MURÁNY

Murány vára egyike a legmagasabban épült közép-európai váraknak. A Murányi fennsík 938 méter magas Cigánka nevû mészkõszirtjére építették a tatárjárás után 1243-1253 között a Zólyom és Liptó megye felé irányuló kereskedelmi út és a Felsõ-Rimavölgy védelmére. Legrégibb gazdái - hatalmas birtokokkal együtt - a Jolsvaiak voltak, tõlük a Bebek család kezére került, Albert király özvegye, Erzsébet királyné pedig 1401-ben a huszita Jiskrának adta, amikor Jiskra vezért védelmezõjéül hívta Magyarországra. A husziták megerõsítették Murányt, Mátyás király vezére, Szapolyai István azonban késõbb visszafoglalta tõlük. A XVI. század elején Murány vára a Tornallyaiaké volt örökség révén. A mohácsi vészt (1526) követõ zavaros idõkben a hírhedt rablólovag, Basó Mátyás ült be a várba, hamis pénzt is veretett egy titkos pincében, és rendszerint innen indult a szomszédos birtokosok megtámadására, a nép sanyargatására. Végre a magyar király Pozsonyból Salm Miklós és Bebek Ferenc vezéreit küldte Murányba Basó Mátyás megfenyítésére. El is foglalták a várat, s Basó Mátyást a vár udvarán fejeztették le 1549-ben. Murány vára 1605-ben ismét új tulajdonost kapott- Rotthal János Jakab báró személyében, s az õ házassága révén a Thurzók, majd a Széchyek lettek a murányi birtok tulajdonosai: A Széchyek uralma Murányban és környékén 1609-ben kezdõdött, s ez volt Murány fénykora is. Hatalmas birtokuk volt a Széchyeknek nemcsak Gömörben, hanem a szomszédos vármegyékben is, s így a Széchyek hol a magyar királlyal, hol az erdélyi fejedelemmel tudtak dacolni, avagy felváltva, a hûségükre állni. Az 1630-as években három Széchy lány örökölte a várat: Éva, Kata és Mária. Közöttük leghíresebbé Mária vált, a murányi Vénusz. A Széchyek ekkor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívei voltak, Széchy Mária azonban csellel átjátszotta Murány várát a királyi nádor -- ma úgy mondanánk: a király helyettese-, Wesselényi Ferenc kezére, és férjhez is ment hozzá. Ez idõ tájt Széchy Mária már kétszeres özvegy volt. Wesselényi halála után mindenféle gyanúokok miatt Széchy Máriának el kellett hagynia Murányt, Kõszegen halt meg számûzetésben. 1678-ban és 1682-ben Thököly Imre fejedelem ostromolta meg s vette be Murányt. 1702-ben tûzvész pusztította el mindazt, ami a várban eléghetõ volt. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharca idején a romos vár parancsnoka, báró Limprecht Rákóczihoz pártolt, átadta neki a várat, Rákóczi pedig gróf Bercsényi Miklóst, fõvezérét ajándékozta meg vele. A vesztes szabadságharc után Bercsényi török földre menekült, murányi birtokát 1720-ban a magyar királyhoz hû tábornok, gróf Koháry István szerezte meg. Házasság útján 1826-ban Murányt százezer holdnyi birtokkal együtt a német Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd herceg kapta meg, s a birtok - melynek még a Duna-Tisza közén is voltak részei - a Koháry-Coburg uradalom néven volt ismert egészen az 1940-es évekig. Murány vára azonban rég elenyészett. 250 éve van már romokban.

A várba nehezen lehetett feljutni, az élelmet is láncon húzták föl, ma azonban autóút vezet a várkapuig. A vár alatti Murány község közben felvirágzott, a Coburgok ott építettek kastélyt és templomot. A vár területén igen ritka növények, lepkék s rovarok élnek, ezeket törvény védi.

Ha az utasember a Rima forrásvidéke felõl tart a zord Murány völgye iránt, a két völgy közötti hágó után hirtelen elibe tûnik a felhõket súroló hegyek karéjában, magasan egy hegytetõn a fehéren szikrázó éles sziklaorr, a Cigánka nevû várbástya. Merész Murány maradékának legtöbbet festett, rajzolt, fényképezett képe. Magasabban épült várbástyánk nincs is az egész országban, csaknem ezer méter magasan valóban a felhõket súrolja, az égbetekint. Hogyan is látta Petõfi, amikor kedves barátjával, költõtársával, Tompa Mihállyal egy ízben erre járt?

