A németek fénykora: 1902-1908
Englisch leírásai hozzák a Tátrába a sziléziai E. Dubket (1902-1907), aki aztán a röske-házaspárt (1903-6) és S. Herleint (1905) csábítja hegyeink közé; megjelennek Dr. A. Martin (1905-8), H. Behn (1906-7), G. Dyhrenfurth (1906-7) és Dr. H. Rumpelt(1906-8) ez a néhány kiváló hegymászó tömérdek új túrát végez, melyek a tátrai sziklautak sportbeli értékelését objektívabb alapokra helyezik s az eddigi irodalom nagyrészének (Englisch!) túlzó hangját kellő értékére szállítják le. Velük egyúttal véget is ér a németeknek a Tátra hegymászófeltárásában vitt szerepe; visszatérnek alpin működésük igazi színterére: az Alpokba.
A hegymászótechnika fejlődése s az útvonalak nehézségeinek tárgyilagosabb mérlegelése hovatovább bizonyos osztályozást fejlesztett ki s ezzel az újabb útvonalak jelentőségének megítéléséhez legalább tájékoztató alapot nyújtott. A továbbiakban mi is felhasználjuk ez osztályozást s azt az útvonalak után tett számmal fogjuk jelölni. A könnyű útvonalakat legnagyobbrészt elhagyuk, a "kissé nehéz" (I) utakat jelzés nélkül közöljük, 1907-től kezdve pedig szintén elhagyjuk, csupán az új csúcsok megmászását s a jelentősebb meglehetős nehéz (II), nehéz (III), igen nehéz (IV) és rendkívül nehéz (V) túrákat említjük meg.
Mint említettem, e társaságból Dubke jelenik meg először a Tátrában; átkel a Dubke-résen (id. Franz J. vezetővel, 1902), feljut a Zerge-őrtoronyra (ifj. Franz J. vezetővel, 1903), a Sárkány-tavi-toronyra és az Oszterva Erzsike-tornyára, bejárja a Tátra-csúcs ÉNy-i és ÉK-i gerinceit (id. Franz J. vezetővel, II.), Heile társaságában a Nagy-Menguszfalvi-csúcs D-i falát (II, 1904), majd a Közép-orom É-i falát (id. Franz J. vezetővel, "Dubke-út"), irth és id. ranz) társaságában a Csorbai-csúcs K-i és Ny-i gerinceit (1905), a Jeges-tavi-csúcs ÉNy-i gerincét (id. Franz J. és Breuer J. vezetőkkel) a Kis-Koncsiszta D-i gerincét, Behn (és id. Franz) társaságában a Szekrényes-gerinc Ny-i szakaszát, J. Franke társaságában a Nyugati-Vaskapu-csúcs DNy-i és DK-i gerinceit, mindkét oldalról eléri a Villa-horhost (1906), Behn (Breuer J és id. Franz J.) társaságában pedig bejárja a Sárkány-fal tornyait (III, 1907, Dubke-, Behn- és Breuer-tornyok).
Dubke hívta a Tátrába M. Bröskét (1903: Márta-csúcs ÉNy-ról K. Koziczinskivel) s ez utóbbi biztatására jött el 1905-ben Simon Hberlein, kora egyik legjobb hegymászója, kinek ötnapos tátrai túrázása a legszebb diadalok sorozata volt: Kthe Bröskével bejárja a
Keleti-Menguszfalvi-csúcs ÉNy-i gerincét, megmássza az (Ökörhát-tornyot, Békás-tavi-tornyot, majd a Simon-tornyot, annak D-i falán ("Hberlein-út , IV), M. Bröskével pedig bejárja a Hegyes-torony déli falát ("Hberlein-út", IV) s annak K-i gerincén (III) ereszkedik alá. M. Bröske ezenkívül (id. Hunsdorfer J. vezetővel) feljut a Nyugati- és Nagy-Villa-csúcsra, a következő évben pedig K. és L. Koziczinski társaságában bejárja a Kis-Koncsiszta déli ormának Ny-i falát (III). A sziléziai Koziczinski-fivérekről említsük meg mindjárt, hagy még 1904-ben bejárják (Breuer J. és id. Hunsdorfer J. vezetőkkel) a Koncsiszta É-i gerincének szép tornyait (III, L. Koziczinski utóbb, 1911-ben - mint már említettük - a Rohács É-i falán járt szerencsétlenül.)
