetetlenné teszi. A járat jelenleg vizet nem vezet.

A főág nyugati felén két mellékág nyílik. Az első, I-es számú mellékág rövidebb, mintegy 90 méter hosszú. A járat igen szűk, kanyargós, nehezen járható, az első pár méter kivételével az alján vízfolyás található. felszíni kapcsolata még nem feltárt.

A II-es számú mellékág a barlang bejáratától mintegy 350 méterre nyílik, becsült összhossza 700 méter. Ebben a mellékágban a patak csak helyenként bukkan elő, több helyen barlangi nyelőben tűnik el. A járatrendszerben a szűk, csak kúszva járható részek váltakoznak a főág méreteit megközelítő szakaszokkal. Felszíni feltárt kapcsolata van az akácos víznyelővel és vízfestéssel bizonyított összefüggése a Török-pincével. Mindkét említett nyelő csak időszakosan aktív.

A barlanghoz tartozó legjelentősebb víznyelő a Nyárás-völgyben található. A barlang főágától légvonalban hozzávetőlegesen 1,5 km távolságra helyezkedik el. Feltehetően a főág közvetlen nyelője, de itt még jelentős barlangjáratok várhatnak feltárásra.



Túrára a két nyugati mellékágat lehet javasolni.

Az I-es igen szűk, nehezen járható, gyakran a vízben kell kúszni. Mivel csak a főág felől lehet megközelíteni, ezért oda-vissza kell bejárni. A túraidőre két órát lehet számolni.

Hosszabb és szebb túra hajtható végre a II-es oldalágban. Ennek van felszíni bejárata is, így csak az oldalág utolsó, kb 200 métreres szakaszát kell kétszer végigjárni. Ez az oldalág is meglehetősen szűk, a fele utat négykézláb kell megtenni. Itt is arra kell számítani, hogy egy-két helyen bele kell feküdni a patakba. A túrát célszerű az Akácos-nyelő (az oldalág felszíni bejárata) felöl kezdeni. Vizes kúszójárat (teljes hasi elázás) után egy rövid vaslétra következik, majd egy kb. tízméteres akna, szabadon mászható, kicsit húzós. Innen négykézláb jutunk a mellékágba. Ha jobbra fordulunk, kb. 200 m után érjük el a végpontot egy cseppköves szűkületben, közben több termen is áthaladunk. Innen visszafordulva egyenes út visz a barlang turistabarlangként üzemelő főágába. Közben két-három, nem nehéz mászásra és egyszeri vízbehasalásra lehet számítani. A túrát megkönnyíti, hogy a barlangnapok alatt alumínium irányjelző nyilak lettek beépítve, amelyek a főágtól mutatnak az oldalág végpontja ill. az Akácos nyelő bejárata felé. A túrát csapadékos idő, hóolvadás alatt nem javasoljuk, nagyon vizes és ilyenkor a víz veszélyessé is válhat.



Bejárási engedélyt és kulcsot a Duna-Dráva Nemzeti Parkon keresztül lehet beszerezni ( 7625 Pécs, Tettye tér 9. tel: 72/ 213-263, barlangtani felügyelő: Havasi Ildikó)


A fejezet Kessler H.- Mozsáry G. (1985), Rónaki L. (1972) és Szűcs Zs. (1989) munkái alapján készítette Parragh Tibor. 
Megszépülve várja látogatóit az Abaligeti-barlang.
 
Abaliget, 2001. március 30., péntek

Az abaligeti barlang elhanyagolt korlátai és betonjárdái azonban veszélyessé váltak. A rosszul megválasztott világítás miatt pedig a teljes látogatott szakasz bezöldült. A barlang felújítása öt éve kezdődött és közel százmillió forintba került. A természeti képződményt kétezerben gyógybarlanggá nyilvánították, de az utóbbi években ilyen célra nem használták. Legnagyobb tere a felújítása után mostantól ismét használható lesz gyógyászati célokra is. A cseppkövekben gazdag barlangot évi 80 ezer látogató keresi fel, új világítása és megújított járdái 40 fős csoportok fogadását is lehetővé teszi.