1. | Városház tér | 6. | Vörös homokkő feltárás |
2. | Zsák vendéglő kapuoszlopai | 7. | Régi mozdony |
3. | Kiserdő | 8. | Kerekeskút |
4. | Kilátóhely | 9. | Óvári Messzelátó |
5. | Szent Jobb kápolna | 10. | Öreg-park |
Április 9-én avatták a Balatonalmádiban az első olyan tanösvényt, amelyet természetbarát szervezet kezdeményezett és dolgozott ki és tevőlegesen is részt vett a kialakításában. Összefogva az Almádiért Közalapítvány, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság, Balatonalmádi Önkormányzata és a Bauxitkutató Természetjáró SE, nemcsak a tanösvényt alakították ki, hanem kiadtak hozzá egy színes ismertető anyagot is. A kék háromszöggel jelzett 6 km-es körtúra felfűzi a város jellemző látnivalóit. Menetidő: kényelmesen kb. 2 óra
A VÁROSHÁZ TÉR
Sétánk kezdetén Martsa István napozó hölgy szobrát látjuk (mögötte távolabb a Városháza, tetőterében a Padlás Galéria, alkalmi kiállításokkal). Néhány lépés után feltűnik a tavat szimbolizáló Pannónia Aqua szobor (Mihály Gábor műve). Talapzata vörös homokkő tömb, melyet a Győry-Fülöp-Toscani család almádi bányájából emeltek ki; akár a város jelképe is lehetne.
A Széchenyi sétányon, a Remete-patak befedett medre fölött haladunk a liget végéig, onnan a Szt. Imre herceg utcán kaptatunk fel a dombra.
ÉLET A VÖRÖS HOMOKKÖVÖN
Almádi térségében három alapvető növényzet típus különül el: a tó vize és partja, a vörös homokkő és a dolomit növényzete. Az ösvényünket szegélyező zsebkendőnyi Kis-erdő "erdőalkotó" fái szárazságtűrő tölgyfajok (molyhos, kocsánytalan és cser tölgy) és a virágos kőris. Cserjeszintjében gyakori az ősszel lángoló vörös levelű cserszömörce, kerti berkenye, fagyal, galagonya, boróka, kökény, gyepűrózsa.
Gyepszintjében a szárazságtűrő, mészkedvelő fajok mellett gyakori a savanyú talajt jelző növény, mint a kékcsillag, a mezei perjeszittyó, réti csormolya, a juhsóska, az orvosi veronika és a kónya habszegfű.
A Vízművet elhagyva kilátópontra érkezünk. Innen az Auróra Szálló és a többszintes Györgyi Dénes Iskola tűnik elsősorban szemünkbe. A háttérben a kenesei "magaspart", amelyet 4-5 millió éves homok, agyag felső-pannóniai rétegsor, az úgynevezett Tihanyi Formáció alkot. Több-kevesebb lösz fedi.
AZ ÓVÁRI MESSZELÁTÓ
A kilátóhely Almádi hajdani szőlőhegyén épült, valamikor a századforduló táján. Gerendavázas, cseréppel borított tetőzetét a '90-es évek elején rekonstruálták régi fényképek alapján, de egyszerűbb alakban. Egy időben Wesselényi Kilátónak nevezték.
Nézzük meg mi is a kilátást!
A panoráma középpontja a Fűzfői-öböl, az előtérben balra Vörösberény, jellegzetes templomaival: a felső körvédműves, meghatározó stílusa román (XI-XII. szd.), az alsó barokk (1779), mellette a volt jezsuita kolostor. Első királyunk neve alatt fennmaradt oklevélben írták le először Berény nevét. Szárberényt "István, a keresztény, egész Magyarország királya" adta a veszprémvölgyi apácák monostorának.
Közép-Európa legnagyobb tava. 12-14 ezer éve, a jégkorszak befejeződése után alakult ki. Először kisebb tavak képződtek a kiemelkedő hegyvonulat déli oldalán keletkezett ún. előtéri süllyedékben, amelyek később, a terület további süllyedése és a vízválasztó magaslatok abráziója (hullámverés okozta lepusztulása) következtében egyesültek. Messze jobbra a kenesei magas-part belesimul a Sió völgyébe, majd Külső-Somogy magas pannon dombjai sorakoznak.
A Fűzfői-öböl mögött, a magaspart vonulatából kissé kiemelkedik a Papvásár-hegy, a berhidai Jákó-hegy, balra a fűzfői gyárak. Jó időben Várpalota és a Tési-fennsík is kivehető. Vörösberény felett magasodik a Megye-hegy, nyugat felé a Vár-hegy, a Vörös-hegy és a Cseri-hegy látszik.
