A MAGAS-TÁTRA HEGYSÉGCSOPORTJA

Az Árva és Vág, valamint a Poprád és Dunajec medencéi és völgyei fölött a Felvidék legmagasabb, legvadabb és legönállóbb hegyei magasodnak fel. A Liptói-havasok és a Magas-Tátra képezik e hegységcsoport kristályos magját, melyet Ny-on az Árva-liptói mészkőhegység, keleten a Bélai-havasok, északon pedig a Lengyel-Tátra túlnyomólag mészkőből épült hegyei foglalnak keretbe; csupán délen hiányzik ez a keret: a hegyek itt egyetlen lendülettel szöknek égig s legszebb tájképeink egyikét nyújtják.

Egyébb hegységekhez csak nyugati és keleti végein közeledik. Nyugaton, a Vágnak Kralován és Rózsahegy közti szakaszán a hegyek a Vág partjáig nyomulnak és jó darabon közvetlen közelből néznek farkasszemet a Nagy-Fátrának túlparti végső bástyáival. A legnyugatibb sarokhegy:

a Síp két hegységnek is közvetlen szomszédja, mert DNy-on, a Vág túlsó partján a Nagy-Fátra legészakibb csúcsa: a Kopa, Ny-nak, az Árván túl

pedig a Kis-Fátra DK-nek kiugró hegye: a Suchy-vrch oly közel szorulnak egymáshoz, hogy az Árva és Vág csak nagy erőfeszítéssel tudták az árvai és kralováni szorosban maguknak utat törni. ÉNy-on az Oszobitával a homokkőhegyek (Szkorusina, stb.) néznek farkasszemet, a hegyvonulat keleti végén pedig, a Bélai-havasok lábai alatt vonuló Zsdjári völgybe a túlsó partról a Szepesi Magura kissé egyhangú hullámai ereszkednek alá.

Egyébként azonban a többi hegység tisztelettel húzódott hátra: D-en az Alacsony-Tátra csak a széles liptói és szepesi medencék mögött kíséri hegyeinket; K-en a Lőcse-lublói hegység enyhe hajlású tetői messze a Poprád-medencéje mögött sorakoznak; ÉNy-on, az Árva völgye mögött az Árvai-Magura ugyancsak tisztes távolban húzódik, majd ez is belevész a hatalmas Bur-lápok síkjába, a tágas nowytargi medencébe, melyet a Fekete-Árva és a Dunajec völgyei mögött csak jó messze szegélyeznek a , Babiagura és az annak folytatását képező, az Erdős-Kárpátokhoz csatlakozó homokkőhegyek. Mindez persze nagyon is előnyére válik hegységünknek: csúcsai - főleg a déli oldalon - hirtelen és merészen emelkednek föl a síkból s akarva-akaratlanul megragadják figyelmünket, felébresztik turistaéhségünket, odahívnak az egetverő bércek közé.

Az Árva-liptói mészkőhegység

A vonulatnak ez a Ny-i szakasza az Árva-Vág összefolyásánál kezdődik, K-i határa tekintetében ellenben a vélemények megoszlanak; Thirring a Kvacsáni-völgyet tekinti annak, mások a Bobróci-, vagy Jaloveci-völgyet.

Igen jól tagolt hegység. Összefüggő gerinccel alig rendelkezik, hegytömbjeit mély völgyek szabdalják szét, a tömböket a falvak szorosan ülik körül, befurakodnak a szélesebb völgyekbe, sőt megtelepednek a hegyhátakon is. A Vág-völgye felől e tömbök hatalmas, erdős-sziklás bástyákként sorakozva szfinkszek módjára őrködnek a sűrű népességű liptói medence mindennapi élete fölött.

A Rózsahegy-alsókubini, a Bresztovai-hágón (730 m) átkelő út hegységünk törzséről nagyobb Ny-i darabot vágott le; ezt a darabot néhány különálló, a Vág mentén sorakozó hegytömb alkotja, melyeket széles völgyek, teknők választanak el egymástól.

Az Árva-Vág összefolyása fölött a kupolás Sip (1169 m) meredek, sziklabordás, szakadékos csúcsa uralkodik; szabad helyzete, hegységek találkozásánál való fekvése elsőrangú kilátóheggyé avatja.

Szomszédja a szép kúpalakú erdős Osztre (1069 m), melytől a Havrán gerince vonul a Lubochna-patak torkolata: Fenyőháza felé. Ugyancsak erdős a Kecska (1140 m) kúpja is, de erdőpalástja alól helyenkint kivillanak a fehér mészkőszirtek.