Eképpen:

Egyszerre bájos és szépséges ez a Murány vára még romjaiban is, de félelmetes is egyúttal, különösen, ha fûvel, bokorral, fával, mohával, folyondárral lepett kövei között sétálunk, s próbáljuk megfejteni a szinte lehetetlent: vajh' merre lakozott a szépséges Széchy Mária, merre álltak az ágyúk, hol húzták fel bölénybõrökben a vizet, az élelmet, melyik kõ rejti a lovak istállóját, melyik a palotás katonák termeit, mily magas lehetett a díszterem, s mily mély volt a pincebörtön? A kövek aligha árulkodnak, a kuruc háborúk idején dõltek. romba. De. ha kiülsz valamely maradék bástya tetejére, magad is meggyõzõdhetsz róla, hogy még a sasok is alattad röpködnek, alattad fészkelnek titkon, valahol a sûrû fák ölén.

És amikor Tiszolc felõl már Murányhoz közeledtél, az országút bal felén, egy hajlatban, sötétzöld levelû égerfák, halavány füzek között szélesen áradó, tóvá szélesedõ forrást is láttál, kedves útitárs. Vize a Murány patakba folyik. Jéghideg forrásvíz, nem ajánlatos mezítláb taposni benne. Ez Széchy Mária forrása, háromszáz éve így hívják. Még a néhai jeles költõ, Gyöngyösi István uram, Balog-vár kapitánya, Széchy Mária grófnõ buzgó titoknoka foglalta versbe. Mind a forrást, mind a történetet. A Márssal - azaz a hadak istenével - társalkodó Murányi Vénus - azaz a szépségistennõ történetét.

Szomorúan ült Murány várában a szépséges Széchy Mária, mert hiába volt harmadában az övé a vár meg a rengeteg erdõ, falu a vár alatt, mégiscsak rabnak érezte magát. Testvéreinek, sógorainak rabjaként. Két testvére volt, Katalin meg Éva; Katalin Lisztius Jánoshoz ment feleségül, Éva pedig Illésházy Gáborhoz. Valamennyien a várban laktak, mert a sógorok igen jól érezték magukat benne, nemkülönben a feleségeik, a Széchy lányok is.

Két házasság is elmúlott már a még most is fiatal, szépséges Széchy Mária grófi úrnõ fölött, egyik sem sikerült. Elsõ férje, Bethlen István az erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor unokaöccse - négy évvel házasságkötésük után, 1631-ben Ecsed várában meghalt. Huszonegy esztendõs volt ekkor Széchy Mária. Másodszor Kun István uramhoz ment feleségül. Vele azonban sehogy sem értették meg egymást, szakított tehát a férjével Erdélyországban, sjó lóháti asszony lévén, lóra ült, s férjétõl Déva várába szökött. Hiába ment utána Kun István kétszázötven huszárral, ingyen fogott a vár ostromához, nem tudta bevenni sem Déva várát, sem felesége szívét. Válóper lett a dologból, országos hírû. El is választották õket egymástól, így került vissza végül Mária asszony Murány várába, az õsi sasfészekbe.

Ült tehát a várban, sehogy sem tudott megbékélni az egyedülvalósággal, még ha testvérei ott éltek is körülötte. Nem õ rendelkezett, nem õ volt az úrnõ, hanem a két sógor. Ez idõ tájt történt, hogy I. Rákóczi György, Erdély fejedelme a protestáns vallás védelmében betört FelsõMagyarországba, elfoglalta Kassát, s meghódoltatta a környékbeli várak urait: Illésházy Gábor is Rákóczihoz pártolt, és a királypárti Murányt a fejedelem hûségére eskette. A magyar király messze volt hol Pozsonyban, hol Bécsben -, az erdélyi fejedelem pedig közel!

Hamarosan értesült a bécsi udvar Murány uraínak átpártolásáról, s ment is az üzenet a Murányhoz legközelebb esõ országos fõvár, Fülek vár kapitányához, Wesselényi Ferenchez, hogy szokott vitézségével, ha kell, furfanggal, ha kell, katonával - Murány várát a király hûségére hódítsa vissza.

Kemény dió ez mindenképpen-tûnõdött Wesselényi-, bár sem furfangért, sem vitéz katonáért nem kell a szomszédba mennem. Lássuk csak, kik is az urak magas Murány várában!

