|
1996 szeptember eleje volt, mikor a Turul Utazási Iroda Vezetője felhívott, hogy októberben lehetőségünk lenne csatlakozni egy általa szervezett 4 napos körutazáshoz a Székelyföldre.
Felkerestem az irodát, ahol a részletes program fogadott. Márti megmutatta egy másik csoport által előző év októberében készült felvételeket. A táj az ősz színeiben ragyogott. Eszembe jutott Janó Elemér kedves hívó szava a Gyergyói havasokba.
Az első nap most is utazással telt el, de a táj egészen más arculatot mutatott. Életemben először videokamerával váltottam fel fényképezőgépemet, mellyel legtöbbször diát készítek, hogy a csoport tagjaival együtt emlékezhessünk vissza a közös élményekre.
A Hegyköz és a Réz hegység elhagyása után jutottunk fel az 582 m magas Királyhágó-ra. Egy rövid pihenés következett, egy rácsodálkozás, az alattunk lévő Sebes-Körösre. A Körös partja mentén haladtunk Kalotaszeg vidékére, s közben ismerkedtünk a népművészettel, a fiatornyos fatemplomokkal, a gazdagon díszített kazettás mennyezetekkel. Körösfőn az egyik házban sikerült megörökíteni a népviseletbe öltöztetett gyöngyös-pártás babalányt és mellette a fiút, sőt a festett bútorokat is. A falu fölött elhagytuk a Körös eredetét.
Kolozsváron nyáron nyílt meg Szervátiusz Jenő szobraiból egy csodálatos kiállítás, melynek a Szent Mihály templom bejáratával szemközti ház udvara ad otthont.
A Mezőségen áthaladva, a Maros szilaj völgyében a Kelemen és a Görgényi havasok vadregényes vidékén át érkeztünk meg Gyergyó vidékére. A Pongrác-tetőnél már közel jártunk éjszakai szálláshelyünkhöz, a Gyilkos-tónál lévő turistaszállóhoz. Kedves fogadtatás, vacsora és pihenés. Szobánk ablakából látszott a Kis-Cohárd.
Reggel a csoport kétfelé vált. Egyesek a könnyebb sétautakat választották a Gyilkos-tó és a Békás-szoros ámulatba ejtő sziklaszirtjei között, a csoport másik része régi ismerősünkkel, Elemérrel egy egész napos túrára indult a környék felfedezésére. Mi a Mária-kilátó felől pillantottuk meg az Oltár-kő 1200 m magas hatalmas szirtjét, és a Kis-Békás felől érkeztünk a Békás-szoros függőleges sziklafalai közé. A patak hangja szerencsére elnyomta az áthaladó autók, kamionok dübörgését. Elbámészkodtunk, előttünk egy fegyelmezett birkanyáj igyekezett a szoros túloldalára, Moldvába. Micsoda ellentét! A szorostól visszatérve mi is a Gyilkos-tóhoz tartottunk, ehhez az egyedülálló természeti jelenséghez. Előttünk magasodott a Gyilkos-hegy, melyen még mindig látszik a leszakadt rész sebe.
|
A tóból ma is kilátszanak a vasoxidos, meszes víz által konzerválódott fenyők csúcsai. Reggeli után búcsút vettünk a Gyergyói-havasoktól és indultunk a csiki medence irányába. Egy néhány perc erejéig megálltunk a madéfalvi veszedelem emlékműve előtt, hogy visszatekintsünk a tragikus történelmi múltba. Már messziről feltűnt a Somló-hegy tövében Csíksomlyó kéttornyú kegytemploma, majd a Salvator kápolna. A környéken minden csendes volt, de a pünkösdi ünnepek idején a magyarság tízezrei zarándokolnak el a csodatévő Máriához. A nyári utunkhoz hasonlóan újra ellátogatunk a legendás Szent Anna-tóhoz, most a fák az ősz aranysárgaszínű ruhájába öltöztek. Egy régi vágyam is teljesült, végre sikerült bekukkantanunk a Mohos-láp riogató világába. Néhány ezer évvel ezelőtt ugyanolyan lehetett mint a Szent Anna-tó. Mára már csak néhány apró tengerszem csillog a zöld mohapázsitban, csenevész fenyők között. Különleges, elvarázsolt világ a Mohos világa. Késő délután a Tolvajos-hágon áthaladva érkeztünk meg a Sóvidék egyik legszebb üdülőhelyére, Szovátára. Szovátafürdő tava a Medve-tó kékesen csillogott. Az utat a piactértől faszerkezetes villák szegélyezik, melyek többnyire fenyők között bújnak meg.
Másnap a Kis-Küküllő és a Korond patak völgyében fekvő falvakhoz indultunk, a reggeli napfényben szürkés-fehéren csillogott a parajdi Sóhegy. Titokzatos sziklacsúcsok láthatók e vidéken, s ezeken hajdan legendás hírű várak állottak: Rapsonné várának meséje Áprily Lajost is megragadta "Álom a vár alatt" című költeményében így vall:
"S ki vára volt a sziklavár?
A nép közt róla monda jár,
a vének szája így mesélt:
Ott fenn Rapsonné asszony élt."
Pár perces tisztelgő látogatásra futotta még időnkből Tamási Áron síremlékénél Farkaslakán. A nagy kvarcittömbből faragott síremléken az író műveinek jellegzetes alakjait ismerhettük fel. Legközelebb Szejkefürdőnél álltunk meg.
|
A domboldalon már messziről feltűntek a székelykapuk, melyek Orbán Balázs sírkertjéhez vezettek. Itt búcsúztunk Székelyföldtől, mely oly sok ember szívét visszahúzza, s arra ösztönzi, hogy megismerje és mindig tovább kutassa a még számára ismeretlen területeket. Marosvásárhely főterén megcsodáltuk még a színes majolika tetőzetű és toronysisakos Városházát és a Kultúrpalotát. Utazásunk utolsó állomása Dévára vezetett, ahol egy kényelmes ösvényen jutottunk fel a várromhoz, tekintetünk az alattunk kanyargó Marosra tévedt.
Köszönöm az Utazási Iroda vezetőjének, Mártinak, hogy együtt tölthettük ezt a rövid, de szép kirándulást, mely arra ösztönzött, hogy vele ismerjük meg a Brassói-havasokat a februári télben is.
Rácz Erzsébet