Rózsahegyet őrzi e hegysor legkeletibb tagja: a meredek Csebrád (1060 m).

A Rózsahegy-alsókubini úttól K-re hegységünk legszebb, legmerészebb csúcsa: a Nagy Chocs (1613 m) magasodik; hármas, törpefenyős, sziklacsipkés, északkeletnek imponáló dolomitfalakkal levágott csúcsából sugarasan futnak szét sziklás-erdős gerincek Rózsahegy, Alsókubin, Lucskifürdő, Liptótepla felé. Egyiknek végső ormán porladnak Likava várának romjai.

A lucskii völgytől K-re a Kvacsáni-völgyig terjedő és D-nek egyre magasodó mészkőtakarót a Vágba siető patakok ugyancsak tömbökké vágták fel. Legmagasabb csúcsai (Magura 1168 m, Szielnicka-hora 1051 m, Paterova 1209 m, Lomno 1278 m, Proszecsno 1373 m) délen, a vág-völgyi oldalon emelkednek s sziklás meredék homlokkal nézik a liptói medencét, míg a vízválasztó gerinc messze északra szorult s a csúcsoknál jóval alacsonyabb, egészen jelentéktelen hátság. Külön szépségei e szakasznak a tömbökbe vágódott mély, szűk völgyek; főleg a Prószéki- és Kvacsáni-völgyeket kapta szárnyára a hír. Az előbbi részletekben gazdagabb, hatalmas sziklafalakkal, valóságos, de már száraz gugyorral, az utóbbi pedig, melyet többnyire magasan a K-i hegyoldalban vezető szekérúton szoktak végigjárni, inkább a szikla és erdőség váltakozásával gyönyörködtet. Siegmeth szavai szerint: "a Prószéki-völgy szikláit a szobrász alakította, a Kvacsáni-völgyet a festő díszítette".

Rózsahegytől keletre közvetlenül a Vág fölött nem magas, de sziklás dolomithátság: a Barát-hegy (Mnich 696 m) vonul: ebben rejtőzik az a barlang, melyet 1871-ben Krecsméry K., Rózsahegy polgármestere fedezett fel és Majláth B., majd Lóczy L. kutatott. Bonyolult rendszerű, helyenként 20-30 m magas, de inkább a tudomány, mint a turista számára érdekes üreg.

Bár turistáink e hegység szépségeit már a legelső időben felfedezték, igazi turistaélet itt mégsem fejlődött ki. A helyi közönség nehezen volt mozgatható, az idegent pedig elsősorban a közéli Magas-Tátra vonzotta. (Érdekes és meglehetősen magábanálló A. Gebauer bécsi turista 1890 februári Chocs-túrája). A hegység turistaszempontból érdekes része aránylag keskeny pászta, néhány óra alatt mindenütt átvágható; a hegyek izoláltak, egy nap alatt megjárhatók, viszont lábuk a Chocstól keletre a vág-völgyi vasúttól egyre távolodik, ami a megközelítést kényelmetlenné tette. Az Árva völgyének hullámos, rétekkel, erdőkkel, szántókkal tarkított, községekkel meghintett érdektelen homokkővidék lejt. A MKE 1884-ben alakult liptói osztálya a helyi közönség turistanevelése terén kevés eredményt ért el; az 1918-ban alakult második liptói osztály ugyan hatalmas lendülettel indul fejlődésnek s 160 tagú rózsahegyi csoportja már hetenkint látogatta a hegyeket, nagyobb alkotásra azonban tájékoztató táblák felállításán s az útjelzések megindításán kívül már nem volt ideje.

Az összeomlás után feloszlott liptói osztályunk liptószentmiklósi szlovák tagjai szlovák egyesületet alapítanak (Tatransky Spolok Turisticky), mely 1920-ban a KCST-hez csatlakozott. Ugyanakkor alakul a KCST alsókubini, 1922-ben rózsahegyi, 1924-ben pedig fenyőházai osztálya; 1931-ben a liptószentmiklósi osztály 275, a rózsahegyi 260, az alsókubini 178, a fenyőházai pedig 22 tagot jelent. Az alsókubini osztály 1924-ben a Chocs csúcsa alatt, a Ny-i oldalon kb 1300 m magasságban katonai segítséggel 3 helyiségből álló, 20 hálóhellyel felszerelt menedékházat. épít ("Hviezdoslav-menedékház"). Ugyanezen osztály árvaváraljai turistaszállójáról már a Nyugati-Beszkidek tárgyalása alkalmával megemlékéztünk.

Folytatás: A Liptói-havasok


A Magas-Tátra hegységcsoportjának feltárása
Szemelvények a turistaság történetéből
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja