Az Őrség rövid ismertetője

Sztancsik György (Teljesítménytúrázók Társasága)

"Eőrségnek Tartománya fekszik az Országhnak Napnyugoti Szélén I.N. Vas Vármegyének Déli részében, dél felől közel a' Vandalusok, Napnyugot felől pedig a' Stáerek szomszédságában, .... . Nap keletről határos I.N. Zala Vármegyével, ...." írja Nemes-Népi Zakál György 1818- ban az Őrségről. Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza. A szeres települések kialakulásában nagy jelentősége volt a védelmi szempontoknak, amelyet nagy gonddal szerveztek meg az Árpád-házi királyok. IV. Henrik 1051. évi támadása után besenyőket és székelyeket telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt az erdővidéken. Az itt lakók a XVII. század végéig szabad királyi őrállók voltak, s a király után legfőbb elöljárójuk az őrkapitány, aki 12 választott esküdttel együtt látta el a megyétől független közigazgatási és bírói teendőket. Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek. A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik. 1978. óta tájvédelmi körzet a 18 községből álló történelmi Őrség, de a községeken kívül ez a védettség még több geológiai, botanikai egységgel is kibővült. A védett terület 37 911 hektár.

Őriszentpéter

A nyolc szerből álló település az Őrség fővárosa. A Templomszeren álló katolikus templomot a XIII. században építették, és mély árokkal és falsánccal vették körül. Gótikus freskótöredékei nem csak a templombelsőben, hanem annak külső részein is fennmaradtak. Gazdagon díszített déli kapujának ornamentikája emlékeztet a Jáki templom főkapujára. A templomtól délkeletre, a dombnak a Szala patakhoz közel eső részén található az a középkori téglaégető kemence, amelyet 1982-ben tártak fel. A kemence fontos ipartörténeti emlék. Fölé védőépületet emeltek, melynek előterében a középkori téglagyártást bemutató kiállítás látható. A református templom 1780-ban épült. A művelődési házban található kis helytörténeti gyűjtemény is érdemes a megtekintésre.

Szalafő

A falu megmaradt olyannak, amilyennek a honfoglalás korában alakult. Szalafő hét halmon épült. Mindegyik dombon egy-egy szer húzódik meg. Pityerszer nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Itt található a szabadtéri falumúzeum, amely megőrizte a régi világot. Az épületek eredeti környezetükben állnak. Nevezetességei az un. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták. A református templom 1842-ben épült, azóta többször felújították. Szalafő a Szala vizétől kapta a nevét, amely az innen nem messze található Fekete-tóból ered. A Fekete-tó egy szigorúan védett tőzegmohaláp, ahol a néphagyomány szerint egykor egy templom állott, amelyet Isten elsüllyesztett és helyében a tavat fakasztotta.

Orfalu (Andovci)

Ez a falu már nem az Őrséghez, hanem a Vendvidékhez tartozik. A Vendek kelta származásúak, és nyelvüket ószlovénnak nevezik. A Vendvidéket az un. "szórványtelepülés" jellemzi. Ez abban különbözik az Őrség szereitől, hogy itt a domboldalakon, dombhátakon nem egy központ köré szerveződő házcsoportokat, hanem magányos portákat találunk. Ilyen település Orfalu is. Nevének eredete vitatott, legnagyobbrészt az Őrfalu és az Úrfalu között oszlanak meg a vélemények. A magyarországi Vendvidék legkisebb helysége. A falu közepén található az 1823-ban épített harangláb.

