A Telekes völgy és a vizetes

A Telekes völgy kevéssé ismert, de látványos és geográfiailag is érdekes része a Gömör-Tornai karsztnak, been az Aggteleki Nemzeti Parknak. Vize a Telekes(i) patak Kánón ered, és a Felső- majd Alsótelken átfolyva Perkupa alatt ömlik a Bódvába. Perkupa az egykori Torna megyéhez, a két Telekes Borsodhoz, Kánó pedig Gömörhöz tartozott. A völgybe akkor ajánlatos ellátogatni, amikor a patakban bőven folyik a víz, mert fő látványossága, az Ördöggát vízesés akkor igazán érdekes. A túrára a Rudabányán át elérhető Alsótelekesről vagy Perkupáról, Szalonnáról indulhatunk. Szalonna nevezetessége a XII. században épült temploma és a Rakacai víztározó. A falu vasútállomásától hegyen át piros jelzés vezet a Telekes völgybe. Perkupáról az út végig a völgyön visz, amelynek kijáratánál hagyhatjuk az autót. A nemrég vasbányászatáról ismert Rudabánya egykor a felsőmagyarországi bányavárosok második legfontosabbika volt. Nevezetessége, középkori gótikus temploma a felu felső szélén áll, alatta a buszmegállónál pedig Rudabánya szülöttének, gróf Gvadányi József huszárgenerális irónak a mellszobra. Gvadányi teremtette meg a Peleskei nótárius és Rontó Pál alakját. Lent a vasútállomás közelében az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot erdemes megtekinteni. Erre csak a menetrend ismeretében célszerü indulni. Alsótelekes felől a patak jobb partján menjünk, így elkerüljük a túlsó parton müködö köbánya porát, sarát. Itt hamar kökénybokros hegyoldalra visz az ösvény, utána pedig le a patak mellé. Ennek hol az egyik, hol a másik partján visz tovább az erdös völgyfenék, ahol más virágok mellett tavasszal sok kis jácint is virít. Ebben botanikus barátaim nagyon kételkednek. Látni kellene - mondják. Bő víz idején már messzebbröl hallatszik az Ördöggát vízesesnek dübörgése. Kis vízkor pedig néha el sem jut addig a víz, elnyeli a mészkö, lejjebb viszont ismét elökerül. Szerencsére nem így volt az idei havas tél után áprilisban. A vízesés nem a gyakoribb módon, mésztufagátak kialakulásával, vagy a közetek különbözö szintje folytán, hanem úgy keletkezett, hogy itt nagy mészköborda áll a völgyre keresztben, amelyet a patak meanderszerü kanyarral megkerült, és arra szélesítgette. A kanyar két szárnyának töve olyan közel került egymáshoz, hogy amikor évmilliókkal ezelött egy nagy árvíz áttörte a sziklabordát, nagy volt köztük a magasságkülönbség, és kis vízesés jött létre. Ez pedig az "alvízszint"további mélyítésével növelte a szintkülönbséget. Az áttörés helyén a patak fokozatosan új medret vájt, és most két lépcsön zuhog le. Régi medrét pedig elhagyta. A vízesés mellett csak kapaszkodva lehet átmászni. A régi meder mentén, a "Kerengőn"végigmenve viszont nem érezzük a magasságkülönbséget. A völgy lejjebb szurdokká szükül. A völgyben hosszan mohalepte vagy fehérlő mészkősziklák, helyenként falak között kanyarog a patak, hol az egyik, hol a másik oldalhoz szorulva. Bő víz idején köveken ugrálva kell gyakran a járható oldalra átkelni. Itt barlang is van. Ezután kitágul az erdős völgy, és a már szélesebb út kis vadászház mellett visz el, amelynek fedett teraszán többen találhatnak rossz időben menedéket. Tovább lefelé a már széles völgyben sudár