Október eleje van, autóbuszunk ismét a Bársonyos - Súri-dombvidék felé tart. Útközben megállunk, hogy körbesétálhassuk az iszkaszentgyörgyi kastélyt és parkját. Mindkettő "megér egy misét". A háromféle építészeti stílus állapotát tekintve is jól elkülönül.... A park valamikor régen nyilván gondozottabb volt. Híveim így is elégedetten dörmögnek a hátam megett. Hiába, remek csapat, így nekem is könnyebb. Azért kár, hogy nem kap elég "fényt" e pompás épületegyüttes, a község és környéke. Mert a Bakony turistatérképe a területen átfutó jelzések ellenére sem ábrázolja. Közel van Székesfehérvár, Várpalota és mégsem...
Fényt egyenlőre mi sem kapunk, de a felhős, párás idő ellenére jó a hangulat. Változatosan szép tájakon gördülünk tova; Rédéig. A hajdani kastély parkjában bóklászva rátalálunk a Táncsis-körtúra piros sávjára. Kezdetnek jó, de a nyomvonalat nem ismerem. Szerencsére követhető, csak azt nem értem, miért megyünk délnek, amikor Csatka délekeltre esik. Később nem is figyelem az iránytűt, annyira elvarázsolnak a szép, csendes erdők. A hajmáspusztai víztározó hangulatos környéke ismét felvet egy kérdést. Vajon hová tart az itt felbukkanó zöld-kereszt jelzés? Tán a Sövény-kúton át Bakonyoszlopra? Mert ha tudom, odarendelem a buszt...
Hiába minden, alulinformált vagyok. Hosszú völgymenet után Koromla házsorával "bejön" az országút. Ettől féltem, de a nyomvonal ugyebár.... Szóval egy hármas a végére- betonon. Valahogy erdősebbre kellett volna szabni a végét. Azért némi kocsmázásra és a búcsújáróhelyre maradt még idő.
Végtére is remélem, hogy a Baglyas-hegytől Iszkaszentgyörgyön át Isztimér felé, no meg a Bársonyos vidékén meglévő jelzések a térképen is testet öltenek majd....
Makkoshotykáról szép túra kínálkozik - részben jelzetlen úton - 18 km hosszban Komlóskáig. A Hotyka-patak völgyében jódarabig kövesút kanyarog. Fenséges környezet és csend... Azaz a község felől artikulátlan kutyavonítás hangzik. Az ember önkéntelen egy újságcikkre gondol ("Embervadászat a Zemplénben...?") Mert nem házőrző kutyák voltak, annyi szent. És manapság minden előfordulhat, a cáfolatok dacára. ... Az Erdész-emlékműnél bumfodi, rosszarcú fiatal sandán kérdi, maradunk-e még? (A szépen kialakított pihenő amúgy kellemes hely.) Feljebb - a Közös-bérc alatt - kettéválik az itt már földes út. A jobboldali ágon felfelé haladva, mindig északi főirányt követünk. A végén kissé balkézre hajló ágon hamar elérhető a Nagyhuta-Eszkála között vezető kék négyzet jelzés. Ezen balra térve fenséges környezetben kanyarog az ösvény! A Gerendás-rétig Országos Kék, majd meredeken levezető zöld sáv az irányadó. A Flórika-forrás környékén - három ízben is - kerítés zárja el az utat. Szerencsére előttünk már letaposták. Azért nem ártana utánanézni a dolgoknak....
Újhuta csodás, mint mindig, van "bukéja". De nincs jól látható jelzéskivezetése a Zsidó-rét és Komlóska felé. Így a kastélyon túli "partizánösvényeken" igyekszünk a falu fölé kerekedni. A Pasika-rét előtt összetalálkozunk a zöld sávval, mely lefelé vezetve nagyszerű panorámát nyújt. Irtások között vezet ez a nem túl rég felfestett "mankó", de már telepítik a jövő fenyvesét. Komlóska előtt nagy a sár, de ki bánja, ha ott a busz...
- Gyenes Péter -