Lábunk alatt szép feltárásban a földtörténeti ókor (paleozoikum) végén, a perm időszakban képződött Balaton-felvidéki Homokkő Formáció rétegei. Anyagukat negyed-milliárd éve folyóvizek rakták le, melyek félsivatagi környezetben tartottak a közeli tenger felé. A kőzet jellegzetes, többnyire fakó lilásvörös-barnásvörös színét a homokszemcsék közötti hézagokban elhelyezkedő és a szemcsék felületét bevonó vasásványok (hematit és limonit) adják. Maguk a homokszemek az ősi variszkuszi magashegységet felépítő kőzetek lepusztulásából származnak. A lefelé vezető (Lomb, majd Batthyány) utcában volt az almádi vöröskő bányászat központja. Első írásos emlékeit XIII. századi oklevelekben találták meg, de a régészeti leletek azt is elárulják, hogy a vörös homokkövet már a rómaiak is szívesen megfaragták. Az itteni középkori kőraragó-kultúra kialakításában falusi mestereink mellett olasz mesterek is szerepet játszottak. Apáról fiúra szállott a kőzet és a kőfaragás szeretete. Hozzáértésüket, eredendő szépérzéküket ma is számtalan alkotás őrzi.
A MOZDONY
Az egykori Veszprém-Alsóörs vasút emléke: a pálya vörös homokkőből készült boltozatos felüljáróján 375 sorozatszámú "szertartányos" gőzmozdony áll. (Az ilyen mozdonynak nem volt szüksége szerkocsira, a szén- és a víztartály egybeépült vele.)
Hamarosan lépcsőhöz érünk, amelyet Csikász Imréről, Almádi híres festőjéről neveztek el. Régi kerekes-kút kávás, lécházas, palatetős akad utunkba, felirata: S.L. 1907 Ż 28 m.
Előtte hajdani "itató" 100 éves medencéje szolgál virágtartóul. Innen a bazaltkockás burkolatú Semmelweis utcán ereszkedünk le az Óvári utcába, amely akár a hegyen lévő "messzelátó" az Almádiért és a vasútvonalak kiépítéséért sokat tett dr. Óvári Ferenc ügyvédről, országgyűlési képviselőről (1858-1938) nyerte nevét. Emlékét a plébánia falán tábla is őrzi. A szemközti római katolikus templom (1930, tervezője Megyaszay István) nevezetessége a főhajóhoz baloldalt kívülről csatlakozó Szent Jobb Kápolna. Arany mozaikját (Roth Miksa alkotása) a budai vár romjaiból 1957-ben kimentette s helybeli iparosok segítségével rekonstruálta dr. Pintér Sándor esperes plébános. Ő és a hegyről látott iskola tervezője, Györgyi Dénes műépítész tanár a templom túloldalához csatlakozó kis temetőben nyugszik. Az Óvári utcát a fasorral osztott rövid, lejtős Iker-sétányon át hagyjuk el, s zebrán keresztezve a 71 sz. főutat, majd a sorompónál a vasutat, az Öreg-parkba jutunk. Itt találjuk a tanösvény ismertető tábláját. A fiatal platán sor a Wesselényi strand főbejáratához vezet. A fákat és a cserjéket 1890-ben kezdték el ültetni, s a 10 hektár területű park 1977 óta helyi védettséget élvez. Uralkodnak a hatalmas termetű fehér és fekete nyár, valamint fehér fűz példányok. Értékes a mocsárciprus és a piramis-fűzbokor. Tiszafa, nehézszagú boróka, oszlopos tuja színezi az együttest. Érdekes a narancsvörös vesszőjű fűz kettős fasora, a narancseperfa és számos fafaj szomorú változata, de figyelemre méltóak az örökzöld cserjék és a hamar pusztuló nyírfa nagytermetű, öreg kort megért egyedei is. A fűzfák vezérhajtása csak 2-3 m magasságig van meg, a fák jellegzetességét az onnan kehelyszerűen induló mellékhajtások adják. A parkot értékes mellszobrok és emlékművek díszítik. A Remete-patak hídján túl, a Balaton partján felállított emlékmű az egyik legszebb, vörös homokkőből készült alkotás. Vele szemben áll az újraalkotott zenepavilon. II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrát Holló Barnabás, Petőfi Sándorét Izsó Miklós készítette. A vörös homokkőből faragott ülőpad a parkosítás kezdeményezőjére, Véghely Dezső történettudósra, Veszprém vármegye alispánjára emlékeztet.
Visszafelé érdemes megkeresni azt a partra merőlegesen futó, ugyancsak kehelyszerűen növesztett öreg fák alkotta kettős platánsort, amelyet jövet már érintettünk az Auróra strand mellett elhaladva. Hamarosan elérjük a vasútállomásra vivő, 1975-ben épült aluljárót.
Szöveg és fotó: BXTSE