Mecsek |
|
A mecseki karsztosodás megindulását, így a barlang kialakulásának kezdetét, általában az újpleisztocénre-óholocénra teszik. Az Abaligeti-barlang esetében ennek egyik fő bizonyítéka a barlangnak az óholocén völgytalphoz történő illeszkedése (Lovász Gy. 1971). Ennek némileg ellentmond az, hogy a barlangban talált szinlők kialakulását egyes szerzők a pleisztocén klímaingadozásokhoz kötik (Szűcs Zs. 1989). Bár ezt a kérdést nem áll szándékunkban eldönteni, véleményünk szerint a szinlők kialakulásához nincs feltétlenül szükséges jelentős klímaingadozás, ezt az egyes víznyelők időszakos elzáródása is előidézheti.
A barlang eddig megismert járatrendszere a főágból és három mellékágból áll. A 291,5 méter tszfm-i magasságban nyíló főág hossza 447 méter, átlagosan 3-3,5 méter magas és 2 méter széles. Mai formáját a turisztika célú átalakítás nagyban befolyásolta. A végpontot ma egy szifon képezi. Ez fölött található a Nagyterem, ami omlásokkal nyerte el mai formáját.
A mellékágak közül egy található a barlang keleti oldalán. Ennek hossza megközelítőleg 40 méter. Alját löszös agyag tölti ki, ami később a továbbjutást is lehetetlenné teszi. A járat jelenleg vizet nem vezet.
A főág nyugati felén két mellékág nyílik. Az első, I-es számú mellékág rövidebb, mintegy 90 méter hosszú. A járat igen szűk, kanyargós, nehezen járható, az első pár méter kivételével az alján vízfolyás található. felszíni kapcsolata még nem feltárt.
A II-es számú mellékág a barlang bejáratától mintegy 350 méterre nyílik, becsült összhossza 700 méter. Ebben a mellékágban a patak csak helyenként bukkan elő, több helyen barlangi nyelőben tűnik el. A járatrendszerben a szűk, csak kúszva járható részek váltakoznak a főág méreteit megközelítő szakaszokkal. Felszíni feltárt kapcsolata van az akácos víznyelővel és vízfestéssel bizonyított összefüggése a Török-pincével. Mindkét említett nyelő csak időszakosan aktív.
A barlanghoz tartozó legjelentősebb víznyelő
a Nyárás-völgyben található. A barlang főágától légvonalban hozzávetőlegesen
1,5 km távolságra helyezkedik el. Feltehetően a főág közvetlen nyelője,
de itt még jelentős barlangjáratok várhatnak feltárásra.
Az I-es igen szűk, nehezen járható, gyakran a vízben kell kúszni. Mivel csak a főág felől lehet megközelíteni, ezért oda-vissza kell bejárni. A túraidőre két órát lehet számolni.
Hosszabb és szebb túra hajtható végre a II-es oldalágban. Ennek van
felszíni bejárata is, így csak az oldalág utolsó, kb 200 métreres szakaszát
kell kétszer végigjárni. Ez az oldalág is
meglehetősen szűk, a fele utat négykézláb kell megtenni. Itt is arra kell
számítani, hogy egy-két helyen bele kell feküdni a patakba. A túrát célszerű
az Akácos-nyelő (az oldalág felszíni bejárata) felöl kezdeni. Vizes kúszójárat
(teljes hasi elázás) után egy rövid
vaslétra következik, majd egy kb. tízméteres akna, szabadon mászható, kicsit
húzós. Innen négykézláb jutunk a mellékágba. Ha jobbra fordulunk, kb. 200
m után érjük el a végpontot egy cseppköves szűkületben, közben több termen
is áthaladunk. Innen visszafordulva egyenes
út visz a barlang turistabarlangként üzemelő főágába. Közben két-három,
nem nehéz mászásra és egyszeri vízbehasalásra lehet számítani. A túrát
megkönnyíti, hogy a barlangnapok alatt alumínium irányjelző nyilak lettek
beépítve, amelyek a főágtól mutatnak az oldalág végpontja ill. az Akácos
nyelő bejárata felé. A túrát csapadékos idő, hóolvadás alatt nem javasoljuk,
nagyon vizes és ilyenkor a víz veszélyessé is válhat.
Az abaligeti barlang elhanyagolt korlátai és betonjárdái azonban veszélyessé
váltak. A rosszul megválasztott világítás miatt pedig a teljes látogatott
szakasz bezöldült. A barlang felújítása öt éve kezdődött és közel százmillió
forintba került. A természeti képződményt kétezerben gyógybarlanggá nyilvánították,
de az utóbbi években ilyen célra nem használták. Legnagyobb tere a felújítása
után mostantól ismét használható lesz gyógyászati célokra is. A cseppkövekben
gazdag barlangot évi 80 ezer látogató keresi fel, új világítása és megújított
járdái 40 fős csoportok fogadását is lehetővé teszi.