Hberleinnal egyidőben jelenik meg a Tátrában dr. A. Martin 1905-1908 közt (főleg 1907 és 1908-ban) jelentékeny részt vesz a még ismeretlen útvonala, főleg gerincek bejárásában. Így megmássza a Déchy-csúcsot (a DK-i gerincen, III), bejárja a Gerlachfalvi-csúcsnak a Lengyel-nyeregből induló gerincét ("Martin-út"), a Vörös-torony északi gerincét (1905), a Kriván ÉNy-i gerincét (II), a Krátka D-i (III), a Bibircs K-i (III), a Gránátfal-torony (IV) és Otto-csúcs ÉNy-i (III) és a Papirusz-csúcs É-i (II) gerinceit s megmássza a Hátsó- és Elülső-Tarpataki-tornyokat, a Chmielowski-csúcsot, a Vaskapu-hó-csúcs ÉNy-i ormát s a Bibircset a Virágoskert-csorba szakadékán át (II, 1907). Eddigi túráit társak hiányában egyedül vagy vezetővel (Breuer J., id. Franz J., Strompf J.) teszi, 1908-ban azonban már jó hegymászókkal társul s Rumpelttel egyebek közt bejárja a Déchy-csúcs ÉNy-i gerincét (IV), Rumpelt és Kühne társaságában a Nagy-Menguszfalvi-csúcs DK-i gerincét (IV, "Martin-kémény"), a Középső-Menguszfalvi-csúcs ÉNy-i (II) s a Tengerszem-csúcs és Dénes-csúcs összekötő gerinceit (II), Komarnicki Gy. dr. társaságában a Varangyos-tavi-csúcs északi falát (II), előbbi és Laufer I. társaságában pedig a Sárga-torony ÉNy-i gerincét (IV) s a gerinctúrát a Közép-ormon, ennek délkeleti gerincén át a Nagy-Templom ÉNy-i gerincéig folytatja.
Martinnal egyidőben járták a Tátrát G. Dyhrenfurth és H. Rumpelt; együtt járják be a Szoliszkó-gerincet (II. 1906), Bástya-gerincet (II, 1907) és másszák meg a Koprova-tornyot (1906). Rumpeltnek Martinnal végzett túráiról (1908) fentebb már megemlékeztünk; csak sajnálhatjuk, hogy e kitűnő turista hegymászópályája a Schsische Schweiz egyik sziklatornyán ért korai, gyászos véget (1911). Dyhrenfurth ezzel szemben exotikus hegyvidékek hírneves kutatójává fejlődött.
A lengyel "Taternikok": 1903-1913
A Chmielowski körül csoportosuló hegymászók számbeli gyarapodása és tevékenységüknek élénkülése 1903-ban az első tátrai kimondottan hegymászó-alakulatnak: a PTT turistaosztályának (Sekcya turystyczna Towarzystwa Tatrzanskiego) megalakulására vezetett s ez rövidesen felszívja egyébb zártkörű hegymászótársaságok, mint a lembergi Himalája-Klub és a krakkói Kilimandzsáró-Klub tagjait is. Előbbinek Z. Klemensiewicz (új túrákkal szerepel 1905-1926 közt), R. Kordys (1905-1911), és J. Maslanka (1905-1923), utóbbinak a Goetel-fivérek (1908-1911), W. ulczinski (1908-1912), M. Swierz (1906-1929) és K. Piotrowski (1910-1920) voltak legismertebb tagjai. Kívülük még felemlítem A. Kroebl (1903-1921), St. Porebski (1908-1909), J. Król (1909-1911), A. Znamiecki (1906-1911), M. Karlowicz (1907-1909), W. Jeromin (1907-1921), . Zaruski (1909-1911), H. Bednarski (1910-1913), J. Lesiecki (1914-1911) és a Schiele-fivérek neveit, mint amelyek legtöbbet szerepeltek a háborút közvetlenül megelőző évek új túráinak mind terjedelmesebbé váló jegyzékében. Közülük M. Karlowicz, a költő a mozgalom eszmei alapjának kiformálója, M. Zaruski a tátrai téli hegymászás, K. Schiele a lengyel sísport, W. Goetel pedig a lengyel természetvédelmi törekvések életrekeltői és főmozgatói. 1910 után a lassan kiöregedő Chmielowski utódaként M. Swierz emelkedik vezérszerepre s ezt a háború után is, egészen életének tragikus végéig (1929-ben lezuhan a Koscielec Ny-i faláról) megtartotta.
De nemcsak új lendületet, hanem új szellemet is hozott ez a társaság. Chmielowski és társainak többnyire vezetős túráival szemben a fiatalság (a fentemlített lembergiek kezdeményezésére) többnyire már vezető nélkül, saját erejére és tudására támaszkodva keresi az újabb és újabb útvonalakat, oldja meg a Tátra egyre több problémáját. Mozgalmuk romantikus, nemzeti és annyira teljesen tátrai, hogy nem is beszélnek "alpinizmus"-ról; ők "tátrajárók", "taternikok" s ilyen címen indítják meg 1907-ben folyóiratukat is, mely máig a tátrai hegymászóélet legteljesebb krónikása s szellemi központja.
E korszak legszebb lengyel eredményei a Vörös-torony és Zamarla-torony D-i, a anek É-i falainak átmászása és a teljes Villa-gerinc bejárása; jelentős túráik krónikáját (Chmielowski 1903-4. évi túrái kivételével, melyekről fentebb már megemlékeztünk) az alábbiakban soroljuk fel:
1903: Középső-Menguszfalvi-csúcs (W. Boldireff és St. Porebski); Margit-csúcs ÉNy-i gerince (II., W. Lustgarten., Cz. Neufeld és T. Ostrowski; Lustgarten röviddel rá a Lomnici-csúcsról lezuhant).