égerfák kísérik a patakot, a völgytalp gyepe pedig a perkupaiak egyre kevesebb tehenének és egyre több kecskéjének a legelöje. Ha elég korán végigjártuk a Telekes völgyet, egy másik, mészköterületre jellemzö képződményt, a közeli Tornakápolnai nagy uvalát (vakvölgyet), a Vizetest kereshetjük fel. Ehhez a Teleks patakkal szinte egy helyen a Bódvába torkolló, Éger-völgyön átfolyó patak mentén kell felmennünk, ahol az elágazásnál a koradélutáni autóbuszjáratot is elérhetjük. Rövidebb úton jutunk az Éger-völgybe, ha a nem sokkal a vízesés felett északról csatlakozó völgy útján indulunk fölfelé. Ezen piros jelzésü útra érve, azon jobbra, keletre fordulunk, majd a jobbra ágazó jelzést elhagyva, tovább keletre tartva tarvágásos területre jutunk, ahonnan tovább is széles úton megyünk le az erdős Éger-völgybe, a közeli ifjúsági üdülötábor autóbuszmegállója alá. Innen utazunk Teresztenyére, esetleg csak a teresztenyei elágazásig. A faluba vezetö út mentén a nemrégiben még müvelt földeket nád nötte be, a régi temetőt pedig belepte az erdő. Új temetőjének sírkövei között néhány faragott fejfa is áll. Teresztenyének már csak 30 lakosa van. Bérclyukas házai, nagy lábas szénatároló aborái, pajtái, hegyoldalon erődszerűen álló kis temploma a múltat idézik. A falu egyik nevezetessége a meredek erdös hegyoldal alatt barlangból előtörő karsztforrás, amely egy ház udvarán át érhetö el. A belöle induló patak a házak között, kerteken át kanyarog. Ma is mosnak benne a mederbe állított mosószéket is használva. A falu néhány éve vezetékes vizet kapott. Néhány házát városi "kirándulók" vették meg üdülőnek, már panzió és néhány ház is vár vendégeket. Teresztenyétöl északra tartva az erdös hegyoldalon hamarosan árvalányhajat is lengetö száraz legelöre kerülünk, azon át pedig le a Vizetesbe, az ország egyik nagy uvalájába, amely több nagy karszttöbör összeolvadásából keletkezett. Keleti végén kis forrás fakad. Az ebből induló patak vize rövid folyás után kis tóban áll meg, abból pedig nagyobb víz idején víznyelöben tünik el. Ez nem látványos sziklanyílás, csak tátongó földlyuk. Az itt eltűnő víz kétségtelenül a teresztenyei barlangforrásban tör elő. A Vizetest 25-30 éve művelték, ma csak fű nő benne, de azt senki sem kaszálja, mert felette a faluban már csak egy tehén van. A forrás felett Tornakápolna következik, amely Teresztenyénél is törpébb és fogyóbb falu. Kis templomában még tart istentiszteletet más faluból jövő lelkész. Tornakápolna előnye aránylag magas fekvése. Vízvezetéke is van. Üres házait "kirándulók" már megvették és látogatják, gondozzák. Kápolnától keletre a zöld jelzés felvisz a Bércre (408 m), túránk legmagasabb pontjára, amelyen a Westel kft magas acél közvetítőtornya áll. A Bércről jó időben az Alacsony Tátra is látszik, a Magas Tátrát takarja a jósvafői Nagyoldal. Meglepő róla a Rozsnyó feletti Ökörhegy látványa, rajta a Barátkővel, amely fekvő, sasorrú szerzetesre (engem Savonarolára) emlékeztet. A Bércről Varbócra vezet le a zöld jelzés, ahol szintén van fizetövendéglátás, és ahol elérhetjük a Perkupa vasútállomásra járó autóbuszt. Aki siet, a Vizetesről hamarabb és le Szinpetribe, a Jósva völgyébe, és ott ülhet autóbuszra.

Kép és szöveg: Dr. Gábriel András