Hát bizony, sokan voltak ott parancsolók: a három Széchy lány meg a két sógor, összesen öten. Mária szûknek érezte Murányt, sokszor úgy is vélte, sógorai ki akarják forgatni Murányból. Bárcsak jönne érte valaki, s röpítené messzi; szép világok felé!

Wesselényi Ferenc - II. Ferdinánd király hû embere, a török elleni harcokban sokszor kitûnt vezér - nagy becsületben állott a bécsi udvarnál, ahol a magyar király is székelt ebben az idõben, s éppen nem Pozsonyban töltötte királyi idejét. Éppen vitézségéért és jó eszéért lett Wesselényi a fontos Fülek vár parancsolójává. Maga is özvegyember volt már, Bosnyák Zsófia volt az elsõ felesége, aki Sztrecsnó várának sírkápolnájában nyugodott. Hallotta hírét Wesselényi a szépséges, eszes, büszke, regényes kalandokra szívesen vállalkozó Széchy Máriának, csak éppen azt nem tudta, miképpen közeledhetne feléje. Murány és Fülek egymással ellenséges két vár volt; noha nem is messze egymástól.

Tudta azt is Wesselényi kapitány, hogy Széchy Mária, aki azelõtt korlátlan úrnõje volt Muránynak, nincs a helyzetével, alárendelt, kiszolgáltatott voltával megelégedve.

Talán Széchy Mária szívén keresztül hódíthatja meg Murányt?

Írt is neki szép levelet, ecsetelvén benne hódolatát, szívbéli szép érzelmeit, hacsak nem szerelmét! Ismeretlenül bár!

A levél megvolt - szépen elkanyarította az íródeák -, csak éppen nem akadt senki, aki a küldöncségre vállalkozzék, aki az ellenséges Murányba bemerészkednék. Törte a fejét, törte jó Wesselényi Ferenc, ki légyen a lelkes episztola titkos átadója, amikor egy szép napon a kedves véletlen segítségére jöve.

Éppen Rimaszombat városában idõzött Wesselényi Ferenc - valami ügyes-bajos dolga akadt a város fõbírájával -, amikor megtudta, hogy a közeli Rimaráhó falu egyik úrnõje, bizonyos Kürthy Gáspárné asszonyom a töröktõl félve minden vagyonával együtt felment Murányba, ott kért menedéket. Nagy János nevû szolgája azonban idõnkint megjelenik Rimaráhón, s intézi Kürthyné asszonyom ügyes-bajos dolgait. Ezen a szerdai napon éppen az vala legfontosabb feladata, hogy jóféle uborkát vigyen föl Murányba, mert az uborka termesztésében Kürthy Gáspárné felette szorgalmatos és híres volt. Nosza; hívatta magához Wesselényi Nagy Jánost, hetven tallért adott neki, hogy levelét vigye Murányba, adja át Széchy Máriának. Nagy János furfangos eszû volt, kivájta egy uborka.belét, oda rejtette a szerelmetes levelet, így aztán hiába kutatott, szimatolt a murányi várõrség Nagy János zsákjában semmi gyanúsat nem talált, csuda uborkák illatoztak benne.

Tüstént be is jelentette magát Mária úrnõnél ez a Nagy János, és nagy óvatosan átadta neki az uborkát.

- Mi dolgom légyen vele? - nézett a szolgára és az uborkára Széchy Mária.
- Bontsa csak fel nagyságod! Mindjárt elpirul.

El is pirult, el is sápadt a szépséges asszony, ahogy végigolvasta a levelet.

Mária okos asszony volt, jól érezte rögtön, hogy nemcsak a szívéért eped a füleki várkapitány, hanem Murány sasfészkéért is. Gondban volt Mária, társ nélkül érezte magát, nemcsak vagyonát látta veszélyeztetve, hanem már életét is, és örökké azon tûnõdött, miként változtathatna két ádáz sógora között a maga sanyarú sorsán. Eleddig úrnõ volt, most pedig afféle megtûrt ötödik személy.

Szerette a kalandot, a regényességet, megmentõjét látta hát a várkapitányban. Írt is neki titkos levelet, amelyet viszont az õ hû szolgája, Kádas István vitt el Fülekre. Wesselényi nagy örömében rögtön ezer aranyat ígért Kádas Istvánnak, imádottjának pedig egy drágakövekkel kirakott szép órát küldött. Vitte Kádas a választ Széchy Máriának, küldönc mivoltában meg sem pihenhetett, mert már ismét Füleken volt az úrnõ újabb levelével.

