Az elmúlt napokban sajnálatos módon bizonyította az élet azt az általunk is sokat hangoztatott alaptételt, hogy a környezet szennyezése nem ismer országhatárokat.
A Szövetségünkben tömörült Természetbarátok közel 50.000 fős táborát mélyen lesújtja az az ökológiai tragédia amely felelőtlen személyek, gondatlan ténykedésének az eredménye.
A Szamost, a Tiszát és a Dunát elárasztó cián és más nehéz fémek nem egyszerű, egyszeri katasztrófát jelentenek csupán. Hatása sokkal súlyosabb. Itt nem a természetben gyakran előforduló katarzisok - erdőtűz, szélvihar, szökőár, aszály, stb. - valamelyike dúlt, amelyet a természet viszonylag gyorsan pótolni tud, hanem a térség teljes élővilágot veszélyeztető elhúzódó folyamat, amelynek csak a nyitánya volt a nagytöménységű cián szennyezés levonulása. Tagadhatatlan tény, hogy már önmagában ez is komoly ökológiai és gazdasági károkat okozott, ám a többi katarzishoz hasonlóan a természet öngyógyító képessége itt is segítene. Csakhogy ez a fajta károsítás a nagy-töménységű szennyezés elvonulásával nem ért véget. A méreganyagok egy része már is beépült a táplálékláncba, illetve a mederben lerakódott és máshol lappangó anyagok még sokáig mérgezik a három folyó élővilágát.
Mindezek tükrében különösen felháborító az ausztrál társ-tulajdonos cinikus nyilatkozata, amely vagy az ökológiai ismeretek teljes hiányát, vagy a felelőség súlyát nagyon érző, azt magától elhárítani akaró, az esetet bagatellizáló törekvést jelzi.
Az "eredmény" szempontjából végül is mindegy, hogy a tudatlanság vagy csak a profitéhség a mozgató rugó. Jelenleg semmiféle biztosíték nincs arra, hogy az eset, itt vagy más folyónkon meg ne ismétlődjék, teljesen kipusztítva az élővilágot, tönkre téve a viziturizmust, a partok menti gazdálkodást, veszélyeztetve folyó közelében élő emberek életét.
A Magyar Természetbarát Szövetséget különösen közelről is érinti ez a károkozás, mert veszélyezteti a több kontinensről érdeklődőket vonzó 33. és a további Nemzetközi Tiszatúrák sikeres megrendezését.
A bekövetkezett károk elhárításán túl a legfőbb feladat a hasonló esetek kivédése. A szennyező által fizetendő kártérítésen túl garanciák kellenek arra, hogy újabb szennyezések nem érik a folyót.
A környező államokkal együttműködve - ha az államközi kapcsoltok keretében nem lehetséges, a cívil szervezetek összefogásával - fel kell deríteni a potenciális veszélyforrásokat és azokra közös katasztrófa terveket kell kidolgozni.