(Természetbarát Híradó 1996. november)
A Szentgyörgyvölgyi-patak rövid útjának háromnegyedén igazi őrségi tájon, szeres falvakon át folyik.Szlovéniai területen, a magyar lakosságú, erősen fogyó kis Szerdahely fölött ered. A régi "K und K" térkép ott Curik-pataknak jelöli, de erről a nevéről a szerdahelyiek nem tudnak. A patak mente ugyan nem tartozott az egykori Őrség Őriszentpéteren székelt őrnagya alá, de az Őrséggel azonossá teszik a szeres települések, eredeti lakóik kisnemesi származása, a sok azonos családnév, a környező katolikus "jobbágyfalvak" népétől különböző, protestáns, jobbára református vallás, és a táj legnagyobb falujának egykori Őriszentgyörgyvölgy neve is. Domborzata, növényzete, éghajlata is olyan, mint a tulajdonképpeni Őrségé. A patak mentét középső, legértékesebb műemlékét rejtő falujáról Veleméri-völgynek is mondják. Fazekasok völgyének is mondhatnánk, mert három felső falujában sokan fazekaskodtak, az járta róluk, hogy ott "mindenki fazekas, csak a bíró bugyogás" (bugyogakorsó). A patak mentén végigvisz a Zalalövő vasútállomása és Lenti között közlekedő autóbuszjárat. A völgy három felső, Vas megyéhez tartozó falujába Őriszentpéterről indul autóbusz, három alsó, Zala megyei falujába pedig Lentiből. A Lentiből Szentgyörgy-völgyre és az Őriszentpéterről Velemérig járó autóbuszok fordulója egy helyen, Velemér alatt van. Néhány faluban fizetővendéglátás, Szentgyörgyvölgyön turistaszállás is van és itt vendéglőben is lehet étkezni.
A patak Magyarszombatfánál lép hazai területre. Felette a határ közelében a Ritasi-dombon (295 m magas) beton háromszögelési torony áll, ha ebbe felmehetünk, csodálatos kilátást élvezhetünk róla az Őrség erdős, dombos tájára és a dombosabb Vendvidékre, amelyet a szlovének Gorickónak neveznek. Jó időben az Alpokból is látszik valami. Szombatfa másik oldalán az erdőben emelkedő Haricsa (289 m) a legmagasabb pont. Ez már a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetben van, amelynek növényzete jobbára fenyves erdő. Fazekas hagyományait kerámiagyárban koncentrálták és egy műemlékként őrzött kis zsúpfedeles, kontyos fazekasházban őrzik. Az utóbbi udvarában régi fazekaskemence áll. A háznál emléktárgyak, képeslapok kaphatók.
A völgyben lejjebb a kis Gödörháza következik, ahol néhány fazekas iparos ma is dolgozik. Nem áll szerekből, rendszertelenül elszórtan álló házai halmaztelepülést képeznek. Érdekessége, hogy itt egykor mindenkinek más keresztnevet igyekeztek adni, ezért temetőjében másutt szokatlan nevekkel is találkozhatunk. Gödörháza műemléke a szoknyás fa harangláb, amely a falu alatt áll. Tovább lefelé a völgyben hosszan, szemet-szívet gyönyörködtető üde zöld rét húzódik a patak mentén. Ennek medrét néhány éve betonlapokkal burkolták, amit a helybéliek nem fogadtak osztatlan tetszéssel.
A Szentgyörgyvölgyi patak
Lejjebb, az úttal ellentétes domboldalon, Velemér első szere bújik meg a fák között. Kis református temploma is van. Országos jelentőségű műemléke a katolikus templom, amely a falu felett erdőszélen áll. A XIII. században épült csúcsíves lőrésablakokkal. Freskóit Aquila János festette 1378-ban, amelyek közül sok, aránylag épségben, ma is megvan. A templomot 1937-ben restaurálták. Velemér alsó szerének szélső házai 550-600 méterre vannak a völgyben lefelé következő Szentgyörgyvölgy felső szerének, Cséplaknak házaitól, de megyehatár választja el őket egymástól. Szentgyörgyvölgy nagy falu, hét szerből áll, közülük hármat szegnek neveznek, mint Göcsejben. Itt áll a legtöbb őrségi típusú nagygazda ház, amelyek a nemesi kúriákat utánozták. Homlokzatuk többnyire három ablakkal néz az utcára. Hosszanti tornácuk nincs, helyette többoszlopos "centromon" át, a kisebb házakba két oszlopon nyugvó "kódisálláson" át lehet belépni. A házak századunk elején épültek, amihez a téglát maguk égették. A nagygazdák udvarát nagy istálló, pajta, csűr veszi körül. Az istállókban 5-6 tehén, némelyikben pár ló is állt. Ezeknek sok szénát kellett télre összegyűjteni a nagy rétekről a pajtákba. A faluból 1949-ben mintegy 30 "kulák" családot hurcoltak a Hortobágyra. Egyesek vissza sem jöttek. Több ilyen nagy porta elhagyottan romosodik. Némelyiket le is bontották. Leginkább itt lehetne egy ilyen portát, mint jellegzetes őrségi épületet, műemlékként megőrizni. Szentgyörgyvölgynek mind a katolikus, mind a református temploma műemlék. Az előbbi szentélyfreskója a Dorffmeister iskola munkája, oltára, szószéke rad-kersburgi faragóművészek alkotása. A református templomot különösen értékessé teszi festett famennyezete. Ezt a felírás szerint "festette Patkó András 1829-dikben". Nagy kórusán száznál több ember is elférne, ha lenne aki megtöltse, mert a többi református faluhoz hasonlóan régóta egyke pusztítja Szentgyörgyvölgy népét is. 1940-ben a száz évvel korábban még jelentéktelen számú szegény katolikus, a lakosságnak már 1/3-át tette ki. Papja sokáig egyik templomnak sem volt, de a reformátusnak néhány éve már van Erdélyből idekerült papja. A templom mögött álló, egykori református emeletes iskola egy jó évtizede romosodik, ezért új kisiskolát építettek, de ezt már nem külön a két vallás tanulóinak. Szentgyörgy-völgyről önálló falunévtáblával jelölt Kógyár nevű szerén át kerülhetünk a kis Magyarföldre vezető úton a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetnek itt erdei fenyőből álló erdejébe. Az erdőt füves tisztások, üde rétek teszik változatossá. A főútvonalon lefelé, a két kis szerből álló Márokföld következik, amely oly közel van Szentgyörgyvölgyhöz, hogy annak 8. és 9. szere is lehetne. Nagy házai, portái ugyanúgy idézik a múltat, mint a szentgyörgyvölgyiek. Tovább lefelé a patak mentén az öt szerből álló Nemesnép következik, amely mint neve is mutatja, az előbbiekhez hasonló nemesi falu, de egykor református nemesi lakosai között már a múlt század közepén is jelentős számban éltek, és később erős többségbe kerültek a jobbágy származású katolikusok. A falu ebben, és abban, hogy a Lendva-Kerka menti síkságon fekszik, kissé hasonló a lejjebb fekvő zalai falvakhoz. Nemesnép jeles műemléke a szoknyás fa harangláb (képet lásd a cikk elején). A Szentgyörgyvölgyi-patak tovább lefelé már a síkságon folytatja útját, és befolyik a Szlovéniából induló Kebele-patakba, amely a Hetés táját keletről elhatárolva visszakanyarodik szlovén területre és ott a Lendvába viszi vizét.
Kép és szöveg: dr. Gábriel András