- Jövõ szombaton várjon kegyelmed a tiszolci úton, ahol a patak a völgybe folyik alá - írta a levélben -, horgászásnak ürügye alatt jelenek meg kíséretemmel, hû cselédeimnek 'néhányával. Azért többedmagammal, meg ne szóljon bennünket a világ!

Hetedmagával érkezett Wesselényi rejtett erdei utakon a hegy alatti forráshoz. Csak messzirõl ügyelte a tájat, meg ne lepje; meg ne rohanja Illésházyék katonasága, mert õ itt mostan ellenség! Szemükkel hosszú vonalon pásztázták a völgyet. Kürtök harsogtak nemsokára, dobok pergése verte föl a tiszolci út csöndjét. Már-már hátrált Wesselényi, vélvén, hogy kelepcébe jutott, ámde szétnyíltak a bokrok, és ismét csak a hû szolga, Kádas dugta ki a fejét, suttogva:

- Nem ijedelmes a dolog. Az Illésházy urunk toborozta pótnoki katonák mennek Kassa felé, álig hétszázan! Várjon türelemmel, nagyságod!

Megjöve végre a szépséges Széchy Mária. Lóháton ügetett skófiummal hímzett zöld vadászruhában, két szobalánya vele. Dobogó szívvel sietett feléje Wesselényi, könnyedén ugrott le azonban lováról a grófnõ. Wesselényi a maga köpenyét a fûre terítvén, kérte Széchy Máriát, ülne le eléje. A híres fõúr fél térdre ereszkedett, úgy vallott szerelmet, kérve a magyar király számára a várat, a maga számára a szépasszony kezét.

- Jutalmad nem fog elmaradni, kegyelmes asszonyom, a várnak egyedüli tulajdonosa is te léssz!

Mária így felelt:

- Ha Isten úgy akarja, hogy a tiéd legyek, igaz szeretettel és hûséggel leszek hitvesed. Azon igyekszem, hogy velem együtt Murányt is bírhasd. De a várban hatszáz fõnyi az õrség, a várkapu kulcsát minden este húgom, Illésházyné veszi magához, a katonaság eltántoríthatatlan, valamennyien az erdélyi fejedelem hûségén vannak, mert a bécsi király tõlük idegen.

Még sokáig beszélgettek, hogy s mint adhatná át Mária Wesselényinek mégis a várát, majd zálogul Mária egy hajfürtöt nyújtott át Wesselényinek, ezzel gondoljon majd reá, a távozóra, s lovára pattanva tovavágtatott Murányba.

Hazaérkezve Mária folyton azon gondolkodott, miként hajtsa végre tervét. Olyannyira, hogy mélázása már Éva húgának is feltûnt. Gondjainak emígy adta magyarázatát:

- Cselédeim nem tudják a padláson az ágynemût kiszellõztetni, mert nincs létrájuk. Ha meg az udvaron szellõztetnék, megszólna a várnép.

Mi rosszat sem sejtve adott kölcsön Éva asszony néhány létrát Mária nénjének. Mária a padlásra vonatta, s ott fönn, titokban köteleket fonatott, kötélhágcsókat készíttetett a várbeli kötélverõkkel. Mindezeket pedig odafenn a sok ágynemû közé rejtette el. Éjjelenkint fölosont a padlásra, zsineggel mérte a várfalak magasságát, melyik lenne legalkalmatosabb, hogy ott másszanak föl Wesselényi katonái. Az északi oldal mellett döntött, ahol az élelmiszert, fát, téglát is fel szokták vonni az udvarbéliek. Alig volt a fal itt tizenkét ö1 (húsz méternek mondanák manapság).

Fülek várában pedig ezalatt Wesselényi kapitány bátrabbnál bátrabb embereket válogatott ki; sõt egy olyan rabot is elõhívatott a tömlöcbõl, aki évekig katonáskodott Murányban, jól ismerte a várat. Jött is egy szép napon Mária küldöttje a titkos izenettel:

- Jövõ csütörtök éjjelen bizonnyal ott legyetek az északi fal alatt, s arra ügyeljetek, melyik ablak világos. Az alatt vár benneteket a kötélhágcsó.

