Karácsony néhány napját a Mátrában töltöttem. Pontosabban a Nagyszállóban; Galyatetőn. A kedvezményes turnus árát egy évben egyszer még össze lehet kaparni. Különösen a természetjáráshoz előnyös reggeli-vacsora, félpanziót ajánlom. A reggeli ugyanis svédasztalról történik, ami alkalmat ad olyan bőséges feltöltődésre, hogy estig kibírja az ember. (Egy-két zsömle, néhány szelet szalámi óvatlan pillanatban eltűnhet a zsákban, forró teát is elköthetünk a termoszba és nincs gond a napközbeni kalóriára.) Túra után jót tesz a szállóvendégek részére - egyenlőre - ingyenes uszodában való lazítás. A víz kellemes a maga 24 fokos hőmérsékletével. Egyébként, ha csak úgy, kedvezmény nélkül szeretnénk eltölteni itt egy éjszakát, az bizony meggondolandó, nem a kispénzű bakancsos turisták pénztárcájának való hely. Nagy kár, hogy az ideális helyen lévő, hajdan oly népszerű Vadvirág turistaháznak csak az étterme működik. Már csak azért is mert Mátraszentimre - fekvéséből adódóan - ideális hely a Mátra középső részének a bejárásához. Kérdésemre elmondták, hogy szállórész húsz éve nem tud vendégeket fogadni. Állapota egyre romlik, felújításához sok pénz szükségeltetne. Ahogy emelkednek a közlekedési tarifák - másról nem is szólva - egyre kevesebb a kispénzű, valóban túrázni kívánó vendég. A magas benzinárak miatt az autós is kevesebb vetődik erre. (Bezzeg Mátraháza környékén, ahol a sípályák vannak alig volt parkolóhely.) A mátraszentisváni Vidróczky csárdában is panaszkodnak, hogy kevés a vendég. Kár lenne, ha e hangulatos. egyszerű és tiszta hely bezárna. Egyre kevesebb az ilyen. Egy juhtúrós sztrpacska, vagy egy egyszerű fokhagymás sült pohárnyi vörösborral, ma még itt megfizethető. Ha valaki csillogó étteremcsodát épít majd a helyére, akkor lesznek csak betyárosak az árak. Azt azért örömmel láttam, hogy a frissen esett hóban sok a bakancsnyom... A környék turista útvonalai túlontúl ismertek ahhoz, hogy részletesen szóljak róluk. Az hiszem joggal feltételezem, hogy a lapunkat olvasók nagy része ugyanolyan jól ismeri azokat, amint én. Talán, ha beindul a szezon segít a mindenható, hogy eljussak még néhány kevésbé ismert helyre. Ha így lesz ígérem - szokásomhoz híven - "megéneklem" azokat. Csak valaki már az ismeretlen Tolnai Hegyhátat "vissza-jódlizná" nekem... Nos azért néhány apróság erejéig vissza a Mátrához, vissza a mostani utamhoz! Örömmel jelenthetem, hogy amerre jártam, követhetőek a jelzések. Egyedüli gubancom a Galya-csurgótól lefelé igyekvő sárga és kék sáv eltűnése volt. Az országút alsó szakaszához levezető jelek bokros területen vezetnek, így nem is festhetők errefelé. Nyugodtan leereszkedhetünk az irányba vezető ösvényen, az országúton majd - ha szükséges - lehet korrigálni.
Gondolom sokan járnak a Nyírjes-bércen vezető Országos Kéken. Akik fentről ereszkednek lefelé, egy kerítésnél rálátnak a Csór-réti tározóra. Nem kell a létrán átmászni ahhoz, ha ató partján szeretnénk megpihenni. A kerítés mellett tovább menve - néhány jel ugyan hiányzik - az erdészházaknál kiágazó zöld négyzeten mintegy 200 métert haladva, amikor a jelzés élesen balra térve átkell a patakon, mi a kerítés mellett - iránytartással - három perc alatt elérjük a kellemes környezetű partot. Ideális pihenőhely, persze nem ilyenkor télen...
Parádsasvárra a Gyalogút-bércen ma már piros sáv vezet a régi piros + helyett, de ez gondolom nem okoz gondot. A bekötő út elágazásától kőhajintásnyira -Parád felé- az út mellett látható ősjuhar a laikus számára csak egy fa a sok közül. Állítólag ez az egyetlen példánya földünknek. Miután magot nem hoz, egyben az utolsó is. Az üvegfúvás igazi pódiumi attrakció, megtekintését mindenkinek ajánlom A faluvégen található gyár és bemutató terem mellett halad el az a piros + jelzés, amelyik "termetes" kaptatókkal vezet fel Galytetőre.
Gyenes Péter