Farkasfa

A község az Őrség és a Vendvidék határán, a Huszászi patak bal partján fekszik. A néphagyomány szerint a határában tanyázó sok farkasról kapta a nevét, amely előbb Farkasfalva volt, de utóbb hibás írás, vagy a rövidségre való törekvés folytán Farkasfa alakot nyert. A népi faépítészet remekei közé sorolhatók a haranglábak, melyek a templomokat helyettesítették. A két földbe ásott lábat lengésirányban kitámasztották, és függőleges bedeszkázással védték a harangot és a harangozót az időjárás viszontagságaitól. Ennek egyik szép példája a faluban látható harangláb. A falu határában található a Meteorológiai Intézet egyik megfigyelő állomása. A községben élő emberek egyik érdekes foglalatossága volt a rigászás. Enyvvel és csalogatással fogták a fenyőmadarat, hogy eladásával pár fillér keresethez jussanak.

Kondorfa

A Rába vízgyűjtő területéhez tartozó Lugos-patak mentén elnyúló község. Gardunfalva néven már az egyik 1350-i oklevélben is előfordul. Később pedig az egyik régi család neve után Kondorfa lett. Templomát 1850-51-ben építették késő barokk stílusban, a tornyot 1870-ben építették hozzá. Az Őrség egyik építészeti jellegzetessége a kódisállás néven ismert előtér, mely a konyha vagy a pitvar előtt áll. Ezeknek szép példái láthatók a faluban.

Ispánk

Egy 1270-ben keletkezett királyi okirat a Lugos-patakot határfolyónak említi. Ennek a határhelyzetnek a lezárója, őrhelye a völgyfő átjárójára épült Ispánk. A falu neve Ispánszállás volt, itt laktak az ispánok, akik az egész Őrséget érintő közügyeket irányították. Ispánkról mondják az őrségiek, hogy ott van a világ közepe. Ez onnan ered, hogy az ispánki templomnak nincs árnyéka, mivel templom nincs a faluban. Komolyabb magyarázata az lehet, hogy a falu az Őrség déli és északi végétől egyforma távolságra esik. Érdekessége a Békeliget, melyet 1962-ben létesítettek. Egy székely stílusban faragott kapun át mehetünk be a szép parkba. A falutól nem messze található a Bárkástó, melynek közelében erdei pihenőhelyet létesített az őriszentpéteri erdészet.

Nézzünk el olykor az "Őrségbe" is.

Részletek Nováky Gyula írásából, amely a
Turisták Lapja 1937 évi 4. számában jelent meg.

Az árnyas füzesek közt kanyargó Zala, a hullámosan váltakozó dombvidék és az erdős, völgyes, vadvirágos tájkép oly lebilincselő látványt nyújt, melyen szívesen pihen meg a széphez szokott turista szem.

Akár a folyócska mentén, akár a ciklámen illatától terhes erdőkön haladunk kitűzött célunk felé, mindenütt oly bájos látkép kínálkozik, mely hamarosan feledteti velünk az Alpok lebilincselő, de gyakran komor látképét. És megvigasztalódunk! Mert ez a vadregényességet és havasi méreteket nélkülöző országrész üdítő szépségével és levegőjével csendes pihenést, szelíd örömöket nyújt.....

Ezeken végigvonulva, nemsokára elérjük az Őrség legjellegzetesebb állomását, az itteni tájszólás szerinti Szala folyó mindkét oldalán messze elhúzódó Őriszentpétert.... E 10 km-nél is hosszabban elnyúló dimbes-dombos hegyközség errefelé Vas vármegye egyik legérdekesebb jellegzetessége s vele kirándulásunk másik célpontja: a "szerek" világa. Ez a se vége, se hossza hegyközség ugyanis az etimológiailag ugyancsak tisztázatlan "szer"-eknek valóságos tömkelege és nem akad emberfia, ki az Alszeg, Felszeg, Templom, Pap, Baksa, Kovács, Galambos, Gyöngyös, Csergő, Keserű, Pityer, Siska és többi "szer"-ek elnevezésének, illetve azok eredetének kétségtelenül elfogadható magyarázatával szolgálni tudna. ......tekintsünk körül e most már keresett üdülőhelyen, mely az előbbiekhez hasonlóan virágdús domboldalak, hullámzó fenyvesek és lomberdők koszorújával övezi a Szala kanyargós folyását. Elbájolóan kedves és derűs változataiban megkapó látkép jutalmazza tekintetünket, bármerre kalandozik is a hepe-hupás területen, melynek kisebb-nagyobb magaslatai immár szelíd hullámokba vesző nyúlványai a stájer havasoknak.