Ment is a csapat nagy kerülõvel, a Garam felõl közelítve Murányhoz. Rejtette seregét Murány alatt Wesselényi a sûrû erdõben, maga pedig két szolgájával' belovagolt a faluba, hogy körülnézzen. Riadalom támadt, megijedtek a falusiak, kaszára-kapára kaptak, Wesselényi inkább gyorsan visszakozott, nehogy a lenti lármát valami jó fülû kapuõr meghallja odafönn a várban.

Elült a zaj, nyugovóra tértek az erdõ madarai, a kapuõr is elkiáltotta az utolsó jelet. Elsötétült az erdõ, csak a lovak topogtak a fák közt. Elõreküldte az úton Wesselényi a lóról leszállt gyalogcsapatot, maga meg huszadmagával a nagy sötétségben bolyongva, sziklákon kúszva, bokroktól tépve, szótlan lihegve, kimerülten érkezett meg végre a várfalak alá, várva a jeladó mécsláng kicsi fénysugarát. Kerülgették a falakat, keresték a kötéllétrát, már a kapu közelében matattak, és sehol semmi. Csak az õr kiáltott: Ki van odalenn? Szólj, mert lövök!

Se fény, se kötél.

Azt hitték, rászedte õket Széchy Mária. Restellte a kudarcot Wesselényi, s már-már visszavonulót intett, amikor megjelent Kádas István, a grófnõ hû szolgája. A kötélhágcsóhoz vezette õket, amelyen õ lekúszott az imént. Odafönn ezalatt pedig Széchy Mária sehogy sem tudta megérteni, miért késik a kapitány.

No, hogy így végre minden rendbejött, hátravolt még a legnehezebbje: a vár gyors elfoglalása. Hasadt már a hajnal, kukorékoltak a kakasok.

Ha most nem sietnek, minden igyekezet dugába dõl, fogságba esik a vitéz füleki várkapitány, Magyarország nagy mulatságára! Gyorsan kúszott föl tehát Wesselényi Ferenc a kötéllétrán a maga húsz emberével, rohant Máriához.

- Sietvést intézkedj, uram - szólott Mária -, kevés õrt hagytam a kapunál, a többit a szomszéd házban itatom.

Hívatta is Széchy Mária a vár tisztjeit egyenkint a maga lakására, s mint csudálkoztak azok, amikor maguk elõtt a füleki várkapitányt látták, akinek hûségére rögtön fel is kellett esküdniök. A várparancsnoknak elõször! Eközben Illésházyné asszonyomtól elkérték a várkapu öregkulcsát, rémülten nyújtotta át. Megnyílt a várkapu, kürtszó mellett léptek be Wesselényi künn várakozó emberei.

- Éljen a király! - kiáltották:

A várbelieknek is ezt kellett tenniök. Mert mire fegyverhez kaptak volna, már le is voltak fegyverezvé.

Történt pedig ez az Úr 1644. esztendejében, augusztus havának ötödik napján. Három nap múlva az ifjú pár, Széchy Mária meg Wesselényi Ferenc odalenn Jolsván, a kastélykápolnában egymásnak is hûséget esküdött.

Hogy is fejezi be versét Petõfi?

CHATA ZÁMOK POD MURANSKYM HRADOM

A Murányi vár alatti turistaház nyitva egész évben a turista közönség részére. Alkalmas családok, csoportok elszállásolására. A házban két lakóegység található (szoba, konyha). Minden szobában 4 ágy és 4 pótágy van.

Étkezés: saját készletbõl, a közeli Murány faluban vásárlási lehetoség.
Megközelíthetõ: nyáron autóval (behajtási engedély szükséges). Télen Murány faluból csak gyalog.
Túrázási lehetõségek: gyalogosan, télen sífutóléccel a Murányi-fennsíkon, a Gömör Szepesi Érchegység turistaútjain.
Látnivalók a környéken: Dobsinai jégbarlang, Kraszna Horka, Domica, Betlér és az Ochtinai aragonit barlang. Murány községben a Predná Horán síelési lehetoség (tányéros felvonó, 300-500m-es).
Ár: 100 Sk/fõ/éj. (szobánként min. 400 koronát ki kell fizetni)
Információ: Ladislav Berecz, Okruzna 21/8, 050 01 Revúca, tel.: +421 (941) 4431-523 (magyarul)