1904: Zamarla-torony (J. Bajer, J. Król és L. Pregowski); Csubina ÉNy-i gerince (K. Brozowski, K. Bachleda vezetővel).
1905: Bástya-hágó -ről (III, lemensiewicz és Maslanka), Jávor-gerinc három tornya (III, Kordys és aslanka), Márta-csúcs DK-i gerince (II, Chmielowski, K. Bachleda és J. Marusarz vezetőkkel), a Ganek három ormának keresztezése lemenetben (II, ugyanazok; a középső ormot K. Bizanski, K. Bachleda vezetővel röviddel azelőtt éri el), Batizfalvi-völgy Kápolnája (II, Chmielowski J. Marusarz vezetővel), Nyugati-Vaskapu-csúcs (a két Bachleda vezető), Kék-tavi-torony K-i gerince (Klemensiewicz), Nagy-Zerge-tavi-torony, Hátsó-Bástya (előbbi Maslankával), Koscielec D-gerince (II, előbbi Kordyssal), Jávor-csúcs D-i fala (Kordys és Maslanka).
1906: Keleti-Villa-csúcs (IV, Klemensiewicz és Kordys), Nyugati-Villa-csúcs DNy-i és É-i gerincei (II, ugyanazok Maslankával); teljes Villa-gerinc (IV, Znamiecki, J. arusarz vezetővel), Ganek-csúcsainak keresztezése (III), Ruman-csúcs ÉNy-i gerince (II), Kriván ÉK-i és K-i gerince (II) és É-i fala (Klemensiewicz és Maslanka), Batizfalvi-csúcs É-i fala (II, Kordys és Maslanka), Triumetal ÉNy-i gerince (II, Król és A. Panek).
1907: Gasienica-torony K-i gerince (IV, Goetel-fivérek), Békás-Barát (III, Chmielowski, Kroebl és A. Staniszewski), Simon-torony K-i és Ny-i gerincei (III, Kordys, lemensiewicz és Znamiecki), Hegyes-torony K-i és Ny-i gerince (III), Déry-csúcs ÉNy-i gerince lemenetben (III, Klemensiewicz és Znamiecki), Jég-völgyi-csúcs ÉK-i gerince (III, Klemensiewicz és Kordys), Nagy-enguszfalvi-csúcs Ny-i gerince (II, J. Czerwinski és Z. Czerny, W. Tytka vezetővel), átkelés a Tengerszem-csorbán (II, Maslanka, J. Gasienica Tomkowy).
1908: Barát É-i fala (IV, Kordys és Komarnicki Gy.), Niebieska-torony K-i gerince lementben (IV, Chmielowski, Kroebl és Znamiecki), Tátra-csúcs É-i fala (III, Kordys és Znamiecki) új út a Hegyes-torony D-i falán (III, ulczynski és Swierz), Swinica ÉNy-i fala (II, ugyanazok), Koscielec D-i ormának K-i fala {III, K. Drewnowski és R. Gdesz) Fagyott-tavi-csorba D-i oldala lemenetben (III, Czerwinski és Stupnicki-fivérek St. Byrcyn vezetővel).
1909: Hátsó-Barát É-i fala (IV, J. Jodkowski és St. Porebski), Niebieska-torony -i gerince (IV, J. Jankowski, J. Marusarz vezetővel), Zerge-hegy É-ról (IV, Jeromin, Kulczynski és Znamiecki), Tengerszem-csúcs K-i fala (III, Goetel-fivérek, Kulczynski és Swierz), Koscielec ÉK-i gerince (III, K. Drewnowski és W. Zakrewski), stb.
1910: Zamarla-torony D-i fala (V, Bednarski, J. Lesiecki, L. Loria és St. Zdyb), Békás Barát É-i gerince (IV, Bednarski, Lesiecki, Piotrowski és Swierz), Fagyott-tavi-csorba D-ről (III, Kulczynski és Swierz), stb.
1911: Ganek É-i fala (IV, Król, Kulczynski és Lesiecki), Márta-csúcs ÉK-i fala, annak jobboldalán (V, Kulczynski és Swierz a magyar Komarnicki- fivérekkel), Bucsinova-torony ÉNy-ról (IV, Znamiecki és a Schiele-fivérek), Zamarla-torony Ny-i gerince (II, Chmielowski, Kleszczynski és Swierz), Téry-csúcs É-i fala (II, Klemensiewicz, Kordys és Maslanka), stb.
1912: Vörös-törony D-i fala (IV, Kulczynski, Piotrowski, J. Rotwand és Swierz), Ökörhát-csorba É-róI (IV, Bednarski és St. Mierczynski), Sátán és Elülső-Bástya közti hágó egyenest -ről (IV, Zaruski, Znamiecki és tsa), Zerge-bástya É-i fala (III, M. Beynarowicz, Lesiecki és Cz. Piasecki), stb.
1913: Kis-Bucsinova-torony ÉNy-i fala új úton (V, T. Prazmowski, Z. Kirschenbaum és H. Lauer), Róth Márton-csúcs teljes DNy-i gerince (III, Bednarski, R. Jaeger és a Schiele-fivérek), stb.
Folytatás: A BETE-gárda 1907-1913