Kerczáról kiindulva a kerczai és karicsai majorságokon át fordul az idevezető út a legpompásabb erdős lejtőkön keresztül s Magyarszombatfa és Gödörháza falukat érintve, néhány kilométernyi gyaloglással érjük el a honfoglaláskori alapítású Velemért. Ősrégi templomát, ezt a XIII. században épült s a XIV.-ben Aquila János radkersburgi festő által dekorált műemléket nagynevű tudósunk, néhai Rómer Flóris mentette meg az enyészettől s mai restaurált állapotában egyike legrégebbi műemlékeinknek.

Magyar turista! Ki édestestvérünk vagy a hazai föld s a természet szeretetében, - de mégiscsak a nagy hegyek, a "fenyvesekkel vadregényes tájak" világán keresztül értékeled annak szépségeit s ki talán soh'se jártad még a magyar rónát, a csonka haza üde szépségekkel mosolygó berkeit, virágos lankáit, keresd fel túráid során ezeket az ékességeket is, melyekkel oly gyönyörűen virágozta fel a költői képzelet "Isten kalapját".

Őrségi és Vendvidéki ételkülönlegességek

Sokat emlegetett helyi ételkülönlegesség a dödölle. Hozzávalók: 30 dkg burgonya, 20 dkg búzadara, annyi liszt, amennyit felvesz, 25 dkg vöröshagyma, kb. 2-3 dl zsír, só, ízlés szerint. Az elkészítés módja: a burgonyát meghámozzuk, lereszeljük, és sós vízben feltesszük főni. Amikor felforrt, beleengedjük a búzadarát, és pépesre főzzük. Liszttel jól összedolgozzuk, hűlni, szikkadni hagyjuk. Közben az apróra metélt vöröshagymát zsírban megfonnyasztjuk, a megpihent masszát közészaggatjuk, és sütőben összepirítjuk.

Vend ételkülönlegesség az Ízes gibanica. Hozzávalók: 50 dkg rétestészta, (5 kész réteslap), 10 dkg mák, 20 dkg cukor, 50 dkg túró, 10 dkg mazsola, 50 dkg alma, 10 dkg darált dióbél, fahéj vaníliás cukor, 3 dl tejföl, reszelt citromhéj, 2 tojás. A tepsit (legjobb, ha kerámia) jól kikenjük zsiradékkal, majd belerakjuk a tésztarétegeket, amelyek közé tölteléket töltünk a következő sorrendben: dió, alma, túró, mák, majd túró, alma, dió. Minden réteget jól megkenünk olvasztott zsiradékkal, végül az összeállított gibanicát meglocsoljuk tejföllel, és forró sütőben megsütjük. A töltelék elkészítése: alma: a meghámozott almát lereszeljük, és cukorral félig megdinszteljük, fahéjjal és citromreszelékkel ízesítjük. Túró: a túrót villával összenyomkodjuk, hozzákeverjük a tojássárgáját, a tejfölt, a megmosott mazsolát és a cukrot. Dió: a ledarált dióval megszórt tésztarétegeket is meghintjük cukorral, és meglocsoljuk tejföllel. Mák: a darált mákkal megtöltött tésztalapot megcukrozzuk, vaníliás cukorral ízesítjük, és tejföllel lágyítjuk.

A Bognár Étteremben (Őriszentpéter, Kovácsszer 99 (94) 428-027) megismerhetik a kirándulók az igazi Őrségi ízeket: az őrségi dödöllét, vasi paprikás pecsenyét, őrségi falatkákat.